Logomain

Otthon, hetvenezer embernek: a Szalagház-vita

By Kovács Dániel 2012. október 30. 11:27

szerk at hg dot hu

Zalotay_120130604-20111-zd5igf.gallery

Zalotay Elemér ábrája a Szalagházhoz

Zalotay_220130604-20111-h25w98.gallery

Zalotay Elemér ábrája a Szalagházhoz

Zalotay_320130604-20111-1arvx7b.gallery

Zalotay Elemér ábrája a Szalagházhoz

Zalotay_420130604-20111-70gh21.gallery

Zalotay Elemér ábrája a Szalagházhoz

S220130604-20111-1tcyz6f.gallery

Zalotay Elemér ábrája a Szalagházhoz

A 60-as évek egyik legfontosabb hazai építészeti vitája a Zalotay-féle Szalagházról szólt az Új Írásban, elvtársak.

Hogyan tervezhet bárki egy három kilométer hosszú, 30-50 emelet magas szalagházat a Duna mellé, 70 ezer lakó számára? A hatvanas évek legfontosabb, építőművészettel kapcsolatos vitáinak egyikét Zalotay Elemér és Böröcz Imre sajátos kollektívház-terve, pontosabban Zalotay kétségbeesett nyílt levele indította el az Új Írás hasábjain 1965-ben. A mellette és ellene felszólalók izgalmas képet adnak a korról és a hangulatról.  Nem kellett hozzá sok, hogy az építészeti probléma felől elinduló véleménycsere a fennálló rendszer burkolt, vagy nem is annyira burkolt kritikájává fajuljon – nem véletlenül zárta le kurtán-furcsán az Új Írás fél év után. Az igen tanulságos cikksorozat tartalmát az egyes szerzők szövegeiből merített, eredeti szövegrészletekkel érzékeltetjük, az eredeti megjelenés időrendjében.

Zalotay Elemér: Egy „nehéz ember”. Nyílt levél a szalagházról.
Új Írás, 1965. június. 67-77. o.

„Kedves Valentiny szaktárs!

Azért írom ezt a hivatalosnak tekinthető és igen komoly jelentőségű levelet a szokásostól eltérő tegező hangon, mert 1963. február 25-én hozzám írt leveledet – főosztályvezetőként – Te is baráti hangon írtad. Azután azért írom, mert Te az Építésügyi Minisztérium Tervezési Főosztálya vezetője és Farkas László, ugyancsak az ÉM Műszaki Fejlesztési Osztálya vezetője egy idő óta minden lépésünket lehetetlenné tettétek.

(...) Böröcz Imrével közösen kidolgozott szerkezeti szabadalmunk lehetővé teszi a ma alkalmazott szerkezeteknek akár 60-80 százalékos súlycsökkentését is. Ez a nálunk szükséges tartószerkezeti anyagok mennyiségének növelése, avagy igényesebb anyagok alkalmazása nélkül képessé tenne minket, magyarokat is, kétszer-háromszor olyan magas épületek építésére, mint mai legmagasabb épületeink. Így a belső költségeket legalább 10-20 százalékkal csökkenthetnénk, tovább az egy lakásra eső mai 30 000–40 000 Ft körüli épületen kívüli létesítmények (út, csatorna stb.) költségét a szalagháznál a beépítetlenül hagyott hatalmas üres térségek miatt 5000 Ft alá csökkenthetjük. A külső-belső megtakarítás a csillaghegyi 20 000 lakásos szalagháznál közel 2 milliárd Ft.

(...)

A gyökeresen új életmódhoz szükséges, a mellékelt vázlatokon ábrázolt alapegységből Csillaghegy mögé három darabot kellene elhelyeznünk, azaz a minimálisan szükséges egy km épülethossz helyet három km-es épület lenne a helyes, mert ilyen volumenű megtakarításából valósíthatnánk meg Budapest észak-déli gyorsvasútját. Ezzel a szalagház 70 ezer emberének jelenlegi átlagos csaknem kétórai munkahely-otthon között kétszeres utazását negyed-félórára csökkenthetnénk.

(...)

Végül mindez beilleszthető a népgazdasági tervbe. A szükséges három milliárd Ft-ot mintegy 3-5 évre ütemeztük be lakásépítésre Budapest területén. Ebből 10-15 000 lakás készül. A szalagház esetében 20 000 lakást tudnánk ezért az összegért felépíteni.”

Timár Márton: Hozzászólás Zalotay Elemér nyílt leveléhez.
Új Írás, 1965. augusztus. 128. o.

„Zalotaynak és munkatársainak akkor, amikor magas és nagy épületekben kíván lakásokat építeni, azt hiszem teljes mértékben igaza van. (...) Az a körülmény, ahogy ezt a sok vonatkozásban előre mutató tehetséges és jószándékú kísérletet fogadták, véleményem szerint igen hibás, és rosszindulatú. Ha nem is mindegyik, de sok hivatalos szakfórum azt hiszi magáról, hogy csalhatatlan. (...) Azt hiszem, hogy a szalagház gondolatát, megfelelő reális keretek közé szorítva, támogatni kell.”

Vélemények a Zalotay-Böröcz szalagházról.
Új Írás, 1965. szeptember. 99-105. o.

Győri László építész, a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat igazgatója

„A koncepcióról az a véleményem, hogy fantasztikum. Véleményem, hogy egy ekkora tervezést meg kell előznie egy szociológiai felmérésnek, hogy mik az elvárások a jövő lakásától. Ilyen felmérést Zalotay kolléga nem végzett, de nekünk, a BUVÁTI-nak sem áll rendelkezésünkre szociológiai adat. (...) Mi városépítészek úgy látjuk, hogy egy ilyen nagy épület egy tömegben való kialakítása nem elégítené ki a társadalmi igényeket.”

Vörös György, a Középülettervező Intézet statikus tervezője:

„A tartószerkezet előregyártva gazdaságosan elkészíthető és véleményem szering ez a technológia gazdaságosabb minden eddiginél, hiszen lehetővé teszi, hogy a jelenlegi 750 kg/m³ szerkezeti súlyt kb. 150 kg/m³-re szorítsa le. Természetesen egy szerkezet megvalósulását és annak gazdasági kihatásait csak spekulatív úton meghatározni nehéz. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy kísérleteket folyassunk ezzel a rendszerrel.”

Prohászka László közlekedési kutató (a MÁVAUT volt osztályvezetője, az Autóközlekedési Tudományos Kutatóintézet volt igazgatója):

„A szalagház által képviselt városrész kapcsolata a város többi kerületeivel a jól bevált tömegközlekedési eszközökkel koncentráltsága miatt kiválóan megoldható, de egészen új közlekedési megoldások alkalmazását is indokolttá teheti. (...) Biztosra vehető, hogy bármilyen megoldást választunk, a közlekedés kiépítésének hatékonysága a javasolt szalagház és annak tervbevett elhelyezésének esetében mint népgazdasági, mind az átlagos egyéni közlekedési szempontjából sokkal kedvezőbb lehet, mintha ugyanannyi lakost konvencionális módon kellene korszerű, egészséges lakáshoz juttatni.”

Dr. Mőcsényi Mihályegyetemi docens, a Kertészeti Főiskola tanára:

„Városépítészeinknek olyan feltételeket kell teremteni, olyan építési módokat találni és fejleszteni, amelyek az előnyös klímát úgy hasznosítják, hogy a természetes növényzet ››zöld terület-hatást‹‹ gondozás nélkül biztosíthasson. Erre a törekvésre talált üdvözítő megoldást Zalotay Elemér és Böröcz Imre szalagháza.”

Ferenczy Károly építész:

„Hogy Zalotay Elemér koncepcióját jónak vagy rossznak tartom-e, túl egysíkű felvetése a problémának, leegyszerűsítése egy sokrétű és sok összefüggésű koncepciónak. (...) Zalotay Elemér koncepciója oly nagy volumenű, hogy már-már KGST méretű összefogást igényelne. Széles körű vizsgálatra és kutatásra van szükség a szalagház konkrét megvalósulása előtt. Én a magam részéről ezt a megoldást, a koncentrált magasházat, vagy ennek egy változatát tartom a szocialista kollektív ház technikailag és társadalmilag megvalósítható legracionálisabb formájának. (...) A Zalotay-féle szalagház koncepciójának léptékrendje – 20 000 lakás – 70 000 lakó – olyan nagyságú, hogy itt véleményem szerint már a mennyiség minőségbe való átcsapásáról beszélhetünk. Tudomásul kell vennünk végre, hogy az új társadalom előremutató igényeiből – amelyekre Zalotay is alapozza tervét – szocialista építészetünknek újjá kell születnie.”

Az Építésügyi Minisztérium véleménye. Aláíró: Dr. Pintér Lászó, az Elnöki és Jogi Főosztály vezetője.
Új Írás, 1965. szeptember. 104-105. o.

„Az Építésügyi Minisztérium illetékes vezetője nem járult hozzá, hogy Zalotay Elemér építészmérnök az Új Írás 1965. évi 6. számában közölt levelének címzettjei hivatalos minőségben válaszoljanak a levélírónak. A levél hangja, az abban foglalt valótlan állítások, a tények tendenciózusan hamis beállítása a levél íróját érdemtelenné tette arra, hogy a Magyar Népköztársaság egyik felsőszintű államigazgatási szervének vezető beosztású dolgozói vitába bocsátkozzanak vele.

(...)

Zalotay Elemérnek az Építésügyi Minisztériumhoz benyújtott rész-terveiben, illetve a különféle sajtótermékekben e tárgyban megjelent ismertetésekben semmi olyan érdemleges momentum nincs, ami akár építészetileg, akár pénzügyileg, akár az ország regionális fejlesztése vagy városrendezés tekintetében további érdemi vizsgálást tenne szükségessé.

(...)

Zalotay Elemér a magyar városépítés hagyományait a jelenlegi ésszerű, valamennyi szak- és távirányító hatóság által jóváhagyott és követendőnek minősített városépítés terveket, távlati célkitűzéseket kiiktatva olyan elképzeléssel állt elő, amely a fenti területeken működő szakértők szerint elfogadhatatlan. (...) Az egy tömbben építendő, 40 emelet magas, 3 kilométer hosszú lakóház tervének megvalósítása nemcsak Magyarországon, de a világ bármely országában – beleértve a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat is – városépítési, lakáspolitikai szempontból abszurdum.

(...)

Erről a részleges és teljes egészében soha be nem nyújtott tervről az Építésügyi Minisztérium nem kíván vitát folytatni. (...) Az Építésügyi Minisztérium a maga részéről a témát lezártnak tekinti és azzal – mint a feladatkörébe nem tartozó irodalmi témával – érdemben nem kíván foglalkozni.”

Tárkányi Zoltán: Reális-e a szalagház?
Új Írás, 1965. október. 75-79. o.

„A Zalotay-terv ››másfajta‹‹ realitásának bizonyítására most be kell mutatnom a sokszor bemutatott és mégis ismeretlen Szalagházat (...). Már megnevezése megtévesztő, valójában nem HÁZ, nem SZALAG (köztudatban = sablon, típus, falanszter). DE: máris jól megalapozott ÚJ ÉPÍTÉSZETI ISKOLA, melynek keretében az építőművészek alkotótevékenysége még hálásabban bontakozhat ki, mint eddig bármikor! Annak ellenére, hogy minden fontos részlet (szerkezetek, csomópontok) megoldott, még annyi szabad feladat vár ezen belül megoldásra, hogy ehhez minden építészre szükség lesz! (...) Ez az új út: a Szalagház konstrukciója lehetővé teszi a kivitelezés társadalmi szinten való megszervezését, ennek pedig gyakorlati eredménye: majdnem kétszer annyi lakás!”

Galla-Kovács Ágnes: Ábránd és lehetőség. 
Új Írás, 1965. október. 80-83. o.

„A szalagházzal kapcsolatban évek óta fel-fellángoló vitákat olvasva, eszembe jut, hogy amikor Stephenson gőzmozdonya az elsőket pöfögte, a tekintélyes Brit Tudományos Akadémia tekintélyes szakértője kifejtette: az emberi szervezet nem viseli el az óránként harminc kilométeres száguldást – a találmány sosem fog elterjedni. Meg szembe jut az a jó néhány éve látott filmtörténeti kiállítás, ahol megmosolyoghattam az első hangosfilmek idején megjelent hazai és külhoni lapok vastagbetűs címeit: ››Megbukott a hangosfilm!‹‹... remélem, gyermekeink már így fognak mosolyogni azokon az érveken, amelyeket Zalotayék kommunális-szociális elgondolásaival szögeznek szembe. (...) 1962 óta háromszáz, különböző korú, társadalmi állású nő, férfi véleményét kérdeztem. Legtöbbjük semmit, vagy keveset és pontatlanul hallott a szalagházról. Megismerkedve a Zalotay-Böröcz-féle elgondolással (...), a megkérdezettek válaszai a lelkes helyesléstől a leghatározottabb elzárkózás közötti széles skálán mozogtak. Mintegy 20%-uk adott egyértelműen igenlő feleletet, főként a fiatalok; közülük is elsősorban azok, akiknek egy vagy több gyermekük van, s nevelésük, ellátásuk nem oldható meg kielégítően életük jelenlegi keretei között; újdonságokra fogékony, kezdeményező, alkotó jellegű emberek.”

Magyar Mihály: Döntést a szalagház ügyében!
Új Írás, 1965. november. 95-97. o.

„Szomorú, hogy a Magyar Népköztársaság egy felső szintű államigazgatási szerve, a tervek mélyebb ismerete nélkül, azonosította magát néhány személy sajnálatos magatartásával.

(...)

A létrehozandó társadalmi szervnek kapcsolatot kellene tartani az egész társadalommal, megteremteni annak lehetőségét, hogy javaslatait bárki megtehesse, és hogy döntés csak ezekre a javaslatokra adott válasz után születhessen. A társadalmi szervnek kellene lehetetlenné tenni, hogy pozíció-harcok, amelyek az egyénnek legfeljebb csak 10 ezer forintokban és külföldi utakban mérhető hasznot hajtanának, s népgazdaságnak 100 milliós nagyságrendű kárt okozzanak. A természetes visszaélések ellenőrzésére hivatott például a Magyar Építőművészek Szövetsége, ugyanakkor a Zalotay nyílt levelében leírt és az egyetemisták előtt is közismert ››Kígyós‹‹ hasonlattal éppen a MÉSZ elnök, Reischl Antal professzor igyekszik eltéríteni a jövő építészeit a társadalmilag szükséges haladástól.”

Sipos Gyula: Érdemes-e vitacikket írni?
Új Írás, 1965. november. 98-101. o.

„Zavarba jönnék, ha megkérdeznék tőlem: építsük-e föl a Zalotay-féle szalagházat a Duna partján. Jelentős koncepciónak tartom, de nem vagyok benne biztos, hogy egy kicsi ország vállalhatja-e ilyen nagy kísérlet kockázatát. (...) Mondom: zavarba jönnék, de eszembe nem jutna, hogy gáncsoljam a szalagház tervét. Melegen ajánlanunk kéne olyan nagy országoknak, melyekben évente több új várost is építenek. Kísérletezni lehetne vele hazánkban is – ha mód van rá – szerényebb méretekben.”

Kovács András: A szalagház és ami mögötte van.
Új Írás, 1965. december. 79-83. o.

„Van egy közmondás, amely szerint akinek az isten hivatalt adott, annak észt is adott hozzá. De kérdés, vajon nem adott-e olyannak is észt, akinek hivatalt nem adott? Ez a céhszellem, ez az elkasztosodás, ami a magyar szellemi életre jellemző, azzal jár, hogy az irodalomtól kezdve az elvont elméleti fizikáig szinte ki vannak jelölve a területek, és igen nehéz azoknak, akik ma át mernek lépni a szomszéd határán. Képzeljük el, hol állna ma a társadalomtudomány, ha Marx arra vár, hogy a korabeli ››illetékesek‹‹ engedélyt adnak gondolatai végiggondolására, vagy Lenin státusra vár ahhoz, vagy akár a marxizmus akkori tekintélyeinek jóváhagyására, hogy az új helyzetre alkalmazza a marxizmust. Mintha ki volna jelölve, kinek van joga újat mondani. Annyi energia megy el arra, hogy az új gondolatok keresői bebizonyítsák, ők semmi újat nem vetettek fel, minden benne van már a klasszikusokban is!”

Nagy Csaba: Lépegessünk.
Új Írás, 1965. december. 84-86. o.

„Az a szerv, amely hivatott lenne a gondolat nemzetközi képviseletére, sajnos hivatalos kinyilatkoztatásában már állást foglalt ellene. (...) Ha túl sötéten látom a kérdésnek ezt az oldalát, és mégis lehetőség lenne az É. M.-en belül egy ilyen álláspont-revízióra, akkor is marad egy igen nagy akadály: elérni, hogy a KGST magáévá tegye az ügyet. (...) Összegezve az eddigieket: a vázolt megoldást, mint kivihetetlent, el kell vetni. Adódik azonban még egy kézenfekvő megoldás: a munka társadalmiasítása. (...) Fel kell állítani egy kis létszámú összehangoló tervezői irodát, amelynek az a munkája, hogy összefogja a társadalmi tervezésben részt vevő szakcsoportok munkáját, hogy részletfeladatokra bontsa az egész problémakört, és hogy azok kidolgozásával megbízza a szakcsoportokat. Így egyidőben lehetőség nyílik a vezérgondolat formába öntésére és a részletfeladatok kidolgozására.”

Szerkesztőség: A „szalagház-vitát” mi lezárjuk.
Új Írás, 1966. január. 80-81. o.

„A ››Zalotay-Böröcz-koncepció‹‹ létjogosultságát és életrevalóságát is csak a gyakorlat kritikája döntheti el. Vitánkat éppen ezért azzal a reménységgel zárjuk, hogy a vitázó felek párbeszéde most majd a tervezőasztaloknál és az építőállványokon folytatódik. És bízunk abban, hogy egy év múlva már nem a vitarovatunkban, hanem a magyar építőművészet eredményeit és távlati terveit összegző tanulmányban foglalkozhatunk ezzel a koncepcióval.”

Cikkünk képei Zalotay Elemér illusztrációjaként jelentek meg az Új Írás 1965. júniusi számában. A képek beszerzésében nyújtott segítségét köszönjük Perényi Lórántnak!

építészet, magyar építészet, lakóház, modern építészet, epiteszet, magyar epiteszet, zalotay elemér, szalagház Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317