Logomain

Rakpartraszállás

By Kovács Dániel 2008. október 16. 12:09

szerk at hg dot hu

Palatium20130601-27858-1vlyyk8.gallery

rakpart cikkép

Magazin20130601-27858-h3hvw4.gallery

rakpart magazin

Parlament_korlattal_m20130601-27858-1b63anb.gallery

Rakpartátépítés októberi ködben.

Bem_rakpart_m20130601-27858-1luonro.gallery

A kiürült Bem Rakpart.

Arokasas_a_parlamentnel_m20130601-27858-krld96.gallery

Árokásás a Parlamenttel szemben.

Budai_also_rakpart_m20130601-27858-1hr4wdq.gallery

Folyik a munka a Budai Alsó Rakparton.

Szabadsag_hid_m20130601-27858-lxdm5t.gallery

A Gellért térnél rakpartot, metrót és hidat is építenek.

Muegyetem_m20130601-27858-1g2tuu1.gallery

Feltúrt rakpart, balra a Műegyetem megsüllyedt épületével.

Galeria20130601-27858-1e7nixj.gallery

rakpart galéria

Hamarosan tízéves születésnapját ünnepli a budai rakpart ügye. Dunagút, Partraszállás, dunaszaurusz, sőt urbanisztikai horror – mindezeket a címkéket megkapták már az egyre-másra előbukkanó hol vadabb, hol szelídebb elképzelések. Az viszont csak most derült ki, milyen az, amikor nem közlekednek autók a rakparton. Civil kezdeményezés indult azért, hogy ez ne is változzék meg.

Amióta elkezdték építeni a csatornát a budai rakpart alatt, azóta mindenki, aki csak lemerészkedett a rakpartra, megtapasztalhatta, milyen az, amikor a Dunapart a miénk. Száguldozni a biciklivel, tologatni a gyereket, joggolni, lófrálni, ücsörögni a parton, anélkül, hogy benzingőzt szívnánk a Duna illata mellé… különleges élmény, s attól, hogy kicsit illegális, még csalogatóbb. És miért ne maradhatna ez így? Ezt kérdezik azok a civilek, akik maillistákon keringő felhívásban buzdítanak arra, hogy mindenki, aki egyetért, közvetlenül nyilvánítsa ki ezirányú kívánságát Budapest főpolgármesterének. Akár ennek a levélnek a bemásolásával Demszky Gábor címére: „Tisztelt Főpolgármester úr, kedves Gábor! Kérlek ne add vissza az autóknak a Duna budai partját. Csináljunk ott együtt valami mást, valami sokkal jobbat, amire együtt büszkék lehetünk!” – kezdődik a levél, ami egy új korszaknak: egy sokkal kellemesebb Budapestnek és egy újból népszerű Demszky-korszaknak lehetne akár a nyitánya is. 

Meglehet, nem lesz az, de ne legyen igazuk a kétkedőknek. Az viszont e nélkül is tény, hogy tíz év alatt picit – ugyan nem eleget - szelídült a város vezetése rakpartügyben, részben az éppen a rakpart bővítésének tervén megedződött civil érdekérvényesítésnek köszönhetően. És mert talán a fővárosi politikusok, hivatalnokok is tanultak azokból a külföldi példákból, amelyek a rakpartokról száműzték az autósforgalmat meg az ipart, és megnyitották a bringások, sétálók, kávézók, plázsok számára: Bécs, Berlin, Párizs vagy Lyon például. 

Budapest 1999-ben még a rakpart kiszélesítését tervezte, hogy megbirkózzon a növekvő forgalommal és tehermentesítse a Fő utcát. Születtek ádáz, kizárólag közlekedésszemléletű tervek és születtek szelídebb, gyalogosbarát változatok is. A városházán végül az a terv ment át, amit a Palatium építésziroda készített. Ez egy tizenöt éves átfutású beruházás első lépcsőjeként képzelte el a főgyűjtő megépítését és a nyomvonal kiszélesítését, de emellett – valamikor a közeljövőben – az autósforgalmat levitte volna a csatornával párhuzamosan futó alagútba, fölé pedig parkot, teraszokat, sétautat, bicikliutat képzelt el. A tervet elsodorták az utolsó pillanatban fellépő civil és szakmai szervezetek, melyek elkeseredésükben az UNESCO-hoz fordultak. A világörökség legfelsőbb hivatala kimondta: a rakpart bővítése roncsolja a Duna-part látképét, a terv megvalósításával a város a világörökségi címet reszkírozza. Ez volt 2005-ben – utána már csak a csatornaépítés maradt napirenden.

Meg az időnként lendületet kapó kezdeményezések arra, hogy mégis vissza kellene hódítani a Duna-partot a város számára, hiszen mégiscsak tarthatatlan, hogy még a kikötőkbe is csak nyakatekert mutatványok árán lehet lejutni. A hivatalok ellentmondásos hozzáállására jellemző, hogy miközben a város minden egyes, a rendszerváltás óta kidolgozott fejlesztési tervében a legeslegelső helyen szerepel a város „Dunára fordítása”, addig a felettébb népszerű, párizsi mintára kitalált plázs a pesti oldalon mindössze két nyarat élhetett meg ugyanezen hivatal ellenállása miatt. Ezzel szemben nem volt különösebben átgondolt, sem igazán meggyőző, amikor Budapest a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa címre olyan ötletcsomaggal pályázott, amely a Duna kihasználatlan adottságaiból merített. Ugyan elsősorban a fővárosi tulajdonú vízparti ingatlanokra gondolt (mi másra, egy szétszabdalt városban), tehát a Közraktárak és az óbudai gázgyár fejlesztésére, de emellett egy sor finomabb megoldást is beépített. Ilyenek voltak például a Duna-lyukak, amelyek kis ufo-csészékként megformált stégekként nyúltak volna be a vízbe (nyilván inspirációt merítettek Grazban, a Mura-folyóra Vito Acconci által tervezett szigetből). 

Legközelebb a 2006-os választások melegítették fel a rakpartügyet: Horváth Csaba akkor még II. kerületi polgármester feneketlen tarsolyából került elő a Dunagút, vagyis hogy a Batthyány és a Boráros teret alagútrendszerrel kellene összekapcsolni (meg persze a lefedni a Városligetet stb). Ennél átgondoltabb volt Janesch Péter – utóbb a kormányzati negyedre készült nyertes terv vezető építészének - ötlete, aki a lényegre tapintott: „Furcsa, hogy éppen egy nagy folyóra épült városban nincs az embereknek vízélményük” - nyilatkozta. Egy mérnöki pályázat elképzelésével bejutott a városházára, ahol – néhány vitafórum erejéig legalábbis – támogatni látszottak azt. Ez volt a Partraszállás: a közlekedést a Margit híd és a Petőfi híd között a folyó alá vezette volna, a rakpartot odaadta volna a köznek. Több városházi politikus nyilvánosan kiállt mellette, miközben mások azért hozzátették: ennek az ára egy új metróvonaléval ér fel. Nagyjából két éve már, hogy az utolsó hír felröppent ezzel az elképzeléssel kapcsolatban, noha a mérnöki munka előkészítése folyik – állítólag. 

Nyilvánvaló, hogy az alapvetően még mindig mérnöki szemléletű várostervezés puhább megoldásoktól való vonakodása mellett pénzről van szó. Másfelől meg valóban nem lehet gordiuszi csomóként átvágni az észak-déli közlekedés ügyét. És hát ez az, amivel egy civil kezdeményezés sem tud előbbre jutni: a közlekedést valahová el kell vezetni. Ha nem is nyomvonalbővítéssel, hiszen igaz az egyszerű képlet, hogy minél több autót bír el egy út, annál nagyobb rajta a forgalom. A Fő utca vonala rakparttal együtt is túlterhelt, az oldalirányú utcák szintúgy. Az azonban elgondolkodtató lehet, hogy mostanában, amikor a budai rakparton megszűnt az autós közlekedés, kiesett a Szabadság-híd, és a 4-es metró folyamatosan hátráltatja a közlekedést, mégsincs akkora káosz. Talán éppen most lehetne átszoktatni az autósokat a biciklire meg a tömegközlekedésre.

városfejlesztés, budapest, urbanisztika, rakpart, négyes metró, palatium studio Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317