Logomain

A szépség változatai

By Hegedűs Róbert 2012. április 5. 14:05

szerk at hg dot hu

Hella Jongerius, az Eames-házaspár és Norman Foster portréfilmjeit néztük meg a 4. Budapesti Építészeti Filmnapokon.

A Kortárs Építészeti Központ szervezésében idén negyedik alkalommal megrendezett Budapesti Építészeti Filmnapok az izgalmasan összeválogatott, okosan tematizált programnak köszönhetően meglehetősen sok nézőt vonzott. A minifesztivál széles kínálatából mi most három – sok részletében egybecsengő – portréfilmet emelünk ki.

Jongerius20130604-19838-1sg95g3.gallery

Elsőként a hollandok büszkélkedtek el a nemzetközi színtéren is megjelenő házi tervezőjükkel, Hella Jongerius-szal, aki elhivatottan összegzi munkáiban a hagyományt az újonnan kreált formákkal, az egyedi kézimunkát az ipari sorozatgyártással, és lényegében bármilyen régről ismert alapanyagot az általa teremtett újabb kontextusokkal. Kezdetben a jó nevű Droognak, újabban a Jongeriuslabnek és külső megrendelőknek is dolgozó művészről 30 perces összefoglalót kaptunk. 

A figyelemreméltó, számos díjjal elismert életművet azonban nem célja kibontania a film készítőinek (rendező Amie Knox). Az eindhoveni Design Akadémiából a MoMA kiállítótereibe vezető útról nem sokat tudunk meg, a beérkezés folyamata helyett a beérkezettség állapotáról látunk pillanatképeket és hallunk egybehangzóan elismerő véleményeket. Udvarias laudációhoz asszisztálunk nézőként, a kritikus nézőpontokat előre semlegesítik. A filmet végül is a megkapó őszinteséggel nyilatkozó főhősnő menti meg, ahogy az alkotás nehézkes részleteiről, a folyamatos belső vitákról, a kompromisszumkerülés lehetőségeiről mesél . És legfőképpen arról, hogy a tökéletes szépség kultuszába zárt, onnan mozdulni sem bíró tömegízléssel szemben ő mennyivel jobban rajong a meglepő hibákért, hiányosságokért, amelyek kiemelésével vagy elmélyítésével újabb és újabb utakon tud továbbindulni egészen újszerű formák felfedezésére és akár megszerettetésére.

(Hella Jongerius: Contemporary Archetypes, 2009)

Ezt követően a múlt század legbefolyásosabb modernista tervezői jelentkeztek az Egyesült Államokból: a látnoki képességű építészzseni Charles Eames és a kitűnő ízlésű festőművész, egyben hűséges feleség Ray Eames sűrű évtizedeket átívelő története. Amit az első produkcióból hiányoltunk, azzal bőségesen ellátnak minket Jason Cohn és Bill Jersey kettős portréfilmjében. A James Franco narrálta, kissé hosszúra nyúlt elbeszélés a művészpár munkásságának és magánéletének minden lehetséges megvilágítását végigpörgeti. A ’40-es években felfutó közös vállalkozás kezdetét a 8-as számú esettanulmányként (Case Study House no.8) is hivatkozott Eames-ház felépítése, bázissá minősítése jelezte. Innen indult ki és ide ért vissza a sokfelé ágazó életmű. Az ő esetükben az állandó megújulást nem csak az anyagok váltogatásával lehet mérni, egészen bámulatos módon a fő profiljukat, az alapvető foglalkozási területüket cserélték le mindig újabbra.

Kezdték a bútorokkal, a belsőépítészettel, miközben terveztek épületeket és kiállítási pavilonokat, szerkesztettek újságot, megrendelésre gyártottak reklámfilmeket, és míg Ray festegetett, Charles matematikai tételeket dolgozott ki, de például érdekelte őket a történelem is (lásd The World of Franklin and Jefferson világkörüli turnéját, amely a New York-i Metropolitanben ért célba). Mindezeket a munkákat az a filozófia tartotta össze, hogy innovatív módon fedezzenek fel egymástól sokban eltérő szakterületeket, ráadásul minden esetben a nagyközönség érdeklődését kielégítendő. Természetesen a legnagyobb kihívást a munkamegosztás jelentette, a világ az egyébként diplomát soha nem szerzett Charles-szal azonosította az Eames-projekteket, miközben a jól képzett, biztos arányérzékű Ray volt az, aki a sikeres megvalósítás felé terelte a nagyszerű ötleteket. Ő adott formát és szépséget a robosztus, világmegváltó elképzeléseknek. Házasságuk története az amerikai társadalom nemi liberalizálódásának alakulástörténete is egyben. A férjét napra pontosan tíz évvel túlélő Ray egy személyben játszhatta el a kissé alárendelt házasfél, a nélkülözhetetlen alkotótárs, a megcsalt nej, az önálló, másokat inspiráló nő és a hagyatékot kitartóan feldolgozó, tevékeny özvegy szerepeit. Míg a rajongók Charles-tól voltak elbűvölve, tudtukon kívül Ray művét csodálták.

(Eames: The Architect and the Painter, 2011)

Ezek után érdemes volt kivárni, hogy mit tartogat a harmadik portré. A brit származású, világhírű sztárépítész, Norman Foster karrierjét feldolgozó doku ugyanis végleg meggyőzött arról, mennyire inspiratív lehet a filmes biográfia műfaja. A karaktert hajszálpontos részletességgel megrajzoló, a lenyűgöző épületeket gyönyörűen befényképező film (rendezte Norberto López Amado és Carlos Carcas) az interjúkért és a köztes szövegekért felelős Deyan Sudjic művészetkritkus, a londoni Design Múzeum jelenlegi igazgatója miatt válhatott ilyen bensőségessé és olykor revelatív erejűvé. 

A fejlődésregénynek is betudható alkotás Fostert a manchesteri indulásig szállítja vissza, amelynek kapcsán szembesíti a gyerekkor nélkülözésekkel teli háborús éveire, a bizonytalan és kudarcba fulladt pályaválasztásra a helyi városházán, majd az építészet mint lehetséges mentőöv megtalálására, ahonnan hasonlóan küzdelmes időszak vette kezdetét a self-made művész életében. A történelmi, gazdasági és kulturális hátteret lényegében a nagy műveltségű interjúalany szolgáltatja végig. Ő vall a korabeli Amerika csábításáról, a válságokkal sújtott Anglia gondjairól, majd szerencsés magához téréséről, és végül a nemzetközi színtér, főképp a fejlődő világrészek kibontakozni kész csodáiról. 

A megnehezített indulás, a személyes tragédiák (első felesége fiatalon meghalt) és a saját bevallása szerint nem túl előnyös kinézet ellenére látszólag mindent elért zseni fegyelmezetten és önreflektívan veszi sorra a fájdalmas és a világsikerű momentumokat egyaránt. Hálásan beszél mestereiről, köztük a különc feltaláló Buckminster Fuller alakjáról és intelmeiről (a címben szereplő kérdés is tőle származik), illetve szerényen hallgatja a pályatársak, többek közt az egykori munkapartner Richard Rogers, az indiai építész Anish Kapoor és az amerikai szobrász Richard Serra megjegyzéseit, értékeléseit. A visszafogott fogalmazásmód az előző két munkához képest sokkal kevésbé emeli piedesztálra a főszereplőt, de épp emiatt azonnal felkelti az érdeklődésünket, hogy mi lehet a titka. 

Foster esetében igaznak bizonyul az a mondás, hogy életed második felében a belső értékeid alakítják át a külső megjelenést: a szüntelen kis mosoly, a letisztult mondatok, a megnyerő visszafogottság olyan emberről mesélnek, aki végeredményben megállás nélkül dolgozik, a lehetetlen szóban nem igazán hisz és a szavait tettekkel bizonyítja, bár mindettől érthetetlen módon mégsem szállt el. Az orvosok néhány évvel ezelőtt a halálát jósolták, ő ennek ellenére dolgozott tovább, és a mai napi aktívan alkot. A modernkori London, az egyesítés utáni Berlin, a magát újradefiniáló nyugati világ, a hatalma teljében lévő Kína, vagy az olajkészletei eladásából prosperáló Közel-Kelet arculatát jó időre meghatározó építészmogul sikere arra tanít, hogy ha látjuk a szépet és ha szépet teszünk hozzá a világhoz, megtettük, amire egy ember képes lehet, bármi is legyen a hivatásunk.

(How Much Does Your Building Weigh, Mr. Foster?, 2010)

A jó minőségű magyar feliratok és a KINO mozi barátságos nézőterei sokban hozzájárultak a filmnapok sikeres lebonyolításához. A folytatás, mondanunk sem kell, kötelező érvényű.

design, építészet, budapest, kék, film, hegedűs róbert, budapesti építészeti filmnapok Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317