Logomain

Elsüllyedt városok a 20. századból

By Kovács Dániel 2011. július 31. 11:22

szerk at hg dot hu

Filecalle_de_belchite20130603-19838-zps9k.gallery

Belchite, a városka egykori főutcája a Tours-i Szent Márton templom maradványaival

Filebodie6aug200620130603-19838-vp8ell.gallery

A kaliforniai Bodie megmaradt háza ma védett műemlékegyüttes

Ficheirofordlandia_-_escritorio_local_et_allee_de_manguiers20130603-19838-xujwud.gallery

Az őserdőben alapított Fordlândia nyomait csak néhány rom őrzi

Filestairway_to_hell20130603-19838-1erjw63.gallery

Hashima, az úgynevezett Pokollépcső

Filemercado_e_iglesia_de_humberstone20130603-19838-l7l3sp.gallery

Humberstone, az egykori vásárcsarnok és a templom

Filenamibie_kolmanskop_0520130603-19838-n54eop.gallery

Egykor Kolmannskuppe, ma Kolmanskop - maradványait lassan betemeti a homok

Fileoradour320130603-19838-1pzr0hm.gallery

Az elnéptelenedett francia kisváros, Oradour-sur-Glane főutcájának maradványai

Pripjat_panorama20130603-19838-2gslmn.gallery

Pripjaty, az egykor ötvenezres város főtere

Filepyramiden_svalbard_220130603-19838-19j3k5s.gallery

Pyramiden, a kolónia főtere a világ legészakibb Lenin-szobrával

Filequnaitra20130603-19838-szjn2j.gallery

A szíriai Quineitra ugyancsak a 20. századi háborúk mementója

Filefamagusta2009_220130603-19838-1cnhmbg.gallery

Varosha üresen álló toronyházai a ciprusi Famagustán

Index20130603-19838-1maatna.gallery

szellemváros index

Tíz, építészetileg és történelmileg figyelemre méltó települést gyűjtöttünk össze, amelyek a 20. században néptelenedtek el.

Világszerte hajdani otthonok, középületek ezrei, egész települések százai állnak elnéptelenedve. Sorsukat ritkábban a természet, gyakrabban az emberi hibák vagy rosszakarat pecsételte meg: a szellemvárosok jellegzetes és tanulságos melléktermékei civilizációnknak - nem véletlenül ihlettek meg annyi művészt, írót és filmest. Tíz, építészetileg és történelmileg figyelemre méltó települést gyűjtöttünk össze, amelyek a 20. században néptelenedtek el és ma, 2011-ben önmaguk mementói.

A spanyol polgárháborúban lerombolt Belchite. Kép: kurtxio, Wikipédia

Miből lesz a szellemváros? Az emberiség történelmének évezredei során a városok elsősorban természeti katasztrófák vagy politikai viszályok, változások miatt néptelenedtek el – mint a Vezúv hamuja alá temetett Pompeji vagy Mezopotámia ősi, mára a feledés homályába süllyedt települései. Ezek az okok a fordulatos 20. században sem szűntek meg, de hozzájuk újabbak csatlakoztak. Számos egykori bánya- vagy iparvárost a technológia változása, a telepek kimerülése vagy a nyersanyag szükségtelenné válása miatt hagytak magára lakói. Másokat akár ezzel összefüggésben a környezetszennyezés tesz lakhatatlanná: a texasi Times Beach a dioxonszennyezés miatt, a pennsylvaniai Centralia viszont a földalatti kőszéntárókban dúló tűzvész okán vált lakhatatlanná.

Gyakori ok az is, hogy a város egyszerűen érdektelenné válik, például a fő közlekedési útvonal elterelését követően – ez történt az USÁ-ban a híres 66-os út mellett számos településsel, miután megépültek a gyorsabb I-44 és I-40 autópályák. Ugyanilyen emberi beavatkozás például a folyók elterelése (az Aral-tó környékén) vagy épp a terület elárasztása, igaz, ebben az esetben ritkán marad látható nyom. A kelet-magyarországi Nagygécet az árvízveszélyre hivatkozva ürítették ki a hetvenes években, a dorseti Tyneham lakói pedig 1943-ben az azt gyakorlóterepnek kiszemelő brit hadseregnek engedelmeskedve hagyták el szülőfalvukat. A 20. század elején még az is előfordult, hogy járvány miatt néptelenedtek el kisebb települések (1918-19-ben például csak Arkansas északi részén hétezren estek a spanyolnátha áldozatául), de végül gyakoribb oknak bizonyult a háború és a tömegmészárlás, mint az aragóniai Belchite esetében, amelyet Franco döntése hagyott romokban, mementóként. A lenti listában szinte a fentiek szinte mindegyikére találunk példát.

Bodie, Kalifornia, Egyesült Államok. Fotó: Francesco Orfei, Wikipédia

A „ghost town” kifejezés eredetileg a 19. századi aranyláz idején létesült, és néhány évtized múlva elhagyatottá váló amerikai településekhez kötődik. Illusztris példa erre a kaliforniai Bodie, amelyet 1859-ben alapítottak, és húsz év múlva pezsgő, 5-7 ezer fős kisvárossá nőtt, körülbelül kétezer jellegzetes (az európai szemnek a vadnyugati filmekből ismerős) épülettel. Az 1870-es évek végén megjelent az első helyi hetilap és megérkezett a telegráf, sőt, kínai és természetesen vöröslámpás negyed is volt a városban. Alig egy évtized múltán azonban megindult az elvándorlás. 1910-ben a városka hivatalos lakosszáma már csak 698 volt. 1912-ben megszűnt a helyi lap, öt év múlva a vasutat is bezárták. 1943-ra a lassan turisztikai látványossággá váló Bodie-ban már csak három lakos maradt; egyikőjüket a környező birtokok tulajdonosai csősznek bérelték fel a randalírozók ellen. 1962-ben a megmaradt 170 épület együttesét védetté nyilvánították, és 1962-ben Bodie az első hivatalos vadnyugati szellemvárossá vált, Bodie State Historic Park néven. Ma körülbelül kétszázezer látogatót fogad évente.

Fordlândia, Brazília. Fotó: Méduse, Wikipédia

A világ egyik hajdan leggazdagabb embere, a nevét viselő autógyár alapítója, Henry Ford kevés olyan dologba vágott bele, amely komplett balsikerrel zárult – ám brazíliai kalandja ide sorolható. Ford 1928-ban alapított telepet az amazóniai őserdő közepén; az előregyártott, modern házakba költöztetett munkások feladata a természetes gumi feldolgozása lett volna a helyszínre telepített gyárban. Az egészségtelen ültetvények és az amerikai munkamódszerekhez nem szokott munkások azonban csakhamar megindították Fordlândiát a hanyatlás útján, amelyet a szintetikus gumi 1945-ös feltalálása tetőzött, tökéletesen feleslegessé téve a várost. Ford örökösei még abban az évben eladták, és azóta sem népesült be újra.

Hashima, Japán. Fotó: Jordie Theiller, Wikipédia

A tenger közepén, Nagaszakitól úgy 15 kilométerre fekvő sziklát 1890-ben vásárolta meg a Mitsubishi, azzal a céllal, hogy innen kiindulva aknázzák ki a tengerfenék alatt fekvő kőszéntelepeket. A Japánból és Ázsia más részeiből, részben erőszakkal idetelepített munkások száma gyorsan nőtt; a cég 1916-ban itt építette meg Japán első betonépületét, egy kilencemeletes szállót. 1959-re a a mindössze 60 700 négyzetméteres szigeten 5259 lakó zsúfolódott össze, szorosan egymáshoz épített sokemeletes kaszárnyákban, embertelen körülmények közt. Hashima ebben az időben a világ legsűrűbben lakott területe volt. Az 1960-as években a petróleum az ipar szinte minden területén felváltotta a kőszenet, Hashima így feleslegessé vált, 1974-ben végleg bezárták. Sokáig megközelíteni sem lehetett, mígnem 2005-ben először az újságíróknak, 2009-ben pedig a turistáknak is engedélyezték a látogatást. A leírhatatlan hatást keltő tengeri munkástelep képei azóta fotókon és filmekben bejárták a világot; Japánban civil kezdeményezésre a világörökség részévé szeretnék nyilváníttatni.

Humberstone és Santa Laura, Chile. Fotó: Pablo Trincado, Wikipédia

A két egykori bányatelep azon kevés 19-20. századi szellemvárosok egyike, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. Történetük többé-kevésbé tipikus. A lőpor előállításához szükséges kálium-nitrát lelőhelyeit 1872-ben fedezték fel az akkor még Peruhoz tartozó sivatagban. A bányák és a köréjük települő munkásnegyedek gyorsan növekedtek: több évtizeden keresztül virágzó kisvárosként működtek. A vállalatok működését a harmincas évek gazdasági válsága roppantotta meg; az ötvenes évekig még működtek, majd szinte egyik napról a másikra elnéptelenedtek. 1970-ben a két települést műemléki övezetté nyilvánította a chilei kormány. A megmaradt épületeket: a feldolgozókat, a munkástelepeket, a színházat, az uszodát és sok egyebet 2005-ben ismerték el világörökségként – egyszersmind felkerült a veszélyeztetett védett területek listájára is.

Kolmanskop, Namíbia. Fotó: Patrick Giraud, Wikipédia

Mit keres egy 20. század eleji német városka a namíbiai sivatagban, kilométerekre a tengerparttól? Kolmanskop, avagy Kolmannskuppe története 1908-ban indult, amikor egy fekete munkás gyémántot talált a környéken, amelyet megmutatott a helyi vasútvonalak kiépítését felügyelő német mérnöknek, August Stauchnak. Stauch hírét vitte a felfedezésnek, és csakhamar európai kincskeresők serege lepte el az akkor német gyarmat Namíbia addig ismeretlen, de gyémántokban gazdagnak bizonyuló szegletét. Az első, gyorsan meggazdagodó kutatók kiköpött német városkát emeltek a sivatag közepén, kórházzal, bálteremmel, iskolával, színházzal, a déli földteke első röntgenlaboratóriumával és Afrika első villamosával, ami a néhány kilométerre fekvő kikötővárosba, Lüderitzbe vezetett. A bányák kimerülésével a városka hanyatlásnak indult és 1954-re teljesen elnéptelenedett. Ma a sivatagi homlok lepte maradványok népszerű turistalátványosságnak számítanak, igaz, látogatásukhoz speciális engedélyre van szükség. Az egyik helyreállított házban tökéletes állapotban levő ónémet berendezés fogadja a turistákat, a sivatag közepén – mintha csak egy Rejtő-regény díszlete lenne.

Oradour-sur-Glane, Franciaország. Fotó: Evariste, Wikipédia

A Franciaország középső részén fekvő, egykor békés városka ma a náci hadsereg kegyetlenségének mementója. 1944. június 10-ének hajnalán Adolf Diekmann és Otto Weidinger SS-tisztek, a közelben állomásozó német seregek vezetői azt az információt kapták, hogy a francia ellenállás két embere egy német tisztet tart fogva Oradour-sur-Vayres városában. Diekmann, összetévesztve a városneveket, katonáival bevonult Oradour-sur-Glane-be, és összegyűjtötte a városka lakosságát, valamint azokat, akik épp ott tartózkodtak (hat kerékpáros kiránduló épp áthaladt volna a városon). A férfiakat hat karámba terelték és azonnal legéppisztolyozták; a templomba zárt nőkre és gyerekekre rágyújtották az épületet, a kimenekülőket pedig lelőtték. Összesen 642 emberrel végeztek néhány óra leforgása alatt. A háború után a települést eredeti helyétől északabbra építették újjá, és a romokat mementóként őrizték meg. Diekmann a normandiai csatákban meghalt, Weidinger háborús bűnösként hat és fél évet töltött börtönben; az Oradour-sur-Glane-i mészárlás 1953-as perére csak tanúként idézték be. 75 évesen, 1990-ben hunyt el.

Pripjaty, Ukrajna. Fotó: Carl Montgomery, Wikipédia

Az egykor a csernobili atomerőmű dolgozóinak épített Pripjaty alighanem a világ leghíresebb szellemvárosa. Alig 16 év adatott neki: az 1970-ben alapított település 1979-ben kapott városi rangot, addigra kiépültek lakótelepei, középületei, ipartelepei. Ez volt a kilencedik, atomerőművel együtt telepített város a Szovjetunióban, és mint ilyen, széles sugárútjaival, ötemeletes lakóházaival, modernista középületeivel igen hasonló az előzőekhez. Pripjatyot körülbelül ötvenezren lakták, amikor 1986. április 26-án robbanás történt a közeli atomerőműben. A várost két nap alatt evakuálták, és a lakosok már valószínűleg sosem térhetnek vissza. Az utóbbi években, részben illegálisan, számos látogató dokumentálta a város pusztulását fényképeken, illetve filmeken; ma már hivatalosan is szerveznek túrákat a korábban hermetikusan lezárt területre. A fukushimai atomerőben bekövetkezett baleset és szennyezés következtében idén Japánban is több várost ürítettek ki; sorsuk egyelőre kétséges.

Pyramiden, Svédország. Fotó: Eckhard Pecher, Wikipédia

A föld legészakibb részén fekvő Svalbard-szigetcsoport ma Norvégiához tartozik, a jellegzetes formájú közeli hegycsúcsról elnevezett Pyramiden bányatelepet azonban 1910-ben Svédország alapította, majd 1927-ben eladták a Szovjetuniónak. A kőszénbánya melletti települést fénykorában körülbelül ezren lakták, bár hivatalosan sosem tartották számon városként. Az utolsó hatvan helybélit 1998-ban telepítette ki az orosz állami tulajdonú cég, az Arktikugol Trust. A csak hajóval vagy hójáróval megközelíthető településen azóta nem lakik senki, pedig olyan ritkaságokkal dicsekedhet, mint a világ legészakibb Lenin-szobra, illetve a legészakabbra elhelyezkedő versenyzongora (egy Vörös Október gyártmányú darab a helyi kultúrközpontban). Manapság három nyelven szerveznek vezetett túrákat Pyramidenbe, amelynek épületei egy nemrég elkészült dokumentumfilm szerint a klímának köszönhetően még 500 év múlva is a maihoz hasonló állapotban állnak majd.

Quineitra, Szíria. Fotó: Christian Koehn, Wikipédia

Az arabul „kis hidat” jelentő városka, egykor nagyjából húszezer ember otthona Szíria délnyugati részén, a Golan-fennsíkon terül el. Már az ókorban laktak itt emberek, de a mai város a 19. század második felében alakult ki, és a második világháborút követően, Izrael és Szíria önállóvá válásával tett szert stratégiai jelentőségre. Végül épp ez okozta pusztulását is. 1967-ben a hatnapos háborúban Izrael elfogalta Quineitrát, amely hat év múlva, a Yom Kippur-háborúban rövid időre ismét szír kézbe került, de Izrael hamarosan visszafoglalta. 1974 júniusában, amikor az izraeli hadsereg végleg kivonult, valóságos romhalmazt hagytak maguk után. A város aprólékos széthordását és lepusztítását az ENSZ is elítélte A demilitarizált zónában fekvő települést a szír kormány nem építette újjá, hanem demonstratív céllal, kitáblázva a romokat és egy kis múzeumot is építve, afféle kültéri kiállítóhelyként őrizte meg; az egykori lakók ma más városokban élnek.

Varosha, Famagusta, Ciprus. Fotó: Julienbzh35, Wikipédia

Az 1960-70-es évek fordulóján a ciprusi Famagusta Varosha-negyede a világ egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja volt. Olyan sztárok látogatták, mint Elizabeth Taylor, Richard Burton, Raquel Walch vagy Brigitte Bardot. A növekvő igények ellátására toronyszállók tucatjait húzták fel a homokos tengerpartra. 1974. július 20-án a török hadsereg megkezdte Ciprus megszállását. A frontvonal augusztus közepére érte el Famagustát, amelynek teljes lakossága elmenekült. A fegyveres konfliktusok elmúltával a török hadsereg körbekerítette Varoshát, amelynek területére a katonákon és az ENSZ-megbízottakon kívül azóta sem léphetett be senki. A városrész ezt a megfagyott, 1974-es pillanatot őrzi, bár az épületeken és a köztereken lassan úrrá lesz a természet.

városfejlesztés, örökségvédelem, urbanisztika, város, bodie, pripjaty, belchite, fordlandia, hashima Icon_print

Belchite, a városka egykori főutcája a Tours-i Szent Márton templom maradványaival

A kaliforniai Bodie megmaradt háza ma védett műemlékegyüttes

Az őserdőben alapított Fordlândia nyomait csak néhány rom őrzi

Hashima, az úgynevezett Pokollépcső

Humberstone, az egykori vásárcsarnok és a templom

Egykor Kolmannskuppe, ma Kolmanskop - maradványait lassan betemeti a homok

Az elnéptelenedett francia kisváros, Oradour-sur-Glane főutcájának maradványai

Pripjaty, az egykor ötvenezres város főtere

Pyramiden, a kolónia főtere a világ legészakibb Lenin-szobrával

A szíriai Quineitra ugyancsak a 20. századi háborúk mementója

Varosha üresen álló toronyházai a ciprusi Famagustán

szellemváros index

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317