Logomain

Ki állítja meg Arturo Uit?

By Martinkó József 2008. december 1. 11:14

szerk at hg dot hu

Az Erzsébetvárosi ingatlanügyekkel kapcsolatban újra aktuális a hg.hu főszerkesztőjének 2004. február 20-án az Élet és Irodalomban megjelent cikke.

Dohany_u20130601-27858-1vy8pe.gallery

Míg mások holmi elvarázsolt erdőkről olvasnak fel a gyermeknek lefekvés előtt, hogy aztán ellágyulva bújjanak az asszony mellé, mondjuk egy jól szerkesztett aforizmagyűjteménnyel a kézben, magam tegnap éjszaka fel s alá rohangáltam a lakásban, riogattam a velem egy háztartásban, szomszédságban stb. élőket és egy gyűrött paksamétával hadonásztam ijesztőn. A megnyomorgatott lapokon az epiteszforum.hu Gozsdu-udvar elnevezés alatt futó topikjának mintegy három tucat hozzászólásból álló szövegkorpusza, pontosabban annak kiprintelt változata volt olvasható. Aki használja a világhálót, az tudja, hogy "fórumos" hozzászólásokat kinyomtatni olyan, mint szélben hugyozni. Egyfelől óvatosnak kell lenni, másrészről türelmesnek.

Hogy az olcsó poénkodásról komolyra fordítsuk a szót, a fórumon Eva M. Amichay, a családjával tizennyolc éve Izraelben élő magyar építész kezdeményezésére érdemi vita látszik kibontakozni a Gozsdu-udvarba szánt "lakó-, üzleti és szórakoztatócentrum" építészeti megoldásainak színvonaláról, illetve a Belső-Erzsébetváros építészeti értékeinek, közösségi, szellemi tulajdonának kiárusításáról, elherdálásáról. Az önkormányzat, a beruházók először természetesen bujkálni látszottak, majd udvariaskodni, aztán hivataloskodni. A szövegekből, fórumos hozzászólásokból az is kiderül, hogy az on-line eszmecserével párhuzamosan az elszánt mérnökasszony hivatalos off-line levelezést is folytat a hatóságokkal, valamint a tulajdonosi jogokat birtokló Magyar Ingatlan Kft. képviselőjével. A levelek jelentős részét aztán eminens és a magyar építészeti közegtől teljesen szokatlan módon a fórumra is bemásolja, a lehető legnagyobb szakmai és lakossági nyilvánosságot biztosítva az ügynek.

Ugyanis az ő számára evidens, hogy az utca, a város, a ház elsősorban a közösségé és a közösség múltjáé, hagyományaié. Demokratikus országban pedig ez a közösség a nyilvánosságon keresztül fejti ki szabadon véleményét, kritizál, kontrollál, szól bele közügyekbe. A hatóságoknak pedig kötelessége az információkat (vagyis terveket, műszaki rajzokat, pontos műleírásokat, költségbecslések, szakértői véleményeket stb., azok helyett az "etetős", égig érő, örökzöld CAD-fákkal csinosított látványtervek helyett, amiken mindig látható jó nő, vidám gyerek és kutya is) mániákus körültekintéssel a lehető legnagyobb nyilvánosság elé tárni. Ha másért nem, hogy döntéseik után jól aludjanak. Álmukat se rendőr, se számvevőszéki vizsgálat meg ne zavarja.

A Gozsdu tervének esetében az elmúlt négy év nem volt elegendő lefolytatni ezt a társadalmi párbeszédet. Az Új Magyar Építőművészet 2002/6. számában megjelent ugyan az UNESCO világörökségi címére aspiráló városrész jövőjével kapcsolatban néhány igen kitűnő és alapos írás, azonban ez megmaradt a mindenre bólogató, érdeket érdekbe szövő szűk építészszakmai közeg berkein belül. A véleményformáló napi, mainstream sajtót nem érte el.

Itt jegyzem meg, hogy a hetvenes évek második felének Nyugat-Berlinében a Budapesten most uralkodó viszonyokhoz kísértetiesen hasonló, arrogáns hatósági, illetve agresszív ingatlanspekulációs ügyekből kifolyóan indult el az a házfoglalási akciósorozat, ami mindmáig a nyugati modern zöldmozgalmak és civil kezdeményezések egyik legfontosabb referenciapontja. Radikálisan demokratikus válasz az élhető városszövetből kiszorítottak részéről a városmodernizációs, rekonstrukciós hivatali, szakmai blablával körített illegitim, nyers ingatlanspekulációval szemben. Kreuzberg-Erzsébetváros-tengely.

A közpénzből fenntartott, az önkormányzati törvény hibájából szinte teljhatalmat gyakorló kerületi hivatalok, hivatalnokok pedig szinte már a büntető törvénykönyv hatálya alá eső módon játsszák a hülyét. Hogy csak a Belső-Erzsébetvárosnál maradjunk: a városgazdáknak nem szúrt szemet, hogy itt található Európa legegységesebb zsidó lakónegyede, legkevesebb három, kivételes építészeti ritkaságnak számító zsinagógával. Pedig csak egy krakkói hivatalos utat kellett volna gründolni és inni egy jó teát a Kazimierz egyik teraszán, miközben klezmerkoncert van a téren. Elfelejtettek lobbizni a Holocaust Múzeum új épülete mellett, ami kiindulópontja lehetett volna az egykori gettó épületállományának felújításához. No mindegy, majd Prágában a régi-új zsinagóga melletti kis utcácskák valamelyikében iszunk egy sört, aztán majd elmondjuk a hivatalban, milyen jól éreztük magunkat ott. De kár, de kár...

Valahogy nem tűnt fel, hogy a Deák téri közlekedési csomópont és a körúti tengely közé eső utcákban van olyan vállalkozás, aminek állítólag tizenegy, átmenetileg parkolóként üzemeltetett, foghíjtelke van, de addig egy kapavágást sem tesz a bátor vállalkozó, kockázatitőke-guru, amíg a Pesti Broadway nevű "tudom is én mi" koncepció keretében közpénzből el nem költenek pár száz milliót a Király utca forgalomcsillapítására. Nem tűnt fel, milyen kis befektetéssel vitalizálták a negyed egyes részeit olyan spontán, szerény, ötletes kezdeményezések, mint amilyen a Szimpla-kert, Szóda-kert, Gozsdu-söröző volt az elmúlt nyáron. Igaz, azokban nem fordult meg annyi pénz, hogy érdemes lenne rájuk odafigyelni.

Hogy is tűnt volna ez fel, amikor az sem szúrt szemet, hogy egy ingatlanos kft. áldásos, csodálatra méltó kezdeményezőképességének hála eltűnt a Continental Szálló és a Hungária Fürdő együttese a Dohány 42-44. saroktelekről. Véletlenül összeomlott. Kell a hely valami szépséges, de jól titkolt építészeti értéket képviselő garninak.

Az éppen aktuális önkormányzati testületek egy korszerű, átfogó területfejlesztési koncepció elkészítése helyett a Madách sugárút hetven-nyolcvan évvel ezelőtti tervét emlegetik. Nem érdekli őket, hogy az akkor tömegbérházaknak, átlagos lakóházaknak számító tömbök ma műemlékjellegű, régi, pótolhatatlan várostörténeti ereklyék. A húszas-harmincas években jó ötletnek tűnt a Tabán kis házainak, falusias beépítéseinek bedózerolása is. Ma a fél karunkat odaadnánk egy ilyen egyedülálló városrészért. Talán nem demagógia, de Újlakkal, Óbudával egy mérnökileg kiválóan sikerült és kivitelezett lakótelep hasonlót tett a hetvenes években, mint amire ma készülnek a Madách-sétány átvezetésével. Nem élünk olyan kort, amikor ez az elképzelés jó eredményre vezethet. Nem lehet érv, hogy a régi házak műszaki állapota olyan, hogy sokba kerül a felújításuk, korszerűsítésük, tehát bontani kell. Mitől volna jó az állapotuk, ha "elfelejtették" karbantartani azokat? Mitől lenne jó az állapotuk, ha régiek? Régi a Vár is, mégsem ott áll a Wesselényi Center azokkal a helyes oszlopfőivel, hányadék zárterkélyeivel!

A másik vesszőparipa, állandó kibúvó, "látszat-akármi" a parkosítás ügye. "Ha egy egész erdőt kell is kiirtanom, hogy egy fát megmentsek - megteszem!" Mintha a toledói óváros vagy Velence parkosításán törnék a fejüket. Miért nem értik meg, hogy vannak sűrű, történeti beépítések, városi csomópontok, ahol kevés a zöld, de vannak olyanok is, akiket ez nem zavar. Ha zöldbe vágynak, elsétálnak a Városligetbe. Gyereknek ott a Klauzál téri játszótér. Kutya meg nem való a városba és kész. Ha a belső kerteket, gangos udvarokat parkosítják, sokkal jobb eredményt érnek el, mint azzal a botrányos alkuval, ami a greenpoint-7 irodaház kapcsán kötetett. Az a hatszáz négyzetméter semmirevaló kutya WC (Kéthly Anna tér, a Wesselényi és Klauzál utcák sarkán) még tréfának se jó. Az irodaház építészeti kvalitásai pedig egy külvárosban is világbotrányt okoznának, nem hogy itt (tervező: Samo Kft. [sic!]). Egyébként is, miért egy lakónegyed közepére irodaház a maga autóforgalmával, csak nyolcórás, munkaidő alatti kihasználtságával? Botrány.

Koncentráljunk a történésekre! Ne legyünk birkák, naivak! Kényszerítsük párbeszédre a választott testületeket, befektetőket, építészeket! Erről kapunk példát Eva M. Amichaytól. Hálás köszönet.

felújítás, budapest, urbanisztika, zsidónegyed, Erzsébetváros, martinkó józsef, városrehabilitáció, eva m. amichay Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317