Logomain

Állatfarm a háztetőn

By OM 2012. május 20. 11:00

szerk at hg dot hu

Parizs_meheszet20130604-19838-1ad6o1m.gallery

Méhész a háztetőn; Párizs, Opera

Parizs_mehesz_220130604-19838-obmdvv.gallery

Egy lelkes párizsi méhész

Operahaz_mez_parizs20130604-19838-1stwb4u.gallery

Operaházi méz Párizsban

Chicken_whisperer20130604-19838-so6wrf.gallery

Andy Schneider, a Csirkékkel Suttogó

Varosi_malac_120130604-19838-11h1e6e.gallery

Malac a városban

Malac_cikk_ok20130604-19838-u0m3be.gallery

Házisertések

Varosi_index_120130604-19838-rq65pc.gallery

állatfarm a városban index 1

Allatfarm_index_220130604-19838-1xlniu6.gallery

állatfarm a városban index 2

Virágzó méhészet a háztetőn, törpekecskék a hátsó kertben: a közösségi kertek után a haszonállatok is városi babérokra törnek.

A világ egyre több nagyvárosában lassan a szeme se rebben a polgároknak, ha törpekecskék bukkannak fel kutya helyett szomszédjuk erkélyén, esetleg méhészet nyílik egy közintézmény tetőteraszán. Külföldön már évek óta hódít, nálunk pedig mostanában indult viharos gyorsasággal fejlődésnek a városi kertészkedés – vannak azonban, akik nem szeretnének megállni félúton, és a növények mellett állattartásra is alkalmasnak vélik a városi környezetet.

Érthető módon egyelőre csak kisszámú, de annál lelkesebb úttörő foglalkozik a témával, ugyanakkor a városi állattartás pionírjainak kinevezett baromfiak mellett lassan, de biztosan bővül az urbanizált fajok listája. Az Egyesült Államokban például oly mértékű a jelenség, hogy egyes önkormányzatoknak már a szabályozás újragondolásának szintjén is foglalkoznia kellett a kérdéssel.

Egy igazi sikerágazatot jelent a városi méhészkedés. Bár úgy gondolnánk, a méheket jobb az emberektől minél távolabb tartani, meglepő módon Párizsban például többek között egyenesen az Opera Bastille, illetve a 19. században épült Garnier palota tetején és a Luxembourg Kertekben bukkantak fel a kaptárak, amelyek szorgos lakóit valóságos bőségtál várja a parkok, sugárutak és a virágos erkélyek növényei képében. Ha a számokat nézzük, rögtön érthető, miért a lelkesedés. „Párizsban egy kaptár átlagosan 50-60 kg mézet termel meg, szemben a vidéki 10-20 kg-os átlaggal, a méhpopuláció elhullásának aránya pedig csak 3-5%, szemben a vidéki 30-40%-kal (!)” - elemzi Henri Clement, a francia Nemzeti Méhész Szövetség elnöke.

A Luxembourg Kertekben (ahol egyébként 1856 óta tartanak méheket) egy pergetés során egyszerre állítólag fél tonna mézet is begyűjtenek, amelyet a városlakóknak adnak el, a bevételt pedig oktatásra és a mozgalom népszerűsítésére fordítják. A méhek napjainkban egyébként is a figyelem középpontjába kerültek – számuk aggasztó csökkenése világszerte aggodalomra ad okot, az élettér csökkenése, a növényvédő szerek és járványos betegségek miatt. A jelek szerint a városi élet ezekre is megoldás lehet, főleg, hogy Párizsban például tilos a parkokban rovarirtó szereket használni. A megkérdezett városlakókat állítólag nem zavarják a parkokban tevékenykedő méhek, a vendéglők teraszán azonban okozhatnak kellemetlenséget. Washingtonban, Berlinben, Londonban és Tokióban is felbukkantak a méhkaptárak, ugyanakkor például New Yorkban egyenesen tilos mérges rovarnak minősülő méheket tartani – 2000 dollár bírságra számíthat, aki mégis megpróbálkozik vele.

Egy kertváros egyenesen idilli terep az állattartás híveinek. A városi tehenészetek persze valószínűleg nem terjednek majd el, ugyanakkor sokan járható útnak tartják a törpe fajok (kecskék, sertések, sőt lovak) tartását. Egy, az állattartást ellenző cikk kommentelője azzal érvel: ezek a példányok a kutyákkal ellentétben nem ugatnak, ürülékük pedig kiválóan alkalmas a kert trágyázására – saját szomszédai észre sem veszik, hogy kikkel osztja meg a telkét, csak feltűnően szép virágait irigylik, írja. Novella Carpenter, egy oaklandi hölgy szintén a törpekecskék mellett teszi le a voksot. Korábban pulykákat és sertést is nevelt hátsó kertjében, azonban rájött, hogy „erősebb kötődésre van szüksége”. Így esett a választás a kecskékre, akiknek tejét hasznosítja, tapasztalatairól pedig könyvet is írt Farm City: The Education of an Urban Farmer címmel. Az erős kötődés olyannyira kialakult, hogy kedvenceit városi lakásába is magával viszi – hogy mindehhez mit szólnak a szomszédok, arról egyelőre nem szól a fáma.

Méhészet a párizsi Operaház tetején

 

Oakland egyébként is erős bástyája a mozgalom híveinek. Az Institute of Urban Homesteading számos, a témába vágó tanfolyamot tart: látogathatunk középhaladó méhészkurzust, de befizethetünk a „Csirkék a hátsó kertben” elnevezésű vagy éppen a fürjtartás rejtelmeibe bevezető programra is... A városvezetés nemrég nyilvános vitát is tartott, amelyen a szabályozással kapcsolatban kérték ki a városlakók véleményét. Az állattartás kérdése persze jóval összetettebb, mint a városi kertészetek ügye, hiszen a higiéniával kapcsolatos szempontoktól az állatvédelmi megfontolásokon keresztül a tollas/szőrös szomszédságot kevéssé értékelő városlakókig számos tényezőt meg kell fontolni.

A „háziállatokat a hátsó kertbe” mozgalom egyik emblematikus alakja Andy Schneider, a „Csirkékkel suttogó” - a baromfitenyésztés szószólója mára országos hírű szaktekintéllyé nőtte ki magát, aki többek között rádióshow-ban (ahová hétről hétre neves szakembereket is meghívnak) is népszerűsíti a szárnyasok tartását. A racionálisnak tűnő kiskerti tartás mellett azonban itt is megjelentek az olyan vadhajtások, mint a lakásban tartott házikedvencként nevelt csirkék – utóbbiak gazdáinak életét kívánják megkönnyíteni az olyan cégek, mint a ChickenDiapers és a MyPetChicken, akik többek között a szobatisztaságra nem szoktatható baromfiaknak készült pelenkákat kínálnak... A baromfitartást népszerűsíti Angelika St. Laurent szakíró is, aki szerint egy öt tyúkból álló állomány már elő tudja állítani egy család összes tojásszükségletét, sőt, esetleg még eladásra is marad. „A kis léptékű városi állattartás nagy segítség lehet a szegényebb családoknak abban, hogy javítsanak a táplálkozásukon, sőt, esetleg némi bevételhez jussanak. Ha engedélyezik (természetesen csak a még elfogadható mértékben) az állattartást lakóterületeken is, ezzel a mai nehéz gazdasági időkben csökkenthető a szegénység.” A szerző azt is elemzi: míg ma sok városi lakóövezetben tilos bármiféle haszonállat-tartás az egészségügyi, higiéniai kérdések, illetve az olyan zavaró tényezők, mint a szaghatás miatt, megfelelő szabályozással és ellenőrzéssel ezek a problémák kezelhetőek lennének.

Az állatok gondozásának terápiás hatására épít a detroiti Catherine Ferguson Academy, amelyet terhes vagy már gyermeket nevelő tinédzser lányoknak hoztak létre. A kampuszhoz már évek óta egy olajozottan működő gazdaság csatlakozik, ahol a növénytermesztés mellett a nyulak, lovak, kecskék, pulykák, sőt pávák gondozását is elsajátítják a tanulók. Az ötletgazdák szerint a program rendkívül nagy segítség abban, hogy a lányok felelősségteljes anyává váljanak – megértve például a szoptatás jelentőségét.

„A saját magunk által megtermelt élelmiszer sokkal finomabb” - foglalja össze a siker titkát Carey Thornton, a Seattle Tilth nevű önkéntes szervezet oktatója. De nemcsak emiatt népszerű a városlakók körében a csináld-magad élelmiszer-termelés. Sokan megelégelték, hogy ellenőrizhetetlen eredetű, antibiotikumokkal, vegyszerekkel teletömött élelmet vegyenek magukhoz, és nem elhanyagolható a gazdasági válság hatása, a spórolásra való törekvés sem. A legnépszerűbb állatfajok a főleg tojásukért tartott baromfiak, a tejükért nevelt kecskék és a méhek. A szelídebb kocagazdák mellett azonban megjelentek az igaz hard-core termelők is, akik bevallottan húsukért tenyésztik jószágaikat, ők a felsoroltak mellett főleg nyulakat tartanak.

Arról, hogy melyik állat alkalmas igazán a városi életre, igencsak megoszlanak a vélemények. Novella Carpenter hölgy szerint a nyulak ideálisak e célra, hiszen kiválóan elélnek hulladéknak számító élelmiszereken, salátaleveleken, kenyérmaradékon; eközben Carey Thornton a Seattle Tilth-től a kacsákra esküszik, mert szerinte azok jobban érzik magukat egy kisebb kertben, és ízletesebbek a tojásaik.

"Nálunk egyelőre még a városi kertészkedés ügye is gyerekcipőben jár" - meséli Schanz Judit, a Kortárs Építészeti Központ munkatársa, akit a Corvin Sétányon most készülő közösségi kert szombati rendezésén kérdeztünk a témáról. "Egyelőre leginkább a paradicsom-fűszernövény vonal merül fel a városi kertészkedőkben mint lehetőség. És míg a növénytermesztés általában mindenkinek szimpatikus, az állattartás már jóval komplikáltabb kérdés, ahol felmerülnének az állatvédelmi szempontok éppúgy, mint a higiéniai, közegészségügyi kérdések. Egyelőre még a közösségi kertek létesítésének is sok kihívása van: itt most még küzdünk az áramért, vízért vagy épp a biztonságért. Annak, hogy ilyen népszerű a program, több oka is van szerintem: sokan társaságot is találnak itt, sok a közös program, ami összehozza az embereket - az persze már a jövő kérdése, hogy hosszú távon hogyan fog működni ez a közösség."

közösségi kert, állattartás a városban, novella carpenter, andy schneider Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317