Logomain

Nukleáris szépség

By Rénes Judit 2008. október 18. 20:32

szerk at hg dot hu

Arkansasnuclearone_ano_onlyinarkansas_zormsk_flickrcom_x20130601-27858-tmt3rm.gallery

Az arkansasi ANO a szövetségi állam egyetlen működő atomerőműve

Dukovany_elsoatomeromucsehorszagban_8torony_morten_almquist_x20130601-27858-20m0z4.gallery

Az egykori Csehszlovákia legelső, hatalmas atomerőműve Dukovany-ban

Sizewell1_x20130601-27858-19wneyz.gallery

A modern Sizewell B atomerőmű Nagy-Britannia egyetlen nyomottvizes reaktorú nukleáris létesítménye

Sizewellin1969_hultonarchive_gettyimages_x20130601-27858-1ih8962.gallery

A Sizewell A a kor jellegzetes atomerőműveinek stílusában, 1969-ben

Trawsfynydd_bynight_roryt_flickrcom_x20130601-27858-os5su9.gallery

Az idilli tájból kiemelkedő walesi Trawsfynydd atomerőművet Sir Basic Spence építette 1959-ben

Csernobillatkepeszaknyugatiranybol_szabocsaba_wikipedia_x20130601-27858-xijbyd.gallery

Az atomerőművek kockázatának tragikus mementója: Csernobil látképe északnyugati irányból

Sizewell_magazinkep20130601-27858-1818jul.gallery

Atomerőművek magazinkép

23115_fotogaleria_n20130601-27858-17jw8bk.gallery

A Habog atomhulladék-tárolót William Verstraeten képzőművész díszítette

Ansel_adams_hoover_dam_1942_wiki_m20130601-27858-xpxwdx.gallery

Nemzeti jelkép: a legendás Hoover-gát 1942-ben a vízierőművel és Amerika legnagyobb víztározójával

Arkansasnuclearone_ano_onlyinarkansas_zormsk_flickrcom_m20130601-27858-1s8ahd2.gallery

Az arkansasi ANO a szövetségi állam egyetlen működő atomerőműve

Sizewell_domlikecentre_flickrcom_m20130601-27858-1kl5ytq.gallery

Az 1995-ben beüzemelt Sizewell B kék-fehér kupolás épületével alig hasonlít atomerőműre

Sizewellin1969_hultonarchive_gettyimages_m20130601-27858-de152r.gallery

A Sizewell A a kor jellegzetes atomerőműveinek stílusában, 1969-ben

Trawsfynydd_bynight_roryt_flickrcom_m20130601-27858-s3sfvc.gallery

Az idilli tájból kiemelkedő walesi Trawsfynydd atomerőművet Sir Basic Spence építette 1959-ben

Csernobillatkepeszaknyugatiranybol_szabocsaba_wikipedia_m20130601-27858-jwnt28.gallery

Az atomerőművek kockázatának tragikus mementója: Csernobil látképe északnyugati irányból

Trawsfynydd_closeup_scottpa100_flickrcom_gal20130601-27858-6r5odj.gallery

A walesi Trawsfynyddet különleges fekvése miatt különös óvatossággal szerelik le

Hamarosan befellegzik a dobozszerű nukleáris monstrumoknak: Nagy-Britannia ambiciózus programmal készül az új, tetszetős és karakteres külsejű atomerőművek építésére. Kupolás modern nukleáris létesítményre már van működő példa a suffolki tengerparton, és a java még csak ezután jön. A megkeresett sztárépítészek egy része erkölcsi alapon elutasítja a tervezést, míg a másik fele a legizgalmasabb kihívást látja a projektben. Hozhat-e a szépséggel párosuló fejlett technológia nukleáris reneszánszt és általános népszerűséget?

A kelet-angliai tengerparton, vadvirágok és dűnék között fekszik a brit energiaipar egyik büszkesége, a másfél évtizedig épített Sizewell B atomerőmű. Az 1995 óta üzemelő létesítmény kék-fehér színeivel és mecsetszerű kupolájával távolról sem felel meg a hagyományos képnek. Műszaki teljesítménye hasonlóan impozáns: Anglia egyetlen nyomottvizes reaktorú atomerőműveként másfél millió háztartást lát el villamos energiával, és önmagában fedezi az ország teljes áramszükségletének 3 százalékát. Az általános gyakorlatnak megfelelően 40 évre tervezik hasznos élettartamát, vagyis 2035-ig.

A nukleáris építészet fejlődését jól érzékelteti a csúnya testvérként mellette magasodó Sizewell A. A hatvanas években épült, halottnak tetsző tömböt most helyezik üzemen kívül, és senki nem hullat könnyeket érte. Kortársaira is hasonló sors vár: a legelavultabb, Magnox-reaktoros erőművek 2010-re biztosan befejezik földi pályafutásukat, míg a később épült gázhűtéses létesítmények 2023-ig üzemben maradhatnak. A legnagyobb szigetországi áramtermelő, a nyolc atomerőműért is felelős British Energy közleménye szerint ma Nagy-Britannia teljes energiaigényének 20 százalékát nukleáris reaktorok fedezik, amelyek megbízhatóan és biztonságosan működnek. A meglévőek átlagosan 24 éve vannak üzemben, de a kormány által támogatott fejlesztési program keretében új, a környezetbarát kor követelményeinek megfelelő erőművek épülnének. 

Miközben mindenki a megújuló erőforrásokról beszél, feltartóztathatatlanul jönnek a harmadik generációs atomerőművek, és 2020-2030 táján bevetésre készek lehetnek a szuperbiztonságos negyedik generációs reaktorok. A pótlásra szükség is van, hiszen az 1990-es évektől 2015-ig világszerte 400 atomerőművet vonnak ki az üzemből. A szakemberek szerint nukleáris reneszánsz küszöbén állunk. A világpiaci árak emelkedése miatt 2008 novemberétől a fosszilis energiahordozók költségének duplázódását prognosztizálják, így az atomerőművek létesítésének kérdése még inkább előtérbe kerül. Ázsiában és Oroszországban az elmúlt évtizedekben sem álltak le az új létesítmények építésével. Nagy-Britannia a következő években legalább négy atomerőművet tervez a tengerpartra, és az USA-ban is hasonló elképzelések vannak napirenden.

Ami a mérnöki részét illeti, a világon kevés cég képes igazán korszerű erőművet építeni. Köztük is nagyágyúnak számít a francia EDF, amely 2008 szeptemberében 12,5 milliárd fontos tulajdoni részesedést szerzett a német és spanyol versenytársak orra előtt a British Energy-ben. Már biztos, hogy a brit kormány áldásával ők építik a négy tervezett új atomerőművet, köztük a Sizewell B-t is elavultnak feltüntető Sizewell C-t. A legújabb nyomottvizes reaktor európai etalonját Finnországban létesíti az EDF, és Franciaországban is elindultak a munkák. A tengervíz nélkülözhetetlen a reaktor hűtéséhez, ugyanakkor rendkívül fontos szempont, hogy a létesítmény megfelelő távolságra legyen az emberi településektől. Más erőművek nemzeti parkokban, szintén vízközelben találhatóak, vagyis a lehető legvalószínűtlenebb helyszíneken – ugyanezek okokból.

Jóllehet Csernobil emléke sosem halványul el a köztudatban, és továbbra is a biztonság az első számú szempont, alaposan megváltozhat a szépség és a nukleáris energia viszonya. Egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: miért ne lehetne csinos egy atomerőmű? A trend elindításában szerepet játszhatott a wales-i Trawsfynydd is, amely 1959-ben épült idilli zöld vidéken, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy majdan „festői rom” legyen belőle. Tizenöt éve a BBC történelmi dokumentumfilm-sorozatának készítői találták ki, hogy szakemberek szépítsék meg a létesítményt, amely ezután forgatásra alkalmas helyszín lehetne. A terv a sugárveszély miatt elvetélt, a festőiség viszont megmaradt. Az atomerőmű 1991 óta nem üzemel, de különleges fekvése miatt ‒ közvetlenül egy tó partján, természetvédelmi területen helyezkedik el – rendkívüli gonddal és a legjobb szakemberekkel végzik a bontását.

A nukleáris létesítmények tervezése jóval nagyobb szerephez juthat az építészetben, mint valaha. Már akinél, ugyanis az EDF puhatolózását szélsőségesen fogadta a szakma krémje. „Az atomenergia felhasználását támogató építész fausti alkut kötne a sötét erőkkel, és sosem tudná többé nyugodtan álomra hajtani a fejét” – nyilatkozta szemléletesen Bill Dunster, a ZEDfactory tervezője. Norman Foster, a globális építészet egyik legnagyobb sztárja korábban elutasított egy ilyen megbízást, és a jövőben is így tenne. George Ferguson, a Brit Építészek Királyi Intézetének (RIBA) volt elnöke ugyancsak markánsan ellenzi az atomerőmű tervezését. Már 1983-ban – három évvel a csernobili katasztrófa előtt – kifejtette, hogy a nukleáris energia támogatásához olyan mértékű politikai stabilitásra és józanságra lenne szükség, amit az emberi civilizáció történelmében még senkinek nem sikerült produkálnia. Szerinte a kormányok báránybőrbe bújt farkasként próbálják meggyőzni a lakosságot a nukleáris reaktorok biztonságos voltáról, miközben ezek csupán 5 százalékát fedeznék az energiaszükségletnek. A neves szakember felhívja rá a figyelmet, hogy az atomenergia nem megújuló, és nem hagyhatunk ilyen örökséget az utánunk jövő nemzedékekre.

Híres pályatársai közül sokan pozitívan állnak a dologhoz, sőt egyesen fel vannak villanyozva. Martin Pease az Atkins irodától a következő évtizedek legizgalmasabb szakmai kihívásának látja a vadonatúj, szép és a korszellemnek minden tekintetben megfelelő atomerőmű építését, ráadásul a történelem már bebizonyította, hogy az energiatermelő létesítmények egyben műalkotások is lehetnek. A folyamat mindazonáltal nem lesz sem olcsó, sem túl könnyű, és az olyan erőműveknek lehet csak jövőjük, amelyek belesimulnak a tájba. Véleményét a világhírű építész, Will Alsop is osztja, aki egy pillanatig sem habozna, mert szerinte környezetvédelmi és erkölcsi szempontból egyaránt erre visz az út, valamint nem ártana visszaszerezni Nagy-Britannia egykori vezető szerepét a nukleáris energia termelésében. A jónevű Wilkinson Eyre iroda ugyancsak szívesen tervezne atomerőművet, amelyet rövid távon – a geotermikus, szél- és napenergia felhasználásának mai kezdetleges állapotát tekintve – a legtisztább energiaforrásnak tart.

Jelenleg a világ összáram-termelésének csupán 16 százalékát adják az atomerőművek. A szénsemlegesség eléréséhez több technológia párhuzamos alkalmazására lenne szükség, amihez a megújuló és a nukleáris energia lobbistáinak össze kellene fogniuk. Bizonyos régiókban további gondot jelent a nukleáris technológiai infrastruktúra és a politikai stabilitás hiánya. Christophe Demazière, a göteborgi műegyetem szaktekintélye szerint valódi nukleáris reneszánsz csak akkor következhet be, ha sikerül vonzóvá tenni a szakmát a jövő mérnökei számára. Ennél is fontosabb feltétel azonban, hogy a kormányok és a szakmai illetékesek hiteles, közérthető tájékoztatással elnyerjék a lakosság bizalmát, amit mindeddig nem sikerült megvalósítani.

Bármit hoz a jövő, építészetileg bizonyosan leáldozott a ronda erőművek kora. A holland Covra vállalat Habog nevű atomhulladék-tárolóját eleve szépre tervezték, persze a funkcionalitás keretei között. A létesítmény narancsszínű külsőt kapott, dekorálására pedig képzőművészt kértek fel. William Verstraeten stílszerűen Einstein és Max Planck egyenleteit festette a falakra, hatalmas zöld betűkkel. Erick van Egeraat szemétégetőből energiatermelő „mesebeli vashegyet” épít a dániai Roskildében, amely formája és technológiája révén a város új ikonja lehet.

Esztétikai előképből bőven akad: a brit műemlék hőerőművekben sorra épülnek a kulturális szentélyek. Európa legnépszerűbb kortárs művészeti múzeumában, a Tate Modernben turbinák és tartályok emlékeztetnek a dicső ipari múltra, míg a Beatles kedvenc erőműve, a Battersea Power Station is új életre kelhet a fejlesztés révén. A Giles Gilbert Scott tervezte téglaépületek olyan remekre sikeredtek, hogy az 1930-as évektől máig komoly érzelmi értéket képviselnek, noha régesrég lekapcsolták őket a hálózatról. Madridban és Rigában szintén pompás egykori hőerőművek adnak otthont a művészetnek. 

Valaha azt is kevesen gondolták volna, hogy a vízerőművek beépülnek a nemzeti énképbe. Pedig ezt történt az 1930-as években minden téren világelső amerikai Hoover-gáttal, amely szépségén túl ma is több államnak szolgáltat energiát, vagy a Paraná folyó zuhatagával lenyűgöző látványt nyújtó brazil‒paraguayi Itaipú-gáttal. A világ legnagyobb hidroelektromos erőműve, a környezetvédelmi és társadalmi aggályokat is felvető kínai Három szurdok-gát még nincs teljesen kész, máris a tízjüanos bankjegy hátát díszíti Mao Ce-tung fonákjaként. Habár a nukleáris hulladék veszélyei miatt biztosan nem lesz belőle múzeum, és a víz vonzerejével sem kelhet versenyre, lehet, hogy nincs túl messze az idő, amikor egy atomerőmű is a kollektív büszkeség jelképévé válik?

építészet, rénes judit, nagy-britannia, norman foster, will alsop, környezetvédelem, atomerőmű, nukleáris energia, technológia, wilkinson eyre, ipari létesítmény Icon_print

Az arkansasi ANO a szövetségi állam egyetlen működő atomerőműve

Az egykori Csehszlovákia legelső, hatalmas atomerőműve Dukovany-ban

A modern Sizewell B atomerőmű Nagy-Britannia egyetlen nyomottvizes reaktorú nukleáris létesítménye

A Sizewell A a kor jellegzetes atomerőműveinek stílusában, 1969-ben

Az idilli tájból kiemelkedő walesi Trawsfynydd atomerőművet Sir Basic Spence építette 1959-ben

Az atomerőművek kockázatának tragikus mementója: Csernobil látképe északnyugati irányból

Atomerőművek magazinkép

A Habog atomhulladék-tárolót William Verstraeten képzőművész díszítette

Nemzeti jelkép: a legendás Hoover-gát 1942-ben a vízierőművel és Amerika legnagyobb víztározójával

Az arkansasi ANO a szövetségi állam egyetlen működő atomerőműve

Az 1995-ben beüzemelt Sizewell B kék-fehér kupolás épületével alig hasonlít atomerőműre

A Sizewell A a kor jellegzetes atomerőműveinek stílusában, 1969-ben

Az idilli tájból kiemelkedő walesi Trawsfynydd atomerőművet Sir Basic Spence építette 1959-ben

Az atomerőművek kockázatának tragikus mementója: Csernobil látképe északnyugati irányból

A walesi Trawsfynyddet különleges fekvése miatt különös óvatossággal szerelik le

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317