Logomain

Helyszínelők: a Kossuth tér

By Smiló Dávid 2012. július 27. 11:25

szerk at hg dot hu kerultkialakitasra.tumblr.com

Parlament_helyszinelok_cikkep.gallery

parlament helyszínelők cikkép

Kossuth5.gallery

A Kossuth tér átalakításának látványterve

Kossuth4.gallery

A Kossuth tér átalakításának látványterve

Kossuth2.gallery

A Kossuth tér átalakításának látványterve

Kossuth3.gallery

A Kossuth tér átalakításának látványterve

Kossuth1.gallery

A Kossuth tér átalakításának látványterve

Útjára indul a hg.hu kritikai sorozata, a Helyszínelők. Elsőként Smiló Dávid, Csóka Attila és Miklósvölgyi Zsolt ír a Kossuth térről.

A szerkesztőség megjegyzése: jelen írás a hg.hu kritikai sorozata, a Helyszínelők első része. Felkért szerzőink minden epizódban nyomozói alapossággal hatolnak egy-egy közösen kiválasztott, kiemelt jelentőségű beruházás, megbízás mélyére. A főnyomozó jelentését minden esetben kommentárok egészítik ki. Az első téma, a Kossuth téri beruházás esetében Smiló Dávid írását kíséri két, Csóka Attila Róbert és Miklósvölgyi Zsolt tollából származó kommentár. Jó olvasást és véleménynyilvánítást kívánunk!

Smiló Dávid: Tér-tudatlanság

2002-ben adták át a Siklós Mária tervei alapján elkészült Nemzeti Színházat. A tisztázatlan körülmények között kijelölt tervezőnek majdnema karrierjébe került akkor, hogy elvállalta a tervezést. Tíz évvel később, 2012 februárjában egyik napról a másikra eltűnnek a fák a Kossuth tér északi részéről. Ez a váratlan esemény jelzi: szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül megindult a Kossuth tér felújítása.

A Nemzeti Színház körül kialakult hisztériához mérhető építészetszakmai felháborodás jelenleg még várat magára. Ha sorra vesszük azonban a két beruházás jellemzőit, látható, hogy a projektek volumenét tekintveépítészeti, kulturális és társadalmi szempontból kevés különbség mutatkozik.Joggal merül fel a kérdés, hogy a már körvonalazódó történészi és művészettörténészi véleménynyilvánítások mellett az építész szakma vajon miért hallgat továbbra is, miközbena Kossuth tér lényegesen összetettebb viszonyrendszerrel bír, mint a Nemzeti Színház. A tér átalakítása építészeti, építészettörténeti és művészettörténeti aspektusokat ugyanúgy felvet, mint társadalomtörténetieket. A terület budapesti és országos jelentőségű, politikai és nemzeti spirituális eseménytér, amelynek szimbolikus jelentőségét alulbecsülni nem szabad. A tér nemzeti ünnepek, tüntetések, felvonulások és külföldi delegációk érkezésének a helye, amelyet mindenki már kisiskolás korában garantáltan meglátogat.

Éppen ezért kiemelt jelentőségű az, hogy a terület milyen építészeti és képzőművészeti arculatot kap. Az új arculat garantáltan meghatározó lesz az elkövetkező években, a magyarságtudattal és a magyar emlékezet-kultúra kérdéseivel kapcsolatban. A szobrok, azok helye és egymásutánja, a terület körbejárhatósága, építészeti arculata mind-mind eszköze annak, amit nemzeti reprezentációnak nevezünk. A mostani felújítás súlyát növeli az a tény is, amire Gerő András Térerő, A Kossuth tér története című könyvében rámutat:sem a Monarchia, sem Horthy kormányzósága, sem pedig a szocialista időszakban nem a Parlamentben születtek az ország történelmét befolyásoló döntések. Annak ellenére tehát, hogy a Parlament és vele együtt a Kossuth tér mindig is Magyarország hatalmi szimbóluma volt, a harmadik köztársaság időszaka az első, amelyben ez ténylegesen is igaz. Ennek tükrében pedig a terület kínálja magát, hogy a harmadik köztársaság vadonatújságához, fiatalságához méltó, a higgadt visszatekintés szellemiségét megidéző átalakítás essen rajta.

Ezzel szemben a Balsai István és L. Simon László által még 2011-ben benyújtott határozati javaslatban leírtak nem azt tükrözik, hogy a benyújtók sokat méláztak volna a Kossuth tér szellemiségén. Pedig az idővel kulturális államtitkárrá avanzsált L. Simon Lászlótól elvárható lenne egyfajta kultúratudatos gondolkodás, aminek köszönhetően felismerte volna a hely és helyzet jelentőségét. A parlament által elfogadott– indoklással együtt is csak két oldalas– politikai határozat az utolsó olyan nyilvános dokumentum, ami támpontot adhatott a tervezőknek azzal kapcsolatban, hogyan is képzeli el az aktuális kormányzat azt a bizonyos nemzeti reprezentációt a Kossuth téren. Ez pedig európai államok esetében szégyennek is nevezhető. A látogatók méltó fogadásának megteremtése, a felszín alatti gépkocsitárolás lehetősége és tér parkfelületének növelése kétséget kizáróan égető problémák.Ezek mellett azonban olyan huszárvágások is találhatóak a határozatban, mint a már sokat emlegetett 1944 előtti képzőművészeti arculat visszaállítása, valamint az 1956-os tragikus sortűz áldozatai emlékének megörökítése. Mindezek egy-egy mondatban lerendezve. Túllépve azon, hogy egy demokráciában egy kormány néhány tagja vindikálja magának a jogot, hogy egy teljes állam emlékezet kultúrájába avatkozzon az építészet eszközein keresztül, a felújítás menete több szempontból is problémás.

A felújítást vezető Wachsler Tamás szerint a Kossuth tér és a Parlament új látogatóközpontjának építése nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet. Éppen ezért nem csak építészeti tervpályázat, de közbeszerzési pályázat sem történt a tervező kiválasztása során. Nem kerülhetnek akárkinek a kezébe a tervezéshez szükséges dokumentumok – szól az érvelés. Ez viszont nem csak a 2007-ben már egyszer lezajlott pályázati forduló után tűnik visszásnak. Ennél van lényegesen szórakoztatóbb ellenpélda: 1992-ben Norman Foster brit (azaz brit) építész irodája nyerte meg a német (azaz német) Reichstag felújítására kiírt pályázatot. A német honatyák biztosan sokat hezitálhattak azon, merjék-e ellenséges kézbe adni a Reichstag tervdokumentációját, ezzel rést ütve a német védelmi vonalakon. A pályázat hiánya azonban nem kizárólag a mutyi lehetősége miatt zavaró. A pályázati fordulók sora nem holmi pénzt elnyelő úri mulatság. Egy esetleges tervpályázat (ilyen esetben külön építészeti és képzőművészeti), a pályázók felkészültsége és különböző nézőpontjaik, valamint a pályázat után kibontakozó széleskörű szakmai vita mind részei egy olyan koreográfiának, amelynek végeredménye határozná meg azokat az erővonalakat, amely alapján végül a végleges terv létrejönne. Ennek jelenleg hiányát élvezzük.

Ennek ellenére ha ez az építészeti terv megvalósul, budapesti mércével mérve már-már radikálisan új viszonyokat teremt. Az elmúlt évek során végbement köztérfelújítások egyike sem terjeszkedett egészen az alsórakpartig. A jelenlegi rakparti autópálya mindig is tabu maradt. Ez a terv, nem hogy feldönti ezt a tabut, de közvetlen kapcsolatot hoz létre a Kossuth tér északi részén a Duna parttal, illetve az újonnan létrejövő Duna parti sétánnyal. Kár, hogy aki a tervek szerint a Szalay utca vonalában kíván majd lemenni a Duna partra, a látogató központ előterén, azaz a látványtervek szerint két forgóajtón keresztül teheti ezt meg. Itt csap vissza a Wachsler Tamás nyilatkozataiból már körvonalazódott vélemény, miszerint a Kossuth tér felújítása sokkalta inkább célozza az ideérkező turistákat, mint a városlakót.

A Duna-kapcsolaton túl maga a látogatóközpont feltárása és a látogatók parlamentbe való érkezése is messze túlmutat azon, amit a korábbi Kossuth téri terveken láthattunk.A látogatóközpontnak a tér északi részére helyezése kizárja az esetleges zavaró kapcsolatot a Parlament főhomlokzata előtt létrejövő bármilyen eseményés a Parlamentet meglátogató turisták között. Az udvari üvegfödém alatt a magyar alkotmányos fejlődés relikviáit bemutató múzeum kap helyet. Bár a látványterveken fényes terek tűnnek fel, az udvar felett magasodó háromszintnyi Parlamentet figyelembe véve a látogató központ benapozottsága nyilvánvalóan nem lesz ilyen kedvező. Ennek ellenére az elképzelés kétségkívül hordoz magábaneleganciát. A látogatóközpont újdonsága ellenére nem szakítja ki az ideérkezőt a Parlament építészeti logikájából. A Parlamentnek egy új szintjén jön létre a látogatóközpont, nem pedig egy külön építményben. Mosolyra okot adó olvasata is lehet a látogatóközpont helyzetének, hogyha a már említett Reichstag látogatóközpontjával vetjük össze az elképzelést. A látogató ott felülről nyerhet betekintést a német törvényhozás terébe, ezzel szimbolikus olvasatát adva a képviseleti demokrácia résztvevőinek viszonyáról. Ezzel szemben a magyar Parlament esetében az északi szárnyban bóklászó honatyák és énekelgető újságírók azok, akik letekinthetnek majd az évente közel 400 ezer látogatóra.

A megjelent tervekről leolvasható információk közül talán az autósforgalom teljes kiszorítása az, ami túlzásnak tűnhet. Ezzel a húzással az egyértelműen a Kossuth térre komponált Alkotmány utca válik az ország legpompásabb zsákutcájává, városépítészeti jelentőségét elveszítve. Esetlennek hat a Falk Miksa utca, a Szalay utca és a Nádor utca csatlakozása is ebben az esetben, amelyek a Kossuth téri kapcsolat nélkül szintén értelmüket vesztik. Nincs annyi nyereség az autók teljes kiszorításával, mint amennyi probléma keletkezik általa.

A fentiekből egyértelműen körvonalazódik, a tervezett építészeti arculat a pályázati fordulók és az azzal járó konszenzus nélkül sem katasztrofális, sőt. Ez azonban még nem ad okot a bizakodásra, hiszen pont az előremutató építészeti elképzeléseknek köszönhetően válnak majd értelmezhetetlenné az idekerülő, 1944 előtt valaha volt szobrok. És az a képzőművészeti anakronizmus, ami a Nemzeti Színház esetében rátalált az építészeti megformálásra, a Kossuth tér esetében a kortárs viszonyítási pontnak köszönhetően paródiába hajlik. A legnagyobb jóindulattal is csak groteszknek lesz nevezhető a politikai akarat által elvárt múltba révedő képzőművészeti arculat és a kortárs építészeti megformálás találkozása. Az új tér és az új demokrácia új képzőművészeti arculatot kíván. Minden más értelmetlen és értelmezhetetlen az elmúlt 50 évnyi kommunizmus, az 1956-os tragikus események és az elmúlt 20 évnyi demokrácia tükrében. Egyfajta erőszakos amnézia eredménye csupán, amely méltatlan a magyar államisághoz.

A szerző a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatója, az Építész Szakkollégium elnöke

Csóka Attila Róbert: A feledés tere

Az elmúlt száz év alapján a Kossuth tér kellőképpen kitüntetett és plasztikus eleme a fővárosnak ahhoz, hogy az aktuális politikai, gazdasági és társadalmi állapotok pontos lenyomatát rögzítse. Nincs ez másképp ma sem, különösen, ha az átépítés körül zajló eseményeket figyeljük.

Az eddigi bonyolítás és a döntések mögött ugyanazt az arroganciát és erőszakos magaviseletet tapasztaljuk, mint az elmúlt két évben a kormányzásban, és a törvényhozásban. A legfelsőbb hatalom a mindenek-feletti tudás birtokosaként igyekszik láttatni magát. Miközben nemzeti konzultációval tömi be a nép száját, egy ilyen jelentős és nem utolsó sorban igen költséges (23,3 milliárd forint) beruházás kapcsán, nem kíváncsi sem a városlakók, sem a szakma véleményére. Egyértelműen kiderül, hogy a tér funkcionális vagy esztétikai problémáinak feloldása csupán eszköz,a politikai érdekek kezében, amik mozgatják szálakat. Ennek eredménye az is, hogy a projekt befejezése igen sietős, a határidő 2014 tavasza. Az Országgyűlési Hivatal által kitűzött dátumot akár az előkészítés, a kommunikáció a társadalom erre fogékony rétegeivel, vagy a pályáztatás jelentősen kitolná.

A szándék, hogy térszint alatti parkolót kell létesíteni, elfogadható, sőt támogatandó, ahogy a látogatóközpont és a múzeum is. A készülő terv önmagában nem érdemel különösebb figyelmet,már csak azért sem, mert az eddig megjelent anyagok, a koncepcióterv részletezettségéből fakadóan meglehetősen felszínesek és hiányosak. A látványtervek kábítanak, de a részletes program nem ismert. A Központi Építészeti- Műszaki Tervtanács képes beszámolója is sokkal nagyobb figyelmet fordít a tervtanács, mint esemény fotókon történő bemutatására, mint a projektismertetésére. Egy rövid bekezdésben térnek ki a tervekre, ahol szó esik a már említett parkoló, látogatóközpont, múzeum hármasáról, ezen kívül pedig a jelenlegi fázisban teljesen érdektelen információkra, mint hogy a felülvilágítók 3x3 méteres üvegtáblákkal lesznek megoldva, hogy a kivágott fákat jelentős zöldfelülettel, illetve alacsonyabb fákkal pótolják, amely zöldfelület éjszakai megvilágítást kap… A tervtanács előtt bemutatott és nagy többséggel támogatott koncepciótervvel szemben nem mellesleg a burkolt és zöld felületek arányát illetően fogalmaztak meg javaslatot a burkolt területek javára. Személy szerint hiányolom azt a tiszta forrást (pl.: egy weboldal), ahonnan tájékozódhatunk a Steind Imre Programról (SIP), szándékról, tervekről, aktuális munkálatokról. Garanciát nyújthatnak azonban a pozitív végeredményre a KÖZTI referenciái (legutóbbi ezek közül a Sky Court). A térrendezésre vonatkozóan pedig további következtetésekre ad lehetőséget az is, hogy a Tima Zoltán vezette tervező csapat, bevonta alvállalkozói sorábaa 2007-ben kiírt építészeti tervpályázat győztesét, az S73 Kft-t, aki vélhetően tájépítészeti feladatokat lát majd el.

A tervek jelenlegi fázisában a leginkább megkérdőjelezhető a parkoló és a látogató központ helye a téren. Wachsler Tamás a Mandinernek adott interjúban elmondja, hogy a parkoló tervezett helyére kilenc különböző változatot dolgoztak ki.Ismerve azonban a kormány szándékát, miszerint a képviselők irodáját az MTESZ-székházba szeretné átköltöztetni, némi csodálkozásra ad okot a döntés a jelenlegi pozíció mellett. Így azok, akik a ráncfelvarrás után az MTESZ-székházban fognak dolgozni, nap mint nap megcsodálhatják a teret és a rajta található szobrokat, amíg elérnek irodájukba. A fakivágások mellett (amiről szintén Wachsler Tamás így nyilatkozik: „az ötödik kerületi önkormányzatnak kifizettük az 58 millió forint megváltást”) természetesen a szobrok körül van a legnagyobb egyet nem értés, erről azonban döntés szintén felsőbb körökben születik majd. Hiába tűzi a Kossuth tér átalakítói zászlajukra „az emlékezés és a demokrácia tere” címet, úgy tűnik, sokkal inkább lesz ez a feledés tere. A politikától ilyen mélyen áthatott környezet megítélése ugyanúgy változik majd, ahogy a pártok váltják egymást a parlamentben. Célszerű tehát az egész cirkuszt elfelejteni, és bizakodva tekinteni a jövőbe. Legközelebb talán jobban sikerül.

Csóka Attila Róbert a Budapesti Műszaki és Gazdasági Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatója, az Építész Szakkollégium tagja

Miklósvölgyi Zsolt: Konszenzus híján – látványtervek

Az a mód, ahogyan egy társadalmi nyilvánosság (képzeletbeli) terében az ugyanezen társadalom által birtokolt, épített és használt (valódi) terekről való beszéd megjelenik, kétségkívül sok mindent elárul e társadalom működésmódjáról, közérzetéről és demokratikus állapotáról. És persze arról is, hogy e társadalom tagjainak milyen mértékű lehetőségei lehetnek a különböző politikai és gazdasági hatalmakkal szembeni kontroll gyakorlására.

A Smiló Dávid által elemzett Kossuth téri átalakítási tervek körüli zűrzavar legfőbb oka is éppen az lehet, hogy az építészeti nyilvánosság kultúrája éppen annyira kifejletlen idehaza, mint amennyire például – legalábbis innen nézve – túlzónak és körülményesnek tűnhet az a diskurzustenger, amely a Peter Eisenman tervezte berlini Holokauszt Emlékmű építését megelőzte.

Mindennek lokális báját és helyzetkomikumát épp az adja, hogy bár a „nemzeti konzultációs” láztól fűtött aktuális hatalom kulturális kommunikációjának jelentős részét képezik a különböző virtuális reprezentációkban megfogalmazott, ám a realitásokkal kevésbé összefüggő építészeti víziók; ezek az elképzelések sokkal inkább egy offenzív és egyoldalú politikai akarat spektákulumai, semmint valódi társadalmi konszenzust teremteni képes tervek.

Éppen ezért a Kossuth téri átalakítás megítélésékor jelentős – és SD cikkében kevésbé kifejtett formában bár, de szintén előkerülő – probléma, hogy a tervek pusztán esztétikai vagy mérnöki szempontú bírálata az átépítést övező szimbolikus térpolitikai gesztusok kritikája nélkül gyakorlatilag semmit sem érnek. Hiszen egy köztér, s kiváltképpen az ország elsőszámú terének tekintett köztér átépítése korántsem csupán formai vagy „technikai” probléma, mivel bármiféle – látszólag ártatlannak és semlegesnek tűnő – térbeli beavatkozás egyszersmind e tér történeti és szimbolikus terébe való beavatkozásnak is számít.

Miklósvolgyi Zsolt,  szerkesztő, kritikus, a PPKE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója

építészet, budapest, magyarország, terv, kossuth tér, smiló dávid, 5. kerület, epiteszet, miklosvölgyi zsolt, csóka attila róbert, helyszínelők, miklósvölgyi zsolt Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317