A sztálini éra és a glasznoszty közötti időszak szovjet házgyári lakásépítésének krónikája, amely mellé tapintható 3D modell is dukál.
Beláthatatlan tömegű, végeláthatatlan, monoton szürke épületblokkok: gyakran éri az a vád a Szovjetunió tömeges lakásépítési törekvéseit, hogy ezeknek köszönhető az emberiség leginkább elidegenedett, legembertelenebb lakókörnyezete. Tény, hogy rendkívül ellentmondásos, azonban mindenképp figyelemreméltó jelenség a szovjet tömeges lakásépítés. Eredményét pedig akár úgy is értelmezhetjük, mint az egyén elnyomásának szimbólumát.
Puszta léptékénél fogva ez a vállalkozás képes volt megteremteni önmaga mítoszát.
Ennek a lakástípusnak a története a sztálini időkben kezdődött, és bátran kijelenthetjük, hogy ez volt a modern építészet történetének legnagyobb vállalása. Egyben ez a vállalkozás gigantikus méretű szociális projektnek is tekinthető, amely családok tízmillióit juttatta saját lakáshoz, miközben szinte minden szovjet állampolgár életére hatással volt valamilyen szinten.
Puszta léptékénél fogva ez a vállalkozás képes volt megteremteni önmaga mítoszát. Vívmányai és sajátosságai tanulságul szolgálnak az eljövendő idők építészei számára is, ugyanakkor meglepő módon ez a téma még mindig meglehetősen elhanyagolt kutatási terület.
A DOM berlini építészeti kiadó éppen ezért elérkezettnek látta az időt arra, hogy megjelenjen egy átfogó kritikai munka a témában. A szerzők deklarált célja az volt, hogy Kalinyingrádtól Vlagyivosztokig azonosítsák és bemutatassák a házgyári épületek összes jelentős szériáját. Valószínűleg nem kell magyarázni, hogy hazai voszonylatban is mennnyire érdekes témáról van szó!
Itt írtunk néhány előremutató külföldi panelrehabilitációs projektről!>>
Az 1955 és 1991 között zajló gigantikus vállalkozásnak a nagyszerű és egyben design tekintetében is figyelemreméltó köteteket jegyző berlini építészeti kiadó egy igazán stílusos szettel állít emléket: a nagyon gazdagon illusztrált, 456 oldalas átfogó kötet (amely angol nyelven az egyik legalaposabb munka a témában) mellett egy kártyajáték, továbbá a legelterjedtebb házgyári panelháztípus, az I-464 számú 1:500-as arányú gipszmodellje teszi igazán érzékletessé és megtapasztalhatóvá a panel-élményt.
Még több panelrehabilitáció itt!>>
A tipológia tíz besorolási szempontot állít fel, a katalógus pedig átfogóan dolgozza fel a harminc szabványosított rendszer elemeit, amelyeket a sztálini korszak és a glasznoszty közötti időszakban fejlesztettek ki. Mivel maga az előregyártás is egy alulkutatott témának tekinthető, így még inkább időszerű volt, hogy azt a 20. századi építészet kontextusában feldolgozzák. Így a kötet azonban nemcsak azoknak szól, akik érdeklődnek a Szovjetunió építészete iránt, hanem az előregyártás technológiájának sajátos krónikája is. Ebből részletesen megismerhetjük a szerkezeteket és azok fejlődését, gazdagságát és variációit, továbbá az elkövetett hibákat, és azok tanulságait is levonhatjuk.
