Logomain

Birodalmi lépegetők a Trefort-kert felett

By Kovács Dániel 2013. április 23. 14:49

szerk at hg dot hu

220130604-20111-127l5qd.gallery

A KÖZTI látványterve a Trefort-kert bővítéséhez

Ep120130604-20111-1wgryye.gallery

A Trefort-kert beépítésének folyamatábrája

Ep220130604-20111-m05rl5.gallery

A Trefort-kert beépítésének folyamatábrája

120130604-20111-1g86zb2.gallery

Makettfotó a Trefort-kertbe tervezett beépítésről

Epitkezes20130604-20111-6yy0b1.gallery

Ismertető ábra az építkezésről

Metabolizmus20130604-20111-l0ajue.gallery

Arata Isozaki terve Tokió kibővítésére

Yona-friedman_spatial-city-196020130604-20111-2gwjgq.gallery

Yona Friedman egyik megastruktúrájának terve

Az 1966-os terv a belváros fölé növő metabolista tornyokkal máig Budapest legvitatottabb épülete lenne, ha megépül.

Magyar Modern sorozatunkban eddig páratlan módon ezúttal nem egy megvalósult épülettel, hanem egy, a szakirodalom által elfelejtett, a köztudatban teljesen ismeretlen koncepcióval foglakozunk, amely sosem jutott túl a makett szintjén. Ha megvalósulnak, ma biztosan tízezrek utálnák az ELTE bölcsészkarának épületei fölé magasodó, óriási épületeket, amelyek a budai Vár platójának pesti ellensúlyaként úszkálnának a várossziluett fölött. Kiss E. László építész 1966-os koncepciója azonban csak egy érdekes kísérlet maradt, annak bizonyítékaként, hogy a magyar építészet abban az időben is követte a nemzetközi eseményeket.

Látványterv a Trefort-kert bővítéséhez. Forrás: Budapest, 1966. augusztus

Az 1960-as években az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara használta a Trefort-kert épületeit, amelyekben ma a bölcsészkar működik. A TTK azonban gyorsan kinőtte az egyébként is elöregedett épületegyüttest, így az ország egyik vezető állami építészirodája, a KÖZTI megbízást kapott arra, hogy vizsgálja meg a lehetséges terjeszkedési lehetőségeket. A három kiválasztott helyszín a Trefort-kert, a(z ekkor már „volt”) Ludovika Akadémia és környéke, illetve az a Fehér út és a Kerepesi út találkozásánál fekvő terület volt, ahol később a Sugár és még egy sor üzletközpont épült fel. Ezek közül Kiss E. László a Budapest folyóirat 1966. augusztusi számában a belvárosi helyszínre készült javaslatot mutatta be részleteiben, a kor építészguruja, Major Máté lelkes bevezetőjével kísérve.

A terv „mobil” és „nyílt” rendszerű épületegyüttessel javasolja a Trefort-kert elöregedett épületállományának bővítését, illetve leváltását. Az elképzelés első lépésben egyetlen épületet (a terület közepén elhelyezkedő, ma B és C betűkkel jelölt tömböt) bontott volna le, felhasználva az Astoriánál üresen álló saroktelket (ezen ma a Zalaváry Lajos East West Business Center irodaháza áll). A többi épülethez egyáltalán nem kellett volna hozzányúlni, az építkezés ugyanis fölöttük zajlott volna, azoknak a vasbeton közlekedőtornyoknak a segítségével, amelyek egyrészt alátámasztották volna a lebegő épülettesteket, másrészt biztosították volna azok megközelíthetőségét. A „mobil” jelzőt úgy kell értelmezni, hogy a fixen, raszteres rendszerben lerakott közlekedőtornyok és a bennük elhelyezett liftek, lépcsők, mosdók kivételével az ezekre rápakolt szintek alapterülete, azaz a teljes hasznos alapterület 90%-a szabadon alakítható, mobil válaszfalak segítségével. A „nyílt” pedig arra utal, hogy az alaprajzi „kristályrácshoz” igazodva az épületegyüttes tetszés szerinti irányban és méretben bővíthető. Maga a tervező meg is teszi ezt: a felvázolt bővítmények, amelyek leginkább a Csillagok Háborújában látott lépegetőkhöz hasonlítanak, fokozatosan nőnék be a Múzeum körút – Bródy Sándor utca – Puskin utca – Rákóczi út közötti területet, a végleges fázisban a meglévő házak többségének elbontását eredményezve.

A Trefort-kert beépítésének folyamatábrája. Forrás: Budapest, 1966. augusztus

A koncepciónak ugyanis csak az egyik fontos eleme, hogy úgy ad lehetőséget belvárosi plusz beépítésre, hogy közben a meglévő épületek használhatóak maradnak. A másik, hogy amint elértük a kívánt alapterületet, a régi, az utcaszinten álló tömbök elbonthatók, és helyükön kialakítható az oly hiányzó zöldterület (a pincék felhasználásával pedig a parkolók, jegyzi meg Kiss E. László szabatosan). A Trefort-kerti épület teljes kiépülésének idejére így lényegében nem maradt volna Trefort-kert: a teljes háztömbből Kiss E. elképzelése csupán két régi házat kímélt volna meg, a Múzeum körút 6-8. alatti, Steindl Imre tervezte főépületet, illetve a Régi Országgyűlés Bródy Sándor utcai, Ybl Miklóstól való palotáját.

Ismertető ábra az építkezésről. Forrás: Budapest, 1966. augusztus

A szerkezetet a kor Magyarországán elérhető legfejlettebb technológiával tervezték: a csúszózsaluzással készült vasbeton tartótornyok által tartott szintek olyan, az autók önhordó karosszériájának mintájára elképzelt héjkonstrukció, amely önmagát stabilizálja. Ez azt jelenti, hogy a homlokzaton megjelenő lamellarendszer nem csupán az árnyékolásról gondoskodik, de főszerepet kap az épület szerkezetében is. Ez egyébként azt is lehetővé teszi, hogy a lábak terhelhetőségének figyelembe vételével az épületek a lenti házak elbontása után lefelé is növekedjenek – akár a talajszintig.

Ma ezt a koncepciót természetesen ízekre szednék építészkörökben, nem csupán örökség- vagy városkép-védelmi okokból, de többek között azért is, mert nem számol például a szükséges mélyépítkezéssel (az ábrák csak a meglévő épületek pincéit tüntetik fel, az újakhoz szükséges alapozást nem). Míg a tervező szerint az épületek megfelelő benapozást biztosítanak az alattuk fekvő területeknek, a homlokzatok észak és dél felé is egységes kialakítással készülnének, rá sem hederítve az eltérő fényviszonyokra. Nyugodt lélekkel kijelenthetjük, hogy nem csupán Magyarország akkori anyagi helyzete miatt nem jutott el a megvalósulás küszöbére; a tény az, hogy számos valós tényezőt sem vesz figyelembe a terv.

Makettfotó a Trefort-kertbe tervezett beépítésről. Forrás: Budapest, 1966. augusztus

Ettől függetlenül meglepő, hogy a hatvanas évek Magyarországán megszülethetett ilyen, a kortárs nemzetközi irányzatokkal lépést tartó elképzelés. Ebben az időben ugyanis a világ számos pontján sokakat foglalkoztatott a bolygó túlnépesedése és az ebből fakadó lakhatási problémák. A városok nem terjeszkedhetnek örökké széltükben, hiszen a föld kell a mezőgazdaságnak – mondták az építészek, – miért ne terjeszkednének vertikálisan? A gondolat egyik úttörője a magyar származású, 1944-ben kivándorolt és 1956-ban Párizsban letelepedett Yona Friedman, akire Major Máté is hivatkozik a Budapestben, a Kiss E. László cikkéhez írt bevezetőjében. Friedman Párizsra kidolgozott modellje a történeti város fölé „18-25 méter magas, egymástól 35-50 m távolra helyezett lábakra emeli a négy-hatszintes, háromdimenziós rácskonstrukciót, melynek vázát viszonylag egyszerű, tömeggyártású szerkezetekkel és szerelő eljárásokkal, elsősorban szabadon formálható és változtatható lakások ezreivel lehet kitölteni” – írja Major.

Yona Friedman egyik megastruktúrájának terve (1960)

Arata Isozaki terve Tokió kibővítésére

Ma már nyilvánvaló, hogy a (2011-ben végre Budapesten is kiváló kiállítással ünnepelt) Friedmant jobban érdekelte a probléma elméleti oldala, mint a gyakorlati; akadtak azonban ekkortájt, akik kifejezetten praktikus megoldásokat kerestek az egyre terebélyesedő megapoliszok problémáira. A legismertebb ilyen irányzat a japán metabolizmus, amely az 1960-as évek első felében alakult ki, olyan építészek vezetésével, mint Kenzo Tange, Kisho Kurokawa vagy Fumihiko Maki. Elképzeléseikre kiváló példa Arata Isozaki terve, a Tokió vertikális bővítéseként elképzelt Város a levegőben, amely leginkább fákhoz hasonló megastruktúrákkal kínált megoldást a város lakáshiányára. De itt, a gyakorlati megoldást keresgélőknél említhetnénk a nemrég elhunyt olasz-amerikai Paolo Solerit is, aki a nevadai sivatagban bele is vágott egy kísérleti város megépítésébe.

Annak, hogy ez a gondolat nagyjából egyszerre jelentkezett a Föld több pontján, részben a közös, a modern építészet úttörő nagyjainak nyomdokain kialakuló gondolkodásmód, részben pedig a technikai fejlődés az oka. A hatvanas évekre ért el ugyanis oda az építőipar, hogy ezek az elképzelések a gyakorlatban is megvalósíthatóvá váltak – jóllehet a csillagászati költségek miatt nagyon ritkán épültek meg ténylegesen. Magyarországon  a metabolisták hatását mutató gondolkodásmódnak Bán Ferenc munkássága, illetve a Nyíregyházán megépült Művelődési Ház a leginkább ismert példája, amely lábak segítségével emelkedik a környező (sajnos a tervező szándékával ellentétben lebontott) földszintes házak fölé. Kiss E. Lászlónak nem ismerjük ilyen alkotását, de az biztos, hogy figyelemmel követte a nemzetközi tendenciákat, és elkötelezett híve volt Le Corbusier munkásságának. Az ő hatását tükrözik fontosabb művei, így az Óbudai Kísérleti Lakótelepen emelt háza, a Dózsa György úton álló Orvosi segédeszközgyár (1963), illetve a Városligeti fasorban álló óvoda-bölcsőde (1960-61), amelyért 1962-ban Ybl-díjat is kapott.

Magyar Modern sorozatunk olyan figyelemreméltó 20. századi épületekkel (és immár koncepciókkal) foglalkozik, amelyeket kifelejtettek a tankönyvekből. Írtunk a hazai tervek alapján épült drezdai áruházról, Károly Mihály budapesti síremlékéről, a Kádár-korszak legmenőbb budapesti nyaralójáról és még sok másról; a teljes listáért érdemes ide kattintani, vagy a lenti térképen kalandozni.


Magyar Modern nagyobb térképen való megjelenítése

Magyar Modern: kattintson a sorozat többi házáért!

építészet, budapest, terv, közti, modern építészet, magyar modern, epiteszet, kiss e. lászló Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317