A holland UNStudio újabb kortárs remekkel gazdagította a stájer fővárost.
Március elsején Mozart Varázsfuvolájával nyitott Graz legújabb építészeti látnivalója, a Haus für Musik und Musiktheater, röviden MUMUTH. A helyi művészeti egyetem előadóközpontjaként és közcélú kulturális intézményként is funkcionáló épületet a holland UNStudio tervezte. Bár a tervpályázattól a megvalósulásig tíz esztendő telt el, az aprócska, de magas nívójú MUMUTH újbóli példát adja a tudatos kulturális városfejlesztés pozitív hatásainak, amely a 2003-as kulturális fővárosi cím óta Graz fő profilja.
A testvérvárosi kapcsolat ellenére egyre inkább úgy tűnik: Pécsnek keveset sikerült elsajátítania Graz sikerének titkából. Míg 2010 itthon egyre biztosabban kudarcnak ígérkezik, Ausztria második legnépesebb települése és egyetemi központja nagy sikerrel zárta a 2003-as kulturális fővárosi évadot, ikonikus épülekkel: Peter Cook és Colin Fournier amőbára emlékeztető Kunsthaus-ával és Vito Acconci mesterséges Mur-szigetével is gazdagodva. A most átadott MUMUTH újabb kortárs építészeti látványosságot jelent a stájer fővárosnak; tervezője az a Ben van Berkel, aki irodája, az UNStudio élén Európa egyik legkedveltebb építészeti exportcikke, munkái között pedig ott sorakozik Dubai új kortárs múzeuma és a New York 400. születésnapjára épült pavilon is.
Az UNStudio nemzetközi pályázaton, 212 induló közül nyerte el a megbízást a MUMUTH tervezésére még 1998-ban. Az intézmény 1963 óta működik a helyi művészeti egyetem, az Universität für Musik und darstellende Kunst Graz (KUG) szolgálatában, ám mindeddig nem bírt önálló, a tágabb közönség befogadására is alkalmas otthonnal. A nyertes holland terveket pozitívan fogadta a város és az szakma is: bemutatkozhattak a Velencei Építészeti Biennále osztrák pavilonjában is. Az új, 450 férőhelyes koncerttermet tartalmazó, 6200 négyzetméteres épület kivitelezése 2006 nyarán kezdődött, a 19 millió eurót felemésztő munkák pedig tavaly fejeződtek be. Még a hivatalos megnyitó előtt, mintegy főpróbaként az épület 2009 februárjában otthont adott egy nemzetközi Schubert-verseny döntőjének.
A tízéves procedúra során a tervező, Ben van Berkel szerint alapvető tényezők változtak meg az épülettel kapcsolatban, egy azonban megmaradt: annyi zeneiséget beletenni, amennyit csak lehet. E gondolat jegyében az épület funkcionális felépítését a kezdetektől egységesen, kvázi zenei motívum: egy spirál köré felépítve kezelték – ez kristályosodott ki a végső, megépült verzióban is. A legömbölyített, fémlemezekkel burkolt téglatest két részre bontható: az egyik az előadóterem zárt kubusa, a másik pedig az előtér és a különtermek szekciója, amelyet a spirál alakú betonlépcső ural. Itt kapott helyet egy flexibilis pult, amely szükség esetén jegypénztárként is üzemeltethető. A park felől nyíló bejáratot a diákok és az oktatók használják, a Lichtenfelsgasséra nyíló kapun keresztül pedig a közönség nyer bebocsátást, nyilvános rendezvények esetén.
A spirális szerkezet megépítése, amely az auditóriumon és a zeneszobákon át, három emeleten keresztül ível az előtérig, az építkezés legnagyobb kihívását jelentette; van Berkel szerint ez komolyabb kaland volt, mint a Mercedes múzeumának megépítése, amely Európa egyik legbonyolultabb struktúrájú kortárs épülete. Az épület viszonylag kis mérete miatt a munka rendkívüli precizitást igényelt, és a választott metódus sem mindennapi: a betont alulról pumpálták be a zsaluzatba. A perforált fémlemezekből készült homlokzat nappal szinte ipari jelleget kölcsönöz az egybeöntött tömb érzetét keltő épületnek, esténként azonban a kiszűrődő fény könnyeddé és látványossá teszi azt.
Fényképek: Christian Richters. A cikk elkészítésében nyújtott segítségéért köszönet illeti Karen Murphy-t (UNStudio) és Katrin Hammerschmidtet (MUMUTH).
