A háromezres Sásd új oktatási és művelődési központjával jóval nagyobb városoknak mutathat példát.
A valamivel több mint háromezer lelkes Sásd épp félúton fekszik Kaposvár és Pécs között. Ha a baranyai lankák közt kanyarogva, a 66-os út nyomvonalát követve betérünk az 1995 óta városi ranggal büszkélkedő település főutcájára, a templomtól nem messze különös épületen akadhat meg a szem, amely annak ellenére tűnik komótosan helybélinek, hogy teljesen más nyelvet beszél, mint a környezete. Sásd első európai rangú középületét május 14-én adták át, Dévényi Márton és Gyürki-Kiss Pál (Marp Kft.) többéves munkájának eredményeként.
A sásdi Integrált Közoktatási és Művelődési Intézmény új tömbje a meglévő, több szakaszban emelt általános iskola komplexuma mellett áll, két kis korábbi lakóház helyén. Homlokzatának anyaga vörös tégla. Sásd sváb hagyományú település, amelynek legnagyobb épületei az elmúlt századokban a házhelyek hátsó végébe emelt téglapajták voltak – ráadásul többnyire a helyi gyárból való téglával. A homlokzati téglaburkolat az új oktatási épületen a rejtett eresznek köszönhetően szinte észrevétlenül fordul át a natúr cseréptetőbe; olyan apró, de érzékeny és fontos bravúr ez, amely gyökeresen meghatározza a ház megjelenését.
A legkomolyabb kihívást az jelentette, hogy egy a település léptékétől idegen nagyságú, 2600 négyzetméteres középületet kellett az utcába illeszteni, ráadásul a templom közelsége miatt műemléki környezetben. A ház méretét megszabta a legnagyobb és elsődleges fontosságú funkció, a tornaterem előírásos, nyolcméteres belmagassága, de a telek szűkössége miatt egyébként sem adott lehetőséget nagy téri bravúrokra. A végeredmény egyetlen tömeg, amelynek utcai nézetén azonban nem érződik, hogy belül mekkora tereket rejt. Sőt: a szomszédos iskolaépület felől földszintesként indul, majd kissé nekigyürkőzve, egy ugrással nő csak föl emeletesre, hogy a túlsó végében a földszinti menza fölött a helyi könyvtárnak is otthont tudjon nyújtani. „Minimális alázat” – fogalmazza meg, mintegy vezérelvként Dévényi Márton.
Az összetett funkcionális elvárásoknak az építészek azzal is próbáltak megfelelni, hogy a ház a bejárat tengelyében kettéosztható: amíg a tornatermet, az öltözőket és az emeleten kialakított nyelvi labort és zenetermet az iskola használja, az épület másik részében a menza és a könyvtár ettől függetlenül működhet. (A két szekciónak saját, külön lépcsőházat is terveztek, az iskola által igénybe vett terek pedig a szomszédos épületegyüttes felől, egy oldalajtón megközelíthetőek.) Nagyobb rendezvényeken viszont az előcsarnokon keresztül akár egybe is lehet nyitni a tereket.
A tömegképzés, a térarányok, a nagy felületek – sorolja a két tervező a sásdi épület „elvehetetlen előnyeit”. A listára azért van szükség, mert csoda Sásdon sem történt: a legoptimistább kezdeti tervekhez képest a programon időközben vágni kellett, így elmaradt például a környezet rendezése, és lehetne panaszkodni a kivitelezésre is. Ezekkel a lehetőségekkel azonban már tervezés közben számoltak – így az épület bizonyos részletei minden hátráltató körülmény dacára a maradandóságnak készültek és elronthatatlanok. Dévényi Márton szerint ilyen a szomszédos iskolaépülettel kezdeményezett, az azonos ereszmagasságból és anyagválasztásból fakadó „párbeszéd”, vagy a fűrészfogas beépítés vonalát követő, az utcavonaltól így kissé elforduló és saját kis teret képező homlokzat, amelynek az itt álló hatalmas fa ad külön hangsúlyt. Ilyen részlet a szépen komponált főbejárat földszinti bemetszése is.
Mi visz rá egy baranyai kistelepülést, hogy ilyen, a szó legszorosabb értelmében modern, kortárs házat építtessen? A válasz nyilván rendkívül összetett, de egy biztos: Sásd polgármestere és jegyzője végig partnereknek bizonyultak, pontosan tudva, hol végződik saját illetékességük és kezdődik a szakértőké. Egyetlen ponton változott csak a ház az ő kérésükre. Az utcai homlokzaton eredetileg a földszinten hosszú üvegfal húzódott volna, a rendezvényekre tekintettel kinyitva a belsőt az utca felé. Ezt az egy megoldást sokallták a helyiek, mondván: a helyiség elsődleges funkciója mégiscsak a tornaterem. Az építészek meghajoltak az érvelés előtt, amit nem is bántak meg: így alakult ki a hasonló formájú, de változó nagyságú ablakokból álló rendszer, amely az épület egészén végigvonul, egyik fő jellegzetességét adva.
Még ennek a látszólagos exhibicionizmusnak is prózai okai vannak. Az ablakok így a főhomlokzat északi tájolása ellenére egyenletes fényt biztosítanak a tornacsarnokban és a könyvtárban; utóbbiban a körbepolcozott ablakok látványnak sem utolsók. Ráadásul előre és hátulra két kis loggiát is be lehetett illeszteni az emeletre. Ezeknek nem csak könyvtári rendezvények idején jut szerep, de akár kültéri eseményeknél is hasznosak lehetnek – az előbbiről például beszédet lehet mondani a téren összegyűlteknek. A főbejárat és a földszinti étterem sarkon átforduló üvegfala a városias jelleget, a középület-mivoltot erősíti. Az emeletes hátoldalon pedig visszatérnek a két sorba rendezett, de így is széttáncoló ablakok, a déli tájolásra tekintettel mélyen a homlokzatba süllyesztve.
Az összesen 835 milliós, a szomszédos épületek felújítását is magába foglaló beruházás generáltervezője, akárcsak a Marp Kft. jó néhány más munkája, például a pécsi Kossuth tér esetében, Márton édesapjának cége, a Dévényi és Társa. Dévényi Sándor, akit Budapesten a Gellért téri szökőkútról ismerhet a városlakó, a pécsi organikus csoport legismertebb alakjaként meglehetősen eltérő vonalat visz, mint a Marp két fiatal építésze. Erről csak annyit mondanak: „senki sem sablonok mentén működik”, stílustól függetlenül is lehet mindenre jó megoldást találni – a lényeg, hogy a nagyobb döntéseket közösen hozzák meg, így nincs konfliktus.
Sásdon ez működött, és nem csak az építészek között, de a város vezetésével is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a május 14-én, a főbejárat előtti kis téren rendezett megnyitó ünnepségre az építészeket is meghívták, sőt Dévényi Márton beszédet is mondott. Aztán a helyiek hazaballagtak, a pesti építész is visszaautózott a fővárosba. A minimál-költségvetésből megvalósított és ennek ellenére példaértékű oktatási központ azonban maradt Sásdon, és a jövőben is magáért beszél majd.
Integrált Közoktatási és Művelődési Intézmény, Sásd
vezető tervezők: Dévényi Sándor DLA (Dévényi és Társa Kft.)
Dévényi Márton (Marp Kft.)
Gyürki-Kiss Pál (Marp Kft.)
építész munkatársak: Holicska Ádám (Marp Kft.)
Loszmann Dávid (Marp Kft.)
tervezés éve: 2009-2010
kivitelezés éve: 2010-2011
