Logomain

Mit üzen a Pruitt-Igoe?

By Papp Géza 2012. március 16. 09:29

szerk at hg dot hu http://fovarosi.blog.hu/

Pruittigoe-legifoto20130604-19838-cq8zhv.gallery

A Pruitt-Igoe madártávlatból

5810154674_d676f85826_o20130604-19838-seslky.gallery

Pruitt-Igoe alaprajza

Pruittigoe-lift20130604-19838-111ql8t.gallery

Pruitt-Igoe: a 11 emeletes lakóépületek sematikus közlekedési rendszere

Pruittigoe20130604-19838-1ke0zvu.gallery

Az építés korabeli fénykép a még jó állapotú Pruitt-Igoe-ról

Pruittigoe-c1520130604-19838-1p5er34.gallery

A Pruitt-Igoe C-15 jelű házának felrobbantása 1972. április 21-én

Index120130604-19838-uzu9t.gallery

pruitt-igoe index

Index220130604-19838-1iluqrf.gallery

pruitt-igoe index 2

Pruittigoe-legifoto220130604-19838-10rxt9n.gallery

A Pruitt-Igoe lakótelep légifotón

40 éve robbantották fel a Pruitt-Igoe első házait. Tényleg meghalt velük a modern építészet?

Épp a mai napon 40 éve, hogy megkezdték a Pruitt-Igoe lakótelep bontását az Egyesült Államokbeli St. Louis városában. Nem csupán házak dőltek össze, de egy álom is véget ért ezen a napon. A bontás első ütemének utolsó napját, július 15-ét Charles Jencks, a világhírű építészettörténész a modern építészet halála napjának nevezte. Mitől lett ennyire híres egy egyszerű lakótelep, mitől vált a Pruitt-Igoe szimbólummá – és mit üzen napjainkban?

Pruitt-Igoe madártávlatból

A növekvő igények kielégítésére St. Louis városa 1949-ben nagyszabású építkezésbe fogott. Elsősorban a szegényebb polgárokat sújtó lakásínségen kívántak enyhíteni. A második világháborút követően a háborúból hazatérő katonák friss munkaerővel árasztották el az országot. A gazdasági fellendülés részben az anyagiakat biztosította, részben az új munkahelyek révén növekvő keresetet keltett a lakáspiacon. Az 1937-ben meghozott lakástörvény (Housing Act) először biztosított szövetségi pénzeket a városok építési hatóságainak állami lakásépítés céljaira - ezzel a jogi és az anyagi lehetőségek is rendeződtek. St. Louis 1949-ben megválasztott polgármestere, Joseph Darst, ragaszkodott hozzá, hogy magasházakat építsenek az egykori DeSoto-Carr területre. Akkor úgy képzelték, hogy az egész város Manhattan példájára fog toronyházakkal megújulni.

A Le Corbusier elveit követő építészek nagy ambíciókkal vágtak neki a munkának. A kor legnagyobb egybefüggő lakásépítését tervezték megvalósítani - ez lett a Pruitt-Igoe Housing Project. (A név két amerikainak állít emléket: Wendell O. Pruitt a második világháború hős afroamerikai pilótája volt, William L. Igoe pedig az amerikai Kongresszus fehér bőrű tagja.) A cél a korábbi, főleg a 19. században beépített, elszlömösödött terület kiváltása volt egy jóval korszerűbb lakókörnyezettel. Egyszerű megjelenésű, funkciótlan díszítményektől mentes épületeket terveztek és főleg iparilag előállított anyagokat használtak. A modernizmuson belüli „nemzetközi stílus” (international style), amely a Pruitt-Igoe tervezésére is hatott, három fő elvet vallott magáénak. A teret, és nem a tömeget kívánták megjeleníteni; az egyensúlyra, és nem a szimmetriára helyezték a hangsúlyt, és a feleslegesnek ítélt díszítményeket egyértelműen elutasították.

A tervezésre a második generációs japán-amerikai építész, az „új formalizmus” jeles képviselője, Minoru Yamasaki kapott megbízást. Yamasaki 1912-ben Seattle-ben született. 1934-ben diplomázott a University of Washington építészeti szakán. Először Chicagóban dolgozott, majd 1949-ben megalapította saját cégét, a Yamasaki & Associates-t. Egyik első munkája a Pacific Science Center, egy nonprofit tudományos központ volt. Az itt megrajzolt boltívek későbbi építészetében is fel-felbukkantak. Ezután következett a Pruitt-Igoe szigorú, modernista lakótelepe. Később több repülőtér épületét is ő tervezte. Legismertebb munkája a New York-ban felépült, ikertornyos World Trade Center volt, amelynek egyes részleteit a gótika ihletésében tervezte. A 11 emeletes lakóházakat, majd 110 emeletes felhőkarcoló párost tervező építész egyébként tériszonyos volt.

A lakótelep felülnézete. A kép forrása: American Institute of Architects  

A megépült telep rajza (nagyobb méretben megtekinthető itt) 

Yamasaki és követlen munkatársa, George Hellmuth afféle romantikus modernisták voltak; úgy vélték, hogy racionális tervezéssel, a tudomány eredményeinek felhasználásával az emberi lét problémái leküzdhetők. A kijelölt területre harminchárom, 11 emeletes óriás-tömböt terveztek, összesen 2870 lakással, kb. 10 000 lakónak. New York felhőkarcolóit például véve nagy lakásszámú, magasba törő vasbeton házakat terveztek, köztük gondosan megtervezett parkokkal. A nagy lakásszámot St. Louis városa írta elő, mivel úgy számoltak, hogy a 850 ezres lakosságszám 1970-re 1 milliósra emelkedik majd.

Az építkezésre végig rányomta bélyegét a túlzott takarékosság. Az eredetileg tervezett, többféle szintmagasságot váltogató beépítés helyett a háztípusok monoton ismétlése határozta meg a kivitelezett, végső változatot. A homlokzatok a végletekig leegyszerűsödtek, mindössze a horizontális - vertikális tagolás váltogatása, valamint az épületek végeinek és középrészének kiemelése jelentett némi törést az egyhangúságban. Az esztétikai hiányosságok azonban csak a kisebb gondot jelentették. A költségek irracionális lefaragása közé tartozott, hogy a beépített liftek csak a negyedik, a hetedik és a tizedik szinten álltak meg, így a liftezés után még egyemeletnyi lépcsőzés is várt a lakók többségére. A liftek emeleti megállóinál közösségi területeket hoztak létre a folyosók folytatásaként. Itt kaptak helyet a játszótérnek szánt „galériák”, a mosószobák és a szemétledobók. A lakások méreteit szintén alaposan lecsökkentették.

A közlekedési rendszer sematikus rajza

Az építkezés 1952-ben kezdődött. Már ekkor felmerült néhány gond: túllépték a tervezett költségvetést, és az építőanyag hiány a minőség romlásához vezetett. A Pruitt Homes munkálatait 1955-ben, az Igoe Apartments építését 1956-ban fejezték be, de a két területet ezután már csak Pruitt-Igoe néven emlegették. Az első lakó, Frankie Mae Raglin 1954-ben költözött be, a csúcson a lakótelepen 15 ezren éltek. A beköltözők hamarosan szembesültek a kivitelezés hiányosságaival és a zsúfoltra épített lakóházak problémáival.

A telep újkorában

A telep deklarált céljai közé került a szegregáció felszámolása is. Bár az eredeti tervek szerint a telep "Pruitt" része a színesbőrű, az "Igoe" része a fehér lakosság számára készült volna, időközben az amerikai Legfelsőbb Bíróság elítélte a szegregációt. Ezután igyekeztek vegyesen költöztetni a további lakókat, de a kezdeti elkülönülés fennmaradt, amit tovább erősített a fehérek gyorsan megkezdődő kiköltözése. Néhány éven belül szinte kizárólag fekete lakosság maradt a területen - az eredeti cél teljes ellentéteként. Az első évek után egyre több lett a pénzügyi gond, egyre több lakás maradt bérlő nélkül. Különösen a telek váltak elviselhetetlenné: a betört ablakok, a fűtési gondok pokollá tették az életet. 1969-ben már kilenc hónapos tüntetés tartottak a telepen a kritikán aluli állapotok miatt. 1965-re már csak a lakások 38 százalékában találtak legalább egy, munkahellyel rendelkező lakót. 1971-ben George Romney, a lakásépítésért és városfejlesztésért felelős államtitkár személyesen is ellátogatott az akkor már nagyon rossz hírű lakótelepre, így saját szemével is láthatta, hogy a 33 épületből 16 üresen, bedeszkázva vár sorsára, és a 2870 lakásra már ezer lakó sem jut. A bérlők és a város vezetése együtt könyörögtek a házak lebontásáért, mondván: elszaporodott a bűnözés, leromlottak a lakások, káosz uralkodik az utcákon, állandó a zaj, és a gyerekek nem tudnak hol játszani. Az akkori szóbeszéd szerint Romney egyre gyorsabb léptekkel járta végig az utcákat - mielőbb végezni akart.

A Pruitt-Igoe felrobbantása a Koyaanisqatsi című filmben

 

A Koyaanisqatsi híres részlete, Philip Glass zenéjével

Hamarosan a még megmaradt, kb. 800 főnyi lakosságot is kiköltöztették. Ki nosztalgiával, ki boldog-sebesen hagyta el a lakótelepet, amely a korábbinál magasabb szintű életkörülményeket biztosíthatott volna, mégis pokollá változott. 1972-ben elrendelték a Pruitt-Igoe lerombolását. Az első épületet március 16-án robbantották fel. A bontás első üteme július 15-én ért véget - ezt a napot nevezte Charles Jencks a modernizmus halálának. (Még a pontos percet is megjelölte (3 óra 32 perc), bár később állítólag beismerte, hogy ezt csak kitalálta.) A hatalmas háztömböket 1972-74 között egymás után robbantották le.

A C-15 jelű ház felrobbantása 1972. április 21-én. Kép: pruittigoenow.com

A terület nagyobb része később sem épült be újra: a természet vette vissza – ma alig látni már nyomát az egykori utcáknak, házaknak. Mindössze az 1955-re felépült Pruitt School, az 1959-es, a templomként funkcionáló Crunden Branch Library, és egy 1954-ben épített elektromos alállomás áll ma is. 2009-ben a McEagle Properties jelentett be nagyszabású terveket a terület újbóli beépítésére, ám a gazdasági válságban eddig semmilyen építkezés nem indult el.

A már korábban is meglévő vita a projekt kudarcáról új lendületet kapott a bontások megkezdésével. A Pruitt-Igoe pusztulása az egész világot elgondolkoztatta. Vajon kizárólag az olcsó anyagok használata, a gyatra kivitelezés volt a felelős a kudarcért – esetleg részben vagy egészben a modern építészet volt a felelős? Mások szerint a projekt eltúlzott mérete: ennyi hátrányos helyzetű embert nem szabadott volna egy, a lakók számához képest szűk területre koncentrálni. Nem volt szerencsés a típustervek túlzott ismétlése sem, amely a költségeket csökkentette ugyan, de rendkívül unalmas összképet teremtett. Szintén a költségeken való túlzott spórolás miatt húzták ki a játszótereket, a földszinti közös helyiségek egy részét és a tagoltabb épületegyütteseket a korai tervekből. 

A Pruitt-Igoe helye ma, elhagyatottan

  

Eleinte a legtöbben az építészeket hibáztatták. Ennek tudható be, hogy utólag elterjedt a kárörvendő hír: a Pruitt-Igoe díjnyertes projekt volt - valójában soha semmilyen díjat nem nyert. Az építészetet hibáztatók  a szintén St. Louis-beli, 1942-ben felépült Carr Village Square-t említették ellenpéldaként: az is szociális célú lakásépítés volt, de az nem vált pokollá. Ott kisebb lakásszámú házak épültek. Csakhogy az amerikai lakásépítési program keretében máshol is épültek szociális célú lakások magasházakban - és máshol nem durvult el így a helyzet.

Később előtérbe kerültek a gazdasági, társadalmi tényezők. Akármilyen épületek is épültek volna, a problémás lakók hamar tönkretették volna. A legnehezebb sorsú embereken nem segít, ha egyetlen óriástömbbe tömörítik őket. Hiába épültek tárolók a lakásokhoz, olyan gyakran fosztották ki őket, hogy a lakók végül már semmit sem mertek ott tárolni. A város mérete sem igazolta az óriási beruházást: az 1970-re álmodott egymilliós lakosság helyett az emberek nagy része az agglomerációt választotta, a város lakossága körülbelül 30 százalékkal csökkent le a negyvenes évek vége és 1970 között. Így nem csupán a bérlőknek, de a városnak is túl nagy teher lett a házak fenntartása. Az épületeket úgy terveztették meg, hogy a fenntartási költségeket fedezni kellett a lakbérekből. Különösen fájóvá vált ez az utolsó években, amikor az üresen maradt lakásokból elmaradó jövedelem végleg lehetetlenné tette a házak megfelelő karbantartását. A házak arról váltak hírhedtté, hogy a sok kitört ablak miatt át lehetett rajtuk látni! Hibának tartják azt is, hogy a környező területektől teljesen elütő beépítést terveztek: a korabeli légifotón jól látszik, hogy mennyire nincs semmilyen kapcsolat a Pruitt-Igoe és közvetlen környezete között.

A tervezőknek felróják azt is, hogy miközben Le Corbusier tanításának és a modernizmusnak átadták magukat, teljesen megfeledkeztek a lakókról. Az ő igényeiket, helyzetüket nem mérte fel senki. A közösnek szánt területeket nem érezte magáénak egyik lakó sem. A galériák, folyosók, liftek így nagyon hamar a vandalizmus áldozatává váltak. Le Corbusier gondolata szerint a magasházak építésével kisebb telekterületen lehet több lakót elhelyezni, így több zöldfelület marad fenn a lakóközösségek számára. Csakhogy e zöldfelületek is afféle senkiföldjévé váltak itt: fasorok helyett szemétdombok végtelen sora határozta meg az utcaképet. A bukáshoz az is hozzájárult, hogy a város előre eldöntött egy sor fontos kérdést, anélkül, hogy előzetesen konzultált volna az építészekkel – így az építészek egy eleve sok hibát tartalmazó forgatókönyvet kaptak a tervezéshez. Előre rögzített volt a beépítés sűrűsége, az egy egységre jutó költség, és a fenntartás terve is. Ha nem kötik meg ennyire Yamasaki és társai kezét, talán néhány hibát időben sikerült volna orvosolni.

The Pruitt lgoe Myth Trailer

 

A 2011-ben, a 40. évfordulóra elkészített dokumentumfilm ajánlója

A lakótelep még két évtizedet sem élt, egyértelműen elbukott. Vele bukott egy álom és egy építészeti korszak is. Egy nagyon komplex politikai, társadalmi és gazdasági problémahalmazra próbáltak nagyszabású, de egyszerű választ adni - ám csak az építészet lehetőségeinek korlátaira találtak rá. Az országban visszaszorultak a több száz lakásos modern lakótelep-építési projektek, a modernizmust pedig hamarosan a posztmodern (múló) divatja váltotta fel. Amikor később Yamasakit a Pruitt-Igoe-ról kérdezték, így felelt: „It's a job I wish I hadn't done", azaz: „Bárcsak ne csináltam volna meg ezt a munkát".

A Pruitt-Igoe mítosz című filmet Magyarországon is megnézhetjük a 4. Budapesti Építészeti Filmnapok keretében, március 30-án.

építészet, papp géza, egyesült államok, minoru yamasaki, st. louis, modern építészet, pruitt-igoe Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317