Logomain

Az elfelejtett Makovecz

By Kovács Dániel 2012. március 4. 11:01

szerk at hg dot hu

Makovecz_kulso20130604-19838-jjxfa6.gallery

A Makovecz Imre tervei alapján épült szentendrei Duna Étterem archív képen

Img_347620130604-19838-bhi64s.gallery

Az egykori Duna Étterem Szentendrén napjainkban

Img_349320130604-19838-1kxt2v6.gallery

Az egykori Duna Étterem Szentendrén napjainkban

Img_348120130604-19838-14neh0f.gallery

Az egykori Duna Étterem Szentendrén napjainkban

Img_347820130604-19838-1teka5i.gallery

Az egykori Duna Étterem Szentendrén napjainkban

Makovecz_belso20130604-19838-1a08wne.gallery

A Makovecz Imre tervezte szentendrei Duna Étterem korabeli belső képe

Makovecz_index20130604-19838-5mw0qx.gallery

duna Étterem index

Alig tudja valaki, hogy Szentendrén is van Makovecz-ház, mégpedig a korai, érdekes Duna Étterem. Már ami megmaradt belőle.

Ma alighanem a „hobbit-lak” jut először eszünkbe róla. Felépülte idején, 1976-ban azonban a Duna Étterem a modernista klisék elleni lázadást és a tervező tánc- és mozgástanulmányainak izgalmas tanulságait képviselte. Ma is megvan, szinte a felismerhetetlenségig átépítve – ez az oka annak, hogy még a szentendreiek közül is kevesen tudják: a HÉV-végállomástól egy kőhajításnyira, a Postásstrandon áll egy Makovecz Imre tervezte épület.

Makovecz Imre szentendrei Duna Étterme újkorában

A szentendrei épület persze nem foglal el meghatározó helyet a hatalmas Makovecz-életműben. De érdemes tudni, hogy tervezése előtt néhány évvel az építész épp éttermei miatt kapta (egyetlen) Ybl-díját. 1959-es diplomázása után ugyanis Makovecz három évig a BUVÁTI-ban dolgozott, majd 1962-től majd egy évtizedig a SZÖVTERV irodájában. A hivatalosan Szövetkezeti Tervező, Kivitelező és Üzemszervezési Vállalat névre hallgató, természetesen állami intézmény elsődleges feladatának az országszerte működő földművesszövetkezetek igényeinek kiszolgálását szabták meg 1954-es alapításakor. Makovecz elsődleges szakterületévé ezen belül a szövetkezeti működtetésű vendéglátóhelyek tervezése vált. Így születtek első jelentős és igazán sajátos munkái: a patinás anyagokat, követ, nádat, cserepet használó, a környezethez illeszkedő,mégis érdekes megformálású éttermek. A velencei Cápa vendéglő (1964), a balatonfüredi Halászkert vendéglő és a szekszárdi Sió Csárda (1964-65), a balatonszepezdi SZÖVOSZ-üdülőtelep (1966-67), az 1967-es Mezőgazdasági Kiállítás Gulyás csárdája (elbontva), illetve a Tatabánya melletti, sajnos mára elpusztult Csákányosi csárda felkeltették a szakma figyelmét is, hiszen a kolléga, Mendele Ferenc szavaival „új színt, értéket” jelentettek „a sokszor eléggé folyóirat-ízű építészetünkben.” A felsorolt épületek többségét publikálta a Magyar Építőművészet, és Makovecz 1969-ben Ybl-díjat kapott „a vendéglátó épületek tervezésében a népi építészet hangulatához illeszkedő, önálló utat kereső építészeti tevékenységéért.”

Bár a kortárs építészek és kritikusok elsősorban a szecesszió és a népi építészet hatását vélték felfedezni ezeken a munkákon, maga Makovecz inkább Frank Lloyd Wright és az organikus szemlélet hatását emelte ki akkoriban – mutat rá Simon Mariann építészettörténész egy izgalmas tanulmányában. A természet őserejének és az általa kiváltott érzelmi reakcióknak a kutatása vezette Makoveczet néhány társával arra, hogy 1969-től a mozgásformák kutatásába merüljön. „Az építészet alapelemeit keresve – és hajlamomnak megfelelően antropomorf irányban – az emberi mozgást kezdtem vizsgálni, melyben test és lélek, tér és idő egyaránt benne foglaltatik” – írta később erről. A hetvenes évek elejének házai Simon Mariann szerint alapvetően ennek a kutatómunkának a hatását tükrözik, a népművészeti ihletés Makovecz életművében csak valamivel később, a hetvenes évek közepén érkezett. (Ennek a kevéssé ismert korszaknak a feltárására vállalkozott volna Keserü Katalin is az idei Velencei Építészeti Biennáléra beadott pályamunkájával.)

A szóbanforgó korszak legfontosabb épülete a sárospataki művelődési ház, bár csak 1983-ra épült fel. Ezzel párhuzamosan tervezte Makovecz a szentendrei Duna éttermet, a helyi Mathiász János Termelőszövetkezet megbízásából, bár 1971-től már nem a SZÖVTERV, hanem a VÁTI műhelyében dolgozott. Hogy honnan jött a megbízás? Az ötvenes évektől Szentendre kiemelt turistacélpontnak számított, és a Városi Pártbizottság 1963-as fejlesztési jelentése igencsak kritikus hanggal illette a város vendéglátóipari egységeit: „az idegenforgalom emelkedésével nem tartott lépést a fogadó bázisok fejlődése (...) A Görög Kancsó szűknek bizonyult. A Határcsárda mellékhelyiségei kulturálatlanok. (...) A vendéglátó egységek a jelentkező igényeket nem tudják megfelelően kielégíteni.” 

Az új étterem helyszínét a népszerű, nyitott Postásstrandon találták meg, nem messze a Budáról egyenesen idevezető, akkoriban elkészült műút és a Dunakorzó kereszteződésétől. Bár a terület aljában szabadon folyik a Duna, Makovecz ennek háttal, az útra komponálta a szigorúan szimmetrikus, 1976-ra elkészült épületet. A főhomlokzatot hatalmas, kerekded, deszkával borított felület uralta, amelynek levágott, félkör alakú szeletén nyílt a bejárat. Oldalról kitűnt, hogy a kupola valójában csak félkupola, amelyhez hátul a terepviszonyokat követő, lépcsőzetes fedéssel csatlakozott a kiszolgáló szárny.

Mezei Gábor bútorai a Duna Étteremben

Az egyszerű alapforma belül meglepően grandiózus teret rejtett, az étterem közepén vasbetonból készült, fával burkolt galériával. A bútorokat a szintén SZÖVTERV-es Mezei Gábor tervezte, aki a hatvanas évektől számított Makovecz vissza-visszatérő alkotótársának. A belsőben a Farkasréti temető ravatalozójában használtakhoz hasonló, életfa-szerű, tömörfa bútorok, és a jellegzetes gömblámpák kaptak helyet, népművészeti ihletésű textilekkel kiegészítve. Megnyitása után a Duna Étterem 12-14 óra között várta a vendégeket, a korabeli hirdetések szerint „magyaros konyhával” és „ételkülönlegességekkel”.

Helyi forrásaink szerint azonban hiába szánták hiánypótlónak, a Duna Étteremnek nem sikerült tartósan a szentendrei polgárok törzshelyei közé küzdenie magát. Tán ezért 1986 táján sajátos manőverrel igyekeztek új életet lehelni a műintézménybe: a házban forgatták a T.I.R. olasz-magyar tévéfilmsorozat kilencedik, Vészhelyzet című epizódját. A forgatókönyv szerint ebben a részben a főszereplő olasz kamionsofőrök, Franco és Vanni kamionjukkal a Dunakorzóról lekanyarodva (!) megállnak az (egy pillanatra kívülről is feltűnő) étteremben, majd odabent verekedésbe keverednek és ízzé-porrá zúzzák a berendezést. (Az epizód elérhető az MTV Videótárában, az említett jelenet 4:40-nél kezdődik.) Ez nekünk, az utókornak nagy szerencse, a felvételeken ugyanis még az eredeti berendezés szerepel, körítésként játékgépekkel és egy hihetetlenül kelletlen pincérnővel (Balogh Erika figyelemreméltó alakításában).

Az épület ma, a bejárat elé épített toldalékkal...

...és a lépcsőzetes hátsó részt elfedő-kibővítő, lamellás szakasszal.

A házat alighanem a teljes pusztulástól mentette meg, amikor a kilencvenes évek elején új kezekbe került és átépítették, kaszinónak. A bővítést ugyancsak neves építész, Turányi Gábor tervezte. Ennek köszönhető, hogy bár az eredetiből csak a félkupola maradt felismerhető, a bejárat elé került, teleszkópszerű toldalék és a hátsó részt kétoldalról árnyékoló lamellarendszer illeszkedik a ház korábbi formavilágához. Az izgalmas vonalú üveg-acél előtető Polgár Attila, a fotóművészként is ismert ötvös-fémműves munkája. Mondanunk sem kell, a kaszinó-funkcióhoz a belső teret is teljesen átépítették, klasszikus vegasi hangulatot teremtve – a padlószőnyeg már-már az évtizeddel későbbi Nemzeti Színházét idézi.

Húsz évvel később a helyzethez már Turányiéknak is annyi köze lehet csupán, mint Makovecznek. A madártávlatból kitolt objektívű fényképezőgépre emlékeztető épület az út felől nézve nincs rossz állapotban, nem hivalkodóak a hirdetések sem, leszámítva a zsetont idéző, vörös-fekete festést a bejárat körül. Aki azonban hátulról közelít, netán kerékpárral az EuroVelo 6 Duna-menti szakaszán, azt a posztorganikus építészet és a low-tech sajátosan Kárpát-medencei szerelemgyermeke fogadja, köszönhetően a bitumenes zsindellyel burkolt hátsó szekción tenyésző légcsere-berendezéseknek és fémkéményeknek.

Káosz a hátsó fronton

Aki búslakodna az épület sorsán, ne tegye, inkább nézze meg Szentendre másik Makovecz-házát, negyedórányi sétára ettől. A Szolgáltatóház a Péter Pál és a frissiben lekövezett Dumtsa Jenő utcák sarkán áll, és szintén 1973-1976 között épült fel, Mezei Gábor részvételével. Az átépítést ez sem kerülte el, de szerencsésebbnek bizonyult, így megközelítőleg ma is eredeti képét mutatja. 

Kedves Olvasónk! Ez a cikk az első része egy olyan reménybeli sorozatnak, amely a modern (és ezzel egykorú) magyar építészet elfelejtett, de fontos és érdekes épületeinek sorsával foglalkozik. A következő epizódokban sorra kerülne a pestújhelyi kórház személyzeti épülete, az esztergomi Labor Műszeripari Művek egykori kultúrház-étterme és a békéstarhosi zeneiskola is. Ha van információja, története vagy képe ezekről az épületekről, örömmel fogadjuk - és persze a további épületekkel kapcsolatos ötleteket is.

építészet, magyar építészet, szentendre, magyarország, makovecz imre, organikus építészet, magyar modern Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317