Logomain

Helyszínelők: a Sió Pláza

By Szemerey Samu 2012. november 8. 14:34

szerk at hg dot hu

Sio_plaza_820130604-20111-1j4ke4p.gallery

A Sió Pláza

Sio_plaza_920130604-20111-18gehy1.gallery

A Sió Pláza

Sio_plaza_1020130604-20111-1vryc6c.gallery

A Sió Pláza

Sio_plaza_1120130604-20111-1hlqoy9.gallery

A Sió Pláza

Sio_plaza_1220130604-20111-d3274r.gallery

A Sió Pláza

Sio_plaza_nyito20130604-20111-12y6jxj.gallery

A Sió Pláza

Sio_plaza_120130604-20111-14ycju8.gallery

A Sió Pláza, Siófok

Sio_plaza_220130604-20111-oempwh.gallery

A Sió Pláza

Sio_plaza_320130604-20111-fw6aik.gallery

A Sió Pláza

Sio_plaza_420130604-20111-is70z1.gallery

A Sió Pláza

Sio_plaza_520130604-20111-1u7irv9.gallery

A Sió Pláza

Sio_plaza_620130604-20111-tu0b2v.gallery

A Sió Pláza

Sio_plaza_720130604-20111-lt7g89.gallery

A Sió Pláza

Szemerey Samu, Juhász László és Smiló Dávid kritikája a siófoki Sió Plázáról.

A hg.hu kritikai sorozata, a Helyszínelők stábja ezúttal a Balaton-partra utazott: siófoki kiszállásuk során a Sió Plázát vetették alá tüzetes vizsgálódásnak. Szemerey Samu nyomozásvezető építész véleménycikkét Juhász László, a siófoki 320 fok galéria alapítója, valamint Smiló Dávid, az Építész Szakkollégium elnöke kommentálja. Továbbra is várjuk azonban olvasóink véleményét is! Vizsgálódásaink során a tervezőt, Kendik Gézát is kifaggattuk – a vele készült interjú itt olvasható.

Szemerey Samu: Őszi plázázás

A Sió Pláza építése pár éve a dolgok természetes rendjét jelentette volna. Ahogy a rendszerváltást követő fejlődés a siófoki belvárosban is átfordult a kilencvenes évek reménytelen köztérfelújításaiból és elszabaduló kereskedelmi építészetéből a komolyabb programok felé, az üres telkek után az addig többnyire csendes viszolygással szemlélt háború utáni modernizmus került a célkeresztbe. 

Így járt a szocialista fogyasztói kultúra helyi bástyája, a hanyatló Sió Áruház is, aminek bontása jól illeszkedett a Fő tér új Regionális Könyvtárral, a Víztorony felújításával és az új forgalmi rend, illetve köztér kialakításával járó átszabásába. A kirobbanó gazdasági válság azonban itt meg is akasztotta az olajozott folyamatot, és így az Áruház helyére épült Pláza idén nyári befejezése és megnyitása kisebbfajta közéleti eseménnyé vált, pillanatnyi visszatekintést nyújtva a kétezres évek ábrándos világára.

Az állomás felől érkező látogatót a Víztorony felé vezető séta a balatoni építészet szinte teljes eszköztárával szembesíti. A gyorsan urbanizálódott Siófok belvárosában keverednek a hagyományos utcák az úszó tömbökkel és a köztük kialakuló sajátos, kissé bizonytalan terekkel. A látvány megfoghatatlanságát fokozza a Fő utcán is érzékelhető, de igazán a mellékutcákban tomboló kulisszaépítészet: a burjánzó homlokzatok átmeneti, díszletszerű természete inkább a nyári tömegekkel, mint a mögöttük álló házakkal rokon. Tömegek pedig ezen a napos szeptemberi délutánon nincsenek, és a lassan közelítő holtszezon a legváratlanabb helyeken előbukkanó Varga Imre-zsánerszobrokkal súlyosbítva derűsen szürreális színpaddá változtatja a belvárost.

Az új Fő tér nem hagy kétségeket a korszakhatárokat illetően: a hatvanas évek modernista városközpontja és az intézmények között húzódó hosszanti tér a könyvtár megépülésével véglegesen a Fő utca régi és historizáló posztmodern épületeinek hátterébe került, így már a valódi centrumban sem a promenád mázas kerámiaburkolatokkal övezett tere, hanem az 1912-ben épült Víztorony áll. Erre az építészettörténeti vetélkedőre tekint rá Siófok Legújabb Homlokzata, a Sió Pláza nagyvonalú és elegáns fehér bejárati fala.

A tervező A4 Stúdió kisebb bravúrt hajtott végre az áttört fém-üveg szerkezet átlóinak és pilléreinek megformálásával: a nagyléptékű kereskedelmi építészet esztétikáját hordozó fehér fém borítás és a mögötte húzódó üveghomlokzat nem próbálkozik történeti párhuzamokkal vagy alkalmazkodó homlokzati ritmusokkal, mégis egyben marad körülötte a tér látványa. Innen nézve az épülettel kapcsolatos szinte egyetlen kérdés frissességének várható élettartama: vajon meg tudja-e tartani, amit most úgy tud képviselni, hogy nem rombolja szét a tér sokféle karakterű, léptékű és színvonalú együttesét? Hogyan bírja majd az idő nyomait, hogyan öregedik majd a kereskedelmi létesítmények alig néhány évtizedre tervezett életciklusán túl? Netán egyszerűen lecserélik majd, mint az elődjét, vagy mint a kulisszákat a környék házain?

“Plázát építeni most - hát, kockázatos dolog” mondja M., az eladó, miközben kinéz a félig üres belső átriumra. Lehet, hogy ez csupán az idén nyári nyitásnak köszönhető, de az üzletház tömbjét három oldalról körülölelő végtelenített boltrengeteg sűrűségéhez képest itt bent különös nyugalom ül a három emeletnyi téren. A bejárattal szemben Méder Áron világkerülő vitorlása áll kiállítva. Döbbenetesen kicsi méreténél csak a három éves úton ütött-kopottá nemesedett, csendben porosodó hajó és a steril környezet kontrasztja szürreálisabb. Fent az üvegtető alatti éttermi és mozi szint terasza óriási balkonként nyílik meg a homlokzat mögött, pazar kilátást nyújtva a Fő térre. A felette átforduló ráccsal félig belsővé formált tér fogadások, partik tökéletes helyszíne lehet. Bent viszont a szeptember végi napfénytől is tikkasztó meleg van, zúgnak a légkondicionálók a nem nyitható üvegtető alatt. Mi lehet itt július végén? A kérdésre a vendéglő pincére csak egy grimasszal reagál.

Visszatérve a földszintre feltárul az épület hátsó traktusában a tömb mögötti Kálmán Imre sétányra néző Sörbár 1895-ös épülete - azaz, a lebontott épület újraépített mása. A díszterem sétányra néző homlokzata jelenleg zárva van és a benne működő könyvesbolt nem is tervezi megnyitni, bár a franciaablakok előtti kis téren sem terasz, hanem frissen telepített bukszusok és park találhatók.

A sétánytól távolodva előbb a szomszédos hatvanas évekbeli tömb átjárható belső udvaraiból, majd a városban sétálva számos pontról tűnik fel a Sió Pláza valódi mérete. Mintha az építészek a holland MVRDV legendás beépítési tanulmányaiból tanultak volna: a környező utcák nézőpontjánál alacsonyabb dőlésű tető alatt az épület tömege közelről nem látszik vagy nem feltűnő, bár mind alapterületében, mind magasságában messze meghaladja a környékbeli léptékeket. Ahol korábban több épület állt a telkeket nem egészen kitöltve, most egyetlen ház feszül a szomszédos házak és telekhatárok közé. A fehérre festett tető a drámai hatást a lehetőségekhez képest minimalizálja, de a Sió csatorna felől, a vasúti felüljáróról vagy bármilyen más külső pontról nézve a belvárost gyakorlatilag ez az egyetlen tömb uralja.

Ami az épített környezetet illeti, az új bevásárlóközpont a főhomlokzatán kívül a szomszédos épületek és utcák felé egységesen tűzfalakkal fordul, egy szakaszon még a reprezentatív Kálmán Imre sétány felé is, amivel egyébként is gyakorlatilag pusztán vizuális kontaktust tart fenn. Az épület belső közlekedése így csupán a Fő térről nyíló zsákutcaként értelmezhető, a többféle korszakból származó eltérő, de sajátos együttest alkotó környező városszövetet elzárja.

Mi tehát a három évig álló beruházás tanulsága? Röviden: nem sok. 2012-ben, öt évvel a javarészt ingatlanspekulációk nyomán kialakult gazdasági válság, és majdnem két évtizeddel a bevásárlóközpontok hazai megjelenése után gyakorlatilag semmilyen változás nem észlelhető a koncentrált kereskedelmi beruházásokkal szemben támasztott igényekben. Miért kell, miért lehet húsz évvel az első után is ugyanazt építeni? Hogyan kaphat egyáltalán engedélyt egy ennyire elavult energiaháztartású épület? És miben lesz bármivel jobb három évtized múlva, mint a lebontott elődök?

A high street divattermékek helybeli elérhetősége és az esetleges adóbevételek ma már nem lehetnek kielégítő érvek egy önkormányzat számára, főleg látva a beruházások bizonytalan üzleti kimenetelét és fenntarthatóságát. A nagyszerű főhomlokzat a város új önképét mutató Fő téren nem kompenzálhat egy bornírt városépítészeti gesztust, a kézenfekvő lehetőségek elutasítását, az energiatakarékos építkezés és működtetés figyelmen kívül hagyását. Nincs olyan gazdag város ma Magyarországon, ami ezt a pazarlást megengedhetné magának.

Siófok több meglepő építészeti kísérlet otthona. Az ötvenes években a Balaton partján szinte titokban épült meg Molnár Péter Meteorológiai Obszervatóriuma, ami a szocreál nyomása alatt is képes volt megidézni az orosz avantgárdot. Később az Orion bár a szocialista táborban egyedülálló pimaszsággal parafrazeálta a nyugat-német sci-fi filmes építészetét, és Makovecz Imre evangélikus temploma is sajátosan értelmezi újra a protestáns egyház közösségi tereit. A süllyedő háború utáni modernizmust leváltó Sió Pláza kiváló építészeti gesztusain túl nem tudta újragondolni saját szerepét, ahogy azt a Sió Áruház végzetétől ihletett költő is megfogalmazta - és ezzel a múzsákon túl a város adósa is marad.

Juhász László: Megépítve, feltöltetlenül

Kétségtelen, hogy finom, csendes őszi kritikát olvashattam. Siófok belvárosát sem kerülte el a kétezres évek kereskedelmi, meg-kell-csinálni építészete. Bármerről érkezünk, az új Sió Pláza látványa kikerülhetetlen - ez jó. Elegánsan fogalmazott Szemerey Samu: "burjánzó homlokzatok" és léptékek, a környezetében lévő házak inkább zavarosak, zavaróak - ez nem jó. De valóban nagyvonalú a főbejárat fala. Nem nyomasztó, mértéket ad a további változáshoz, a remélt változás finom ígérete. Ez már érzékelhető a Víztornyon, s a tér szerkezetén.

Története nagyon magyaros: a riasztó Sió Áruház, a bontás lendületes, majd hosszan őrzött gödör, meg nem mozduló toronydaru, lakossági levelek, polgármesteri válaszok...

Kendik Géza és csapata menet közben áttervezte a Plázat, a teret. Meglepetésre jobb lett, mint az eredeti, Testület által elfogadott, megszavazott. A dicsérendő homlokzat mögött azonban unalmas és bántóan üres tereket talál a látogató. Ha egyáltalán betalál. A megváltoztatott forgalmi rend, a tér alatti, a kereskedelmi központot érintő mélygarázs egyirányúsítása nagy tévedés. A Pláza zártsága a Kálmán Imre sétány felől építészeti és kereskedelmi hiba. De a bevásárlóközpont (fehér) tisztasága talán inspirálja a sétány átépítését, mert az jelen állapotában riasztó.

A szerző kérdései jogosak. A belül mindig egyforma most kapott egy élvezhető ruhát. A költségtakarékos (pazarló) jelen valóban felülírta az energiahatékony jövőt, nagy kár. (Talán az üvegfelületek egyszer tiszta üveg napelemekre cserélhetők.) Három évtized múlva nem csak megszokjuk, de meg is szeretjük, s tanulunk belőle.

A remek háború előtti hangulatú villák tradicionális nyugalma, a mai meglepő építészeti kísérletek jól megférnek a jövendőbeli Siófokon.
Reményeink beteljesedéséig használjuk, talán megtöltjük a mi Plázánkat. Ahogy a honlapján is olvashatjuk: "Feltöltés alatt" !

Smiló Dávid: Pózolj Sió Plázával!

Ahogyan azt Szemerey Samu kritikájában kifejti, a Sió Pláza a plázaépítészet szempontjából nem értékelhető. Ennek oka abban rejlik, hogy a magyar plázaépítészet általánosságban nem értékelhető. A magyar építészszakma és befektetői réteg a műfaj lassan húszéves magyarországi története alatt nem igazán tett erőfeszítéseket arra vonatkozólag, hogy megválaszolja az azzal kapcsolatban felmerülő, igen súlyos építészeti és városépítészeti, ingatlanberuházói és megtérülési kérdéseket. Így lehet, hogy a magyar plázaépítészet a plázák dobozainak kozmetikázásában merült ki és merül ki a mai napig. 

A Sió Pláza pedig ebben a viszonyrendszerben kozmetikázási remekmű, amelynek homlokzata valószínűleg hosszú évekig uralni fogja a Facebookra a balatoni nyaralásról felkerült képek háttereit. Innen nézve pedig ez a homlokzat a vizuális kultúra ápolásának is tekinthető, különösen azon a siófoki Fő téren, ahol a turisták okostelefonjainak kattintásaiért, a szerelmes és családi képek városi hátteréért olyan alkotások is versenyben vannak, mint a Sió Plázával átellenében lévő, Varga Imre szobrászművész által készített Széchenyi szobor. Áldásos tehát, hogy ez a homlokzat ránehezedik a tér egészére és sokadik kulisszaként egy kortárs hangot pendít meg. A homlokzaton túllépve azonban a Sió Pláza még azt a plázákkal szemben támasztott kétes megítélésű minimális elvárást sem képes teljesíteni, hogy kiszippantsa az üzleteket a belvárosból.

magyar építészet, szemerey samu, balaton, smiló dávid, siófok, a4 stúdió, juhász lászló, a4 studio, magyar epiteszet, helyszínelők, sió pláza, építészetkritika Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317