Logomain

Arany vagy amalgám? Tömések a Várnegyed fogsorában

By Papp Géza 2012. november 13. 15:16

szerk at hg dot hu http://fovarosi.blog.hu/

Uriutca38-20120304-0220130604-20111-12hrkhe.gallery

Az Úri utca 38. Tóth Árpád sétányra néző épülete, Jánossy György munkája

Uriutca38-20121012-0120130604-20111-1ir4mgr.gallery

Úri utca 38.

Uriutca30-2012100620130604-20111-22ppk4.gallery

Úri utca 30. (Szentháromság utca sarok)

Uriutca26-28-20121006-0120130604-20111-18kdj7d.gallery

Úri utca 26.

Szentharomsagter-penzugyminiszterium-regi120130604-20111-lrqwx6.gallery

A Pénzügyminisztérium újkorában...

Penzugyminiszterium-20121006-0120130604-20111-g86r0t.gallery

Az egykori Pénzügyminisztérium napjainkban

Feher_galamb20130604-20111-guxpiw.gallery

A Fehér Galamb-ház a bombázások után, 1945-ben és a helyére épült ház ma

Fortunautca15-2012100620130604-20111-154hyqw.gallery

Fortuna utca 15.

Orszaghazutca6-2012100620130604-20111-1wry0ow.gallery

Az Országház utca 18. számú háza

Varnegyed-1950esevek-fortepanhu-16221-reszlet20130604-20111-1a1kfj3.gallery

A Tóth Árpád sétány foghíjai az ötvenes években

Honvedfoparancsnoksag-1959korul-fortepanhu20130604-20111-118iewp.gallery

A Honvéd főparancsnokság romjai 1959 körül - nem építették, bontották!

Az Úri utca környékének házait sorra véve jól nyomon követhető, hogyan változtak a helyreállítások a háború után. <br/>

Kevés olyan összefüggő, harmonikus történelmi együttes maradt ránk, mint a budai Várnegyed. A második világháború azonban ezt a területet sem kímélte. A Várnegyed házainak háború utáni helyreállításakor a legnagyobb kihívást a foghíjak jelentették, és az ekkori építészeti megoldások akár máig vita tárgyai. A Várnegyed déli részén, az Úri utca környékét szemlézve vesszük sorra: ki hogyan oldotta meg a foghíjbeépítést. És vajon melyik megoldás bizonyult a leginkább időtállónak?

A Tóth Árpád sétány foghíjai az ötvenes években. Kép: fortepan.hu (a teljes kép nagyban itt)

A XIX. század végéig a várfalak közötti területen javarészt kisebb lakóházakat építettek. A millennium környékén léptékváltás történt: a várpalota Hauszmann-féle átépítése mellett felépült a Szentháromság téren a Pénzügyminisztérium palotája, a Honvédelmi minisztérium és a Külügyminisztérium palotái a Dísz téren, valamint az Országos Levéltár a Bécsi kapu mellett. 1914-ben már a Közmunkatanács 21 méterre korlátozta az épületmagasságot, ez 1928-ban 15,5 méterre, míg 1940-ben 12 méterre módosult. A millenniumi nagyratörést felváltotta a régi korok megőrzésének igénye: ennek szellemében építették újjá például a negyven évvel korábban lebontott Bécsi kaput is.

A második világháború idején nem csak a kormányzóság, de több minisztérium, állami szervezet is a budai Várnegyed falai között működött. Sajnos, épp ezek az épületek váltak a bombázások fő célpontjaivá. 1945-ben, az ostrom után a mérhetetlen mennyiségű törmelék elszállításához kisvasutat kellett építeni a Várhegy és a Vérmező között. A Vérmező 2-3 méteres törmelékkel töltődött fel, és a Közmunkatanács közbelépésére volt szükség ahhoz, hogy domb helyett egy homorú felületű, parkosítható mező keletkezzék a hatalmas területen.

A második világháború utáni újjáépítés idején még az élő emlékezet részei voltak a századforduló spekulációs építkezései Budapesten és a világban. Talán ennek is köszönhető, hogy kezdetben a közvélemény szemében az új építkezések és a műemlékvédelem egymással szembenálló irányzatoknak tűntek. A második világháborút követően Európa több részén is az eredetinek megfelelően állították helyre a romba dőlt házakat – nem volt ez másképp nálunk sem, holott korábban ez korántsem számított bevett szokásnak. A Várnegyed második világháború utáni helyreállításakor tehát joggal merült fel a kérdés: az eredeti terveknek megfelelően kell-e helyreállítani az épületeket, vagy esetleg kialakíthatók modern lakóterek is a helyreállított homlokzatok mögött? Esetleg egész egyszerűen emeljenek új, korszerű házakat, figyelmen kívül hagyva ezáltal az épületek műemlékjellegét?

A Honvéd főparancsnokság romjai 1959 körül - nem építették, bontották! Kép: fortepan.hu

A helyreállítási program szerint a millenium környékén épült nagy méretű házakat nem kívánták helyreállítani. Így a volt Honvéd Főparancsnokság épülete is torzó maradt. Volt, aki teljes lebontását tartotta volna helyesnek, volt, aki csak a kapualjat hagyta volna meg mementónak, de alig volt olyan, aki a teljes újjáépítés mellett kardoskodott volna. Azzal érveltek, hogy az épület messze meghaladta a környező házak léptékét, és elzárta a Vár és a Várszínház látványát a Dísz tér felől. A Pénzügyminisztérium Szentháromság téri épületén történt átalakítás eredményeképp a hivalkodónak ítélt homlokzatkiképzést felváltotta egy szolidabb változat, az Országos Levéltár tornyát pedig lebontották.

A Pénzügyminisztérium újkorában...

...és napjainkban.

Az ötvenes években megkezdődött helyreállítás során eleinte semleges megjelenésű épületeket építettek. (Azonban akadtak ennél hajmeresztőbb ötletek is: például, hogy a "kis sváb házikók" helyére magasházakat emelnek majd, és a palotába pedig munkásokat költöztetnek - szerencsére ilyesmit még a Rákosi-korszakban sem vettek sokáig komolyan.) Egy korabeli hasonlattal élve: a Várnegyed romos háztömbjeit törött vázának tekintették, amelynek hiányzó darabkáit semleges anyaggal kell kitölteni. Az is felmerült, hogy korabeli felvételek alapján, teljes mértékben az eredeti állapotnak megfelelően építik újjá a házakat. Az ötvenes években megindult kutatások, ásatások eredményeképpen előbukkanó – addig teljesen ismeretlen - középkori maradványokat is szerették volna bemutatni. Hosszas vitázást követően született meg végül az elképzelés: azokat a középkori házakat, amelyek a helyreállításhoz elegendő hiteles anyaggal rendelkeznek, a középkori maradványok bemutatásával kell rekonstruálni, míg a többi épületnél a barokk - klasszicista homlokzatokat kell helyreállítani.

Így újult meg például az Úri utca 17. alatti középkori ház, amely kváderes homlokzati festésével vonja magára a figyelmet. Az épületet az eredeti állapotnak megfelelően igyekeztek helyreállítani olyannyira, hogy még a középkori bolt árukiadó ablakát is újjáépítették. Az emeleti zárterkély formája azonban ismeretlen volt az újjáépítéskor, így azt modern erkéllyel helyettesítették. Hasonlóan jártak el az Országház utca 18. szám alatt található ház esetében is: a gótikus emeleti ablaksor mellett az elpusztult középkori zárterkélyt nyersen hagyott téglaerkéllyel pótolták.

Az Országház utca 18. számú háza

A fenti példák is mutatják, hogy az eredeti állapot helyreállítására irányuló rekonstrukció hamar falba ütközött: ugyanis nem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy mi legyen azoknak a foghíjtelkek sorsa, ahol nem maradtak fenn sem épületek, sem tervrajzok, sem pedig hiteles emlékek.

Az ötvenes évek végén azonban Farkasdy Zoltán két házával – a Fortuna utca 15. és az Úri utca 32. számával – bekövetkezett a változás. Ahol az eredeti épület helyreállítása nem volt lehetséges, ott korszerű házakat kívántak építeni méghozzá olyan formában, hogy az így megépített épület szervesen illeszkedjék környezetébe. Ehhez persze több szempontot is szem előtt kellett tartaniuk: az azóta eltelt időt, a lakók megváltozott igényeit, az építészet fejlődését. Ugyanakkor a műemléki környezet is jótékony hatással volt a tervezési folyamatra, hiszen a szomszédos épületek stílusát, a korábbi korok atmoszféráját tiszteletben tartva kellett megalkotniuk az újonnan épülő házakat. 

A Fortuna utca 15.

Farkasdy Zoltán ezzel a házzal bizonyította be, hogy a helyreállított homlokzatokon túl is van élet, jobban mondva: az addig kulisszaként funkcionáló homlokzatot felválthatják olyan épületeket, melyek önmagukban is megállják a helyüket. Véleménye szerint az építész történelmi környezetben is merhet modern lenni. Az új ház 1959-re készült el.

A kétemeletes ház második emeletét Farkasdy loggiasorral húzta vissza, hogy a ház illeszkedjék egyemeletes szomszédaihoz. A szomszédos épületek főpárkányai részben a második emeleti loggia padlószintjével, részben pedig a mellvéd korlátjának magasságával esnek egy vonalba. Így a horizontális záróvonal továbbfutásának köszönhetően nem érezzük bántónak az épületmagasságok különbségét.

A ház 10 lakást foglal magába, három fogatos elrendezésben. Az új ház tömege, axisszáma az elpusztult copf stílusú házéval azonos, de megjelenésében modern. Az épület hamar példaértékűvé vált: nem csak a hazai foghíjbeépítés új etalonja lett, de európai szinten is nagyra értékelték.

A Fehér Galamb-ház a bombázások után, 1945-ben és a helyén álló épület napjainkban (kép: Budapest folyóirat, 1975 és Wikipédia)

A Szentháromság és az Úri utca sarkán álló Fehér Galamb-ház a háborúban súlyosan megsérült, maradványait pedig ezt követően elbontották. Mivel a telek az Úri utca kiszélesedő részén található, a Várnegyed új arcának egyik legexponáltabb példája lett Virág Csaba 1967-re itt megépült háza. A földszinten és a pincében a régi Fehér Galamb vendéglő, a felette található két emleten pedig négy lakás helyezkedik el szintenként. A lakások függőfolyosóról nyílnak, amely egy kis belső udvarra néz. A második emeleti lakások kétszintesek, a tetőtérbe is felnyúlnak, nappalijaik nagy légtérrel épültek meg. A kis konyhák átadó nyílással készültek, a ház építésekor legyártott étkezőasztalok a nappaliba kerültek.

A vendéglő üvegfalai eredetileg azt a célt szolgálták volna, hogy összekapcsolják az utcákon sétálókat az odabenn ücsörgőkkel. Az üzemeltető nagy valószínűséggel teljesen félreértelmezte az építész szándékát, ugyanis vastag függönyöket szereltetett az üvegfalakra. Az eredeti tervek szerint az előtérben álló faliszekrények ruhatár gyanánt szolgáltak volna, és a köztük található ülőfülke lett volna a ruhatáros helye. Ehelyett az üzemeltető a fogasokat a nyersbeton pillérekre szerelte, lerontva ezzel az előtér megjelenését. A belsőépítészeti terveket Drávai Tamás (étterem), Gergely Gábor (borozó), és Csatlósi László (söntés) készítették: a rusztikus falburkolattól, a fakockás padlón keresztül, a felszolgáló tálcákon át a sótartókig mindent megterveztek, ezek zöme szerencsére meg is valósult.

A ház tetőzete magasabbra nyúlik ugyan szomszédainál, ám töréseivel, cserépfedésével követi környezetét. A függönyfalas homlokzat annál inkább elüt a korábbi századok hangulatától. Bár a korabeli leírásokban elismerően nyilatkoztak a függönyfal részletezettségéről és léptékéről, az emeleti ablakfelületek, a homlokzati rendszer ma már idegenül hat. Hozzá kell tenni: a kivitelezésben igencsak eltértek a tervezői szándéktól. A parapetelemek nagyharsányi zöldes árnyalatú kőelemeit a kivitelező nem építette be, így az utolsó pillanatban, a tervező jóváhagyása nélkül került fel a szürke műkő parapet. A mai szemlélő a széles ablaksávok láttán pedig egyenesen egy korabeli irodaházra asszociálhat. Furcsán hat a hátsó tűzfalon az egyetlen kivágás, a kis ablak is.

A ház, bár kétségkívül fontos eleme az újjáépítési programnak, sajnos megszenvedte a kivitelezés eltéréseit és az üzemeltető módosításait.

Az Úri utca 38.

Az Úri utca 38. és a Tóth Árpád sétány felé néző szomszédja valamikor egy telek voltak, a háború után azonban az Úri utcai oldal a HKI kezelésében maradt, csak a sétány felőli oldalon indult új építkezés. Az Úri utcai oldal a pusztítás okán előkerült gótikus részletek miatt a Várnegyed egyik legérdekesebb műemlékévé vált: középkori kapualjjal, gótikus ülőfülkékkel és ajtókkal, az udvaron gótikus, árkádíves helyiség maradványaival találkozhatunk. Az 1686-os ostrom után Heyssler Donát generális birtokába került, majd 1742-ben Zichy grófné Berényi Erzsébet vásárolta meg, 1751-ben pedig Padányi Bíró Márton veszprémi püspök és királyi tanácsosé lett. 1839-ben már az egyik Brunswick grófnő tulajdona, aki – a budai Nőegylet elnöknője lévén – létrehozta a Budai Jótékonysági Női Egylet székházává tette az épületet, mely ekkor gazdagon díszített homlokzatot kapott. A második világháborúban a ház mintegy fele elpusztult, az 1957-ben megkezdett feltárások után a házat művészi értékeinek megőrzése mellett restaurálták Farkasdy Zoltán tervei alapján.

A sétány felőli telken épült ház a második világháborúban pusztult el. Helyén 1962-63-ban új épület született: a Várnegyed egyik legsikeresebb újjáformálási kísérlete.

Jánossy György az új szárnyat a Nőegylet utcáig kifutó egyetlen zárt tömbben helyezte el, amely csak a déli végén csatlakozik a régi épület udvari szárnyához – ezzel némiképpen szellősebb, tágasabb belső udvart hozott létre. Az épület harántfalas szerkesztéssel öt egyforma szakaszra bontható, amelyek egy-egy lakás szélességét mutatják. Az alsó két szinten és a felette álló két szinten is belső kétszintes lakásokat alakítottak ki. Ezt jól mutatják a szintenként váltakozó ablaksorok. (Az Úri utca 36-hoz csatlakozó szakaszban egyszintes, kisebb lakások sorakoznak.) A kétszintes megoldás azért jött létre, mert különben a szomszédos, nagy belmagasságú klasszicista épület arányai nagymértékben eltértek volna az új ház jóval kisebb szintmagasságaitól. Az építész ezt a problémát igyekezett feloldani két-két szint egybeolvasztásával. A kétszintes lakások megépítése sem volt zökkenőmentes: Jánossynak sokat kellett küzdenie a beruházóval, hogy végül a terveknek megfelelően készülhessen el az épület.

A homlokzat kialakítása eltér a korábban megszokottól: vakolt homlokzat helyett műanyagfestékkel lemázolt nyerstégla falakkal találkozhatott a korabeli szemlélődő. Ezzel tulajdonképpen két legyet ütöttek egy csapásra: ugyanis a műanyagfesték eltakarta az oda nem illőnek gondolt nyerstégla falakat, és sikerült egy kis játékosságot, mozgalmasságot csempészni a homlokzat felületébe. Ez a megoldás egy későbbi építkezésnél, a ma Burg Hotel néven futó Szentháromság téri épületnél is felbukkan.

Az Úri utca 30. alatt álló épület ugyancsak sajátos helyzetben van. A második világháború előtt aitt más volt az utcaszerkezet, ezért a régi ház a mai helyétől kissé távolabb helyezkedett el. A régi házat a háború előtt már átépítették egyszer, akkor a Tóth Árpád sétány felőli rész újult meg, bauxitbeton falazással. Ez az építkezés az Úri utca felőli oldalt nem érintette, ott megmaradt az egyemeletes ház, földszintjén élelmiszerüzlettel. A felső pince födéme két dongaboltozatos pinceszakaszt is megőrzött, ezek 1945 után is megmaradtak. Sajnos, csak a földszint egy része és a pinceszintek élték túl a bombázásokat.

Az 1970-re elkészült új épületet Farkasdy Zoltán tervezte, az egykor itt működő BEHRAM presszó belsőépítésze Gaubek Júlia volt. A korábban eltérő telekosztás szokatlan terhet rótt a tervezőre: az Úri utcai középkori falazat ugyanis egyúttal az 1957-59 között újjáépült szomszédos Úri utca 32. része is. Így ennél a háznál nemcsak a várbéli környezet jelentett kihívást, hanem a falmaradványok kötelező megőrzése is (szerencsére azt a házat is Farkasdy tervezte). Arról nem is beszélve, hogy az előző évek helyreállításaihoz is alkalmazkodni kellett: a 32-es számú ház mellett a Szentháromság utcában akkor már megépült a Fehér Galamb ház.

A két emelet egybevágó alaprajzú, szintenként két nagyobb és két kisebb lakással. Ezeknek a szinteknek a délkeleti oldalát Farkasdy egy eltolható fatáblás zsalu rendszerrel tette praktikusabbá. A ház ma is áll, bár a külső fémszerkezetre igencsak ráférne egy alapos felújítás.

Az Úri utca 26-28. az utca újjáépítésének utolsó állomása: 1975-78 között épült be Horváth Lajos (KÖZTI) 1972-es tervei alapján. Korábban is készültek már tervek a ház beépítésére, a tervezési megbízást mesteriskolás megbízásként Horváth Lajos kapta, mestere Mányoky László építész volt. A korábbiaktól eltérően nem OTP-s, hanem tanácsi beruházással épült fel a ház.

A tervező négy egységre osztotta a telket, a négyszög felezővonalai mentén. Három negyedet foglal el a ház, a negyedik, belső négyszög pedig a belső udvarnak feleltethető meg. A telek középpontjába került a körlépcső, a beépítés negyedei pedig egy-egy lakást rajzolnak ki.

A pincék megőrzése érdekében a ház szinte lábujjhegyen áll, ami a földszinti üzletsor kialakításánál szembeötlő (a földszinten a Képzőművészeti Galéria kapott üzlethelyiséget). Alapozás helyett a megmaradt alapfalakat használták fel, monolit vasbeton harántkiváltások közbeiktatásával. A vasbeton tetőfödém és a hódfarkú cseréptető alatt két tetőtéri műteremlakást alakítottak ki. Utóbbiak az utca felől két síkban elhelyezett tetőablakon, a belső oldalon pedig egy tetőgerinc alatti ablaksávon keresztül kapnak természetes fényt. A ház északi tájolásából adódott, hogy az ablakokat a megszokottól jóval nagyobbra vették.

A homlokzat anyaga fehér márványzúzalékkal adagolt műkő, amely a földszinti üzlethelyiségek tereibe is benyúlik. Kiváló minőségű lett a nagy körlépcső, amely fokonként egyedi előregyártásban készült el. A lépcsőházi pihenők és az előtér rézszalagos terazzo burkolatot kaptak. A fa ablakokat xyladecorral pácolták penészzöld színűre. A bejárati kapu mellett pedig az új kor szellemében fogant ülőkékkel utalt vissza a tervező a Várnegyed gótikus ülőfülkéire. A ház kivitelezése még vári viszonylatban is kiemelkedően jó minőségben készült el.

A várbéli újjáépítések mindegyikénél jelen volt a műemlékvédelem is: igyekeztek nemcsak menteni, de meg is védeni, ami még menthető . Ugyanakkor teret engedtek a korszerűsítésnek, az új kor szellemének is. Ezek mentén az elvek mentén született meg a hatvanas-hetvenes évek során az új épületek zöme. Ott, ahol a kivitelező kénye-kedve szerint belenyúlhatott a tervekbe, a minőség megbicsaklott. Ugyanakkor az új házak zöme nem csupán magas színvonalú tervek alapján épült meg, de a kivitelezésben is megfelelő minőséget produkált.

A Várnegyed falai között mára csak két nagyobb telek mutatja a világháborús pusztítást. Az egykori Külügyminisztérium palotájából csak néhány faragott kő maradt, a telek ma afféle souvenir-piacként működik. A másik a volt Honvéd Főparancsnokság épülete, amelynek sorsa a következő években rendeződhet.

építészet, magyar építészet, papp géza, helyreállítás, budai vár, jánossy györgy, 1. kerület, farkasdy zoltán, epiteszet, magyar epiteszet Icon_print

Az Úri utca 38. Tóth Árpád sétányra néző épülete, Jánossy György munkája

Úri utca 38.

Úri utca 30. (Szentháromság utca sarok)

Úri utca 26.

A Pénzügyminisztérium újkorában...

Az egykori Pénzügyminisztérium napjainkban

A Fehér Galamb-ház a bombázások után, 1945-ben és a helyére épült ház ma

Fortuna utca 15.

Az Országház utca 18. számú háza

A Tóth Árpád sétány foghíjai az ötvenes években

A Honvéd főparancsnokság romjai 1959 körül - nem építették, bontották!

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317