Logomain

Pompás seregszemle: Színházépítészet Közép-Európában

By Hegedűs Róbert 2012. február 16. 10:59

szerk at hg dot hu

1_klagenfurt20130604-19838-1rt0fem.gallery

Stadttheater, Klagenfurt

1_zsido_szinhaz20130604-19838-19kkkfy.gallery

Zsidó Színház, Varsó

1_krakko20130604-19838-1ubzboq.gallery

Narodowy Stary Teatr, Krakkó

1_szlovak_nemzeti20130604-19838-1govoem.gallery

Nemzeti Színház, Pozsony

Beyond Everydayness címmel jelent meg a közép-európai színházak történetét feltáró, hároméves munkát lezáró album.

Pazar kiállítású, vaskos kötet jelent meg a magyar könyvpiacon idén januárban, válogatott közép-európai színházépületekről, kellően részletező és sokszínű szerkesztésben. A cseh kezdeményezésre lengyel, szlovák, szlovén, osztrák és magyar együttműködéssel készített 600 oldalas mű hosszan tartó, politikai és társadalmi témákat is érintő kalandozást ígér a várszínházak korától a legújabb színházi terek működéséig.

A nemzetközi érdeklődés miatt olvasmányos angol nyelven publikált könyv a TACE (Theatre Architecture of Central Europe) elnevezésű projekt 2008 és 2010 közt végzett, nyilvános programokkal kísért kutatómunkájának egyik kézzelfogható eredménye, és eredetileg a tavaly nyáron (sikeres magyar jelenléttel) zajló szcenográfiai quadriennálén mutatták be Prágában. (A projekt honlapja magyarul is elérhető.) A kezdeményezés lényegét Václav Havel nemrég elhunyt, egykori cseh köztársasági elnök fogalmazta meg a könyv előszavában, miszerint a politikai rendszerváltások után ismét megnőtt az igény a régió kulturális összefogására és egyben megújulására. A cseh Nemzeti Színház (Národní divadlo) kiadásában, a résztvevő országok kulturális minisztériumainak és az EU-s Kultúra 2000 néven futó program anyagi hozzájárulásával befejezett kötet erre tesz kísérletet grandiózus vállalkozásával.

A bekerült 73 színházépületről a kapcsolódó országok felkészült művészettörténészei és egyéb szakírói mesélnek, ebből 11 magyarországi és 1 határon túli magyar nyelvű színházzal Vargha Mihály építészkritikus kezdett el foglalkozni, azonban váratlan halála miatt a munkát Ács Piroska és Szabó Attila, az OSZMI munkatársai kényszerültek befejezni. Az általános bevezető magyar vonatkozású szeletét szintén Vargha Mihálynak köszönhetjük, az albumot a szerkesztők részben az ő emlékének ajánlották, és a magyar megjelenés is az ő életművét összegző válogatáskötet (Tényvisszaverődések) kiadásához igazodott. A sokfelől beérkező hatalmas mennyiségű anyagot Igor Kovačević és segítői, a Közép-Európai Építészeti Központ munkatársai rendezték össze, és a szintén cseh Martina Novozámská fotóművész érzékletes képeivel tették egységessé.

A könyvben való tájékozódást egyrészt az időrendi felosztás, másrészt a tematikus megközelítések segítik. A 17. század közepéig visszanyúló, az azt követő háromszáz évet gondosan körüljáró, majd a közelmúlt elképzeléseit is felvillantó sűrű matériát kilenc nagy témára fűzik fel a szerzők. A ma is működő legrégebbi színházak között a krakkói Narodowy Stary Teatr (1798-99) és a bécsi Theater an der Wien (1800-1801) mellett helyett kapott többek közt a budai Várszínház, azaz jelenlegi Nemzeti Táncszínház is, amelyet Kempelen Farkas tervei alapján egy akkorra már félszázada kármelita templomként és kolostorként funkcionáló épületegyüttesből 1787-ben építettek át, és ezzel Buda első állandó színházává avattak. Ebben a folyton az identitását kereső régióban kihagyhatatlannak bizonyult a nemzeti színházak és állami operák számbavétele, ilyenből országonként olykor több is jut, és ennek megfelelően nem maradt le Ybl Miklós Magyar Állami Operaháza (átadva 1884-ben) és Siklós Mária Nemzeti Színháza (átadva 2002-ben) sem, de összevetésként értesülhetünk a fiatalabb szlovén és szlovák nemzeti színjátszás kezdeményezéseiről is. A vidéki nagyvárosok ipari fejlődését kísérő kulturális fellendülés úgyszintén ismerős folyamat itthon, a mieink közül a miskolci színház (1847-57) hozható példaként, a párhuzamba állítható lengyeleket ugyanebből a kategóriából Poznań (Teatr Polski, 1873-75), a cseheket Kladno (Městské divadlo Kladno,1910-12) képviselik. Ezek után nagyjából időrend szerint is a bécsi székhelyű, pontosságáról és megbízhatóságáról közismert Fellner és Helmer építésziroda munkássága következik; szorgos tevékenykedésük a Monarchia szinte egészét lefedte, s így ma is azonnal rávághatjuk, hogy a Szegedi Nemzeti Színház (1882-83), a toruni Teatr im. Wilam Horzyca (1903-4) és mondjuk a klagenfurti Stadtteater (1908-10) között van valami eltéveszthetetlenül hasonlatos.

Egy újabb megközelítést követve a kisebbségi színházak köre további típusokra osztható, így beszélhetünk adott vallási kisebbséghez tartozókat tömörítő kulturális helyszínekről, amilyen a Zsidó Színház Varsóban (Teatr Żydowski), illetve lehet szó a német (vagy más befolyásos) kultúrát külföldön népszerűsítő intézményekről, amilyen nálunk épp a Szekszárdi Német Színház/Deutsche Bühne Ungarn (megjegyzendő, hogy e két típus a második világháborús évek előtt élte aranykorát, ezekre nem is hoz részletes példát a könyv). A harmadik csoportba kerülnek a határmódosítással idegen nyelvi környezetbe került kisebbségek színházai, jelesül a kiváló Kolozsvári Állami Magyar Színház/Teatrul Maghiar de Stat, amelyet még 1908 és 1910 közt építettek a budapesti Márkus Géza és Spiegel Frigyes tervei alapján, és csak az 1959-61-es átépítéskor „nyerte el” jelenlegi formáját, ehhez csatolták az új szárnyat, benne egy stúdióteremmel és öltözőkkel 2008-ban.

A könyv utolsó harmada kitér a modernista irányzatok lendületében, Otto Wagner nyomdokain haladva elkészült épületekre, aztán a II. világháború utáni építkezésekre, amelyek új ideológiával töltötték meg a korábbi elképzeléseket, és belemosták a szocialista-realista és az annak megfelelő funkcionalista építészet elvárásait. Ennek a trendváltásnak a kellős közepén lett kész 1965-ben a Janáčkovo divadlo Brnoban, vagy 1967-ben a tíz évvel korábban tervezett Teatr Wybrzeże Gdanskban. Számos színházépületet az újabb elvárásoknak megfelelően szabtak át, bár ezeknek a beavatkozásoknak egy részét újabban visszaállították az eredetit imitáló állapotukba. Az új tendenciák az 1970-es évektől szekció fő megállapítása, hogy a szocialista állam a fokozatos kiábrándulásra csak azért is a keleti blokk kulturális gazdagságát szimbolizáló túlméretezett hodályokkal perelt, lásd a Győri Nemzeti Színházat (1972-78). Értelemszerűen a politikai ellenzék a pincehelyiségekben érezte otthon magát, ennek köszönhetően sok értékékes színházi műhely azóta is építészetileg nehezen értékelhető sötét lyukakban játszik. Ezzel szemben a színházi terek újradefiniálása azt mutatja, hogy nyugati mintára kezdenek divatossá válni mifelénk is régi épületek átértelmezései, elhagyatott csarnokok, kiürült ipari épületek újszerű művészi munkát inspiráló átalakításai. Izgalmas vállalkozásnak bizonyult a prágai Alfred ve dvoře (házakkal körülvett belsőudvaron) 1997-ben, a ljubljanai Stara mestna elektrarna (korábbi erőmű) 2004-ben, és a grazi MUMUTH (Haus für Musik und Musiktheater) 2008-ban.

Külön mellékletet kaptak a kulturális központok, a szabadtéri színpadok, az új színházépületekre kiírt pályázatok és a független színházi szcéna: Magyarország mindhez hozzá tud tenni valami sajátosat. A jövő terveiről összeollózott függelékben pedig kissé ironikus módon Szabó György, a Trafó immár leköszönő vezetője mesél magyar színekben. Mindenestre figyelemreméltó megállapításokat tesz a színház lehetséges jövőbeni szerepéről. Számára a közösségi funkciót is biztosító terek (kávézók, kocsmák) és a kaptárszerű kultúrplázák (több időtöltési lehetőség egy helyen) mutatnak irányt a továbblépéshez. Az elmúlt századok példázatai arról győznek meg, hogy még ha új falak közé szorítva is, a színház bizonyára túlél minden újabb rezsimet és az azokkal járó összes kihívást.

Beyond Everydayness – Theatre Architecture In Central Europe. Národní divadlo, Prága, 2011. Magyarországon kapható az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben és a FUGA Budapesti Építészeti Központ könyvesboltjában. Ára: 15 000 Ft. Fotók: www.theatre-architecture.eu

építészet, történelmi építészet, örökségvédelem, színház, könyv, európa, hegedűs róbert Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317