A KÉK vitaestjén megjelent öt szakembernek sem sikerült egyetértésre jutnia a Városháza Fórum jövőjét illetően.
A Városháza Fórum körötti káoszban próbált meg rendet vágni a Kortárs Építészeti Központ azzal, hogy új programsorozata, a Tálaló első estjén az ikonikusnak indult, de sokak által kárhoztatott beruházással foglalkozott, egymás mellé ültetve szakértőt, várospolitikust és építészt. A március 19-én rendezett esemény legmeglepőbb jelenete alighanem az volt, amikor a Budapesti Építész Kamara elnöke a Fórum meg nem épülésére fogadott a főváros megbízott főépítészével – egy üveg pezsgőben.
A lendületes indulás azzal kecsegtet, hogy a Tálaló valóban képes lesz betölteni a szakma és nagyközönség között mindmáig tátongó kommunikációs űrt. Biztató jel, hogy a Somlyódy Nóra (Magyar Narancs) kurátorságával zajló programsorozat első eseményére sikerült összeszedni azokat a közéleti személyiségeket, akik illetékesek az üggyel kapcsolatban. Kiült a nagyközönség elé Beleznay Éva megbízott budapesti főépítész, Eltér István, a Budapesti Építész Kamara elnöke, Fegyverneky Sándor országos főépítész, Michael Smithing, az ingatlanszakértő Colliers International Hungary ügyvezető igazgatója, és maga a sokat támadott pályázatnyertes, Erick van Egeraat is. Az est hangulatfelelőse, a moderátornak felkért Miklósi Gábor (index.hu) nem fukarkodott az olykor szinte kínosságig égető kérdésekkel, biztosítva, hogy az Iparművészeti Múzeum központi csarnokát megtöltő nézők figyelme a kétórás program legvégéig kitartson.
Az első kérdés a Városháza Fórum tervpályázatát megelőző szakmai és civil viták hiányára vonatkozott, amelyre Beleznay Éva az épületegyüttes bővítésének évszázados próbálkozásait, valamint a 2005-ös Budapest Szíve ötletpályázat részeredményeit felemlegetve reagált. Ez utóbbi tanulsága úgymond, hogy háztömböt, és nem zöldfelületet kell építeni a vitatott területen, az egykori Károly körúti bazársor, jelenleg Városháza Park helyén – bár a szakmai élet és a civilek jó része máig vitatná ezt a döntést. Beleznay szerint a parkosítás ellen szólnak nemcsak az ötletpályázat tanulságai, de a megvalósíthatóság is – bár az új épületben elhelyezendő konkrét funkciókat firtató kérdés válasz nélkül maradt, csak egy nagyméretű, központi turisztikai iroda létrehozásáról, és a meglévő, igen drágán fenntartható épület „kinyitásáról” esett szó.
Ezt követően a csődbement irodája helyett azóta újat alapító Erick van Egeraat kapott szót, aki kihasználva az alkalmat megtartotta munkájának első nyilvános tervezői prezentációját az eredményhirdetés óta eltelt öt hónapban. A kissé hosszúra sikeredett, de kétségtelenül profi előadásban felbukkant Jean Nouvel portréja, az óvodáskorú Erick és a huszonéves, meggyőző kiállású Erick fotói, a nemrég alapított új cég logója és számos EEA-munka is: a lipcsei egyetemi templom újjáépítése, Milánó új városnegyede vagy a rotterdami főposta pályázatára készített terv. Utóbbiak a Városháza Fórum bemutatásával nyertek magyarázatot: mint kiderült, Egeraat elengedhetetlenül fontosnak tartja a multifunkcionális épület létrehozását, hogy üzlet, kultúra és hivatal együtt, egyszerre kapjon helyet a komplexumban, így biztosítva annak flexibilitást és használhatóságot. A tervező szerint munkájának legfőbb erénye a földalatti közlekedési kapcsolat, amely a megszokott aluljárórendszert élő kereskedelmi negyeddé alakítja. A négy, eltérő kialakítású belső udvar különféle használati módokra ad lehetőséget, az épülettömbnek pedig kifejezetten erénye, hogy a központi mag közcélú funkciói mellett szálloda, de akár apartmanok is elhelyezhetőek benne.
A moderátor ezt követő kérdései a tavaly év végére számos tartozást felhalmozó, bezárt budapesti Egeraat-irodára és a kifizetetlenül maradt munkatársak végkielégítésére vonatkoztak, ám ebben az ügyben az építész kategorikusan megtagadta a válaszadást, mondván: ez nem a nagyközönségre, hanem a bíróságra tartozik, ott azonban vállalja a felelősséget. Mint kiderült, időközben EMEM Kft. néven létrejött egy új budapesti cég, magyar partnereként a Városháza Fórum külföldi tervezőbrigádjának.
A mintha mindkét felet zavarba ejtő intermezzót követően a pályázati zsűri társelnökét, Fegyverneky Sándort kérdezték a versengés körül felmerült problémákról, például a kizárt nevezők nagy számáról. Az országos főépítész szerint az új uniós előírások özöne miatt volt ennyire nehéz a feladat, ugyanakkor megjegyezte: „a precíz pályázat is egy verseny”, jogos elvárás tehát, hogy a pályázók ne ejtsenek hibát. Ezt a véleményt megerősítette Eltér István kamarai elnök is, aki szerint a magyar tervpályázati rendszer kifejezetten jó, sőt, az Európai Unióban épp a miénk mintájára tervezik egy átfogó szisztéma kidolgozását. Egyik szakember sem válaszolt konkrétan arra a dilemmára, hogy vajon miért érdekelt ennyire kevés külföldi építészt a pályázat; bár Eltér felemlegette a négyszáz nevezést vonzó prágai Nemzeti Könyvtár (egyébiránt balsorsú) pályázatát, a párhuzam kifejtetlen maradt.
A Budapesti Építész Kamara (BÉK) elnöke meglepő látnoki képességekről és erős szkepticizmusról téve tanúbizonyságot a beszélgetés ezen pontján jelentette ki: „a terven átok ül” és „majdnem biztos abban, hogy ebből semmi sem fog megvalósulni”. A bátortalan „majdnem”-et Eltér rögvest fogadással tette határozottabbá Beleznay Éva kihívására, bár az első felajánlott tét, a két szakember félévi fizetése gyorsan egy üveg pezsgővé szelídült. A BÉK-elnök által legfőbb vádpontként hangoztatott koncepciótlanságot Beleznay újfent a hosszas előkészítő munkák felemlegetésével söpörte le.
A hg.hu tudósítója mögött ülő (korábban Egeraat hajszálcsíkos öltönye láttán nem túl visszafogott szalonbuzizásba kezdő) szakmabeliek „jó a gyerek” felkiáltással nyugtázták Miklósi kérdését, amely a tervezett belvárosi forgalomcsillapítás és a Városháza Fórum alá szánt 1300 parkolóhely közötti ellentmondást firtatta. Beleznay a jelenlegi, feloldásra váró szabályozásokkal, illetve a tervek szerint megszűnő felszíni parkolók nagy számával indokolta ezt az előírást, amire kissé meglepő módon Fegyverneky Sándor azzal kontrázott rá: nem érdemes a parkolók számán morfondírozni, hiszen a helyzetet a város bármikor gyökeresen megváltoztathatja, például a dugódíj bevezetésével. A beruházói szempontokat képviselő Michael Smithing ellenben komoly gondnak tartotta a parkolóhelyek száma körüli bizonytalanságot, és sokallta az előírt mennyiséget, utalva a területet kettészelő városfal-maradvány okozta problémákra.
Bár a legutolsó megvalósíthatósági tanulmány 2007-ben készült, Smithing szerint gazdaságilag jelenleg is reális a beruházás, csak a piac részéről támasztott elvárások felmérését hiányolta. A szakember megerősítette: továbbra is úgy gondolja, a tervezett közfunkciókkal együtt is lehet megtérülő a Városháza Fórum, bár a helyzet jelentősen megváltozott egy-két év alatt, amikor még „tuti, nagyon nyerő lett volna”. Beleznay szerint a város akár dönthet a beruházásra szánt pénzösszeg felstrófolásáról is (a jelenlegi határozat szerint csak kulturális funkcióra költhető közpénz) - ez a kijelentés még a moderátort is annyira meghökkentette, hogy elfelejtett visszakérdezni a forrásokat illetően. Smithing egyébként úgy látja: kizárólag magánforrásokból is megvalósítható a projekt - „csak jól kell csinálni”.
Egeraat a tervében elhelyezett két színháztermet magyarázva ugyancsak lényegesnek nevezte a kulturális funkciókat, amelyek közvetlenül nem hajtanak ugyan anyagi hasznot, az épület felhasználási lehetőségeinek bővítésével azonban kétségtelenül. A flexibilitás és a megfelelő minőség biztosíthatja, magyarázta a tervező, hogy a Városháza Fórum ne csak megépülése idején, hanem évtizedek elteltével is értéknek számítson.
A közönség reakciói alapján a Tálaló első estje mindenkit megmozgatott, a lehető legellentétesebb véleményeket hozva elő. Az biztos, hogy legalább annyian koccintanának szívesen Eltér Istvánnal, mint Beleznay Évával a fogadás eldőltével: egyetértés továbbra sincs a Városháza Fórumot illetően.
