Logomain

Balatoni Banál

By Bart Dániel 2006. augusztus 14. 00:00

szerk at hg dot hu

A huszadik században országos divattá vált a balatoni nyaralóépítés, és mára a Balaton-parti települések építészeti képe leginkább egy elnyűtt divatmagazinra hasonlít. Kis nyaralóépítészet és végitélet.

A huszadik században országos divattá vált a balatoni nyaralóépítés, és mára a Balaton-parti települések építészeti képe leginkább egy elnyűtt divatmagazinra hasonlít. Kis nyaralóépítészet és végitélet. A mai városrendezési viszonyok közt elkerülhetetlennek tűnik, hogy egy településen egymás mellé kerüljenek olyan házak, amik esztétikailag ütik egymást, a Balaton-part bohókás kavalkádja mégis párját ritkítja. A nyaralóépítés persze nem a huszadik században kezdődött. Ha elmegyünk Balatonfüredre, nem győzünk csodálkozni, milyen harmonikusan és nemesen képzelték el az üdülést a XIX. században. Ez persze ugyanaz a kedélyes eklektikus romantika, ami a budai villákban is visszaköszön, hiszen azok jó részét is nyaralónak építették a tehetős pesti családok. Ez azonban még nem mondható országos divatnak, hiszen elsősorban a felső tízezer engedhette meg magának ezt a fajta fényűzést.

:image_5764

Ezt a háború előtti stílust
, ami főképp az északi parton lelhető fel, visszafogott méretek, nyugodt és klasszikus beosztás, tekintélyes, vendégfogadásra alkalmas veranda, és nagy kert jellemzi. Úgy tűnik, fontos lehetett, egy leginkább kis gúlatetővel fedett saroktorony elhelyezése is, talán úgy érezték, ez szemlélteti legjobban a funkciót: polgári kéjlak, a vadászkastély távoli, szerény leszármazottja.

62985_cikk20130531-31141-zxaynx.gallery

Magyarország a háború után hirtelen sokkal kisebb lett, és mintha lassan a Balaton-part is összezsugorodott volna. Az ötvenes évekre kihalt a rendes méretű kert, és nyilván anyagi megfontolásból maguk a házak is sokkal kompaktabbak, egyszerűbbek lettek. Gyakorlatilag a nyeregtetős falusi sorházak egyszerűsített, kicsinyített verziói épültek fel ebben az évtizedben. E mögött persze az építtetői réteg megváltozása is állhat. Az ötvenes években a vadászkastély korántsem volt népszerű előkép.

A falak gyakorta egy sor téglából épültek, ezek mára életveszélyesek lettek. E szerény és praktikus típust már aprócska terasz jellemzi, amit az igyekvőbbek fémszerkezetű üvegfallal választottak le a kertről. Az így kialakult szaletli/nyárikonyha/télikert teteje jellegzetesen hullámbádogból készül. A nem túl nagy szakértelemmel alkalmazott gyenge minőségű anyagok lepusztulása az oka annak, hogy mára ezek az épületek szedett-vedett, szegényes benyomást keltenek.

A hatvanas években megérkezett a Trabant, az ideológiai prés egy kicsit felemelkedett, és megnyitotta az utat az élet apró örömeinek felhőtlen élvezete előtt. A kiváló útfekvésű jármű segítségével elérhető távolságba került Balaton-part ideális hétvégitelek-helyszín lett. Ekkoriban kezdtek kialakulni a parti településekhez tartozó fürdőtelepek közvetlenül a part mentén. A part is ekkoriban kezd kialakulni, sok helyen feltöltéssel is növelik a száraz, teleknek alkalmas földterület mennyiségét. A maradék nagyobbacska telkeket is felparcellázták; a növekvő kereslet ezeket felszippantotta.

Az építkezés módja azonban a hatvanas évekre jócskán megváltozott. Az építőanyagok piacán elharapózott a beton, az uralkodó stílus a szocialista modernizmus lett. A hatvanas évek házait még gyakran nem is építészek tervezték, hanem laikusok, magánemberek, ügyes kezű mesterek. Az ő építészeti gondolkodásukban az állami modernizmus emléke dolgozott, tehát dísztelen kockaházakat építettek. A beton akkoriban még nem volt az a rafinált és simulékony építőanyag, mint manapság. Az egész országban volt háromféle méretű betongerenda, abből kellett kihozni a legtöbbet. Furcsamód a választási lehetőség hiánya, és a szükségből fakadó élelmesség jót tett ezeknek a házaknak. Mai szemmel nézve kellemes, egyszerű, élhető épületeket hoztak össze, melyek, ha szép kertet is kaptak, egészen kellemesen beleillenek a környezetükbe, és a nyaraló-negyedről alkotott elképzeléseinkbe.

A hetvenes években vált igazi népi őrületté a balatoni víkendház szimbolizálta életforma. Az általános életszínvonal-emelkedés, és az M7-es autópálya 1975-ös befejezése révén egyre szélesebb tömegeknek adatott meg a lehetőség, hogy lejárjanak a Balaton partjára, sőt házat építsenek ott. Az építőanyagok és az emberek anyagi lehetőségei egyre inkább diverzifikálódtak, elszaporodnak tehát a nagyravágyó nyaralócsodák, egekre nyúló bádogtetők, színes üveghuta-ablakoktól sejtelmes lépcsőházak, Y-alakú tartóoszlopok, a modernizmus kocka-minimalizmusába besettenkednek a hegyesszögek, és a praktikum talajától elemelkedő építészeti gondolatok.

A nyolcvanas éveket egyértelműen az esetlen és szegényes nosztalgia jellemzi. A modernista szigor oldódása teret adott e nosztalgia építészeti megvalósulásának, melyhez a leleményes magyar építészek a lehető legkülönbözőbb forrásokból ollóztak ötleteket. A legpusztítóbb talán az „alpesi ház” mítosz volt. Ez a vélhetőleg egyfajta Erdély-nosztalgiát is kifejezni hivatott formakészlet mégis főképp az osztrák havasi építészet elemeit tartalmazta, melynek főszereplője a fából készült, mélyen alábukó, hangsúlyos tetőszerkezet. A beton rémuralma után a fa, mint építőanyag eleve központi helyet foglalt ebben az esztétikai múltba révedésben. Az óriási, többemeletes tetőszörnyetegek vírusként szaporodtak a Balaton partján egészen a közelmúltig.

Közben persze reneszánszukat élték a boltívek, és mindenféle más ívek. De a hegyesszögek kifejezőereje iránti vonzalom is a tetőfokára hágott. Ennek a túlfűtött és ügyetlen esztétizmusnak az apoteózisát valósítja meg a többek között Makovecz Imre által útjára indított magyar organikus iskola; működésüknek a Balaton körül is számos ékes példája található.

Ahogy haladunk előre az időben, úgy összpontosul egyre több pénz és hatalom a magánszféra kezében, minek következtében egyre nő a házak mérete. A gazdag magánember - akarom mondani maszek - „meggyőző ereje” egyre könnyebben töri át a városrendezési szabályzat papírfalát. Óriási panziók épülnek, a nyolcvanas években egyre ritkábban jár emberi méretű kert a balatoni házakhoz, annyira teleépítik a telket.

1989 nyarán több százezer magyar embert a nyaralójában, fűnyírás közben ért a hír, hogy meghalt Kádár János. Innentől elszabadult a pokol, szétesett a közös horizont, és beköszöntött az idézetek kora. A kilencvenes évek építészeti gondolkodása a nyolcvanas évekét folytatja, azaz eklektikus és szegényes, csak éppen sokkal messzebb képes ellátni, egyre több helyről tud ollózni, és az építtetők anyagi lehetőségei is tovább bővülnek. Itt aztán tényleg beköszönt a Döbrögiek Disneylandje – ezalatt azt értem, hogy gazdag, pöffeszkedő alakok minden esztétikai vagy morális belátásra fittyet hányva megépítik saját ízléstelen álom-váracskáikat. Lásd: Tasnádi-ház Budapesten, a Rómer Flóris utcában. Az irányítás hamar kicsúszott az önkormányzatok kezéből, ezért a kilencvenes években pánikszerű építési tilalmat rendeltek el.

A nyolcvanas évek összes Döbrögijénél nagyobb kárt tesznek most a nagy ingatlan-befektetők, akik nemcsak, hogy kaszinókkal és spákkal, de harminclakásos, hatemeletes társasház-csoportokkal építik be a mostanáig kellemes, ligetes erdőnek álcázott hatalmas parti telkeket. Talán a városrendezési szabályzattal lehet a gond, vagy úgy általában a családi nyaraló fogalmával, mindenesetre a fordítottját sosem engednék. Egy harminc-lakásos társasházakból álló tömbökkel benépesített városrész közepére senki nem építhetne kertes nyaralót. Villanagyedek parti erdősávjára mégis lehet ötemeleteseket építeni.

A Balaton partján felépült több tízezer nyaraló tehát ékesen és kedvesen mesél hazánk elmúlt fél évszázadáról. Nem mondható, hogy a nemzetközi építészeti élvonallal közvetlen kapcsolatban volna, de sokszínűségében helyet talál még a legkínosabb időszakainkat dokumentáló építmény is. Az idővel megszépül minden modor, és utólag igazolja az az életforma, világnézet, ami a maga idejében életre hívta.

Sajnos az új negyedeket nem egy létező életforma hívja életre, hanem a befektetők ár-érték-arány számításai. Melyek amúgy nem csalhatatlanok. A Balatonszabadi központjában épülő giga kaszinó-diszkó-spa spanyol befektetője egy interjúban bevallotta, hogy ma már nem vágna bele az építkezésbe. A kocka azonban el van vetve, a szörny fel fog épülni, a befektető viszont már most szabadulna tőle.

Hasonló a helyzet a harminclakásos társasházakkal. Egyelőre a tizedük van csak eladva, hisz mostanáig senki nem gondolt arra, hogy, ha lesz pénze, vesz egy negyven négyzetméteres partra néző nyaralót a hatodik emeleten. De ki tudja? Lehet, hogy mindegyik lakás egy kis Zimmer Frei lesz? Talán megterem majd a kereslet. Vajon kitermeli-e ez az érdektelen konzerv-építészet a belesimuló életformát? És vajon hogy fog az megférni a régivel, és vajon hogy fognak a nyaralók megférni azon az eleve zsúfolt strandon, ahová most bekéredzkedik még több ezer úszni kívánó?

építészet Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317