Logomain

10 sztárépítész, akiről a kutya sem hallott

By Kovács Dániel 2012. december 7. 15:38

szerk at hg dot hu

Anger20130604-20111-1jwtc90.gallery

Roger Anger egy lakóháza Párizsban és az építész makettel Auroville-ben

1986-w-04lg20130604-20111-kqtftj.gallery

Városháza, Bensbergen, Németország, 1969

Rg0320130604-20111-1t9rcke.gallery

A Clyfford Still Museum, Denver

921305044_hunter-douglas-klotz-320130604-20111-jq62ni.gallery

Mathias Klotz: Hunter Douglas gyár, San Bernardo, Santiago, Chile

Cultural_center_philippines_tp20130604-20111-12qi89g.gallery

Leandro V. Locsin: A Fülöp-szigeteki Kulturális Központ főépülete

Guggenheim_guadalajara20130604-20111-1cdkmfw.gallery

TEN Arquitectos: A Guggenheim Guadalajara egyik tervváltozata

1982-w-09lg20130604-20111-1m6v3a0.gallery

Kevin Roche: United Nations Plaza I-II., UNICEF-székház, New York, 1976

11-concrete-020-1-saint-bernadette-du-banlay20130604-20111-p0f0e1.gallery

Claude Parent: Szent Bernadett templom, Nevers, Franciaország

Federationtower11090720130604-20111-z9p2xl.gallery

Sergei Tchoban és Peter Schweger: Az épülő Federation Tower Moszkvában

Paul_20virilio_20220130604-20111-17rj9x4.gallery

Egy bunker az atlanti védvonalról – ezeket Virilio fedezte fel az építészet számára 1975-ös, Bunker Archeology című könyvében

Mi legalábbis még (szinte) sosem írtunk róluk, pedig rég megérdemelték volna. Pótoljunk együtt!

…legalábbis nálunk! A hg.hu olvasói az unásig ismerhetik Rem Koolhaas, Zaha Hadid vagy Frank Gehry munkásságát, de a sztárépítészek listája bizony meglehetős korlátolt – általában mi is azokról írunk, akikről a nemzetközi sajtó szeret. Holott számos olyan szereplője van a 20. század második felétől máig terjedő időszaknak, aki bepasszolna ebbe a kategóriába, de valamiért kevésbé ismerjük a nevét. Ezt a hiányt szándékoztunk most pótolni, tíz jelentős, de keveset emlegetett építésszel, idősebbekkel és fiatalokkal.

Roger Anger (1923-2008)

Anger tervezte lakóház Párizsban és az építész egy makettel Auroville-ben

Ha 20. századi francia építészekről esik szó, nehéz kilépni Le Corbusier bűvköréből. Roger Anger-t kevesen ismerik, pedig az ötvenes-hatvanas évek Franciaországának meghatározó alkotója. Korán szembefordult a modern dogmáival, ahogy ő nevezte: „a függönyfal-diktatúrával”. Sajátos, plasztikus stílusát több mint 100 épület viseli magán csak Párizsban, de jutott munkásságából három 98 méteres toronyház Grenoble-ba is. Alapvetően ezekért kapta meg 1967-ben a Belga Királyság nemzetközi építészeti nagydíját. Élete második felében az 1968-ban alapított indiai város-utópia, Auroville vezető építésze lett. Az UNESCO finanszírozásában felépült, kasztok és vallások nélküli, de a tervezett 50 000 helyett momentán alig kétezres lakosú Auroville építészetileg Anger gyermeke, saját hangulatú földi álomvilág. Ezzel indiai tervezők egész generációjára gyakorolt nagy hatást – köztük az idei Velencei Biennálén kiállító Anupama Kundoóra.

Gottfried Böhm (*1920)

Városháza, Bensbergen, Németország, 1969. Fotó: pritzkerprize.com

Ha az ember begépeli a Gottfried nevet a Wikipédia keresőjébe, az első tíz ajánlat között nem is ugrik elő a Böhm családnév. Pedig az 1947 (!) óta dolgozó Gottfried Böhm a 20. századi német építészet iskolateremtő alakja, ráadásul az egyetlen német Pritzker-díjas építész – még 1986-ból. Ráadásul már az édesapja, Dominikus is híres építész volt. A poétikus beton-házszobrokat alkotó Gottfried azonban tipikusan azon építészek közé tartozik, akiknek a házait – például a Neviges-ben 1972-re elkészült zarándoktemplomot – sokan ismerik, de nem kötik össze a tervező nevével. Ennek oka az is lehet, hogy Böhm nehezen besorolható, és hosszú pályája során igen sokféle stílusban dolgozott, ráadásul legnevesebb épületei templomok.

Brad Cloepfil (*1956)

A Clyfford Still Museum, Denver. Fotó: Raul J. Garcia, Clyfford Still Museum

Manapság egy ritkábban fordul elő, hogy egy építész nem saját nevét aggatja büszkén irodájára. Brad Cloepfil azonban így tett, pedig az Allied Works Architecture alapításakor, 1994-ben már egy évtizede tanított az Egyesült Államok különféle városaiban, és első megbízói között szerepelt Dan Wieden, a marketingszakma nagyágyúja, a „Just Do It” szlogen atyja. 1999-ben Peter Zumthor, a Herzog & de Meuron és Rem Koolhaas elől halássza el a St Louis-i kortárs múzeum bővítését, 2002-ben Toshiko Morit és Zaha Hadidot utasítja maga mögé a New York-i Museum of Arts and Design új otthonának tervpályázatán. És mégis: Cloepfil nevét az amerikai szakmán kívül a kutya sem ismeri. Talán szerepe lehet ebben annak, hogy Portlandben maradt, és visszafogott, modernista stílusának – na de hát Richard Meierből meg sztárépítész lett. És ő nem is épített múzeumot olyan neves festőknek, mint Clyfford Still. Hogy mi? Clyfford Still? Az meg kicsoda?

Mathias Klotz (*1965)

Hunter Douglas gyár, San Bernardo, Santiago, Chile (2006-2007). Fotó: Mathias Klotz

Chile az elmúlt két évtizedben abszolút exportországgá vált építészeti téren, de két legismertebb építésze, Alejandro Aravena és Mathias Klotz közül elsősorban az előbbi révén. A német származású, 1990-ben diplomázott Klotz inkább saját hazáján belül épít; kevés külföldi munkájának java része is a dél-amerikai földrészen áll. A nemzetközi modern legszerethetőbb vonalát továbbfejlesztő, egyéni stílusa ezzel együtt nagy népszerűségnek örvend: 1998-ban és 2001-ben is a Mies van der Rohe-díj finalistái közé került (két chilei épülettel), 2001-ben egyike lett a világ legjobb, negyven év alatti építészeit felsorakoztató Borromini-díjasoknak. Munkásságáról öt monográfia jelent meg. Aha, hogy csak spanyolul és olaszul, ráadásul a honlapjának sincs angol verziója? A világhírért azért még dolgozni kell.

Leandro V. Locsin (1928-1994)

A Fülöp-szigeteki Kulturális Központ főépülete (1966). Fotó: Wikipédia

Locsin szerepeltetése listánkon szimbolikus jelentőségű is: jól mutatja, hogy a perifériákra milyen kevés hír jut el egymásról. A Fülöp-szigetek leghíresebb építészének nevéhez fűződik többek közt a világ legdrágább uralkodói palotája: a brunei szultáné. Locsin korán kitűnt innovativitásával és érdeklődésével; 1955-ben felszentelt első komoly műve, egy kör alaprajzú templom nemcsak megelőzi a II. vatikáni zsinat irányelveit, de szerkezetileg is úttörő jelentőségű. Amerikai útján Locsin többek közt Paul Rudolph és Eero Saarinen munkáiból merített ihletést; ez vezetett máig leghíresebb művéhez, az 1966-os Fülöp-szigeteki Kulturális Központhoz. Bár legtöbb műve hazájában áll, Locsin neve az egész Távol-Keleten ismertté vált, és 1992-ben megkapta a Fukuoka Ázsiai Kulturális Díjat.

Enrique Norten (*1954)

A Guggenheim Guadalajara egyik tervváltozata. Kép: TEN Arquitectos

Bár az Egyesült Államokban már lényegében odavalósinak tekintik, a mexikói Enrique Norten még mindig nem sorolható jó szívvel az igazi sztárépítészek közé – hiányzik néhány igazán sikeres, világhírű épület. Irodája, a mára hetven főt számláló, Mexikóvárosban és New Yorkban működő TEN Arquitectos ilyan nagy dobása lehetett volna például a Guadalajara városában tervezett Guggenheim-múzeum, de a terveket, fájdalom, a gazdasági válság a kukába csúsztatta. Az iroda honlapján máig jóval több a látványterv, mint a megvalósult házat ábrázoló fotó, pedig Norten sem díjakban, sem oktatói meghívásokban nem szűkölködik. Világhíréhez egy picit akár mi is hozzájárulhattunk volna – de talán nem kell mondanunk, hogy a 2002-ben a Rákóczi útra tervezett szállodája nem valósult meg. Pedig még a friss Nobel-díjas Kertész Imrét is rátették a látványtervre!

Kevin Roche (*1922)

United Nations Plaza I-II., UNICEF-székház, New York, 1976. Fotó: pritzkerprize.com

Még egy Pritzker-díjas, akiről aligha hallott a hazai építészetkedvelő közönség. Az Írországban született Roche, akinek semmi köze a gyógyszergyárhoz, már végzett építészként 1947-ben egyszerre jelentkezett az amerikai Harvard, a Yale és az Illinois Institute of Technology mesterképzésére – és mindháromra felvették. A harmadikat választotta, elsősorban az ott tanító Ludwig Mies van der Rohe miatt. Az utazás olyan jól sikerült, hogy ottragadt, és lényegében egész életművét az Egyesült Államokban építette fel – néhány távol-keleti és ír kivétellel. Eero Saarinen irodájában helyezkedett el, és mestere hirtelen 1961-es halálát követően olyan főműveket fejezett be sikeresen, mint a Kennedy-reptér TWA-terminálja vagy a New York-i CBS Tower. Bár megérintette a posztmodern szele, Roche munkáiból teljesen hiányzik a magamutogatás – ezzel együtt a harminc (!) évvel ezelőtt megkapott Pritzker-díj mellett Roche bezsebelt minden elképzelhető amerikai építészeti díjat, és idén még az ír-amerikaiak dicsőségcsarnokába is felvették. Roche, aki júniusban ünnepelte 90. születésnapját, ma is aktívan tervez saját irodájában.

Claude Parent (*1923)

Szent Bernadett templom, Nevers, Franciaország (1963-66)

Újabb szépkorú francia építész, akit valamiért elsősorban a frankofón országokban ismert, pedig ennél sokkal többre méltó. Parent az 1960-as években, a brutalizmus britanniai kialakulásával párhuzamosan dolgozta ki saját, a modern téralakítással szakító formanyelvét; korai főműve, a Nevers-ben álló Szent Bernadett templom (1963-66) minden szakkönyvben fő helyen kellene szerepeljen. Parent később a legrégebbi francia építészeti iskola, a párizsi École spéciale d'architecture professzora lett, de oktatói karrierje mellett is tervezett; műveinek skálája kollégiumtól atomerőmű mellé telepített látogatóközponton át színházig terjed. 1979-ben megkapta a legnagyobb francia állami építészeti díjat, 2005-ben az Académie des Beaux-Arts tagjává választották.

Sergei Tchoban (*1962)

Az épülő Federation Tower Moszkvában. Fotó: Wikipédia

A Szovjetunióban született, de külföldön (és persze az immár kapitalista Oroszországban) karriert befutó építészek legismertebbje a szentpétervári származású Tchoban, aki 1992-ben, többéves hazai gyakorlattal a háta mögött költözött Németországba. Mára mindkét országban otthonosan mozog; a nevéhez fűződik többek közt a Leipziger Platz újjáépítésének terve, legismertebb munkája pedig a 2005 óta épülő moszkvai Föderáció-torony, amelynél társtervezője a (magyarul ma is jól beszélő, erdélyi szász származású) hamburgi Peter Schweger. Tchoban tagja az Amerikai Építészeti Illusztrátorok társaságának, és az ő tervei szerint épül Berlinben az Építészeti Rajzok Múzeuma.

Paul Virilio (*1932)

Egy bunker az atlanti védvonalról – ezeket Virilio fedezte fel az építészet számára 1975-ös, Bunker Archeology című könyvében

Virilio neve az urbanistáknak és a filozófusoknak minden bizonnyal ismerősen cseng – építészként ritkábban szoktak hivatkozni. Ez persze annak fényében nem meglepő, hogy nincs is ilyen végzettsége; képzőművészként diplomázott és a háború után Matisse-szel dolgozott együtt párizsi templomok dekorációján. Az 1960-as évektől azonban építészként folytatta karrierjét; 1963-ban az Architecture Principe csoport elnöke lett, és tanított az École spéciale d'architecture-ben is – olyanokra gyakorolva hatást, mint napjaink legismertebb francia építésze, Jean Nouvel. Virilio átláthatatlanul hatalmas szakirodalmi munkássága, melynek központi témái a sebesség, a háború és a technológia, mára a 20. század filozófiai kánonjának szerves része. Ennek bizonyításául álljon itt egy frappáns idézet: „A hajó feltalálása egyben a hajóroncs feltalálását is jelentette.”

építészet, gottfried böhm, ten arquitectos, allied works architecture, enrique norten, kevin roche, epiteszet, roger anger, brad cloepfil, mathias klotz, leandro locsin, calude parent, sergei tchoban, paul virilio Icon_print

Roger Anger egy lakóháza Párizsban és az építész makettel Auroville-ben

Városháza, Bensbergen, Németország, 1969

A Clyfford Still Museum, Denver

Mathias Klotz: Hunter Douglas gyár, San Bernardo, Santiago, Chile

Leandro V. Locsin: A Fülöp-szigeteki Kulturális Központ főépülete

TEN Arquitectos: A Guggenheim Guadalajara egyik tervváltozata

Kevin Roche: United Nations Plaza I-II., UNICEF-székház, New York, 1976

Claude Parent: Szent Bernadett templom, Nevers, Franciaország

Sergei Tchoban és Peter Schweger: Az épülő Federation Tower Moszkvában

Egy bunker az atlanti védvonalról – ezeket Virilio fedezte fel az építészet számára 1975-ös, Bunker Archeology című könyvében

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317