Logomain

Kockázatos parti

By Kovács Dániel 2008. október 7. 21:26

szerk at hg dot hu

Cikkep220130601-27858-l0svy7.gallery

Brüsszeli EXPO cikkép 2

Atomium20130601-27858-70bnkz.gallery

Brüsszeli EXPO cikkép 1

Magazinkep20130601-27858-1xae2su.gallery

Brüsszeli EXPO magazinkép

Plakat20130601-27858-yv4x8h.gallery

Brüsszeli EXPO cikkép 3

1_m20130601-27858-1di8xty.gallery

Életkép a brüsszeli EXPÓ-ról.

3_m20130601-27858-6yi3zx.gallery

Képeslap a francia pavilonnal.

4_m20130601-27858-nhmfiu.gallery

Az Egyesült Államok pavilonja.

Amerikai_belso_m20130601-27858-13gp1aq.gallery

Az amerikai csarnok belülről, a helyszínen hagyott fákkal.

Szovjet_m20130601-27858-184qfir.gallery

A Szovjetunió grandiózus építménye.

Szovjet_belso_m20130601-27858-w8x9tk.gallery

Pillanatkép a szovjet pavilon belsejéből.

Szovjet_belso2_m20130601-27858-fx22g3.gallery

Szovjet pavilon.

Latogato_m20130601-27858-18f9cwy.gallery

Kíváncsi látogató.

Utcakep_m20130601-27858-9engh1.gallery

A háttérben az Atomium magaslik.

Galeria20130601-27858-17tkk5y.gallery

Archív képek a brüsszeli EXPÓ-ról.

1_m20130601-27858-4ivos7.gallery

A Gádoros Lajos irányításával tervezett magyar pavilon.

Belso_szep_m20130601-27858-140mfk.gallery

A fogadócsarnok belseje.

Belso_m20130601-27858-yhsot5.gallery

A fogadócsarnok Szabó István bútoraival.

Belso_szobrok_m20130601-27858-okgnsz.gallery

Kerényi Jenő és Somogyi József táncosnői.

Belso_emeletrol_m20130601-27858-1twmbyn.gallery

Részlet az emeletről.

Emelet_m20130601-27858-se62yh.gallery

Az emeleti kiállítás.

Foldszint_m20130601-27858-1yw30n8.gallery

Földszinti részlet.

Galeriakep20130601-27858-1cxj3b6.gallery

Magyar pavilon galériakép

Ötven éve zárult a brüsszeli Expo. A hidegháborús korszak első világkiállítása, alig másfél évvel az 1956-os szabadságharc eltiprása után, alkalmat nyújtott a magyarországi rezsimnek a külföld felé való bizonyításra. Kádár és kormánya habozás nélkül kihasználta a kockázatos lehetőséget, és többek közt Csontváryval és Bartókkal legitimálta saját hatalmát.

1958-ban Belgium már a második világkiállításnak adhatott otthont; és amíg az első, 1935-ös brüsszeli rendezvény 22 millió látogatót vonzott, a másodikra már több mint 41 millióan voltak kíváncsiak. De a világraszóló eseményt 1958. április 17-én Albert öccsével közösen megnyitó Baudouin király ezt még nem tudhatta. Azzal azonban jogosan büszkélkedhetett, hogy a második világháború először Brüsszelben sikerült egymás mellett, békésen bemutatkoznia a világot meghatározó két új hatalomnak: a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak.

Nem véletlen, hogy az Expo Lucien De Roeck tervezte logóján is a békegalamb szerepelt – pláne, hogy két erőszakos cselekmény: az 1956-os magyar szabadságharc leverése és a szuezi csatornánál történtek alapjaiban kérdőjelezték meg a brüsszeli világkiállítás életképességét. Az akkor már bő egy éve megkezdett munkák azonban folytatódtak a helyszínen, az 1935-ös elődrendezvény kibővített területén. A legnagyobb kihívást a jelképnek szánt Atomium felépítése jelentette.

A szokatlan, 102 méter magas struktúra, amely egyetlen vasatom 150 millárdszorosra felnagyított modellje, mérnökileg ugyan megalkuvásra kényszerítette alkotóit (eredetileg csupán egyetlen ponton akarták alátámasztani, de végül további három helyen kellett), sikeressége azonban csak az 1851-es londoni világkiállítás Kristályplaotájáéhoz és az 1889-es párizsi Expóra készült Eiffel-toronyhoz mérhető. Az eredetileg a korszak atomkutatásának eredményeit bemutató Atomiumot 2003-2006 között teljesen felújították, és napjainkban is a belga főváros nevezetességei közé tartozik.

A brüsszeli világkiállítás számadatai ma is lenyűgözőek. A létesítmények 15-20 ezer ember háromévnyi munkájával készültek el, 27 678 tonna építőanyagot és egymillió köbméter földet megmozgatva. A kiállítás nyitvatartása alatt (április 17. - október 19.) volt olyan nap, amikor több mint 713 ezren léptek be a két négyzetkilométernyi területre. A látogatókat saját busz, libegő és 220 motoros háromkerekű szolgálta ki. A kerteket ötszáz, éjjel dolgozó kertész tartotta rendben.

A legnagyobb szenzációt azonban a nemzeti pavilonok jelentették. Ahogy az 1937-es párizsi világkiállításon a némettel, úgy Brüsszelben az amerikaival nézett farkassszemet a Szovjetunió hatalmas csarnoka. Most azonban nyoma sem volt agresszív erőfitogtatásnak. Míg Moszkva kaleidoszkópszerű áttekintést adott a szocializmus elmúlt években elért eredményeiről, addig az USA pavilonja költőiségével hatott. A 104 méter átmérőjű, kör alakú csarnok magába foglalta az eredetileg is a helyszínen álló fákat, amely mellé még egy mesterséges tavat is építettek. A víztükörre helyezett platformon zajlottak a divatbemutatók, de a pavilonból természetesen nem maradhatott el a kor egyik legnagyobb vívmánya: a színes televízió sem.

Akadtak nemzetek, amelyek a kiállítási építészet legszebb hagyományait folytatva innovatív szerkezeti újításokat alkalmaztak pavilonjuknál. A franciák például, akik végül a legtöbb elismerést vihették haza, egyetlen ponton támasztották alá hatalmas fémszerkezet tartotta sátrukat. Mások, így az NSzK vagy a Zuidersee kiszárításának legújabb lépcsőit prezentáló Hollandia, a kortárs modern építészet jeleseit idézték letisztult, geometrikus stílusú csarnokaikkal.

Komoly érdeklődést váltott ki a modern építészetet meghatározó Le Corbusier Philips-pavilonja. A holland megbízásra készült, lendületes építményben multimédiás bemutatót tekinthettek meg az álmélkodók: a szín- és fényjátékot Edgar Varèse francia-amerikai zeneszerző speciálisan erre az alkalomra írt „Poème électronique” című darabja fokozta, nem kevesebb mint 425 hangszóróból. Corbu építménye azonban nem váltott ki feltétlen lelkesedést a szakmai bírálókból. Mint a magyar pavilont tervező Gádoros Lajos kritikájában rosszallóan megjegyezte: a Philips-pavilon betonjának zsaluzásához 240 m³ fát használtak fel, míg a Marie Thumas konzervgyár éppolyan látványos, ám könnyed acélszerkezettel épített csarnokához egy szálkára sem volt szükség.

A magyar pavilonra Gádoros, aki addigra olyan, mára műemlékké nemesedett épületeket tudhatott pályáján, mint a Dózsa György úti MÉMOSZ-székház vagy a Szinkron-műterem, 1956 első felében kapta meg a megbízást, ám a munka érthető okokból az év őszén megakadt. Kádár János „forradalmi munkás-paraszt kormánya” azonban gyorsan felismerte a nemzetközi prezentáció jelentőségét, és már 1957. januárjában kormánydöntés született a folytatásről. A magyar pénzügyi helyzetet jól jellemzi, hogy a belga kivitelező hitelre dolgozott a helyszínen, a fedezetet pedig a Szovjetunió vállalta – írja Gál Vilmos Világkiállító magyarok című könyvében (Holnap Kiadó, Budapest, 2008).

A szorító határidők és a pénzhiány ellenére a véletlenül épp az amerikai és a szovjet között elhelyezkedő magyar pavilon időre elkészült, és több szempontból is mérföldkőnek bizonyult. Ez az egyik első példája lett annak a sallangmentes, egyszerű eszközökkel építkező modernizmusnak, amely évtizedekre meghatározta a magyar építészetet, leküzdve az ötvenes évek sztálinbarokkra hajazó, erőltetett szocreálját. A belső egyszerű, de ötletes bútorai, például a fogadócsarnok Szabó István tervezte plexiszékei, a túlzásba vitt reprezentáció helyett emberközelivé formált installációk, és persze a hatszáz fős étterem remek konyhája egyértelmű elismerést váltottak ki.

Sok látogató egy másik pavilontól kapott kedvet: az expo területén volt ugyanis látható az „50 év modern művészete” című kiállítás, amelyen Gauguin, Matisse, Cézanne és Picasso vásznai mellett Csontváry Kosztka Tivadar egy festményét is kiállították. Mivel sejthető volt, hogy az ismeretlen, ám karakteres festő felkelti a külföld érdeklődését, a magyar pavilonba több más munkáját, például a hatalmas méretű Mária kútja Názáretben című képét is elhozták. A sejtés beigazolódott, és Csontváry mellett több más magyar művész, például Gorka Géza és Kovács Margit keramikusok, Domanovszky Endre és Bernáth Aurél festők, vagy a bejáratnál álló és később Dunaújvárosba került Martinász-szobrot készítő Somogyi József szobrász is komoly sikereket könyvelhetett el. Ugyancsak áttörést jelentett, hogy a magyar állami reprezentáció részévé emelték Bartók Béla munkáinak előadását.

Gál Vilmos több levéltári dokumentumot idéz, amelyek arra engednek következtetni: az ’56-os disszidensek esetleges akciói, amennyiben voltak is, nem gyakoroltak hatást Magyarország brüsszeli megítélésére. Sőt, bár Kádár tartott tőle, Nagy Imre 1958. júniusában történt kivégzése sem váltott ki különösebb visszhangot. A magyar pavilonnak az EXPO által adott Arany Csillag-díja mellett sikerként könyvelték el azt is, hogy a kiutazott 450 „dolgozóból” mindössze ketten emigráltak. Kádárnak tehát nemcsak a külföldet sikerült meggyőznie. A nagy sakkjátékos kockáztatott – és nyert.

kovács dániel, le corbusier, magyar pavilon, expo, világkiállítás, brüsszel, 1958, gádoros lajos Icon_print

Brüsszeli EXPO cikkép 2

Brüsszeli EXPO cikkép 1

Brüsszeli EXPO magazinkép

Brüsszeli EXPO cikkép 3

Életkép a brüsszeli EXPÓ-ról.

Képeslap a francia pavilonnal.

Az Egyesült Államok pavilonja.

Az amerikai csarnok belülről, a helyszínen hagyott fákkal.

A Szovjetunió grandiózus építménye.

Pillanatkép a szovjet pavilon belsejéből.

Szovjet pavilon.

Kíváncsi látogató.

A háttérben az Atomium magaslik.

Archív képek a brüsszeli EXPÓ-ról.

A Gádoros Lajos irányításával tervezett magyar pavilon.

A fogadócsarnok belseje.

A fogadócsarnok Szabó István bútoraival.

Kerényi Jenő és Somogyi József táncosnői.

Részlet az emeletről.

Az emeleti kiállítás.

Földszinti részlet.

Magyar pavilon galériakép

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317