Logomain

Horthyné neobarokk álomvárosa

By Kovács Dániel 2013. január 11. 10:34

szerk at hg dot hu

K620130604-20111-1pq3cxz.gallery

Az egykori apácaiskola homlokzata Kenderesen

K820130604-20111-1tvcdck.gallery

A Horthy-család kenderesi kastélya

K320130604-20111-t2dgmb.gallery

Református lelkészlak Kenderesen

K120130604-20111-zaf49p.gallery

A kenderesi református templom főbejárata

K1420130604-20111-16vzkm5.gallery

A kenderesi városháza

Szoba20130604-20111-thz6u.gallery

Az eredeti stukkódíszítést őrző helyiség a Horthy-kastélyban

K1120130604-20111-31fukq.gallery

A Horthy-kastély hátsó homlokzata

K720130604-20111-1qxpn9e.gallery

Az egykori apácazárda és iskola a Horthy-kastéllyal szemben

Oltar20130604-20111-w0zfm.gallery

Horthynét ábrázoló oltárkép a katolikus templomban

K420130604-20111-fwfr1g.gallery

A Szent Imre iskola bejárata, a névadó szobrával

Saját szülővárosának csinosítgatásával alapozhatta meg Horthy Miklós családja a neobarokk két világháború közötti népszerűségét.

A két világháború közötti Magyarország önmagához képest leggyorsabban fejlődő települése Kenderes, a hatalomra került kormányzó szülővárosa. Ezen az állításon manapság aligha lepődnek meg sokan – és a dolgot csak érdekesebbé teszi, hogy Kenderes mintavároskává alakulása legalább annyira kötődik Horthyné Purgly Magdolna nevéhez, mint kormányzó férjééhez. A ma 5300 lelkes Kenderes nem csupán a korszak „neobarokk társadalmának” mikro-univerzuma, de az egyik első lépés a historizáló építészet újjáélesztésének és hivatalos stílussá emelésének útján.

Az egykori apácaiskola homlokzata Kenderesen. Fotó: hg.hu

A Horthy-korszak Magyarországán ugyanis a legsikeresebb építészeti irányzat egyértelműen a historizálás. Messze a tradíciókhoz híven, többnyire neobarokk stílusban tervező építészek kapják a legtöbb állami és egyházi megrendelést, még azt követően is, hogy 1935 után a modernisták kissé erőre kapnak. A szakmának ez a köre mára szinte teljesen elfeledett, ám a maga korában rendkívül befolyásos szubkultúra, olyan vezéralakokkal, mint a fővárost két évtizeden át irányító Keresztény Községi Párt vezérképviselője, az építészmérnök Petrovácz Gyula, az Építőipar-Építőművészet folyóiratot főszerkesztő Fábián Gáspár, vagy a Műegyetemen tanító Kotsis Iván és Wälder Gyula.

A korszak politikailag és kulturálisan is jelképes eseménye az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus, amelynek fő helyszínére, a Hősök terére egy hatalmas állványzatra felépítik a Szent Péter bazilika pápai baldachinjának, Bernini remekművének másolatát. Az építmény legalább annyira szimbólum-értékű, mint a Tanácsköztársaság idején felállított ideiglenes köztéri installációk. Aligha találunk más országot, ahol barokkal kedveskedtek volna az egyháznak 1938-ban. Akkor, amikor már nyolc éve készen állt a Chrysler Building, már öt éve megszűnt a Bauhaus és Breuer Marcell az Egyesült Államokban dolgozott Walter Gropiusszal, amikorra már elkészültek Mussolini modern fasiszta városai, Littoria vagy Sabaudia, az előző évi párizsi világkiállításon pedig farkasszemet nézett a két világhatalom: a Szovjetunió szocreál és a Harmadik Birodalom Speer-féle pavilonja. És amikor, tegyük hozzá, már tíz éve működött a Tér és Forma, a legfontosabb hazai fórum a modern építészeknek, akik mellesleg olyan sikereket könyvelhettek el erre az időre, mint a pestújhelyi kórház személyzeti épülete, az OTI modern bérházsora a II. János Pál téren vagy az úttörő Városmajori plébániatemplom.

A Világkongresszus tiszteletére két kiemelt beruházás készül el Budapesten. Wälder Gyula neobarokk Szent Imre-temploma a Feneketlen-tó mellett, és Petrovácz Gyula neoromán Szentlélek-temploma a Kassai téren – azaz az év egyértelműen a neostílusok diadalát hozza. Mivel magyarázható ez 1938-ban? „...a Trianon utáni korszak neobarokk építészetének a társadalom neobarokk gondolkodásmódja felelt meg legjobban” – írja Szekfű Gyula 1934-ben, többszörös magyarázatot kínálva a jelenségre. A nemzeti építészeti hagyományok keresése a trianoni békediktátumot követően ösztönös indulat, ami összecseng a Tanácsköztársaságra adott sokkreakcióként értelmezhető elfordulással az internacionális irányzatoktól – elsősorban a konstruktivisták és a Neue Sachlichkeit modernizmusától, amit a korszak hazai közbeszéde mindvégig a baloldali irányzatokkal azonosít majd. Az 1919-20-ban Horthyval hatalomra kerülő elit alapvetően nemesi származású, a lassan erősödő polgári réteg pedig (Szekfű értelmezésében) ennek szokásait teszi magáévá. Ellenirányba hathatott az is, hogy az elszakított területek utódállamai, Csehszlovákia, Románia vagy a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság természetes módon párosították frissen létrejött államalakulatukhoz a kor progresszív építészeti irányzatait.

Tudnunk kell azonban, hogy a húszas években a historizálás még nem egyedülálló Európában. Ezt a „hagyományosnak nevezett építészetet” Henry-Russell Hitchcock a 19-20. század építészetét feldolgozó művében úgy definiálja: „nem igazán zsákutca, inkább cél nélküli utazás”, szembeállítva a konkrét narratívát és célt kínáló modernizmussal. Amely emiatt a harmincas évekre aztán át is veszi a vezető szerepet, kivéve nálunk: a historizmus ekkora avul sajátos magyar anakronizmussá. Ráadásul egyértelműen belföldi igénynek felelve meg – ezt bizonyítja, hogy a harmincas évek világkiállításain Magyarország színvonalas, Györgyi Dénes tervezte art déco pavilonokkal vett részt. 

A Horthy-család kenderesi kastélya. Fotó: hg.hu

Az eredeti stukkódíszítést őrző helyiség a Horthy-kastélyban. Fotó: hg.hu

A kastély hátsó homlokzata. Fotó: hg.hu

Ellentétben például a Harmadik Birodalomban, a Szovjetunióban vagy az Olaszországban történtekkel, az újdonsült magyar kormányzót túl kevéssé érdekelte az építészet és a kultúra ahhoz, hogy ezt a jelenséget a személyéhez köthessük. Mégis: akaratlanul is szerepet játszhatott abban a historizáló irányzatok feléledésében, méghozzá saját lakóhelye, Kenderes fejlesztésével. Az első világháborút követően, 1923-25 között a megrongálódott Horthy-kúriát jelentősen kibővítették és átépítették a kevéssé ismert Kalin Ferenc tervei alapján. Horthy feleségének kifejezett kérése volt, hogy a kibővült épület a bécsi barokk formajegyeit viselje magán – a kormányzóné a Monarchia összeomlását követően rövid ideig Bécsben élt, akkor kedvelte meg a Habsburgok aranykorát idéző stílust.

A kastély felújításával párhuzamosan megindult a község átfogó fejlesztése, mind az infrastruktúra, mind a középületek terén – természetesen Horthy Miklós akaratát, de neje középszerű ízlését tükrözve. Jó példa erre a neobarokk stílusban átépített vasútállomás és a hozzátoldott kormányzói váró, valamint a Szent István út épületsora. A kormányzó idejében ültetett, mára védett gesztenyefasor árnyékában lépdelve a város méretéhez képest meglepően sok impozáns épülettel találkozhatunk. Soruk a vasútállomás felől érkezve az 1927-ben emelt kétszintes, erkélyes postaépülettel indul, amely egy kis háromszögű teresedést ural. Innen dél felé haladva a baloldalon találjuk a Horthy család egykori lakhelyét. Ma kollégium, bár a belső néhány szobája őrzi az egykori reprezentatív térsor emlékeit és az eredeti faldekorációt.

Az egykori apácazárda és iskola a Horthy-kastéllyal szemben. Fotó: hg.hu

A Szent Imre iskola bejárata, a névadó szobrával. Fotó: hg.hu

A kastéllyal szemben áll az 1926-ban átadott apácazárda és iskola, amely ma a helyi általános iskola főépülete – eredetileg a soproni Isteni Megváltó Rendjének apácái irányításával folyt itt az oktatás. Építészének neve a feledés homályába merült, de a műkőből készült, igényes kapu, az ablakrácsok és a vakolatdíszítés formajegyei a kor igényesebb neobarokk mesterei közé tartozó Wälder Gyula munkáira emlékeztetnek. Az utcán kicsit lejjebb az egykori Szent Imre Iskola szobordíszes épületét találjuk 1935-ből, amely az utca felé két tanítói lakással néz. Ma ez az általános iskola 2. számú épülete.

Horthynét ábrázoló oltárkép a katolikus templomban. Fotó: hg.hu

Ezzel átellenben áll a barokk katolikus templom, amelyet Horthyék támogatásával háromhajósra bővítettek az 1920-as évek első felében. Egyes források szerint a tervező Medgyaszay István volt; ha ez igaz is, a templom nem mutatja az innovatív vasbetonszerkezeteiről és sajátos formavilágáról ismert építész egyedi stílusjegyeit. A mellékoltárokat a család által ajándékozott két oltárkép díszíti, az Iparművészeti Iskolában tanító Rovátkay Lajos alkotásai. Az egyiken magára Horthyné Purgly Magdolnára is ráismerhetünk, az oltáriszentség előtt hódoló tömeg vezéralakjaként.

Református lelkészlak Kenderesen. Fotó: hg.hu

A református templom főbejárata. Fotó: hg.hu

A katolikus templomtól nem messze áll a Kós Károly-epigon Szeghalmy Bálint református lelkészlakja, a kor legjobban sikerült kenderesi épülete. Mögötte magasodik a középkori eredetű református templom – nem nehéz kitalálni, mikor újították fel: az 1920-as években. A gyülekezet tagjai ma is kegyelettel őrzik a szószékkel és az úrasztalával egységes stílusban faragott egykori kormányzói padot (míg feleségét katolikusnak, addig a kormányzót reformátusnak keresztelték). A felújított templom talán legszebb részlete az ekkor készült, kovácsoltvas feliratú főkapu. A Petőfi út túloldalán áll az ugyancsak Szeghalmy tervei alapján emelt, méretes református iskola (1941) – ma üresen.

A templommal szemben, a kereszteződésénél újabb neobarokk középületet találunk: a községházát – vélhetően ugyanattól az építésztől, aki az apácaiskolát is tervezte. Nem messze találjuk az egykori művelődési házat, amely ma múzeum; Kenderes népi múltjának emlékei mellett elsősorban a Horthy-családhoz kötődő tárgyak őrzőhelye.

A kenderesi városháza. Fotó: hg.hu

A város túloldalán található a Horthy-liget, benne a megye legnagyobb első világháborús emlékművével, amely a több száz kenderesi katona mellett a nemesi család több tagjára is emlékeztet. És itt van a helyi temető is, benne a Horthy-család szépen karban tartott mauzóleumával. (Milyen kár, hogy nyári látogatásunk idején a pár lépésre található zsidó temető elhanyagoltan rontotta az összképet…)

Kenderes lakóinak túlnyomó része más Horthy-képet őriz, mint a köztudat – ők a kormányzóra mint a város fejlődését segítő, a lakosságot szeretetteljes gonddal figyelő helyi birtokosra emlékeznek. És ez az ő szempontjukból természetesen helytálló is. Más kérdés, mennyire volt etikus mindez a kormányzótól a húszas évek első felében, amikor az országban szinte kizárólag infrastrukturális beruházásokra futotta. Bár Kenderes újjáépítését sosem szánták mintaprojektnek, építészettörténetileg mégis azzá vált, hiszen a húszas évek közepétől országszerte megjelenő historizáló középületek a Horthy-család személyes ízléspreferenciájának is megfeleltek. Ha a család ezt tudatosítja, akár másképp is történhettek volna a dolgok. Így maradt a neobarokk.

Debreceni art déco? Egyiptom Dunaújvárosban? A pécsi Domus és az op-art? A Kádár-kor legjobb budapesti nyaralója? A 20. század feledésbe merült építészetét kutató Magyar Modern sorozatunk többi részéért kattintson ide, vagy a lenti térképre. 


Magyar Modern nagyobb térképen való megjelenítése

Magyar Modern: kattintson a sorozat többi házáért!

építészet, neobarokk, medgyaszay istván, magyar modern, epiteszet, szeghalmy bálint, kalin ferenc Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317