Logomain

Viharsarki szocreál: Kodály és Rákosi zenepalotája

By Kovács Dániel 2012. április 30. 11:06

szerk at hg dot hu

Index20130604-19838-ulvri6.gallery

tarhos index

Cikkep20130604-19838-1ihnes7.gallery

Az egykori tarhosi zenepavilon napjainkban

Cikkep220130604-19838-13hiiwt.gallery

Szépen faragott részlet az egykori tarhosi zenepavilon ajtaján

Gal20130604-19838-137ybu6.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

120130604-19838-16lhi2x.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

220130604-19838-ph9xua.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

320130604-19838-f3k99j.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

420130604-19838-lmn569.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

520130604-19838-zzy3r3.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

620130604-19838-1ju0xgg.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

720130604-19838-geouhe.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

820130604-19838-1fvp8o5.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

920130604-19838-q9ygjm.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

1020130604-19838-1que32s.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

1120130604-19838-1xyzkde.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

1220130604-19838-1thboiw.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

12b20130604-19838-n67kjo.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

1320130604-19838-92lwdm.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

1420130604-19838-375bz4.gallery

A tarhosi zeneiskola napjainkban

Békés-Tarhos szocreál Zenepavilonja a legsötétebb sztálinista években épült, a haladó zenepedagógia szolgálatában.

Békés megye mélyén, egy Tarhos nevű településen áll egy hatalmas, elhagyatott épület. Megtévesztően emlékeztet egy nemesi kastélyra, pedig alig hatvan esztendős: a Rákosi-korszak szocialista realista építészetének reprezentatív darabja, és megrendelője nem egy ősi család, hanem az ország első, Kodály Zoltán elméletét követő zeneiskolája volt. A Viharsarok parasztgyerekei számára létrehozott békés-tarhosi zeneiskola padjait azonban hiába koptatta Csukás István költő és Szokolay Sándor zeneszerző: mára mind az iskolát, mind az épületeket a feledés homálya borítja.

Az 1953-ban átadott tarhosi Zenepavilon ma. Fotó: hg.hu

Tarhos 1775-ben került a Wenckheim-család tulajdonába. A birtok központjában felépített kastély körül lassan elkezdett újratelepülni a török uralom alatt elnéptelenedett település. Akárcsak a környék több falva, egészen 1945-ig Tarhos is az osztrák polgári származású Wenckheimek birtokában volt. Ebben az évben a családfő, Wenckheim László a politikai változásoktól tartva, hozzátartozóival együtt elhagyta az országot. A tarhosi tanyaközpont nagy változások elé nézett.

Hogyan került a Wenckheim-birtok kastélyába zeneiskola – ráadásul e nemben az első az országban? A történet kulcsfigurája Gulyás György, aki nem messze, Köröstarcsán született és 1942-ben zeneszerzői és karmesteri diplomát szerzett a budapesti Zeneakadémián. Gulyás Kodály Zoltán egyik leghívebb tanítványának tekinthető: hittel vallotta, hogy a haladó zenepedagógia a társadalom formálásának fontos eszköze. Miután évekig tanított Békés megyében, 1943-tól a debreceni tanítóképző ének-zene oktatójaként dolgozott. Aztán 1946-ban végre eljött az ideje: énekiskolát alapított és kijárta, hogy oktatási célra kiutalják neki (az akkor közigazgatásilag Békéshez tartozó) Tarhos megüresedett uradalmi épületeit, 105 kataszteri hold birtokkal együtt. Az iskolaalapítást az ország ennyire eldugott sarkában sokan tartották lehetetlen küldetésnek. A művészeti tanács elnökeként maga Kodály sem támogatta az elképzelést, Keresztury Dezső művelődésügyi miniszter, Illyés Gyula és Veres Péter azonban igen, így Gulyásék végül 1946 novemberében megkapták a működési engedélyt.

A következő időszak lázas építkezéssel telt – eleinte csak a szó átvitt értelmében. Az első tantestületi ülést 1947 januárjában tartották, a békés-tarhosi Országos Ének és Szakirányú Líceum és Tanítóképző Intézet, valamint a hozzá kapcsolódó általános iskola hivatalos megnyitóját február 15-én tartották. Az iskola, amelynek végső célja az ének-zene tanárok új generációjának kinevelése volt, a kezdetektől számtalan problémával küzdött. A gyerekeket nehezen tudták elhelyezni, a tanítás pedig roppant szegényes körülmények között folyt, elsősorban az egykori kastély kétszintes épületében. Kezdetben Gulyás volt az egyetlen zenetanár, a hangszerállományt pedig két zongora: a Wenckheim-családé és a sajátja képezte. Bár a következő években többször felmerült az iskola áthelyezésének és megszüntetésének lehetősége (többek között az is, hogy Pannonhalmára, a bencés gimnázium helyére költöztetik), a működést pedig folyamatosan gátolta a bürokrácia, a komoly szakmai munka mind több elismerést hozott.

1949-ben szovjet küldöttség látogatott az iskolába, amelyet a diákok válogatott műsorral, Bartók- és Kodály-darabokkal, népzenével és mozgalmi dalokkal, többek közt a Zúgnak már a traktorok című felejthetetlen klasszikussal fogadtak. A szovjetek lelkes hangvételű, magyar fordításban is megjelent beszámolóját olvasva Kodály is a személyes vizit mellett döntött. 1950-es tarhosi útja meggyőzte az iskola életképességéről. Nem csak meghallgatta a diákokat, de maga is szolmizáltatott, lapról énekeltetett – és meghatottan látta zenepedagógiai álmainak valóra válását. Tapasztalatai és tekintélye szerepet játszhatott abban is, hogy az első ötéves terv részeként megindult az új, a tarhosi tanyaközpont kultúrházaként is szolgáló Zenepavilon tervezése és építése, amely hosszú időre megoldást ígért az iskola gondjaira.

A méretes épület az 1950-es évek első felében meghatározó szocialista realizmus ritka, reprezentatív darabja. A Szovjetunióból származó, historizáló formanyelv az állami tervezőirodák 1948-as létrehozása után, a funkcionalista modern irányzattal szembefordulva, felső kényszer hatására terjedt el. „...a moszkvai metró? Szobrászattal egybekapcsolt architektúrájával, azt is merném mondani, fényűzésével táplálja a munkába menő és a munkából jövő dolgozóban azt az érzést, hogy a Szovjetunióban akkor is ünnep van, amikor nincsen vasárnap”  – a Rákosi-korszak meghatározó kultúrpolitikusa, Révai József  1951-es áradozása előrevetítette a következő évek építészeti változásait. A szocialista realizmus itthoni eredőjét a teoretikusok a magyar reformkor építészetében vélték megtalálni, így klasszicizáló stílusban épült fel a tolnai kultúrház (Pintér Béla, 1953), a budapesti Szinkron Műterem (Gádoros Lajos, 1954), vagy az Iparművészeti Főiskola tömbje. Ezek azok, amelyek aztán végül bekerültek az építészettörténeti tankönyvekbe. Az olyan, az eredetiséget teljesen nélkülöző művekre, mint Orosháza új, 1954-re elkészült középiskolája (a megszólalásig egy reformkori megyeháza mása), mára senki sem emlékszik. 

Alighanem ezért felejtettük el a békés-tarhosi zenepavilont is. A haromszintes, kastélyszerű tömb hatoszlopos portikuszával ma is idegenként áll a tarhosi parkerdő közepén; pedig díszes kovácsoltvas kandeláberei, faragott ajtói igényes épületté teszik. Építészéről sajnos nincsenek biztos forrásaink. A legtöbbször előkerülő név Kaufmann Oszkáré. Ha ez igaz, az épület a 20. századi magyar építészettörténet egyik legkülönlegesebb alakjához kötődik: ahhoz az Oskar Kaufmannhoz, akiről a Wikipédián négy világnyelven olvasható szócikk – de magyarul nem. Az Arad mellett, zsidó családban született Kaufmann Budapesten kezdte meg építészi tanulmányait, dacára annak, hogy szülei zongoristának szánták. Ez olyan komoly vitákhoz vezetett, hogy a Kaufmann-szülők megtagadták Oszkár tanulmányainak finanszírozását. Nem volt más választás: mivel Budapesten nem tudta volna fenntartani magát, a reménybeli ifjú építész Karlsruhéban folytatta tanulmányait, miközben (eléggé ironikus módon) zongorázásból kereste meg a kenyérrevalót. 1899-es diplomázását követően Kaufmann egy színházépítészetre specializálódott irodánál helyezkedett el, majd szűk tíz év múlva saját céget alapított. Hamar a századeleji Németország neves színházépítészévé vált, megmaradt házait ma is nagyra becsülik. A nácik 1933-as hatalomra jutása, bár 1903-as házasságakor áttért a katolikus hitre, palesztinai emigrációba kényszerítette Kaufmannt. A Haifában töltött évek után 1939-ben visszatérni kényszerült Európába, és a következő években több országban próbálkozott megélhetést találni, mígnem 1942-ben Budapesten telepedett le. Rosszul tette: felesége belehalt a háborús nélkülözésbe, és ő maga is épp csak elkerülte a deportálást. A háború után egészen 1956-os haláláig itthon dolgoztt építészként; legismertebb munkája ebből az időből a budapesti Madách Színház. 

A Zenepavilon míves ajtajának részlete. Fotó: hg.hu

A tarhosi Zenepavilon felépítése hatalmas terhet rakott az intézmény vezetőinek és hallgatóinak vállára. Az épület az ő kétkezi munkájukkal készült el; az éjjelenként szalmazsákokon alvó, délelőtt skálázó diákok délutánonként építőanyagot hordtak. A visszaemlékezések szerint a nélkülözések ellenére töretlen lelkesedés igazi közösséggé kovácsolta össze az iskolát, amelynek eredményei a növekvő hírnévben is megmutatkoztak. A Zenepavilont 1953. május elsején Kodály Zoltán jelenlétében adták át, aki így méltatta az elvégzett munkát: „a tarhosi iskola az egyetlen ez idő szerint, amely énekesalapból indul ki, és ezzel a zenei műveltséghez rendíthetetlen alapot ad. Ebben látom Tarhos fontosságát és jövőjét.”  Gulyás egy rádióinterjúban így nyilatkozott az oktatási módszerekről: „Mi a növendékeinktől igen sokat követelünk. (...) A Hegedűs Janik, Monoki Lajosok, Farkas Istvánok egyszerű parasztemberek, vagy munkások gyermekei, akik odahaz nem jutottak hangszerhez. Ezért ezek a gyermekek jelentős startbeli hátránnyal indulnak, és ha kezdeti lemaradásukat be akarják hozni, minden erejüket meg kell feszíteni a zenei munkára. A mi növedékeink közül nem egy van, aki már hajnalban öt órakor felkel és megy ki a pavilonba gyakorolni.” 

A sors kegyetlen fintora, hogy a Zenepavilon megnyitója után egyetlen évvel a békés-tarhosi iskolát egyetlen tollvonással megszüntették. Eleinte csak a Békéscsabára való áthelyezésről volt szó, de végül az 1954-55-ös tanév megkezdése előtt néhány nappal Gulyás az iskola teljes bezárásáról kapott értesítést. Kodály visszaemlékezései szerint ennek elsősorban a tarhosi eredményeket övező irigység és rosszindulat lehetett az oka. Gulyás visszaköltözött Debrecenbe, és az ottani zeneiskola tanára lett; később megalapította a Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyt. 1976-ben létrehozta a Békés-Tarhosi Zenei Napokat, amelyet az iskola emlékét őrizve máig megrendeznek, igaz, nem Tarhoson, hanem Békésen és Békéscsabán. 1993-ban halt meg.

A tarhosi komplexumba gyógypedagógiai nevelőintézet költözött, amely egészen a kilencvenes évekig működött itt. 1993-ban, épp Gulyás halálának évében egy új iskolaépület birtokba vételével a Zenepavilon megüresedett, majd 1997-től az országos trendhez hasonlóan itt is lakásotthonokba költöztették ki a gyerekeket. A tarhosi iskolaegyüttes ma használaton kívül áll.

Ez a cikk a magyar modernitás elfelejtett épületeit bemutató sorozatunk részeként készült (a stílust illetően kivételként), az előző részekben Makovecz Imre szentendrei Duna Éttermével és a Külső-Kelenföldi református templommal foglalkoztunk. A további témákra örömmel fogadjuk olvasóink javaslatait a szerk(kukac)hg.hu címen.

építészet, magyar építészet, magyarország, szocialista realizmus, kaufmann oszkár, magyar modern, békés, tarhos Icon_print

tarhos index

Az egykori tarhosi zenepavilon napjainkban

Szépen faragott részlet az egykori tarhosi zenepavilon ajtaján

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

A tarhosi zeneiskola napjainkban

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317