Logomain

Városreceptek a Balkánon: Szarajevó

By Kovács Dániel 2011. október 10. 10:25

szerk at hg dot hu

Zetra_e_u20130604-19838-df5gyn.gallery

A Zetra 1984-ben

Evstafiev-bosnia-cello20130604-19838-1dk7ri5.gallery

Vedran Smailović az elpusztult szarajevói Nemzei Könyvtárban játszik, 1992-ben

Drvengrad20130604-19838-1mulp7z.gallery

A szerbiai Drvengrad

Mus20130604-19838-w3ic0l.gallery

Bosznia-Hercegovina Történeti Múzeuma ma

Konyvtar_jo20130604-19838-10dd2pr.gallery

A volt Nemzeti és Egyetemi Könyvtár épülete Szarajevóban a háború előtt

Szarajevo20130604-19838-8n5m7.gallery

Szarajevó látképe

Ferhadija20130604-19838-j8mgco.gallery

Az Ali basa, a budai kerület kormányzója által épített mecset (1560-61) Szarajevóban

Zetra_utana20130604-19838-4ncy57.gallery

A szarajevói Zetra sportcsarnok a város ostromát követően

Piano20130604-19838-41iq2p.gallery

Renzo Piano terve Szarajevó kortárs művészeti múzeumához

Latin_bridge20130604-19838-682k0h.gallery

Szarajevo belvárosa és a Latin-híd régi képeslapon

Szarajevo_index20130604-19838-19mpmk3.gallery

szarajevo index

15 évvel a modern idők leghosszabb városi ostromát követően Szarajevóra nem lehet ráismerni.

A balkáni fővárosok építészeti- és designkultúrájában kalandozó sorozatunk ezúttal a legtöbbet szenvedett települést, Szarajevót veszi szemügyre. Míg Jugoszlávia felbomlása után a legtöbb balkáni állam előtt, kisebb-nagyobb kitérőkkel, de megnyílt az EU-ba vezető út, addig Szarajevót a kilencvenes évek első felében porig rombolták a szerb seregek bombái. Az elmúlt 15 év alatt azonban szinte teljesen újjáépült, és bár 310 ezres lakossága meg sem közelíti a háború előtti több mint félmilliós számot, Szarajevó ma a Balkán egyik legizgalmasabb városa.

Szarajevó látképe. Fotó: watchsmart, flickr.com

Bosznia-Hercegovina mai fővárosának alapjait a 15. században tette le Bosznia első ottomán kormányzója, aki néhány közeli falut formált tartományi fővárossá méltó központ (mecset, piac, fürdő és saját palotája, törökül a város mai nevét is adó Szaraj építésével). A város gyors növekedésnek indult, az 1600-as évek közepére Isztambul után a Balkán második legméretesebb településévé duzzadt, 80 ezer lakossal. Savoyai Jenő 1697-es ostromát követően azonban központi szerepét sosem nyerte vissza. A 19. század közepére újra regionális központtá erősödött, majd amikor az Osztrák-Magyar Monarchia 1878-ban annektálta Boszniát, újra fejlődésnek indult - ám ezúttal más irányba.

A Monarchia építészei és mérnökei Szarajevót afféle kísérleti terepként használták - a bécsi bevezetés előtt itt próbálták ki például a villamost, San Francisco után a világon másodikként, 1885-ben. Megjelentek a latin betűs feliratok, és a város lassan, de biztosan közép-európai képet öltött. Mindennek, beleértve magát a Monarchiát is, Ferenc Ferdinánd és Zsófia hercegnő 1914-es meggyilkolása vetett véget. Az I. világháború után Szarajevó a jugoszláv köztársasági fővárosok biztos, de nem túl izgalmas életét élte, amelyből csak az 1984-es téli olimpia emelte ki kis időre. A boszniai háború pusztításai után napjainkban Szarajevó rohamosan fejlődik; idén például Isztambul tavalyi, becsúszó szereléssel elért sikerének mintájára nominálták a 2014-es Európa Kulturális Fővárosa címre. 

A legnagyobb lehetőség: a város török emlékei

Az Ali basa, a budai kerület kormányzója által épített mecset (1560-61) Szarajevóban. Kép: currybet, flickr.com

A balkáni fővárosok közül Szarajevó dicsekedhet a legtöbb és legszebb iszlám építészeti emlékkel - bár egy 19. század végi tűzvész jelentős pusztítást végzett köztük. Szerencsére az 1400-as évek végén épített bazár, a Baščaršija megmaradt és ma a város egyik legnépszerűbb látnivalója; designboltok híján az ez iránt érdeklődő látogatónak is ide érdemes ellátogatnia. Kisebb-nagyobb átalakításokat követően ma is izgalmas látnivalót kínál a város számos mecsete; a legrégebbi az 1457-ben emelt Császármecset, a legszebb talán Gázi Huszrev-bég imaháza, amelyet maga a híres mester, Szinán emelt. Ebből az időszakból származik a (többször elpusztult) Šeher Ćehaja híd, a Latin-híd és a város keleti részén fekvő Kecske-híd, az egyetlenként fennmaradó városi fogadó, a Morića, valamint a török beglerbég adományából épített szefárd zsinagóga.

A legügyesebb imázsépítés: a téli olimpia

A Zetra 1984-ben, és Szarajevó ostroma után

1984-ben Szarajevó adott helyszínt a 14. téli olimpiának – ez volt a második, kommunista országban országban rendezett olimpia a moszkvai után. 1968-ből, egy jugoszláv szövetségi szervezettől származott az ötlet, amely Jugoszlávia télisport-központként való nemzetközi népszerűsítését célozta meg, és a játékok megszerzésével érte el legnagyobb sikerét. Szarajevó, amely egészen odáig csupán a Ferenc Ferdinánd elleni 1914-es merénylettel írta be magát a világ történelemkönyveibe, óriási esélyt kapott a játékokkal, és meg is felelt az elvárásoknak. A város már a két világháború között sportközpontnak számított remek fekvésének köszönhetően, így a játékokon használt kilenc létesítmény egy részét meglévők felhasználásával alakították ki. Modernizálták az 1947-ben megnyitott Koševo stadiont, a megnyitó ünnepség helyszínét, valamint az 1969-ban megnyitott Skenderija sport- és kulturális központot is. 

A szarajevói Zetra sportcsarnok a város ostromát követően

Az „ultramodern” Zetra sportcsarnokot viszont újonnan építették. A később Juan Antonio Samaranch Olimpiai Csarnok névre keresztelt létesítményt 1992-ben a fémvázig lepusztították a bombák, alagsorát alkalmi raktárként és halottasházként használták. Mára eredeti formájában, teljesen újjáépült.

A legfontosabb kortárs közberuházás: újjáépítés a háború után

Vedran Smailović az elpusztult Nemzeti Könyvtárban játszik, 1992-ben

Szarajevó 1992. április 5. és 1996. február 29. közötti ostroma a modern hadviselés leghosszabb ideig tartó ilyen eseménye volt. A körülbelül tízezer halálos áldozat vagy eltűnt személy mellett, akik emlékét ma Szarajevó rózsái őrzik, az épületek 97%-a megsérült, ebből 87% súlyosan vagy közepesen. A pusztítás méretéhez képest ennek ma, 15 évvel a háború után kevés nyoma látszik. Elsősorban japán, amerikai, török és európai országok adományaiból, arab és szlovén befektetők részvételével az újjáépítés gyorsan megindult. A város látképét ma nem a kiégett romok, hanem az újjáépített vagy újonnan emelt irodatornyok dominálják – köztük a Bosmal City Center 118 méteres ikertornyai, vagy a Balkán legmagasabb épülete, a 2009-ben átadott, 172 méterre nyúló Avaz-torony (építész: Faruk Kapidžić), amely egyben a város újjászületésének jelképévé is vált. Mindkettőre jellemző a megszokott kisvárosi léptéket klasszisokkal leköröző grandiozitás.

A legfontosabb kortárs magánberuházás: Sarajevo City Center

Sarajevo City Center

Akárcsak a sorozatunk előző részében boncolgatott Szkopjében, úgy Szarajevóban is egy halom bevásárlóközpont, valamint új török és amerikai nagykövetség épül, illetve épült az elmúlt években. A legnagyobb léptékű, városformáló ilyen beruházás a Sarajevo City Center, amelynek betonváza már ott mered a történelmi központban, a parlament tornyával épp szemben. A 69 ezer négyzetméteres, vegyes funkciójú épületegyüttes munkálatait, egy szaúdi ingatlanfejlesztő beruházásában, 2008-ban kezdték és mostanra be is kellett volna fejezni, de inkább a szerkezetkész állapothoz van közel.

A legérdekesebb aktualitás: Kusturica álomfalva

A szerbiai Drvengrad. Kép: Tadija, Wikipédia

Bosznia legkülönlegesebb beruházása manapság nem a fővároshoz, hanem egy szarajevói születésű szerbhez: Emir Kusturicához kötődik. A neves rendező a 2000-es évek elején a helyi népi építészet jellegzetes stílusjegyeit használva felépített egy falvat a szerb-bosnyák határ szerb oldalán, Küstendorf (Drvengrad) néven, amelyért a tradicionális építészet legnagyobb európai elismerését, a Philippe Rottier-ről elnevezett díjat ítélték neki. Kusturica a mai napig a meglehetősen skanzenízű településen lakik, és 2011 nyarán újabb falucska építésébe kezdett – ezúttal a határ bosnyák oldalán. Kamengrad három év múlva készülhet el, és a tervek szerint Drvengradhoz hasonlóan forgatási helyszínként szolgál majd, méghozzá az Ivo Andrić Híd a Drinán című könyvéből készülő mozifilmhez.

A legnagyobb elvesztegetett lehetőség: Renzo Piano múzeuma

Bosznia-Hercegovina Történeti Múzeuma ma. Kép: habebee, flickr.com 

A Vörös Csillagos Partizánok Fasiszta Imperializmus Elleni Harcának Emlékmúzeuma nagyjából ezen a néven, egy látványos, modernista kubusban működött Szarajevóban, egészen a város ostromáig. Az ezt követő évtizedre az intézmény bezárt, a körülötte álló, a partizánok által használt harci járműveket pedig felfalta a rozsda. 

Renzo Piano terve Szarajevó kortárs művészeti múzeumához. Kép: Renzo Piano Building Workshop

Az olasz sztárépítész, Renzo Piano 1999-ben az UNESCO jótékonysági nagyköveteként ingyen felajánlotta a háborútól dúlt városnak egy kortárs művészeti múzeum, az Ars Aevi terveit (egészen pontosan a nagyszabásúra tervezett épületegyüttes első elemének tervét), felhasználva a Partizán-múzeum épületét is. 2002-ben elkészült a komplexum első eleme, egy gyaloghíd, a többi azonban várat magára, pedig a gyűjteményhez olyan neves művészek járultak hozzá, mint Marina Abramovich, Anish Kapoor, Joseph Kosuth vagy Joseph Beuys. A kissé helyrepofozott múzeumépületben azért látni kiállítást is; a manapság Bosznia-Hercegovina Történeti Múzeuma néven ismert intézmény legfrissebb állandó tárlata a Szarajevó ostroma során a polgárok által a túléléshez használt eszközöket mérte fel és ismertette (ehhez virtuális kiállítás is készült). A kortárs múzeumot még 1992-ben megálmodó művészek Piano tervének megvalósítását sem adták fel teljesen; befejezését most 2014-re tervezik.

A legkülönösebb építészeti szituáció: a belváros

A Latin-híd és környezete régi képeslapon

Szarajevó régi magja különös keveréke egy közép-európai kisvárosnak és egy jellegzetes, balkáni török településnek. A 15. században alapított városban a ma is meghatározó, belvárosi épületek a 19-20. század fordulóján épültek, miután 1878-ban Boszniát az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolták. Az ambíziócus, a délszláv nyelveket kiválóan beszélő kormányzó, Kállay Béni (1878-1903) alatt Bécsben tanult, főleg délszláv és cseh építészek sora dolgozott a városban, javarészt historizáló stílusban; köztük a két legfontosabb Josip Vancaš és Karlo Paržik. Ennek a kornak köszönhetően használja ma is joggal Szarajevó az „Európa Jeruzsálemje” jelzőt: a belvárosban, rövid sétára egymástól áll számos 16-17. századi mecset, egy katolikus nagytemplom, egy (ma használaton kívüli) evangélikus templom, egy ortodox székesegyház és két zsinagóga, amelyek csodával határos módon átvészelték a 20. századot.

A legdesignosabb hely: D-0 ARK (Atomska ratna komanda), Konjic

Művészeti kiállítás Tito atombunkerében

Tito Jugoszláviájának legjobban őrzött titka az a hatalmas költséggel épült, 3000 négyzetméteres atombunker volt, amelyben a pártvezető és 350 kegyeltje épséggel átvészelhette volna a harmadik világháborút. A Szarajevótól nem messze, Konjic közelében található, az ötvenes évektől egészen a hetvenes évekig épített létesítményről, kódnevén az „Istambul”-ról az egész köztársaságban csak pár tucat ember tudott – köztük az a 15 katona, aki a helyszínen dolgozott. A tervezett célokra (szerencsére) sosem használt létesítmény megúszta az 1992-ben a megsemmisítésére kiadott parancsot, és ma is a hadsereg tulajdona, de idén májustól egészen különleges, új funkciót kapott: egy kortárs művészeti biennále otthonává vált. Branislav Dimitrijević kurátor 17 ország 44 művészét hívta meg, hogy javarészt a helyszínre készített, speciális munkáikat bemutassák a kizárólag katonai felügyelettel látogatható, labirintusszerű földalatti létesítményben. A mottó, „No Network”, nemcsak a bunkerbeli elszigeteltségre, hanem a provinciális létetés nehézségeire is utalt; a nagy sikerű tárlatról, amely szeptember végéig tartott nyitva, a New York Times is beszámolt.

A legfontosabb elhanyagolt épület: a volt Városháza

Az újkori történelem legnagyobb könyvégetéseként emlegetik Boszniában a Boszniai-Hercegovinai Egyetemi és Nemzeti Könyvtár 1992-es bombázását. A boszniai szerb erők gyújtóbombáitól a könyvtár teljes állománya megsemmisült, és súlyosan károsodott maga az épület is, amely 1892-94 között, a kormányzó Kállay elvárásainak megfelelően mór stílusban épült, Alexander Wittek tervei alapján. (Az építkezés érdekes mellékszála, hogy a tervezett helyszínen álló egyik házikó gazdája kikötötte: házát az eredeti formájában és anyagokkal, a folyó túloldalán újra kell építeni. Ez megtörtént, az Inat kuća nevű épület ma is áll.) A homlokzatán a pécsi Zsolnay-gyár termékeivel ékes, méretes épület az évtizedek során parlamentként és városházaként is szolgált. A helyreállítás 1996-ban, osztrák segítséggel indult, és 1999-ben az Európai Tanács is beszállt – az azonban csak 2003-ban döntötte el a vezetés, hogy az épület újra adminisztratív célokat szolgál majd. Az akadozó helyreállítási munkák miatt 2008-ban a World Monuments Fund a Szarajevó fontos építészeti szimbólumaként ismert házat felvette a világ legveszélyeztetettebb építészeti emlékeinek listájára. Azóta, többek közt spanyol és magyar támogatással, tovább haladt a munka; a teljes homlokzat rekonstrukciójának befejezését 2012 tavaszára várják.

Amire érdemes odafigyelni: a kortárs építészet Boszniában

Archipelagos: Előadó-művészeti Központ, Szarajevó

A legfontosabb élő bosnyák építész az a Zlatko Ugljen, akinek 1980-ban épült visokói Fehér mecsetát Aga-Khan-díjjal ismerték el. Ez a bosnyák építészet történetének legnagyobb nemzetközi sikere. A 82 éves mester nyomdokain ma olyan, komoly hírnévre törő helyi irodák járnak, mint a Firma d. o. o., a FILTER vagy a legtöbb megépült házzal dicsekvő Studio Nonstop. A 2000-es években több, utólag eléggé optimistának ítélhető nemzetközi építész is megjelent a városban. Renzo Piano említett múzeumához hasonló a helyzet az új Előadóművészeti Egyetemmel, amelynek tervezését nemzetközi pályázaton nyerte el a New York-i Archipelagos. A mostari születésű Jonus Ademovic által vezetett iroda bizakodik az építkezéssel kapcsolatban – honlapjukon 2012 szerepel átadási dátumként. Hasonló a helyzet a brit Urban Future-rel; ők Szarajevó új koncerttermének pályázatát nyerték meg nemrég egy igazán látványos tervvel, de egyelőre szerződést sem sikerült aláírniuk.

építészet, renzo piano, balkán, köztér, városreceptek a balkánon, szarajevó, bosznia-hercegovina, firma d.o.o., filter, studio nonstop, archipelagos, urban future Icon_print

A Zetra 1984-ben

Vedran Smailović az elpusztult szarajevói Nemzei Könyvtárban játszik, 1992-ben

A szerbiai Drvengrad

Bosznia-Hercegovina Történeti Múzeuma ma

A volt Nemzeti és Egyetemi Könyvtár épülete Szarajevóban a háború előtt

Szarajevó látképe

Az Ali basa, a budai kerület kormányzója által épített mecset (1560-61) Szarajevóban

A szarajevói Zetra sportcsarnok a város ostromát követően

Renzo Piano terve Szarajevó kortárs művészeti múzeumához

Szarajevo belvárosa és a Latin-híd régi képeslapon

szarajevo index

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317