Preston Scott Cohen új múzeumépülete Tel-Avivban nagy lépés a sztárépítésszé válás rögös útján.
Azt csak az idő dönti el, hogy Zaha Hadidhoz vagy Daniel Libeskindhez hasonló, világszerte ikonikus figurává válik-e. Az idén ötvenéves Preston Scott Cohen mindenesetre jó úton van efelé, dacára annak, hogy nem is bejegyzett építész; rendkívül összetett, látványos terveinek stáblistáján csak „designer-építész” titulussal szerepel. Legújabb munkája, a Tel-avivi Művészeti Múzeum egy hónapja átadott bővítése több éve szerepel az építészet iránt rajongók várólistáján – és úgy tűnik, visszaigazolja a „Bauhaus-város” minőségi modern építészeten edzett lakóinak elvárásait is.
A Tel-avivi Művészeti Múzeum a Közel-Kelet egyik legfontosabb modern művészeti gyűjteménye. Jelenlegi helyére és épületébe 1971-ben költözött, és az 1999-es bővítés után csakhamar nyilvánvalóvá vált: újabb épületre lesz szükség. Ennek tervezését nyerte el 2003-ban az amerikai Preston Scott Cohen, aki annak ellenére, hogy 1985-ben építészdiplomát szerzett a Harvardon, az utóbbi negyedszázadban inkább oktatóként, a barokk kor ábrázoló geometriájának kutatójaként és elméleti szakemberként vált ismertté. Tervei ugyanis, akárcsak Zaha Hadidnak munkássága első évtizedében, egyszerűen túl összetettek voltak a megvalósításhoz. 2005 körül azonban végre elindult valami, igaz, Cohen elsőként megépült nagyobb háza, a 2009-re elkészült nankingi Előadóművészeti Központ magán viseli a kínai építőipar minden gyengeségének jelét. A tel-avivi „radiátormúzeum”, ahogy a helyiek elnevezték, ugyancsak komoly evolúción ment keresztül a zsűri előtt bemutatott első tervektől a megvalósulásig: a tervezés négy, míg az építkezés csak három évbe telt.
A különleges épületet nem kis mértékben befolyásolta a különleges helyszín. A Dan Eytan tervezte 1971-es múzeum ugyanis a város kulturális centrumában, a központi könyvtár és az operaház-színház épületegyüttesének szomszédságában áll, ahol a terjeszkedésre egyetlen, szűkös, háromszög alaprajzú telkecske maradt. Ehhez kellett a múzeumi elvárásoknak megfelelően négyzetes alaprajzú, semleges kiállítótermeket elhelyezni. A háromszög négyszögesítését Cohen úgy oldotta meg, hogy az egyes szintek alaprajzát függetlenítette egymástól, és az egymástól elcsúsztatott függőleges falszakaszokat csavarodó (hiperbolikus paraboloid) felületekkel kötötte egybe. Ehhez „mindössze” 465 egyedi formájú, a helyszínen előregyártott betonpanelre volt szükség – ezek kerültek a homlokzatra. A rendkívül komplex formájú, szoborszerű épület ezáltal a kortárs múzeumépítészetben uralkodó két meghatározó paradigma egyfajta ötvözetévé vált. Neutrális, flexibilis tereivel tökéletes hátteret biztosít bármilyen műfajú kiállításhoz, ugyanakkor látványépítészeti teljesítmény, egyediségével maradandó élményt ad a látogatónak. „Éppúgy gyökerezik a barokkban, mint a modernben” – írják a tervezők.
A három talajszint feletti és kettő ez alá süllyesztett szintet 26,5 méter magas átrium fogja össze, amelyet Cohen „Fényesés” névre keresztelt. A rombusz alakú tetőnyíláson keresztül bezuhogó természetes fény minden szintnél más síkban megdöntött falfelülettel találkozik. A geometria elvarázsolt kastélyában az átrium a csúcspont: meghazudtolja mindazt, amit a szemlélő az építészeti tér perspektívájáról tudni vélt. Ehhez természetesen minőségi, precíziós kivitelezésre volt szükség, ezeket a felületeket ugyanis a helyszínen öntötték, ráadásul egy részük látszóbeton.
A tervezett 45 millió dollárnál ugyan tízzel többe került, de az új szárny végre megoldja a Tel-avivi Művészeti Múzeum helyhiányát. Az 1730 négyzetméternyi kiállítótér mellett az épületben fotóstúdió, művészeti könyvtár, előadóterem, étterem, irodák és raktárak is helyet kaptak. A régi épületbe köldökzsinórszerű folyosón keresztül lehet eljutni, a korábban is meglévő szoborpark szélén.
A Budapesten, az 56-osok terén tervezett nagy múzeumépítkezések fényében különösen érdekes a tervező kiválasztásának metódusa. Preston Scott Cohen megbízása kétfordulós pályázat eredménye, amely az orosz származású, neves építész-teoretikus, Yasha Jacob Grobman vezényelt le 2003 körül. Az első forduló izraeli irodák számára kiírt, nyílt, névtelen pályázat volt; erre 77 pályázat érkezett, valamint húsz diákmunka, utóbbiakat függetlenül bírálták el. A 77 induló közül négyet választottak ki, ezek továbbjutottak a következő körbe, ahol öt meghívott tervezőiroda munkáival együtt mérettek meg: Gigon-Guyer Architects (Zürich), Chyutin Architects (Tel-Aviv), Ada Karmi-Melamede és Ram Karmi Architects (Tel-Aviv), SANAA (Tokió) és Preston Scott Cohen (Cambridge, Massachussetts). A zsűri legnevesebb építésztagja a Bostonban élő és dolgozó Moshe Safdie volt, de ott ült az épület anyagi alapját biztosító Los Angeles-i mecénásházaspár, Herta és Paul Amir is.
Az új múzeumépületet az építészek és a kritikusok Tel-Aviv modernista hagyományainak szerves folytatásaként értékelik (de megállja a helyét az országos mezőnyben, Ron Arad holoni designmúzeuma és nemrég megújult Israel Museum mellett is). Tel-Aviv régi magja körül a két világháború között épület fel az a több mint négyezer, a Bauhaus és Le Corbusier hatását mutató lakóházból álló „Fehér Város”, amely mára a Világörökség része és Tel Aviv legfontosabb építészeti öröksége. Ehhez az utóbbi időben számos neves építész és designer tette hozzá a magáét: tervezett a városban többek között Philippe Starck, I. M. Pei és Richard Meier is. Cohen új munkája biztosan az első számú attrakciók közé lép elé – különösen, ha tervezőjének még több alkalom adódik a bizonyításra a közeljövőben.
Tel-avivi Művészeti Múzeum, Herta és Paul Amir épület
Megbízó: Motti Omer igazgató, főkurátor
Tervezők: Preston Scott Cohen, Inc., Cambridge, MA, Preston Scott Cohen (design); Amit Nemlich (vezető építész); Tobias Nolte, Steven Christensen, Guy Nahum, Gjergj Bakallbashi, Bohsung Kong (építész asszisztensek)
Pályázati résztvevők: Scott Cohen, Cameron Wu, Andrew Saunders, Janny Baek
Szerkezeti konzulens: Ove Arup and Partners, Caroline Fitzgerald, Tom Dawes, Mark Walsh-Cooke
Pályázat: 2003. Tervezés és dokumentáció: 2005-2007. Kivitelezés: 2007-2010. Megnyitó: 2011. november 2.
Költségvetés: $55 000 000
Alapterület: 18 500 négyzetméter
Fotók: Amit Geron, a Tel Aviv Museum of Art engedélyével. Rajzok: Preston Scott Cohen, Inc.
