Nyáron nyílik meg a régi piac helyén felépült Garay Plaza, mely a kofának, őstermelőnek munkahelyet, banknak fiókot, a kerület iránt vonzódónak lakást jelent. A „csarnok-érzés” ezúttal elmarad. Bejáráson voltunk.
Nyáron nyílik meg a régi piac helyén felépült Garay Plaza, mely a kofának, őstermelőnek munkahelyet, banknak fiókot, a kerület iránt vonzódónak lakást jelent. A „csarnok-érzés” ezúttal elmarad. Bejáráson voltunk.
A rendszerváltás utáni első átfogó piacrekonstrukció az Építész műteremhez, Cságoly Ferenchez és Hőnich Richárd nevéhez kötődik. A Fény utcai piac 1998-ban átadott fedett passzázsos épülete előfutára volt következő évek piac-építési trendjének, miszerint a kibővült szolgáltatásoknak otthont adó komplexumok kialakításában rendre feltűnnek a plázákból, bevásárlóközpontokból ismert megoldások. Annak ellenére, hogy a Fény utcai is bőségesen magába foglal hasonló elemeket, és mintegy a mellette fekvő plázák sajátos „nyúlványaként” tűnik fel, mégis sikerült megőriznie a bevett, hagyományos piac képét. A hangsúly tehát az adás-vételen van, legyen szó zöldségről, húsról, vagy sajtról – a szolgáltató-egységek pedig háttérbe szorulnak.
:appendix_755
Pár évre rá Rajk László Lehel Csarnokával (2002) új formanyelvet hozott be a hazai piac-építészetbe. A konstruktivista és posztmodern irányzatok jegyeit sajátosan összeboronáló csarnok felvillantotta, hogy a piac építészetileg jóval több, mint csak és kizárólag a funkciónak alárendelt felépítmény, jóval több, mint ilyen-olyan standok egymás mellé tologatása, gigant-bádogtetővel lefedése. Végtére is közösségi térről van, illetve volt szó a mindig is, amit nem elég „fel”, hanem „meg” kell építeni: kellemes, tágas, átlátható környezet, egyfajta urbanizált agóra, amely – kis szerencsével – akár még építészeti értékkel is bír. Elég csak a Fővám térig elhömpölyögnünk a Kiskörúton, hogy lássuk, nem a 20.-21. század termelte ki a piacokkal, csarnokokkal szemben támasztott igénytöbbletet. Már az 1800-as évek végén épült Nagyvásárcsarnok is egy köztérként funkcionáló épületbe szállásolja el az adás-vételt.
Úgy tűnik, a Lehel Csarnok piacként és köztérként egyaránt jól funkcionál (erre bizonyíték az elmúlt öt év). Ezért is lehet érdekes, hogy egyazon város egy nem túl messzi pontján, a Garay téren, miként birkóznak meg ugyanazzal a feladattal, öt év eltéréssel. Nyáron nyílik meg a tér régi piacának helyén az új komplexum, a Garay Plaza, melynek már a nevéből is kitűnik, hogy nem csak zöldséges-gyömölcsös őstermelő, hanem a ruhás, az ajándéktárgyas, stb. is „hont foglal” majd a téren, és akkor még nem ejtettünk szót arról a 231 lakásos területről, amely a második emelettől terjeszkedik egészen a hatodikig. Míg tehát a Lehel piacból egy kibővített szolgáltatásokat nyújtó piac maradt, addig a Garay piac egyfajta kolóniává, vagy ahogy a sajtóanyag fogalmaz, „kisvárossá” alakul át.
De inkább kezdjük a tényekkel: a PPP együttműködés keretében felépült Garayn 61 ezer négyzetméteren kapnak helyet piaci árusok, boltok és szolgáltatók. Lebontva: a -1. szint az őstermelőké és a húsboltoké; a földszint a lakossági szolgáltató egységeké és egy élelmiszer üzleté, az 1. szint az irodáké és különféle szolgáltató egységeké. Itt zárul a piac-funkció, és kezdenek a tetőből kinőni a lakóépületek. Ezeket négy tömbbe foglalták, a doboz alakú épület tetejének négy sarkába – 231 lakás 4 szinten (a május 24-i bejáráson elhangzottak szerint a lakások 90 százalékát már értékesítették). Közéjük 4617 négyzetméternyi zöldtetőt telepítettek, melyhez lejjebb, az utcaszinten 2600 négyzetméternyi zöldfelület járul a Péterfy Sándor utca felöli oldalon. Az épület alatt négyszintes mélygarázs van 636 parkolóhellyel.
Ugyan a piacszint (-1. emelet) csempézett standhelyiségei még nincsenek „belakva” (még nem építették be a hűtőpultokat például), elsőre mintha szűkösebb lenne a tér, mint azt más piacokon megszokhattuk. Nem is annyira az eladók rendelkezésére álló térről van szó (elvégre egy őstermelőnek alapfelállásban nincs szüksége negyven-ötven négyzetméterre), sokkal inkább az alacsony belmagasságról és a folyosók, közlekedők relatíve szűkösségéről, mely érzést a csak a piactér központjának számító két átriumos rész old fel némileg. Mivel a piacot a föld alá süllyesztették, csak az első emeleti „kupolás” üvegszerkezeten keresztül szűrődik be természetes fény a térbe, a „hiányt” mesterséges világítással oldották meg.
A „csarnokhangulat”, tehát a nagy, átlátható terek dominanciája helyett ezúttal egy merőben más megoldást választottak a piactér kialakításánál. Ha már fénymennyisségnél járunk, meg kell említeni, hogy a földszint (a lakossági szolgáltató egységek, élelmiszerüzlet) és az 1. emelet (irodák, szolgáltató egységek) az épület oldalsó üvegfelületinek köszönhetően már jóval világosabbak, noha helyenként itt sem árt egy-két lámpát felkapcsolni. Elmondható továbbá, hogy e két szint a belső téralakítás szempontjából tágasabb, szellősebb, igaz, az üzlethelyiségek tényleges kialakítása itt még hátravan.
Méretétét tekintve a Garay Plaza illeszkedik a környék 3-4 emeletes házakkal tűzdelt összképbe, a heterogén külső felületei, megoldásai miatt (téglaréteg, üvegfelület, erkélyek, ki-beugró szerkezeti megoldások) azonban vizuálisan rátelepszik a „határoló” utcákra, melyen csak részben enyhítenek a tetőre épített lakóházak tömbjei közt kihagyott részek.
