Logomain

Istálló vagy barlang: a születés titkai

By Kovács Dániel 2011. december 25. 12:24

szerk at hg dot hu

Menologion_of_basil_05320130604-19838-rrn2p3.gallery

Karácsonyi jelenet II. Baszileiosz menologionjából

Albans20130604-19838-n276e8.gallery

Krisztus születése a St. Albans zsoltároskönyvben

Boschtheepiphanytriptychcenterpanel20130604-19838-12ub7h.gallery

Hieronymus Bosch: A királyok imádása triptichon középső paneljének részlete

Hieronymus_bosch_-_adoration_of_the_magi__28detail_29_-_wga261120130604-19838-qexofo.gallery

Hieronymus Bosch: A királyok imádása triptichon középső paneljének részlete

O_c5_82tarz_hamburski_0720130604-19838-1p8ra9n.gallery

Absolon Stumme – Hinrik Bornemann: A hamburgi székesegyház főoltárának részlete

Sandro_botticelli_04320130604-19838-147cmpg.gallery

Sandro Botticelli: Misztikus születés

Albrecht_d_c3_bcrer_06720130604-19838-17sw0ru.gallery

Albrect Dürer: A Paumgartner-oltár középső táblája

6192-nativity-albrecht-altdorfer20130604-19838-1067j67.gallery

Albrect Aldorfer: Krisztus születése

Rembrandt_harmensz20130604-19838-hiniiv.gallery

Rembrandt (műhelye): A királyok imádása

Adoracion_de_los_reyes_magos120130604-19838-nnwdxy.gallery

El Greco: A Királyok imádása

Index20130604-19838-10t6g9e.gallery

születés index

Duccio20130604-19838-1rzkp2c.gallery

Duccio di Buoninsegna: Krisztus születése, egykor a sienai Maestà oltár része

600 év tíz képén kutattunk a válasz után: hol született a Kisjézus?

„…barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent Fia” - a közismert karácsonyi ének alapján a kereszténység megváltója egy istállóban látta meg a napvilágot. Szent Jusztinusz II. századi keresztény filozófus és vértanú azonban egy barlangban helyezi el az ominózus eseményt. Krisztus születése és az ehhez kapcsolódó események a 4. század óta központi témája a keresztény képzőművészetnek, abban azonban nincs összhang, hogy ez helyileg hol történhetett. Karácsonyi oknyomozó riportunkhoz 600 év tíz képét néztük végig.

Karácsonyi jelenet II. Baszileiosz menologionjából, 11. század

A bizánci stílusra és hagyományokra jó példát kínál, ugyanakkor nem kevés művészi eredetiséget mutat a fenti miniatúra. Az aranyszín háttér, a természeti táj megjelenítése vagy Mária ruhájának „színjátszó” rajzolata klasszikus, a keleti ikonfestészetre jellemző eszközök; néhány részlet, például József természetesnek ható, mélázó gesztusa vagy az állatok rajza azonban egyértelműen kilóg a hagyományos megoldások közül. A születés helyszíne itt barlangistálló, amelyben Krisztus nem fából ácsolt, hanem téglából épített jászolban fekszik. Ez nem véletlenül egyben oltárra is emlékeztet.

A menologion a szentek élettörténetét kalendáriumszerűen elbeszélő könyv. Ennek a 430 miniatúrát tartalmazó, ma a Vatikáni Könyvtárban őrzött példánynak az eredeti tulajdonosa bizánci császárként élt és munkálkodott, körülbelül Szent Istvánnal egy időben.

Krisztus születése a St. Albans zsoltároskönyvben, 12. század

A mai szemmel szórakoztatónak tűnő jeleneten Mária tán épp felvilágosítja gyermekük fogantatásának körülményeiről a zsidó kalapot viselő Józsefet, aki kissé tanácstalannak tűnik (ez valójában József egyik klasszikus ábrázolási módja, ld. Botticelli képét lejjebb). Mivel miniatúráról van szó, az építészeti keret sokkal inkább dekoratív célú, semmint valós, a helyszínt érzékeltetni próbáló illusztráció: az oszlopok egyetlen célja, hogy a három szereplőnek megfelelően tagolják a lapot. A lábakon álló ágyát és József székét viszont mintha korabeli darabok alapján rajzolta volna a művész. A középső szekcióban, Mária lábai mögött elég nehéz felfedezni a kisdedet, akit a jámbor jószágok a látszat ellenére nem nyaldosnak, hanem leheletükkel melegítenek. A zsoltároskönyv, amely az angliai St. Albans kolostorában készült, a román kori angol könyvművészet egyik legszebb darabja. Ma Hildesheimben őrzik.

Duccio di Buoninsegna: Krisztus születése, egykor a sienai Maestà oltár része, 1308-1311 (National Gallery of Art, Washington)

A sienai mester képein a bizánci miniatúraművészet erős hatása figyelhető meg  – ilyen például a születési jelenet barlangban történő elhelyezése. Az első képhez képest azonban itt fejlettebb verziót figyelhetünk meg: az üreg előtt előtető tűnik fel, ez a nyugat- és észak-európai gótikus művészet sajátja. Az ikonfestészet kanonizált és a mai napig alkalmazott motívuma Madonna vörös ágyalja, amely egyfajta glóriaként emeli ki a szűz alakját. Az előtérben, a kép fő terétől elkülönítve a kisded fürdetésének jelenete figyelhető meg, a jobb sarokban pedig, kedves mellékszereplőként, egy kis kutya tűnik fel.

A Maestà-oltár, amely Duccio és egyben a Trecento egyik főműve, sajnos nem egyben maradt fenn; nagyobb részét Sienában őrzik, kisebb részét szétszórva a világ múzeumaiban. A budapesti Szépművészeti Múzeumban is található egy képrész, Mária megkoronázásával.

Hieronymus Bosch: A királyok imádása triptichon középső táblája, 1495 körül (Prado, Madrid)

Legszívesebben rákiabálnánk Máriára, hogy ne üljön az alá a düledező tető alá a gyermekkel. József sajnos nem tudja megtenni: ő a kép megrendelőivel együtt az egyik oldalszárnyra szorult és épp tüzet próbál gyújtani, kevés sikerrel. Bosch képén az aprólékos gonddal megfestett istálló a szokásosnál jóval valósághűbb: a tapasztott vesszőfal helyenként felfeslő felülete, a padláson évek óta porosodó takarmány nyilvánvalóan természet utáni tanulmányokból táplálkozik. 

Nem véletlen, hogy az épület ilyen komoly szerepet kapott a képen: a nem túl szimpatikus, kukucskáló figurákkal együtt a szent családra leselkedő veszélyt jelképezi. (A bethlehemi mészárlás, amely elől a szent család Egyiptomba menekül, ugyancsak visszatérő témája volt a németalföldi művészetnek.) A háttérben Jeruzsálem jelenik meg, fantáziatornyokkal és a Bosch-képekről elmaradhatatlan szélmalommal. 

Absolon Stumme – Hinrik Bornemann: A hamburgi székesegyház főoltárának részlete, 1499

A 12. századi svéd misztikus, Szent Brigitta (ma Európa egyik védőszentje) „mennyi revelációival” nagy hatást gyakorolt az őt követő évszázadok képzőművészeire. Különösen igaz ez Krisztus születésének ábrázolására: Brigitta látomásában a gyermek erős fényt bocsátott ki, amely elnyomta a József kezében lobogó gyertya lángját. Brigitta írásaiból eredő ikonográfiai hagyomány az Atyaisten alakjának megjelenítése, sőt, Mária szőke hajzuhataga is a születést ábrázoló festményeken, és az ő hatására terjedt el az a képtípus, amelyen Mária (és esetenként József) a szülés után térden állva hódol Jézus előtt. Bár mesterei nem tartoztak a kor élvonalába, a hamburgi székesegyház egykori főoltárképe egyértelműen Szent Brigitta vízióinak hatását mutatja. A képből épp kilépő József talán annak a középkori szokásnak-hiedelemnek a maradványa, amely a Máriánál jóval idősebb családfőt kissé komikus mellékszereplőként mutatta be. 

Az oltár egyike azon kevés tárgynak, amelyek túlélték a hamburgi főtemplom 19. század eleji kisajátítását és elbontását (ez a Szent Német-Római Birodalom egyik utolsó intézkedése, a Reichsdeputationshauptschluss következménye volt). Az oltár Kelet-Poroszországba került, majd a második világháború után, az államosítást követően a varsói Nemzeti Múzeumba.

Sandro Botticelli: Misztikus születés, 1500-1501 k. (National Gallery, London)

Ezen a sok szempontból rendhagyó képen, Botticelli egyetlen szignált alkotásán, a festő az apokalipszis eljövetelét jövendöli a kép felső szélére festett sorokban. A kutatók szerint Botticelli alighanem Savonarola, a saját korának romlottságát ékesszólóan ostorozó előreformátor hatása alá került, akit a kép elkészülte előtt egy-két évvel eretnekségért kivégeztek. Mária és Jézus alakjának (középkori eredetű) felnagyítása a perspektívát tökéletesen ismerő Botticellitől szokatlan megoldás. A (túlsó végén is nyitott) barlang az előtetővel a betlehemi istálló egyik klasszikus alaptípusa, ám ebben az esetben Krisztus sziklasírját is felidézi – a kisded alá terített lepel pedig a szemfedőt. Az előtérben örömükben ölelkező angyalok és emberek elől rettegve menekülnek a föld alá a pokol követei.

Albrect Dürer: A Paumgartner-oltár középső táblája, 1503 után (Alte Pinakothek, München)

A mesterien megkomponált képpel Dürer azt kívánhatta bizonyítani, milyen tökéletesen ismeri a perspektíva szabályait – és kissé el is rontja az épületek méretezését. A születés helyszíne visszatérő toposz: épületrom, amelyet utólag alakítottak istállóvá. Ez különösen az északi reneszánsz képein gyakran felbukkanó motívum, és Jézusnak a templom lerombolásáról és újjáépítéséről mondott szavaira utalhat. Kifejezetten érdekes a jobboldali árkádsor, amely mintha egy német román kori templomból vagy kerengőből származna; a festő valószínűleg ezzel próbálta érzékeltetni régiségét. A donátorok apró figurája középkori hagyomány, Dürer korában még a megrendelők jogos elvárásai közé tartozott. Érdekes és nehezen magyarázható megoldás, hogy József egy lépcsőfokkal lejjebb került Máriánál és Jézusnál.

Albrect Aldorfer: Krisztus születése, 1513 k. (Staatliche Museen zu Berlin, Gemäldegalerie)

A mesélő kedvéről ismert, szívesen vizuális részletekbe bocsátkozó Altdorfer képén úgy kell keresni a jelenet főszereplőit: mintha szándékosan bújtak volna el a rom földszintjén. A vallásos jelenet nyilvánvalóan nem izgatta különösebben a festőt, aki a kép készítésének időpontjában már túl volt itáliai tanulmányútján, és ennek hatására a tájképfestészet izgatta elsősorban. Az ábrázolt istálló viszont nem mediterrán, hanem kifejezetten északi, „Fachwerk” típusú, favázas téglaház. Megfestése nem túl valósághű: Altdorfer a perspektívát nem szabályként, hanem lehetőségként kezelte, és ha úgy látta szükségét, a kompozíció kedvéért módosított rajta.  

Rembrandt (műhelye): A királyok imádása, 1646 (National Gallery, London)

Rembrandt végre nem gatyázik: valódi istállóba helyezi a születés jelenetét, ahogyan Lukács is írja. A helyszínen elvárható káosz, bálák, egy véletlenszerűen odatámasztott létra közepette üldögél Mária és József, előttük a jászolba fektetett kisdeddel, aki egyben a kép fényt kibocsátó központja is. A realista ábrázolásmódhoz sötét, melegbarna színhasználat társul, ez Rembrandtra igen jellemző módon bensőségessé teszi a hangulatot.

El Greco: A pásztorok hódolata a Kisded előtt, 1612-14 (Prado, Madrid)

Bár úgy tűnik, mintha felhőkön lebegnének, a jelenet szereplői valójában a barlangban vannak. Az évszázados tradíciót, amely többnyire a barlang előtt vagy a szabadban és nappali fénynél ábrázolta a Krisztis születéséhez kapcsolódó jeleneteket, a barokk az éjszakába fordította át. Caravaggio követői és a chiaroscuro mesterei nagy élvezettel festették meg a sötétbe borult belső terek Krisztus földöntúli fényétől felszikrázó színeit – és természetesen a görög születésű, Spanyolországban dolgozó El Greco is ezért választja a helyszínt.

építészet, képzőművészet, karácsony, 2011 Icon_print

Karácsonyi jelenet II. Baszileiosz menologionjából

Krisztus születése a St. Albans zsoltároskönyvben

Hieronymus Bosch: A királyok imádása triptichon középső paneljének részlete

Hieronymus Bosch: A királyok imádása triptichon középső paneljének részlete

Absolon Stumme – Hinrik Bornemann: A hamburgi székesegyház főoltárának részlete

Sandro Botticelli: Misztikus születés

Albrect Dürer: A Paumgartner-oltár középső táblája

Albrect Aldorfer: Krisztus születése

Rembrandt (műhelye): A királyok imádása

El Greco: A Királyok imádása

születés index

Duccio di Buoninsegna: Krisztus születése, egykor a sienai Maestà oltár része

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317