A Fortepan közel hat éves története egyúttal a főváros fotó-történetének alakulását is hozta.
Egyre többet tudunk a városról és lakóiról, a pátosz nélküli forradalmak, idióta diktatúrák, eltűnő városrészek és eltüntetett közösségek, vagy épp mesebeli épületek, kalandos családok fotóiból. Több mint 20 000 felvételt digitalizáltak a szerkesztők Budapest történetéből, általában a városlakók optikáján keresztül látva a fővárost. Közülük a legnevezetesebb Klösz György lehetett, akinek közel kétezer képét osztotta meg Budapest Főváros Levéltára a Fortepanon keresztül. Ez a bátor és pionír szemléletű közgyűjtemény most újra egy rendhagyó sorozattal jelentkezik. Ezúttal a Budapesti Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályának 700 fotóját mutathatjuk be. Vagyis az eddig csak filmekből ismert helyszínelők felvételeit. Ime.
Nem nagyon volt még ilyen, darabszámra kevés, mégis semmihez sem hasonlítható, sűrű, drámai különszám a Fortepan történetében. Talán egyedül Nagy Gyula 56-os képeinél érezhettünk hasonlót: hogy történhetett meg, hogy ez megtörtént? Hogy rejtőzhetett egy ilyen gyűjtemény évtizedeken át?
Egyre többet tudunk a városról és lakóiról.
Volt valaki, vagy voltak valakik, akik teljes ismeretlenségben, sziszifuszi alapossággal dokumentáltak nekünk valamit, a publikálás minimális esélye nélkül. És – mint Nagy Gyulánál 1956-ban – ezúttal is az utcán járunk. Csak egy felborult, kifordult, ferde, ismeretlen térben v a bűn helyszínein. És itt most ne az évszázad gyilkosságaira tessék gondolni. Szerencsétlen fiatal srácok, közért és MÉH-telep tolvajok, kocsmai verekedők, meg "vesszen Kádár" graffitizők között járhatunk. Bodor Ádám, vagy Lengyel Péter tollára illő alakok és helyszínek között. Sokszor érthetetlen terekben, pincékben vattakabátot varró KTSZ szabók, meg kültelki, örökké fűtetlen bodegák lakóinak árnyékvilágában. Megfejthetetlen helyeken – és ez nem jó hír a Fortepan Fórum szerzőinek. Valószínűleg ez a hétszáz kép lesz a legnehezebben adatolható sorozat a honlap történetében.
"Szerkesztőként gyakran találkozunk azzal a – jogos – kritikával, hogy az amatőrfotók óhatatlanul szépítenek" – írják a szerkesztők. "A Fortepan nem a valóságról szól, hol a fotós, hol a szereplő torzít a képen. Idealizál és eltakar. Épp időben jött tehát a Levéltár felkérése a BRFK fotók digitalizálására. Ezek a képek megdöbbentő nyersességgel és őszinteséggel rántanak be minket a „létező szocializmus” tereibe és élethelyzeteibe. Brutális szókimondással beszélnek a nyomor városáról, amiről olyan kevés képünk van. Igazi szociofotók ezek, kegyetlenek és szárazak. Fürdőszobák, fészerek, tűzfalak, liftek, trafikok és kocsmák, lépcsőházi beugró, tüzifatelep, üres kerthelység. Kisiklott vonat, félrehúzott csatornafedél, temetői kriptába rejtett fegyverek. Falfirkák egy mosdóajtón. Egy asszony hídon felejtett táskája, miután a Dunába vetette magát."
A teljes BRFK archívum darabszáma minden bizonnyal meghaladja a százezer felvételt. Hogy lesz-e időnk, lehetőségünk, türelmünk, sőt: bátorságunk folytatni a fotók "digitalizálását, még nem tudjuk. Időben 1956 és 63 között járunk, ez tehát a Kádár korszak első hét évének bűnügyi lenyomata. Rajtunk mély nyomot hagyott, hogy ezzel a setesuta szófordulattal éljünk. Pedig nem is éltünk benne."
A publikálás során a szerkesztők törekedtek arra, hogy sértő képek ne kerüljenek be a válogatásba. Ugyanakkor szeretnék fentartani a képek törlésének lehetőségét. Így kérik, ha olyan felvétellel találkoznánk, amely szerintünk bántó, vagy sértő helyzetben ábrázol valakit, értesítsük őket, és megvizsgálják a kérést.
A fotók digitalizálásában és adatolásában Lajtai László, Natasha Pavlovskaya, Pálinkás Zsolt és Simon Gyula segített. A feldolgozást a Budapest Bank Budapestért Alapítvány kétszázezer forinttal támogatta. Külön köszönik a szerkesztők a BFL levéltárosainak, Csiffári Gabriellának és Sipos Andrásnak, hogy felhívták figyelmüket a gyűjteményre és szakmai segítséget adtak a feldolgozáshoz.
