Sütőtökgolyó, céklakoktél, feketeleves, kókuszos káposzta. Kicsit úgy hangzik, mintha Lázár Ervin egyik mesehősét arra kérnénk, sorolja fel kedvenc ételeit és italait.
Berzsián pedig elgondolkozik, megvakarja a homlokát, majd szavalni kezd.
A Design Hét első vasárnapjának délután, a Design Terminál előtt a fent említett, különös nevű és különös ízű kajákat kóstolhatták meg az arra járók. A Dizájn Uzsonnára program szervezője a Hello Wood projetkmenedzsereként dolgozó Janota Orsi volt, míg a platformot a Hello Wood egyik installációja, az Asztal adta. A sporaarchitects építészei és a hozzájuk csatlakozó építészhallgatók célja egy olyan közösségi tér létrehozása volt, amely egyrészt multifunkcionális, másrészt mérete miatt is alkalmas nagyobb társaságok fogadására. A számtalan felhasználási lehetőség közül az Asztal ezúttal valóban asztalként szolgált, ahol a budapesti garázsgasztró úttörői mutathatták meg magukat.
Építészet és gasztró
"A Hello Wood az évek folyamán egyre professzionálisabbá vált, de nem akarunk elszakadni az eredeti céljainktól. Ezért volt fontos, hogy a termékeket olyan kísérleti műhelyek rendelkezésére tudják bocsájtani, amit emberek a szabadidejükben szerelemből csinálnak" - elemzi Pozsár Péter, a Hello Wood egyik alapítója az építészet és a gasztró találkozása kapcsán.
Ha pedig találkozásokról van szó, a Dizájn Uzsonnára remekül passzolt az idei Design Hét tematikájába, amely a design és a különböző társadalmi, tudományos és művészeti területek metszéspontjairól szól.
A kókuszos leves megálmodása mellett hozzájuk fűződik az utóbbi évek egyik legjobb meglátása is: hazánkban a másnapos emberek kiszolgálása egyelőre egy sötéten tátongó piaci rés csupán.
Feketeleves másnaposoknak
Az egyik ilyen terület a gasztró, ahol egyre inkább megjelenik a környezettudatosság. Ha pedig ezt összehangoljuk az étkezési kultúrával, akkor olyan remek kezdeményezésekbe botlunk, mint például az Egytál? Hánytál! - formáció. A kajákat itt is – akárcsak a többi résztvevőnél – egy néhány fős csapat készíti, akad közöttük, festőművész, szociológus, sőt még egy irodalomtörténész is. Az Egytál? Hánytál! nem csupán saját receptekkel, hanem komoly vállalati ars poeticával is bír, amely így hangzik: a háziasszonyi mártíromság kortárs dekonstrukciója. A kókuszos leves megálmodása mellett hozzájuk fűződik az utóbbi évek egyik legjobb meglátása is: hazánkban a másnapos emberek kiszolgálása egyelőre egy sötéten tátongó piaci rés csupán. Így született meg a másnapos menü ötlete, pontosabban a másnapos feketelevesé. Hiszen másnap úgyis jön a feketeleves, száraz, üres tekintettel bámulunk üres pénztárcánkba, esetleg a mellettünk fekvő ismeretlenre.
Vasárnapi menü, környezettudatosan
A Dizájn Uzsonnára arra a koncepcióra épült, hogy egy teljes vasárnapi menüből válogathassanak az Asztalhoz ellátogatók. Míg az Egytál? Hánytál! csapata alapanyagait a Manga Cowboy hamburgerező maradékaiból és készletfeleslegéből szerezte be, addig a családi vállalkozásként üzemelő 1falatzamat más irányból közelített a környezettudatosság felé. Céljuk az, hogy betörjenek a zöldségkrémek piacára, és a mindenféle ízfokozókkal telezsúfolt melegszendvicskrémek helyett inkább régi-új alapanyagokból készült máj-, spenót- és sárgarépakrémekkel megkent szendvicseket egyen a kocsmák, bárok, kávázók közönsége.
Aki pedig a Telepről már jól ismert Bagel-szendvicseken túl valami édességre is vágyott, azt a Bon Bon Bon golyói várták. Például a sütőtökgolyó, vagy a zöldteagolyó. Az előbbi a sütőtökben megtalálható cukor mellett még a hozzáadott méztől is egy kicsit édesebb lett, az utóbbi azonban valóban olyan volt, mintha egy csésze zöldteát egyetlen egy gömbbe sűrítettek volna – tehát egy kicsit kesernyés, kellemesen fanyar. A Bon Bon Bonnál azt is fontos megjegyezni, hogy minden ételük laktóz- és gluténmentes, így ételeik azon kevés desszertek közé tartoznak, melyeket nyugodtan fogyaszthatnak tejcukor- és lisztérzékenyek is.
Az újrahasznosítás jegyében
Az Asztal legvégén a Hello Wood csapatának néhány tagja keverte a zöldség- és gyümölcskoktélokat, az újrahasznosítás jegyében pedig szigorúan csak használt befőttesüvegben lehetett kapni a céklából, banánból, almából, narancsból és mindenféle egyéb, a Lehel piacról beszerzett zöldségből-gyümölcsből készült italokat. A Smoothie színes frissítői pedig remekül illusztrálták azt, hogy kevés pénzből, újrahasznosított anyagokból is lehet finom, egészséges, esztétikus táplálékot gyártani.
Rövidebben: kis pénz, nagy dizájn.