Logomain

Kilátástalan helyzetben az építészeti központok

By Kovács Dániel 2011. december 2. 12:19

szerk at hg dot hu

Index20130604-19838-1ifmi5e.gallery

Magyar Építészeti Múzeum index

Cikk20130604-19838-v3b9g.gallery

A Magyar Építészeti Múzeum óbudai székhelye

Cikk220130604-19838-1e0yrys.gallery

A Magyar Építészeti Múzeum óbudai székhelye

Bp_gal20130604-19838-18ezdao.gallery

A Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóhelye

Fuga20130604-19838-8jt5ir.gallery

A FUGA Budapesti Építészeti Központ homlokzatának részlete

Megszűnhet az Építészeti Múzeum, a galériák a túlélésért küzdenek. A végjáték zajlik a szakma kulturális háttérintézményeiben.

Januárban még kilenc munkatársából kettőt tarthat meg a Magyar Építészeti Múzeum; a többit szélnek eresztenék, miután a fenntartó Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak (KÖH) nincs pénze az 1973 óta országos gyűjtőkörű intézményre. Hogy mi lesz az értékes, többek közt Hauszmann Alajos, Árkay Aladár és Bertalan, Kozma Lajos és Róth Miksa hagyatékát, munkáit őrző és gondozó intézménnyel, nem tudni – hamarosan eldől, hogy a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága esetleg átveszi-e. A múlt héten lakat került az alapításának 10. évfordulóját ünneplő N&n Galéria kapujára, télre bezárták a Budapest Galéria Lajos utcai fiókját, és nincsenek jó kilátásai a többi, építészeti programokkal foglalkozó szervezetnek sem. Az intézményvezetők segítséget várnak – de nincs igazán kihez fordulni.

Az 1968-ban alapított, 1975 óta önálló, országos gyűjtőkörű múzeum 1987 óta működik Óbudán, egy kis polgárházban; gyűjteménye a kilencvenes évek végén kapott állandó raktárat Budapesten, addig egy székesfehérvári padlás látta vendégül. Néhány évvel ezelőtt még úgy tűnt, talán beköltözik az Andrássy úti Divatcsarnokba; az akkor nagy terveket dédelgető igazgató, Bugár-Mészáros Károly szerint ezt csak egy „különleges adminisztratív tragédia” akadályozta meg, nevezetesen, hogy az állam eladta az épületet. Bugár-Mészárost nemrég a KÖH-be helyezték át; az új vezető, Ritoók Pál művészettörténész szeptemberi kinevezésekor még mit sem tudhatott arról, hogy hamarosan széteshet a múzeuma. Október elején ugyanis a Nemzeti Erőforrás Minisztérium 24%-os, összesen 38 embert érintő leépítést rendelt el a KÖH-ben, és mivel az Építészeti Múzeum az egyetlen olyan intézmény, amelynek fenntartására nem kötelezi törvény a hivatalt, gyorsan az áldozatok közé került. A jelenlegi helyzet szerint az új igazgató két, félállásban dolgozó munkatárssal lényegében állagmegőrzésre rendezkedhet be – az állandó szakszemélyzet (restaurátor, fotós) kiesése munkalehetőségeiket minimálisra redukálná. Értesüléseink szerint felmerült, de gyorsan le is került a színről az összevonás az Iparművészeti Múzeummal; ennél több sikerrel kecsegtetnek a jelenleg is zajló egyeztetések a Műemlékek Nemzeti Gondnokságával, amely akár jelenlegi formájában is átvenné az intézményt – ehhez azonban szintén szükség van a NEFMI jóváhagyására.

A több mint negyven éve, mindig is a műemlékvédelem szervezeti keretein belül működő múzeumnak sosem volt állandó kiállítóhelye, így kevesen ismerik, viszont rendszeresen szervezett kiállításokat a KÖH székházában és másutt, forrásértékű írásokat, katalógusokat adott ki, és anyagi lehetőségeihez mérten gazdag, több tízezer darabos és az építészettörténeti kutatók számára meghatározó fontosságú gyűjteményt hozott létre. Ennek most vége lehet. A múzeum egyik munkatársa azt is lehetségesnek tartotta, hogy a kulturális vezetés esetleg más gyűjtemények megerősítésére akarja használni a gyűjteményt – ahogyan a nemrég kiemelt beruházássá nyilvánított hatvani Vadászati Múzeum kollekcióját is alapvetően más intézményekéből rakják össze.

A gondok nem csak az állami intézményeket sújtják; nem hallani sok jót Nagy Bálinttól, a FUGA Budapesti Építészeti Központ vezetőjétől sem. A Petőfi Sándor utcában működő rendezvényhelyszínt két éve a Budapesti Építész Kamara alapította, és vállalta finanszírozását azzal a feltétellel, hogy egy év után önfenntartóvá válik. Ez egyébként nem lenne lehetetlen – mondja Nagy Bálint, de az ehhez szükséges emberi erőforrásra sincs pénz. Pályázatokból, a Kamarától és tagjaitól, innen-onnan momentán a működéshez optimális összeg körülbelül kétharmadát lehet összeszedni. „Sok ahhoz, hogy bezárjunk, de kevés ahhoz, hogy működjünk” – jegyzi meg keserűen Nagy, aki szerint egy ilyen intézménynek egyértelműen a minisztérium vagy a főváros kezelésében kellene működnie. Míg utóbbi eddig egyáltalán nem reagált a megkeresésekre, az Országos Főépítészi Irodát is működtető Belügyminisztériummal talán lehetséges lesz valamilyen együttműködés, ami megmenthetné a FUGÁ-t a bezárástól.

A FUGA Petőfi Sándor utcai homlokzata

Hiába tölt be az építőipar meghatározó szerepet a magyar gazdaságban, kultúrafinanszírozásban nem jeleskedik. A nagy építőipari cégek is inkább a népszerűbb művészeti ágakat és a hangzatosabb, ezres tömegeket megmozgató eseményeket támogatják. Az a baj, hogy működésre és fenntartásra sehonnan sem lehet pénzt szerezni – a FUGA programigazgatóját ebben az észrevételében Finta Sándor, a Kortárs Építészeti Központ Alapítványának kuratóriumi elnöke is megerősíti. A nonprofit civil szervezetként működő KÉK 2008-ban vesztette el állandó helyszínét, amikor a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékház igazgatója kiebrudalta az (azóta is üresen álló) hátsó szárnyból. Azóta ideiglenes helyszíneken szerveznek programokat, korábban elsősorban az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (azóta megszűnt) pályázataiból, mostanában a Nemzeti Kulturális Alap és nemzetközi pályázatok, esetenként magánszponzorok segítségével (bár nagyobb léptékű programjaikhoz, például a Nemzetközi Makettfesztiválhoz szinte lehetetlen volt mecénást találni). Helyszínre, emberre azonban ezek az egyre csökkenő keretek sem biztosítanak pénzt, csak programokra. Előbbit jobb híján az alapító tagok saját műhelye, a sporaarchitects biztosítja bérleti díj fejében, utóbbit számos lelkes önkéntes segítségével oldják meg. A fix helyszín hiánya a mindennapi működést bizonyos szempontból megkönnyíti, hiszen nem kell feleslegesen fizetni a számlákat – jegyezte meg lapunknak Finta. Sok pályázatnál viszont épp ez kizáró tényező, ráadásul hatalmas gátja a közösségépítésnek.

A Lajos utcai Budapest Galéria

Ahogyan új épületből, a válság hatására építészeti programból is egyre kevesebb lesz a városban. Az 1983-ban létrehozott, de idén a Budapesti Történeti Múzeumba olvasztott Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóhelye egyike volt azoknak, ahol rendszeresen, jó minőségű építészettel találkozhatott a fővárosi polgár. Ezt most egyelőre csak télire zárják be. A múlt héten viszont lakat került Nagy Bálint saját galériája, a 2001-ben alapított N&n Hajós utcai helyiségének ajtajára is, miután az önkormányzat megnyerte a kilakoltatási pert. A működtetőt ez nem lepte meg: az elmúlt években folyamatosan emelkedő, mostanra havi kétszázezer forint körüli bérleti díjat jó ideje nem tudta fizetni. A helyzetet rontotta, hogy a galériát fenntartó alapítvány ugyan két éve kapott a fővárostól egy nagyobb összeget, de miután Nagy megnyerte a FUGA igazgatói posztjára kiírt pályázatot, ennek nagyobb részét ott költötte el. A tíz év alatt 216 rendezvénynek helyet adó, hiánypótlónak számító galéria helyiségeibe momentán a működtető sem léphet be; igaz, a hétfői egyeztetésen a kerület két alpolgármestere jóindulatúnak mutatkozott, így Nagy Bálint az újranyitásra is lát halvány esélyt.

Mint építészeti galéria, az N&n a legjellemzőbb (voltaképp egyetlen) hazai modellre épült: gazdasági hátterét az alapító-működtető saját építészirodája jelentette. Így működik a Margit körúti HAP Galéria és az Orczy Fórumban működő, 1996-ban alapított „Építészet és Művészet Kévés Stúdió Galéria” is. Utóbbi alapítója, egyben a fenntartó Kévés és Építésztársai Zrt. vezérigazgatója, Kévés György lapunknak azt mondta: „ideig-óráig” még működik a galéria, amely korábban nemcsak külföldi kiállításokat hozott Budapestre, de saját anyagot is vitt ki. Ez jó ideje nincs így: mivel az Orczy Fórum építése befejeződött, és az építész irodának a katasztrofális gazdasági helyzetben nincs munkája, Kévés György nem tudja, meddig lehetséges egyáltalán fenntartani a kiállítóteret.

A Magyar Építészeti Múzeum óbudai épülete

Az állami és magánintézmények helyzete tökéletesen mutatja, hogy az építészszakma politikai helyzetének a rendszerváltással megindult romlása, amely az önálló minisztériumi képviselet megszüntetésével kezdődött, a szakmai szervezetek eljelentéktelenedésén keresztül mára elérte mélypontját. Jellemző, hogy a szakmai felügyelet több minisztérium között oszlik meg, így a választások után pedig hónapokig nem lehetett tudni, melyik ajtón kell kopogtatni támogatásért. A nepotizmus óhatatlan erősödése, a politikailag preferált irányzatok és szereplők bebetonozása, a kiállítóhelyek és a kulturális háttér ellehetetlenülése kormánytól függetlenül csak erősíti azt a morális káoszt, amelybe a folyamatos belharcokkal küzdő, gazdaságilag ellehetetlenülő szakma az elmúlt években süllyedt. Minden eddiginél nagyobb összefogásra vagy hathatós kormányzati támogatásra lenne szüksége az építészeknek, hogy kikecmeregjenek a kátyúból. Kilátás egyelőre egyikre sincs.

építészet, magyar építészet, kék, kévés györgy, nagy bálint, fuga, finta sándor, n&n galéria, magyar építészeti múzeum, kévés galéria Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317