Logomain

Húszéves affér a Duna-parton

By Kovács Dániel 2012. május 15. 12:14

szerk at hg dot hu

Index220130604-19838-b7zhr5.gallery

francia intézet index 2

220130604-19838-1ijbb2s.gallery

A francia követségnek helyet adó egykori Andrássy-palota, a mai Francia Intézet elődje

Gangnet_tajan20130604-19838-xl0ned.gallery

Pierre Gangnet és Daniel Tajan pályamunkája a Budapesti Francia Intézetre, 1984

Grumbach20130604-19838-1579d66.gallery

Antoine Grumbach pályamunkája a Budapesti Francia Intézetre, 1984

Carlier20130604-19838-1umixy7.gallery

A Pierre-Louis Carlier Architecte pályamunkája a Budapesti Francia Intézetre, 1984

Maurios20130604-19838-9h6f33.gallery

Georges Maurios pályamunkája a Budapesti Francia Intézetre, 1984

120130604-19838-53mm3l.gallery

A Francia Intézet átadása

Moniteur20130604-19838-11v5oua.gallery

A budapesti Francia Intézet a Le Moniteur 1985. augusztusi számának címlapján

Péntekig meghosszabbítva még látható a kiállítás a húszéves Francia Intézetről – hol másutt, mint a Fő utca 17. alatt.

A rendszerváltás környékének egyik különös afférjából született a budapesti Francia Intézet. Politikai okokból épült Közép-Európa legnagyobbjának, és egy politikai fordulat tette részben kihasználatlanná; mindennek ellenére sokak számára emlékezetes, markáns épület. Péntekig meghosszabbítva még látható a kiállítás a húszéves Francia Intézetről – hol másutt, mint a húszéves Francia Intézetben, a Fő utca 17. alatt.

A budapesti Francia Intézet kiszínezett terve a Le Moniteur 1985. augusztusi számának címlapján, az előtérben titkosrendőrrel

A hazai építészhallgatók a kortárs trendek nagyköveteként tekintettek rá, Rajk Lászlót egyszerűen csak untatta, a franciák pedig nem értették, mire fel ez a nagy lelkesedés. A budapesti Francia Intézet épületéről sok dolgot el lehet mondani, csak azt nem, hogy hidegen hagyná a magyar nézelődőt. Történetét, építésének körülményeit, húsz évvel ezelőtti fogadtatását és mai értékelését is bemutatja az a kiállítás, amelyet (az erre az alkalomra tervezett színes installációval együtt) a nagyközönség által is látogatható terekbe telepítettek a jubileumi kiállítást szervező Kortárs Építészeti Központ szakemberei, Evva Ambrus és Polyák Levente.

A húsz éve, 1992-ben átadott épület története a II. világháború előtti időkre nyúlik vissza. Akkor vásárolta meg a francia állam a remek dunai-pesti panorámás Andrássy-palotát Károlyi Imre gróftól, a nemrég a Kossuth térről kilakoltatott egykori miniszterelnök unokatestvérétől. Akkoriban kulturális intézetről szó se volt: konzulátus és nagykövetség működött a Hikisch Rezső tervei alapján épült elegáns neoreneszánsz palotában. Egészen Budapest 1944-45-ös ostromáig, akkor ugyanis az épület olyan súlyosan megsérült, hogy a negyvenes évek végén kénytelenek voltak elbontani.

A francia követségnek helyet adó egykori Andrássy-palota, a mai Francia Intézet elődje

A kiállítás előkészítése közben a kurátorok számos érdekességet találtak. Ilyen az is, hogy a palota építésére a negyvenes és a hatvanas években is lett volna koncepció – de a végső győzelem egy anonim teniszoktatóé lett, aki kibérelte a telket a francia államtól és négy évtizeden keresztül (utóbb fiának átörökített) teniszpályát működtetett a folyóparton. Különös az is, hogy bár az elpusztult palotáért cserébe Franciaország két frissen államosított villát kapott a magyar kormánytól (ma ezekben a nagykövetség és a követi rezidencia található), a folyóparti telket „elfelejtették visszapapírozni.” Így történhetett, hogy miután 1983-ban a kelet-európai államok közül Francois Mitterrand francia köztársasági elnök Magyarországot látogatta meg (ekkor avatták fel a Nagyvárad téri Béke-szobrot, ami a mai napig viseli kézírását, Kádár Jánoséval egyetemben), újra felmerült a Duna-parti telek beépítése, ezúttal azonban már a Francia Kulturális Intézet és egy francia iskola céljára.

Abból a szerencsés helyzetből kiindulva, hogy a telek továbbra is francia állami tulajdon, Párizs pályázatot írt ki az új Francia Ház, Közép- és Kelet-Európa legnagyobbjának megtervezésére. A kiállítás a hat döntős pályaműből négyet mutat be, kettőt nem sikerült előkeríteni. Polyák Levente szerint építészetileg is a legjobbat választották ki, de annak, hogy Georges Maurios tervezhette meg az épületet, ennél egyszerűbb, racionális oka volt. Egyedül ő vállalta ugyanis, hogy a nagy előadótermet az első emeletre helyezi a szűkös földszint helyett, ami így más célokra felszabadult. Ez a merész döntés több következménnyel járt: egyrészt az auditórium nézőtere olyan meredek, amit a napjainkban érvényes magyar szabályozás nem is engedne meg, másrészt kicsit kilóg az épület tömegéből – ez a hengeres tömeg határozza meg a Duna felőli homlokzatot.

Pierre Gangnet és Daniel Tajan pályamunkája a Budapesti Francia Intézetre, 1984

Antoine Grumbach pályamunkája a Budapesti Francia Intézetre, 1984

A Pierre-Louis Carlier Architecte pályamunkája a Budapesti Francia Intézetre, 1984

Georges Maurios pályamunkája a Budapesti Francia Intézetre, 1984

Maurios a kettős funkciónak megfelelően a kívülről egységesnek tűnő tömeg mögé egymástól függetlenül működtethető épületrészeket rejtett. A Duna felőli oldalra került a kulturális intézet, a földszinten eredetileg kiállítótérrel (ma ez a kávézó-étterem), a Fő utcához pedig az iskola, a sarkon nyíló, önálló bejárattal. (Az ehhez készített skiccekből alakult ki a kiállítás logója.) Az épület homlokzati megoldásai jól láthatóan a környező házakra rímelnek, a tető is szépen belesimul a Duna-parti házsorba. Már elkészültek az engedélyezési tervek, amikor (tervezői és építtetői szempontból) beütött a krach: a rendszerváltás. Gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a határok megnyitása után az ide tervezett iskola nem lesz elegendő: új, saját épületre van szükség. Az épület tervein már csak apróbb módosításokat lehetett végrehajtani, így az első emeleti, eredetileg nyitott, fedett udvarnak tervezett térből kiállítóterem lett (ez a mai Pedrazzini terem), a sarkon nyíló lépcsőház viszont nagyjából azóta is kihasználatlan.

Az épület két igazán emblematikus megoldása a ház előtt kiszélesített, rendezvényekre is alkalmas köztér és a közlekedőből nyíló hatalmas ablak. Az építész, Maurios következetesen olyan modernistának vallja magát, aki nagy figyelmet szentel a kontextusnak – márpedig a kontextus itt egy tipikus budapesti körfolyosós lakóház udvara. A Francia Intézet közlekedője így egyfajta „házimoziként” működik, ahonnan nyomon követhetőek a szomszédok apró-cseprő ügyei.

Az épület ünnepélyes átadásán többek között Göncz Árpád köztársasági elnök, Demszky Gábor főpolgármester, Andrásfalvy Bertalan közoktatási és kulturális miniszter és Catherine Tasca francia államtitkár jelent meg

Apropó, nyomon követés. A tervezés kezdetén a Magyarországra érkező franciák még egy puha diktatúrába érkeztek. A szokatlan helyzetet Maurios némi humorral fűszerezte, ezért például a kézzel rajzolt látványterveken aktatáskás, ballonkabátos urak tűnnek fel az épületet kémlelve, a maketten pedig egy kutyás rendőr vigyázza azt. Természetesen a két állam közötti egyeztetések és az építkezés sem ment túl simán, a kiállítás kiadós válogatást mutat be a másik felet kölcsönösen lehúzó jelentésekből. A franciák például az alapozási munkákat végző magyar építőbrigád ügyetlenkedése és a munkák több hónapos csúszása miatt panaszkodtak, pedig az egykori építésvezetővel készített interjúból kiderül: a munkákat az akasztotta meg, hogy a többméteres földfeltöltés alatt, a mélyben megtalálták azokat a kőhasábokat, amelyekből 150 évvel azelőtt a rakpart köveit fejtették ki.

A kiállítás nem csupán az építkezést dokumentálja részletesen: a kurátorok magát Mauriost is meginterjúvolták, aki a mai napig az egykori párizsi magyar konzulátusból épített műteremházban lakik, és a budapesti Francia Intézetre végeredményben nagy sikerként emlékszik vissza. Mellette megszólal többek között a kerület akkori és mai főépítésze, Aczél Péter, a beruházás legkülönbözőbb szereplői, a tolmácstól a vezérigazgatóig. A bejáratnál pedig a korabeli sajtóvisszhangból tallózhatnak a látogatók; a magyar lapok a kortárs külföldi kultúra nagyköveteként üdvözölték az épületet, a franciák azonban inkább részletgazdagságán, semmint építészeti jelentőségén álmélkodtak, a formanyelv és a helyszín okozta „szükséges ambivalenciáról” beszélve. Ami érthető is, hiszen a Mitterand-korszak addigra megépítette főműveit, a Louvre piramisától az Arab Világ Intézetén át a Bastille-operaházig. Ezzel együtt igazi kuriózum az átadásról készített videó, rajta a kor magyar építészeti és politikai krémjével, többek közt a fehér zakóban feszítő Demszky Gáborral. 

építészet, budapest, kék, polyák levente, program, jubileum, francia építészet, francia intézet, evva ambrus, georges maurios Icon_print

francia intézet index 2

A francia követségnek helyet adó egykori Andrássy-palota, a mai Francia Intézet elődje

Pierre Gangnet és Daniel Tajan pályamunkája a Budapesti Francia Intézetre, 1984

Antoine Grumbach pályamunkája a Budapesti Francia Intézetre, 1984

A Pierre-Louis Carlier Architecte pályamunkája a Budapesti Francia Intézetre, 1984

Georges Maurios pályamunkája a Budapesti Francia Intézetre, 1984

A Francia Intézet átadása

A budapesti Francia Intézet a Le Moniteur 1985. augusztusi számának címlapján

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317