Logomain

Modernkori régészkedés a Magyar Színházban

By Kovács Dániel 2013. január 24. 10:43

szerk at hg dot hu

820130604-20111-179dywm.gallery

A Magyar Színház előcsarnoka

420130604-20111-16elnoq.gallery

A Magyar Színház eredeti homlokzata, illetve a Vágó László előcsarnokával bővített épület

120130604-20111-hv301c.gallery

A Magyar Színház főhomlokzata friss Nemzetiként, az 1960-as évek végén

520130604-20111-yot72v.gallery

A Magyar Színház főhomlokzata ma

620130604-20111-ul0j7r.gallery

A Magyar Színház homlokzatának részlete

720130604-20111-10njhjz.gallery

A Magyar Színház homlokzatának részlete

220130604-20111-1mk3ftv.gallery

A Magyar Színház előcsarnokának archív fényképe

920130604-20111-ten08u.gallery

A Magyar Színház előcsarnokának részlete

1020130604-20111-1puyhd7.gallery

A Magyar Színház előcsarnokának részlete

10b20130604-20111-18fego7.gallery

A Magyar Színház emeleti társalgója, egykor dohányzó

1120130604-20111-1dzkn1o.gallery

A Magyar Színház második emeleti közlekedőfolyosója, a Sinkovits terem előtere

320130604-20111-gw1l87.gallery

A Magyar Színház nézőtere archív fényképen

1220130604-20111-re2o5b.gallery

A Magyar Színház nézőtere

1320130604-20111-61vvm.gallery

Részlet a Magyar Színházban

1420130604-20111-18c48sv.gallery

Részlet a Magyar Színházban

1620130604-20111-2eguzt.gallery

A Magyar Színház zsinórpadlása

1720130604-20111-1n8vx0y.gallery

A Magyar Színház öltözője

1820130604-20111-12k86n4.gallery

A Magyar Színház színészbüféje

1920130604-20111-140n312.gallery

A Magyar Színház homlokzatának részlete

Az 1960-as években épült Magyar Színházban jártunk, amelynek falai között egy kicsit mintha megállt volna az idő. <br/>

Az Erzsébetváros házrengetegében, a neves rendező, Hevesi Sándor nevét viselő téren áll egy sajátos relikvia. A Magyar Színház – elsősorban folyamatos „ideiglenességének” köszönhetően – ma is szinte teljes egészében őrzi 45 évvel ezelőtti kialakítását. Míg a társulat a 2010 óta irányító Őze Áron vezetésével a nyitásra és a megújulásra törekszik, a látogatók hozzánk hasonlóan afféle kortárs régészekként fedezhetik fel az épület nyilvános tereit és rejtett zugait, a hatvanas évek esztétikájának és közízlésének páratlan mementóit.

A Magyar Színház előcsarnoka 45 éve ugyanúgy néz ki. Fotó: Gulyás Attila

A Magyar Építőművészet című folyóirat tájékozatlanabb olvasóit alaposan megzavarhatta 1966-1967 fordulója. Az 1966. évi 3. lapszám ugyanis szinte teljes egészében a Magyar Nemzeti Színház tervezésére kiírt nemzetközi (értsd: a KGST-országoknak szóló) tervpályázat eredményével foglalkozott: publikálta a zsűri indoklását arról, miért nincs első díjas, valamint közölte a Városligeti helyszínre, az akkori Felvonulási térre elképzelt fontosabb pályaműveket. Köztük a két második díjast: a magyar Hófer Miklós és munkatársai, valamint a lengyel Jan Bogusławski és Bogdan Gniewiewski közös tervét, illetve a megvett tervek között Ázbej Sándor (KÖZTI) munkáját.

Néhány hónappal később, 1967 januárjában ugyanez a folyóirat már egy Ázbej Sándor tervei szerint megépült Nemzeti Színházról tudósított a budapesti Hevesi Sándor térről, mégpedig annak a Hófer Miklósnak a tollából, aki – mint azt maga is leszögezi – épp a Nemzeti Színház tervein dolgozik. A Nemzeti Színház történetében jártasabbakat ez a látszólagos kavar nem téveszti meg. Az ország leghányatottabb sorsú társulata nem sokkal korábban még a Blaha Lujza téri (egykori) Népszínházban működött, ám azt a metróépítésre hivatkozva, okkal vagy ok nélkül, de pusztulásra ítélte a politika. A Nemzeti ideiglenesen a (mai) Tháliába, a Nagymező utcába költözött, de csakhamar kijelölték számára a Hevesi Sándor téri (akkori) Pesti Magyar Színház épületét, egyben döntöttek az építészeti pályázat kiírásáról egy majdani végleges otthonhoz. Bár a Magyar Színházra eredetileg csak egy nagyobb tatarozás várt volna, a szűkös keretekbe végül Ázbej Sándornak és a társulatnak sikerült beleszorítani a komplett korszerűsítést.

A Pesti Magyar Színház eredeti formájában (balra), illetve Vágó László előcsarnokával

Ezt az újjáépített házat vette birtokba a Nemzeti 1966. október 1-én Az ember tragédiájának parádés előadásával, és itt működött egészen addig, amíg (újfent Az ember tragédiájának parádés előadásával) fel nem avatta még újabb, mai épületét. A Hevesi Sándor teret 2002-ben a Pesti Magyar Színház kapta meg, azaz vissza – és használja most is. Mivel az épület felújítására 2000-ig a Nemzeti folyamatosan tervezgetett új otthona miatt nem költöttek, azóta pedig nem adódott erre lehetőség, a teátrum mára ez az egyetlenként mutatja meg Magyarországon, hogyan is képzelték a színházépítést az 1960-as években.

A házzal való találkozás meghatározó, mondhatni: drabális élmény – túlméretezett kockaként magasodik az apró téren. Az eredeti, Láng Adolf tervei alapján 1897-ben emelt épület léptékével és homlokzatának kialakításával is igazodott a környező térfalakhoz, de elsősorban azért, mert a közönségforgalmi tereket gyakorlatilag kifelejtették belőle. Ezen próbált segíteni 1914-ben Vágó László, aki stílusos, kerek előcsarnokot épített a színházhoz, markáns vonalú tetővel. A Nemzeti Színház igényeihez azonban még ez is kevésnek bizonyult: Ázbejnek minél több új nyilvános teret, plusz egy próbatermet is bele kellett szorítania az új épületbe, erre pedig kizárólag a Hevesi tér rovására nyílt lehetőség. A megoldás az előcsarnok fölé illesztett hatalmas, jórészt ablaktalan kocka, egyben a színház új főhomlokzata.

Az épület ma a Hevesi Sándor téren. Fotó: Gulyás Attila

A színház esti nézete díszkivilágítással archív fényképen. Forrás: Száray Lóránt - Zólyomi Alfonz: Magyar Művelődési Létesítmények. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970.

Erről a homlokzatról írja Hófer Miklós 1967-es cikkében minden rosszindulat nélkül, hogy éjszaka néz ki a legjobban. Ez igaz. Nappali fényben, különösen borult időben ugyanis a térre néző frontot borító, 757 Zsolnay-pirogránit elemből készült dombormű, Illés Gyula munkája hatalmas rántottakockává olvad össze. Esténként viszont az eredeti díszkivilágítás két reflektorának súrlófényei szépen kiemelték a dombormű plasztikusságát, textúráját.

Az oldalhomlokzat részlete. Fotó: Gulyás Attila

Az oldalhomlokzatok még inkább mutatják, mennyire problémás feladatot kellett megoldania az építésznek. A hozzátoldás és az átépítés miatt az ablakok elhelyezése meglehetősen rendszertelenné vált. Erre Ázbej azt a megoldást találta, hogy enyhe kiülésű beton téglalapok sorát futtatja végig a homlokzaton. Ez a környező, historizáló házak pilaszter-párkány beosztásához hasonló, racionális rasztert adott a homlokzatoknak, távolról pedig eltakarta a süllyesztett ablakokat. Viszont a nyílások nélküli betontömb látszata meglehetősen drasztikus, máig megüli a környéken lakók gyomrát. Ezt hivatott kicsit oldani a földszintet teljes magasságában borító, mélyzöld árnyalatú csempe, amely mára teljesen elszürkült, valószínűleg a festék anyaga miatt.

A homlokzat megszürkült csempéi közül csak egy-egy mutatja eredeti színét. Fotó: Gulyás Attila

Míg az épület külseje napjainkban elég szomorkás képet nyújt, az előcsarnok egy pillanat alatt visszarepít a sikkes hatvanas évekbe. Az egységesen fekete, de háromféle módon készült burkolat (márványlapok, márványmozaik és kismozaik) mellett megvan a bejárattal szemközt látható csempekép, Barcsay Jenő munkája, valamint az előcsarnok mennyezetét tartó két oszlop vörösréz lemezburkolata is. A rengeteg lámpa sajátos korjelenség (lásd a csillárboltnak csúfolt berlini Palast der Republikot). A hatvanas évek eleganciája a mai szemlélőnek meglehetősen depressziós, de próbáljuk csak elképzelni a teret színházi forgataggal! A tömegben bármikor felbukkanhat Örkény István vagy Illyés Gyula, néhány szerencsés és befolyásos hölgy Rotschild Klára szalonjából származó estélyiket visel, de beleütközhetünk Aczél Györgybe is, aki épp most tiltott be egy regényt… Na igen, a hatvanas évek árnyoldalai természetesen a színházra is rávetülnek.

A színház előcsarnoka archív képen. Forrás: Száray Lóránt - Zólyomi Alfonz: Magyar Művelődési Létesítmények. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970.

Az előcsarnok mennyezetének részlete. Fotó: Gulyás Attila

A nézőtérre vezető folyosó, illetve az egyik rézzel díszített oszlop az előcsarnokban. Fotó: Gulyás Attila

A Barcsay-falkép melletti ajtókon a nézőtérre jutunk, de ehelyett menjünk fel az előcsarnok két oldalán elhelyezkedő sajátos, Y alakú lépcsőkön az emeleti dohányzó-büfébe. Bár a belsőépítészet mozdíthatatlan elemei itt is eredetiek, az ingóságok közül sajnos sokat lecseréltek mára. Eltűntek a modern vonalú ülőbútorok, az oldalfalakon eredetileg látható vörösréz domborművek (Bolba Henrik munkái), valamint a korabeli beszámolókban „luminátor” néven említett lámpatestek. Ez utóbbiakat az előcsarnok oszlopburkolatait is készítő Juhász Árpád iparművész tervezte.

Az egykori dohányzó. Fotó: Gulyás Attila

Ha még feljebb haladunk a résszínű korlátba kapaszkodva, a Sinkovits Imre nevét viselő előadóteremhez jutunk. Ezt 2001-ben alakították ki a korábbi próbateremből, miután a színház elveszítette külső játszóhelyeit. Belseje a mai elvárásoknak megfelelve teljesen flexibilis, a fekete kockában bárhol elhelyezhető a játszó- és a nézőtér.

A Sinkovits terem előtti folyosó. Fotó: Gulyás Attila

A nagy színházterem viszont ma is teljesen eredeti formáját őrzi; az eredetit persze 1966-ra értve. A korábban több mint ezerfős, páholyos, klasszikus termet ekkor építették át Ázbej tervei alapján enyhe lejtésű földszinttel és meredekebb emelettel rendelkező, 756 fős nézőtérré. A diófa falburkolat és a mennyezet eredetileg fehérre tervezett, végül szürkére festett hangterelő burkolata a világhírű akusztikus, Lohr Ferenc tervei alapján készült – és ma is kiválóan felel meg eredeti céljának. Közel ötven éve bírják a strapát a székek eredeti, cinóbervörös üléshuzatai is.

A nézőtér archív képen. Forrás: Száray Lóránt - Zólyomi Alfonz: Magyar Művelődési Létesítmények. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970.

...és a nézőtér ma, gyakorlatilag változatlan állapotban. Fotó: Gulyás Attila

Eddig tartanak a színház közönségterei – most ereszkedjünk alá a háttértechnológia és az adminisztráció dzsungelébe! A színészbejárótól vezet lefelé az út a világot jelentő deszkák alá; a forgószínpad különlegessége, hogy nem csak körbe mozgatható, hanem állítólag vízszintesen is dönthető – bár az utóbbi években nem volt olyan előadás, ahol ezt kihasználhatták volna. A színház pincéje valóságos labirintus; ha nem tévedünk el, több helyen is kibukkanhatunk belőle az épületben. A zsinórpadlás is unikum; a helyiek szerint Budapesten ezen kívül már csak egyetlen olyan színház van, ahol kézivezérléssel működik: az egyes díszletelemeket kallantyúk segítségével lehet a helyükre engedni.

A színházban számos ajtón bukkannak fel eredeti feliratok...

...az igazi ínyencségekért azonban a legfelső szintig kell kapaszkodni. Fotó: Gulyás Attila

A zsinórpadláson. Fotó: Gulyás Attila

Bár nagy erőkkel keressük, nem akadunk olyan helyre, amely még őrizné az 1966 előtti állapotot (állítólag a hátsó lépcsőház egy kis sarokbeugrója lenne ez). Viszont az átépítésnek köszönhetően a színház hátsó szekciója elég tágas és jól beosztott. Van öltöző, ahol ma is az eredeti berendezéssel találkozunk; különösen a lámpák meglepően színvonalasak. Szerencsére eredeti formában maradt meg a színészbüfé Szinte Gábor készítette, intarziás falburkolata. Olyan színészóriások eszegették itt egykor az islert, mint Kállai Ferenc, Gobbi Hilda, Bessenyei Ferenc vagy Sinkovits Imre – utóbbiak 2000 után is ebben az épületben, a Magyar Színház társulatának tagjaként.

Eredeti öltözőberendezés. Fotó: Gulyás Attila

A színészbüfé, intarziás burkolattal. Fotó: Gulyás Attila

A színház mai társulata szeretettel őrzi a nagy elődök emlékét, de lehetőségeikhez képest igyekeznek modernizálni az épületet. Az intézmény példásan akadálymentesített, és a tavaly beszerelt új lift a társulat egy régi problémájára is megoldást jelentett. Lehetőségeikhez mérten igyekeznek kihasználni a pályázatokat; most épp a fűtéskorszerűsítésre készülnek. 2010-ben megtisztították a homlokzatot, amely a Szövetség’39 és a D1618 Műhely tervei alapján színes festést, a sarkokon pedig a szél energiája által mozgatott, fémlevélkékből álló installációt kapott.

Installáció a homlokzaton. Fotó: Gulyás Attila

A mai vezetés több értéket lát az épületben, mint saját korának hozzáértői. Hófer cikkén túl ugyanis a szaksajtó alig foglalkozott a színházzal. Ázbej 1973-ban Ybl-díjat kapott, „több évtizedes, színvonalas alkotó tevékenységéért” – azaz nem ezért az épületért. Jellemző, hogy a Magyar építészet 1945-70 című, 1972-ben megjelent reprezentatív könyvben, amelyet a szakmai régi és új nagyjai: Szendrői Jenő, Arnóth Lajos, Finta József, Merényi Ferenc és Nagy Elemér szerkesztettek, a Nemzeti ideiglenes otthona nem szerepel. A nemzetközi modern vonalára koncentráló szerkesztők és a lektor Major Máté alighanem túlságosan dekoratívnak találták. Hogy igazuk volt-e vagy sem, nem reszortunk eldönteni, de az biztos: a lassan fél évszázados Magyar Színház jelen formájában műemléki védelmet érdemelne.

Debreceni art déco? Első Bauhaus középületünk? A pécsi Domus és az op-art? A Kádár-kor legjobb budapesti nyaralója? A 20. század feledésbe merült építészetét kutató Magyar Modern sorozatunk többi részéért kattintson ide, vagy a lenti térképre. 


Magyar Modern nagyobb térképen való megjelenítése

Magyar Modern: kattintson a sorozat többi házáért!

építészet, budapest, színház, modern építészet, magyar modern, epiteszet, ázbej sándor Icon_print

A Magyar Színház előcsarnoka

A Magyar Színház eredeti homlokzata, illetve a Vágó László előcsarnokával bővített épület

A Magyar Színház főhomlokzata friss Nemzetiként, az 1960-as évek végén

A Magyar Színház főhomlokzata ma

A Magyar Színház homlokzatának részlete

A Magyar Színház homlokzatának részlete

A Magyar Színház előcsarnokának archív fényképe

A Magyar Színház előcsarnokának részlete

A Magyar Színház előcsarnokának részlete

A Magyar Színház emeleti társalgója, egykor dohányzó

A Magyar Színház második emeleti közlekedőfolyosója, a Sinkovits terem előtere

A Magyar Színház nézőtere archív fényképen

A Magyar Színház nézőtere

Részlet a Magyar Színházban

Részlet a Magyar Színházban

A Magyar Színház zsinórpadlása

A Magyar Színház öltözője

A Magyar Színház színészbüféje

A Magyar Színház homlokzatának részlete

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317