Logomain

Ahol egy építész is nyerhetett aranyérmet

By OM 2012. július 27. 15:33

szerk at hg dot hu

Stadion_wroclaw.gallery

A wroclawi Olimpiai Stadion bejárata; Richard Konwiarz 1932-es bronzérmes műve

Amszterdami_olimpiai_stadion.gallery

Az amszterdami Olimpiai Stadion, tervezte: Jan Wils

Amszterdami_olimpiai_stadion_archiv.gallery

Az amszterdami Olimpiai Stadion megnyitója

Hajos_alfred.gallery

Hajós Alfréd

Willy_petzold.gallery

Willy Petzold plakátterve az 1936-os olimpiára

Epitesz_olimpia.gallery

művészeti olimpia magazin

Muvesz_olimpia.gallery

művészeti olimpia magazin 2

Valaha szobrászok, költők, építészek is indulhattak munkáikkal a játékokon. A magyarok a művészeti olimpián is odatették magukat.

Napjainkban az olimpia szinte kizárólag a káprázatos sportteljesítményekről szól, de ez nem volt mindig így: az olimpiai mozgalom születésekor a test, szellem és jellem kiegyensúlyozott nemesítésének jegyében a művészeteket is bevonták a nemes versengésbe. Pierre de Coubertin báró, az újkori olimpiai mozgalom atyja már 1906-ban felvetette, hogy erősítendő a sport és a különböző művészeti ágak kapcsolatát, az irodalom, szobrászat, festészet, építészet és zene sport tárgyú alkotásait is bírálják el a játékok alatt.

Ennek köszönhetően az olimpiákon 1912 és 1948 között művészeti versenyeket is rendeztek – és, akárcsak a sport terén, itt is a kezdetektől szép sikerrel szerepeltek a mezőnyben a magyar alkotások. Sőt, a bravúr, hogy sport- és művészeti versenyen is sikerült érmet szerezni, az amerikai Walter Winans mellett csak Hajós Alfrédnek sikerült.

Coubertin 1906-ban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság párizsi ülésén vetette fel a művészeti versenyek ötletét, amelyen el is fogadták a javaslatot az öt művészeti ágban benyújtott, a sport által inspirált pályamunkák versenyeztetéséről. Az 1908-as nyári olimpián azonban a szervezés bonyodalmai miatt még nem valósulhatott meg az elképzelés. A svéd művészeti körök ellenállása miatt az 1912-es stockholmi játékokon sem ment zökkenőmentesen a szervezés, végül azonban Coubertin keresztülvitte elképzelését, és megtartották a versenyeket. Igaz ugyan, hogy azokra összesen csak 35 pályamunkát neveztek, azonban ennek ellenére az összes kategóriában osztottak aranyérmet. 

A következő olimpia a háború miatt elmaradt, 1920-ban azonban Antwerpenben már ismét része a programnak a művészeti versengés – igaz, a sportversenyekhez képest elenyésző jelentőséggel. Ehhez fűződik azonban az első nagyobb hazai siker: Hajós Alfréd és a sportokban is szintén jeleskedő Lauber Dezső Ideális stadionjának tervét ezüstéremmel jutalmazzák – az elismerés értékét növeli, hogy ekkor aranyérmet nem is adtak ki. 

A művészeti versenyek első alkalommal az 1924-es párizsi olimpia alkalmával kapnak nagyobb figyelmet: ekkor már 193 pályamunkát neveznek, míg 1928-ban Amszterdamban egyes művészeti ágakat már alkategóriákra is osztanak. Dr. Mező Ferenc munkája, Az olympiai játékok története, amely azóta is a téma egyik alapvető forrásmunkája, az epikai művek kategóriájában aranyérmet nyer. Érdekesség, hogy még szovjet művészek is megtalálhatók a nevezettek között, bár egyébként a burzsoá eseménynek tartott rendezvényen a szovjet sportolók nem indultak. 

A siker az 1932-es Los Angeles-i olimpián is folytatódott: a munkákból rendezett kiállítást közel 400 ezren tekintették meg a Los Angeles-i Museum of History, Science and Art-ban. Hazai vonatkozású siker, hogy Manno Miltiades Birkózók című szobra ezüstérmes lett. Az 1936-os berlini, valamint a 2. világháborút követő első, 1948-as londoni olimpián is folytatódott a művészeti versengés, bár a résztvevők száma csökkenő tendenciát mutatott. Igaz, a németek mindent megtettek, hogy kellő propagandával népszerűsítsék a versenyeket, amelyen elsöprő arányú hazai győzelmet értek el - gyaníthatóan közrejátszott ebben, hogy a nemzetközi zsűriben 29 német, és csak 12 külföldi bíró volt található. Londonban Dr. Földes Éva Az ifjúság forrása című munkája epikai művek kategóriájában bronzérmet nyert.

A művészeti versenyek szabályai megrendezésük időszakában nagyjából állandóak maradtak: a sporttal kapcsolatos témájú munkákat vártak, amelyeket korábban még nem publikáltak (kivéve az Építészet kategóriát, ahol már megjelent művek is versenyezhettek. A kategóriák nyertesei a sportolókhoz hasonlóan arany, ezüst és bronzérmet kaptak (néhány esetben azonban nem osztottak ki érmeket). Időről időre felmerült a kategóriák bővítése is, például a fotóművészettel, ez azonban nem valósult meg. 

Az első viharfellegek azonban már az 1928-as olimpia után gyülekezni kezdtek az elképzelés felett: ekkortól ugyanis engedélyezték a művészeknek, hogy a verseny után eladják művüket – márpedig az indulók amatőr volta a játékok egyik legfontosabb alapgondolata volt, legcsekélyebb megsértése a sport terén akár az érem elvételével is járhatott. A probléma már az Olimpiai Bizottság 1949-es ülésén terítékre került. Az 1952-es helsinki játékokon azonban még nem az ezzel kapcsolatos döntés, hanem az időszűke miatt maradtak el a művészeti versenyek – ezeket kiállítás helyettesítette. Végül 1954-ben a NOB döntése adta meg a kegyelemdöfést: azontúl kiállítás helyettesítse a megmérettetést, eleget téve az Olimpiai Charta elvárásainak.

Ami az építészetet illeti, kezdetben nem osztották alkategóriákra ezt a műfajt, 1928-tól azonban bevezették a várostervezési kategóriát. Nem meglepő módon a stadiontervek szép számmal képviseltetik magukat a nyertesek között, atlétikai mellett találkozhatunk például sístadionokkal is a kínálatban. Az építész-olimpikonok azonban sportparkok, síugró sánc, sőt, bikaviadalokhoz tervezett aréna terveivel is elkápráztatták a zsűrit. Sajnos nagyon sok olimpiai mű elveszett, így e kezdeményezés történetét meglehetősen nehéz dokumentálni.

Hajós Alfréd, akinek legnagyobb sikerünket köszönhetjük e kategóriában, 1878-ban született Budapesten, szegény zsidócsalád gyermekeként. Aktívan sportolt, és nemcsak úszóként, hanem labdarúgóként is megállta a helyét. Az 1896-os, első játékokon két olimpiai győzelmet is szerzett úszásban. 1897-től tagja a Budapesti Torna Club labdarúgócsapatának, de játékvezetőként is megállta a helyét, továbbá tornászott és atletizált A Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett, majd a kor olyan neves építészeinek irodájában dolgozott, mint Alpár Ignác vagy Lechner Ödön,1907-ben pedig önálló irodát nyitott. Legismertebb művei a debreceni Aranybika szálló, az újpesti UTE Stadion, a Millenáris Sporttelep, számos sporttelep (Miskolc, Pápa, Kaposvár), és természetesen a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda.

A budapesti nemzeti stadion felépítése a 19. századtól napirenden volt. A sportkomplexumokra szakosodott Hajós Alfréd szinte a kezdetektől nyújtott be elképzeléseket erre a témára. 1913-ban Villányi Jánossal közösen készült tervét mutatta be: a sportkomplexumban a futó- és biciklipályával is felszerelt 30 ezer férőhelyes stadion mellett két uszoda is helyet kapott. A lóversenytérre tervezett létesítmény koncepciója után, közel egy évtized múlva új tervet készített, ezúttal a Margitszigetre megálmodva a létesítményt. Az 1924-es párizsi olimpián Ideális stadion névre keresztelt tervével indult, amely ezüstérmet kapott - első helyezett hiányában kategóriájának legjobbja lett. Hajós Alfréd stadionterve itt látható. Az olimpikon építészt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1953-ban művészi oklevéllel tüntette ki.

Az olimpia művészeti ága nem merült feledésbe. Időről időre felmerül a verseny újjáélesztésének kérdése - ugyanakkor sokan vitatják, hogy mennyire lenne létjogosultsága e fajta művészeti megmérettetésnek.  

A művészeti versenyek Építészet kategóriájának nyertesei:
1912 – Eugéne-Eduard Monod- Henri-Laverriére: Korszerű stadionterv
1921 – Első díjat nem adtak ki
1924 – Első díjat nem adtak ki
1928 – Sportlétesítmények: Jan Wils: Olimpiai stadion Amszterdamban
            Sporttelepek parkkal: Adolf Hensel: űStadion Münchenben
1932 – Városépítészet: John Hughes: Stadionnal összekötött sport- és üdülőpark Liverpoolban
            Építészet:  Gustave Saacké, Pierre Montenot, Pierre Bailly: Cirkusz bikaviadalokhoz
1936 – Városépítészet: Werner March, Walter March: Birodalmi stadion
            Építészet: Hermann Kutschera: Sístadion
1948 – Városépítészet: Yrjö Lindgren: Az atlétika központja Varkhausban
            Építészet: Adolf Hoch: Síugró sánc Koblenzben

építészet, hajós alfréd, londoni olimpia 2012, epiteszet, művészeti olimpia, ideális stadion Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317