Logomain

Dolly építészet, avagy paraziták a városokban

By HomeGarden 2006. augusztus 24. 00:00

szerk at hg dot hu

Mi köze Dolly báránynak az ezredforduló kortárs építészetéhez? Hogy kellő távolságból futhassunk rá az építészeti parazitizmus címszó alatti jelenségcsoport akár csak vázlatos áttekintéséhez is, ahhoz a hagyományos építészet anyag-, forma- és funkcióelvű megközelítésén némiképp túl kell lépnünk.

Mi köze Dolly báránynak az ezredforduló kortárs építészetéhez? Hogy kellő távolságból futhassunk rá az építészeti parazitizmus címszó alatti jelenségcsoport akár csak vázlatos áttekintéséhez is, ahhoz a hagyományos építészet anyag-, forma- és funkcióelvű megközelítésén némiképp túl kell lépnünk. Az első klónozott bárány megszületésével, az emberi géntérkép megalkotásával, a genetikailag módosított élelmiszerek terjedésével, az őssejt-kutatással már a laikusok számára is világossá vált, hogy az információ-technológia forradalmának elmúlt két évtizede után, a biotechnológia forradalmának évtizedei következnek.

:image_5588

Szokták azt is mondani
, hogy az építészet nagyszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az az évezredes megfigyelés, miszerint éppen ez a mérnöki tudományág az, ami a legpontosabban és legszemléletesebben követi és formálja látvánnyá, anyaggá az emberi társadalmon belüli változásokat, átalakulásokat.

Következésképpen az elkövetkező évtizedek építészeti progressziójában, majd a kísérletező fázis után magában a „mainstream” építészetben is várhatóan egyre általánosabbá válnak a biológiára, biokémiára történő metaforikus, vagy éppen direkt utalások. Tisztáznunk kell azonban, hogy a „biológia” fogalmát ebben az elkövetkező időszakban erős határral kell majd elválasztani a régebbi korok természetközeli építészeti eszményétől. Sem rousseau-i értelemben, sem egyéb megközelítésben nem a természeti környezet mimézisére kell gondolnunk tehát, hanem egy ettől radikálisan különböző paradigmára.

Itt kell megjegyezni azonban, hogy mint minden ehhez hasonló átalakulás, paradigmaváltás, nem előzmények nélküli ez sem. Előképei megtalálhatóak úgy a szecesszió ornamentikájában, Gaudí építészetében, a szerves (organikus) építészet Rudolf Steiner-i antropozófiájában, Makovecz Imrénél, Csete Györgynél, mint ahogyan a biomorf elképzeléseket már a hetvenes években pedzegető japán „buborék építészetben” (ld. Expo 70, Oszaka), vagy az ezredforduló „non-standard” építészetének sok elemében.

Ugyanakkor a „parazita építészet” fogalmát éles határvonallal kell elválasztanunk az úgynevezett „vírus építészet” fogalmától is, habár mindkettő erősen rezonál a biológiára. A „vírus építészet” ugyanis inkább Richard Dawkins 1976-ban megjelent Az önző gén (The Selfish Gene)című tudományos-ismeretterjesztő munkája nyomán meghonosodó „memetikával” rokonítható. A memetika szerint a tudás ugyanúgy fertőzés útján terjed, mint a vírusok. Egy-egy „mém”, vagyis tudás egység, információ morzsa, egyik emberről a másikra terjedve, időnként mutációkon keresztülmenve, vagyis átalakulva, gazdagodva, vándorol. Vannak sikeresebb mémek (tudás vírusok), amit többen kapnak el, sikeresebben terjed, és vannak olyanok is, amik elhalnak, degenerálódnak.


A „vírus építészet” ugyanezt teszi az építészet motívumkincsének, elméleteinek változását vizsgálva, ezeket a változásokat modellálva. Sarkítva: a nyeregtető sikeresebb mémnek tűnik, mint a lapostető, aminek mutációktól mentes formája, fertőzési góca a Bauhaus környékén volna keresendő. Nota bene: ma Magyarországon a „toszkán/mediterrán építészeti stílus” egy igen sikeres mém, ám igen rusnya fertőzést okoz.

Ezzel szemben a „parazita építészet” az épületelemek, az épített környezet szövetének vizsgálatakor felfedezte magának az élősködő létformában lévő potenciális lehetőségeket, amelyek egyrészt igencsak metaforikusak, másrészt nagyon konkrétak. Mint ahogyan a Holland Építészeti Intézet (NAi) Parasite Paradise (’parazita Paradicsom’) címen néhány éve megjelentetett tanulmánykötete is megfogalmazza, az építészeti parazita élősködő, olyan kapcsolatot teremt a gazdaszervezettel, ami egyfajta szimbiózison alapul. A gazdaszerv, gazdaépület nem pusztul el a parazita megjelenésével, de az élősködő nem képes funkcionálisan létezni a gazdaszerv nélkül. Használja annak fizikai helyét (rá épül), vagy erőforrásait (rákapcsolódik a fűtés, gáz, villany, csatorna vezetékre).

Az építészeti parazitafertőzés főképpen nagyvárosi jelenség, ami fakadhat a zsúfoltság okozta helyhiányból, vagy a már készen kapott, de drágán megvalósuló adottságok újrahasznosításán is. Vannak csúnyák és hasznosak, szaporák és lassan terjedők. Napjain Budapestjének kétségtelenül legszaporább ilyen típusú lénye a szobai légkondicionálók homlokzatokon megtapadó kültéri egysége, míg már szinte visszaszorulóban lévő parazitának tekinthetjük a lakótelepi erkélybeépítéseket, illetve még nem terjed tömegesen a tetőtér-beépítés elnevezésű parazita, de felbukkanása megjósolható.

Ugyanakkor néhány éve a rotterdami Korteknie Stuhlmacher építészeinek LP2 nevű parazita-épülete valódi építészeti világeseménnyé vált az ottani biennálén. Vagy említhetnénk Kas Oosterhuis és a magyar származású Ilona Lénárd pneumatikus „parazita” épületkoncepcióit is (pl. ParaSITE), ha az építészet futurisztikus progressziójából keresünk példákat.


Martinkó József
(a cikk ezen része nyomtatásban megjelent az OCTOGON Architecture & Design magazinban)

63713_cikk20130531-31141-ugypdn.gallery

A napokban a Spiegel online-on közzétett gEAr-féle paraziták sok mindenben eltérnek a műfajban utazó építészelődök parazitáitól. A gEAr non-profit szervezetet 2002-ben alapította két fiatal építész, Narineh Mirzaeian és Sven Neumann.

Mint honlapukon írják, céljuk „problémás társadalmi és kulturális állapotok, védtelen fizikai elemek, véletlenszerű helyzetek vagy félbemaradt koncepciók felfedezése, és ezek kombinálása új design-ötletekkel, radikális tendenciákkal a tudomány és a technológia területéről vagy természeti és tektonikai jelenségekkel”. Mint a társaság neve, gEAr (holmi, szerkezet, fogaskerék) is sugallja, sokféle jelentésréteg mozgósításáról van szó, amelyek a megállapodott jelentések feltörésén, és váratlan újak létrehozásáról szól.

A parazitákat intézményesítő építészeket a kilencvenes évek közepe-vége felé elsősorban az foglalkoztatta, hogy milyen beavatkozásokkal adaptálható a hagyományos urbánus táj olyan új igényekhez, mint az individualizált lakóterek, a nem szabványosított építőipar elemek használata, és az ökologikus működés. Hogyan viszonyulnak a mobil, könnyű szerkezetek az agyonszabályozott épített környezethez, a történeti városszerkezethez? Ezekből a kérdésekből született Rotterdamban egy tervezési felkérés, amire számos nemzetközi építésziroda reagált. A tervekből végül egy rotterdami projekt és a Parasite Paradise című könyv valósult meg, a Holland Építészeti Intézet, a NAi kiadásában.

A jelenleg használaton kívüli, rotterdami Las Palmas üzletház tetejére helyezett, egyébként tetszőlegesen kombinálható faelemekből álló zöld parazita (Korteknie and Stuhlmacher Architecten) mára a parazita-építészet világhíres ősetalonja. Hasonlóan építészeti kérdésként vetődött fel a rotterdami Oosterhuis-Lénárd párosban a legkülönbözőbb városi szituációkban elhelyezhető, rugalmas, fluid konténerek ötlete, amivel egy várható holland lakásépítési boom-ra reagáltak. Parazitáik rugalmasan hajtogatott, bárhol, bármilyen célra felhasználható biomorf formák, igazi élősködők, amennyiben a meglévő infrastruktúrára telepíthetőek rá.

Neumann, és hozzá hasonlóan Michael Rakowitz építész-képzőművész számára a paraziták bevetése politikai statement. Rakowitz – aki idén tavasszal a Trafóban is kiállított – New York és Boston házainak szellőzőkimeneteit használta arra, hogy a hajléktalanok számára felfújt ideiglenes szálláshelyeket fűtse. Ez a projekt is azzal a kérdéssel hozakodik elő, hogy mennyire alkalmasak a mai nagyvárosok arra, hogy kiszolgálják az urbánus létformákat, igényeket? Neumann biomorf elemei megfigyelő- vagy túlélő-felszereléseknek tűnnek olyan extrém krízishelyzetekben - hurrikán, áradás, elsivatagosodás vagy éppen bombatámadás -, amelyek manapság egyre kevésbé számítanak ritkának.

Persze Neumann, aki a biomorf építészsztárok műhelyeiben - korábban Greg Lynnél, jelenleg pedig Frank Gehrynél - dolgozik, elsősorban virtuális világokat hoz létre, amikor a csecsen háború képeit manipulálja a lerombolt házak falaira tapadó-becsapódó piócákkal vagy a sivatagban felfújható kagylókkal. Hogy az ilyen és hasonló szélsőséges helyzetekből pattannak ki az új design-ötletek és építészeti megoldások, a Saatchi & Saatchi ügynökség idei nyertes innovációja is tanúsítja: két fiatal találmánya, a betonvászonból készült sátor pillanatok alatt hosszútávra menedéket nyújthat katasztrófa sújtotta közösségeknek.

Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317