Logomain

"Nem nőnek való"? Építésznők Magyarországon

By Kovács Dániel 2011. július 21. 10:14

szerk at hg dot hu

Veszprem20130603-19838-muplur.gallery

Csomay Zsófia - Nagy György: Völgyikúti Ház, Veszprém

Pelenyi220130603-19838-1kjt71i.gallery

Pelényi Margit: 116 lakásos szociális bérház, Pécs

Fischerjozsefjaritz-villababa14194120130603-19838-i3ci4s.gallery

Fischer József: Villa a Baba utcában. Statikus: Pécsi Eszter. 1941-42.

Cikkep20130603-19838-1azr5kg.gallery

Pécsi Eszter, V. Pázmándi Margit, Z. Halmágyi Judit és Mináry Olga

Index20130603-19838-m714wj.gallery

Pécsi Eszter, V. Pázmándi Margit, Z. Halmágyi Judit és Mináry Olga index

Minary20130603-19838-wr2ad2.gallery

Janáky István - Mináry Olga - Perczel Dénes: Lakóház, Budapest, 1957

Pazmandi20130603-19838-1jxoiep.gallery

Pázmándi Margit: Lakóház, Hegyalja út 2., Budapest

Varnay20130603-19838-o7us7f.gallery

A szegedi Anna-kút mára elbontott ivócsarnoka Várnay Marianne tervei alapján épült

Nagypal_j20130603-19838-1mjg7ma.gallery

A soproni tűztorony kapuja, mellette a Kissné Nagypál Judit tervezte védőépület

Perczel20130603-19838-19lcd86.gallery

Romos állapota dacára műemlékké nyilvánított (mára felújított) épület a Kazinczy utcában

Deak_palota_eaa040107_220130603-19838-1j5nxbl.gallery

A Deák Palota újjáépített enteriőrje

Még mindig kevés nő vesz aktívan részt a magyar építészeti közéletben. Íme kilenc kivétel a múltból és a jelenből.

Cikkünk első részében napjaink legfontosabb külföldi építésznőivel foglalkoztunk. Míg Zaha Hadid, Odile Decq vagy épp Kazuyo Sejima neve akár az építészet iránt érdeklődő hazai olvasónak is ismerős lehet, addig itthon nagyon kevés építésznő szerepel a sajtóban, jelenlétük a férfiakhoz képest voltaképpen virtuálisnak tekinthető, és alacsony arányuk is csak az elmúlt két-három évtizedben indult növekedésnek.

Pécsi Eszter, V. Pázmándi Margit, Z. Halmágyi Judit és Mináry Olga

A helyzetről sokat elárul, hogy Merényi Ferenc A magyar építészet története 1867-1967 című, 1970-ben megjelent könyvében a több mint félezer illusztráció és a hozzájuk kapcsolódó, ennél is több építésznév között mindössze 9 női név szerepel. Ha ezeknek a neveknek kicsit jobban utánanézünk, az magyarázatot kínál a helyzetre is. Egy részük, például Sasvári Edit vagy Kovács Zsuzsa alapvetően belsőépítészként dolgozott – utóbbi például az 1939-ben elkészült budapesti Mocca eszpresszóval szerepel a könyvben, és azt is megtudhatjuk róla, hogy a háború után gyógyszertárak típusberendezésével, illetve a kisméretű konyhák tömeggyártásra alkalmas berendezésének tervezésével foglalkozott. Más építésznők pályafutásáról már nevük is sokat elárul: a könyvben egy jól sikerült budapesti raktárépülettel szereplő Cs. Juhász Sára családnevének első fele nála komolyabb szakmai pályát befutó férjét, a templomépítészként komoly hírnévre szert tevő Csaba Lászlót takarja.

Persze, nem csak Magyarországon jellemző, hogy feleségként vagy belsőépítészként a nők értelemszerűen a háttérbe szorulnak, a publikációknál jó esetben is a második helyen jelennek meg. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a női hallgatók száma a hagyományosan férfidominanciájú építészkarokon (is), „a műszaki egyetem építész karán az 1990-es években a lányok aránya 25% körül mozgott, 1999-ben már a felvettek között 53,3%-os, 2007-ben pedig 57,6% volt a lányok aránya” – írta Csillag Katalin 2009-ben, Járomi Irén Ybl-díjához gratulálva. Ennek ellenére Magyarországon továbbra is két kézen meg lehet számolni az önálló irodát fenntartó, vagy szakmai szervezetekben vezető szerepet betöltő építésznőket. Nem csoda, hogy a szakma legnagyobb kitüntetése, az 1953 óta évente többeknek is odaítélt Ybl-díj sokszáz kitüntetettje között mindössze 37 női nevet találunk – az utóbbi tíz évből csupán négyet.

„…ha valaki azt állítja, hogy az építészeti szakma nem való nőknek, az meglehetősen le van maradva” – szögezi le idézett véleményében Csillag Katalin, maga is neves építész, a férjével közösen alapított 3h vezetője. Véleményének alátámasztására a magyar építészet múltjának és jelenének néhány meghatározó női alkotóját mutatjuk be az alábbiakban, szubjektív és természetesen nem hiánytalan válogatásban.

Csomay Zsófia (*1940)

A Csomay Zsófia és Nagy György tervezte Völgyikúti Ház Veszprémben

1959-64 között Pogány Frigyes alatt tanult a Magyar Iparművészeti Főiskola építész tanszékén. Közel húsz évig dolgozott a KÖZTI műhelyében, eleinte belsőépítészeti feladatokon. 1986-tól a SOFORM Stúdió, 1990-től a CET Budapest vezető tervezője. Számos elismerése közül kiemelkedik a Hegedűs Péterrel tervezett Békés Megyei Könyvtárért kapott Ybl-díj (1986), az 1994-es, illetve a 2004-es Pro Architectura-díj (előbbi a Veres Pálné utcai, Heppes Miklóssal tervezett Art Hotelért, utóbbi a Nagy Györggyel közösen tervezett veszprémi Völgyikúti házért). Két éve Nagy Györggyel közös munkája első helyezést ért el a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely fejlesztésére kiírt pályázaton. Hivatásáról egy 2011-es interjúban ezt mondta: „Egyáltalán nem nőnek való. Az életforma, a komplex szellemi feladat együtt tartása teljes embert kíván. (…) …nagyon ritkán tud egy nő reggel nyolctól éjjel tizenkettőig csak ezzel foglalkozni. (…) Hiába tudom, hogy megvan a tehetségem ehhez a munkához (ez sokszor kiderült), mégis valahogy kielégületlen maradtam, mert úgy éreztem, hogy nem tudok eléggé a dolgok végére járni.” Mostanában többek közt a Corvin Sétány új lakóépületén dolgozik. (A Borderline Architecture videója arról, hogyan rajzol Csomay, itt látható.)

Dr. Kiss Tiborné Nagypál Judit (1924-1980)

A soproni tűztorony kapuja, mellette a Kissné Nagypál Judit tervezte védőépület. Kép © PennyJey, flickr.com

Az építészszakmához képest a hazai műemlékvédelem történetében kiemelt szerep jut a nőknek. A számos kiváló tervező közül is kiemelkedik Kissné Nagypál Judit, aki kulcsszerepet játszott abban, hogy a második világháború után a magyar műemlékvédelem európai hírnévre tett szert. Példamutató munkái közül mindenképp említést érdemel a celldömölki romtemplom helyreállítása, illetve a karcsai református templom innovatív, az eltűnt középkori térarányokat visszaidéző rekonstrukciója (1964-69). A legtöbbet Sopron köszönhet neki; őt dicséri a soproni Tűztorony középkori maradványainak védőépülete, a Városfal és az Előkapu helyreállítása, valamint a középkori városmag átfogó rekonstrukciója, amelyet 1980-as, váratlan halála szakított félbe. 1981-ben munkásságát posztumusz Magyar Műemlékvédelemért díjjal ismerték el, 2010-ben posztumusz Ybl-díjat kapott.

Mináry Olga (1929-2000)

Id. Janáky István - Mináry Olga - Perczel Dénes: Lakóház, Budapest, 1957

1951-ben szerzett diplomát a Műegyetemen; három évig az egyetem rajzi tanszékén dolgozott, majd 1955-től az IPARTERV munkatársa lett. Még az egyetemen közreműködött az Iparművészeti Főiskola (a mai MOME) főépületének tervezésében Farkasdy Zoltánnal, majd 1957-ben Janáky Istvánnal és Perczel Dénessel megtervezhették a szocreál utáni Budapest egyik első modern épületét, a Frankel Leó utcai sarokházat (a Bambi presszó épülete). Az 1958-as Országos Lakáspályázaton megvételt nyert tervével, ami az óbudai kísérleti lakótelep részeként meg is épült. A típustervvé nyilvánított művet később maga is több helyszínre adaptálta. 1966-ban készült el legjelentősebb középülete, a Magyar Almuníniumipari Vállalat székháza az Újpesti rakparton. Az Iparterven belül jelentős ipari építkezéseket koordinált a székesfehérvári KÖFÉM-től a péti nitrogénművek építkezéséig, szabadidejében pedig lakóházakat tervezett. Ezek közül kiemelkedik az olaszországi Brescia városában felépült 67 családi házas telep 1974-ből.

Pécsi Eszter (1898-1975)

Fischer József: Villa a Baba utcában. Statikus: Pécsi Eszter. 1941-42.

Magyarország első statikusnője Pollák Eszter néven látta meg a napvilágot Kecskeméten. 1915 és 1919 között a Technische Hochschule hallgatója volt Berlin-Charlottenburgban, majd itthon fejezte be tanulmányait. 1920. március 8-án vehette át diplomáját a Műegyetemen. 1920-30 között a Guth és Gergely mérnökirodában dolgozott, majd – ismét első nőként – önálló mérnökirodát alapított, amely 1948-is működött. Munkáját dicsérik többek közt a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszoda, a Fiumei úti Baleseti Kórház, a Kútvölgyi kórház szerkezeti tervei. Férjével, az építész és szociáldemokrata politikus Fischer Józseffel együtt is sokat dolgozott együtt, valamint részt vettek a magyarországi modern építészeti mozgalom szervezésében. A háború után 1969-tól állami alkalmazásba került, de miután férje 1956-ben szerepet vállalt a forradalmi kormányban, elbocsátották. Pécsi ekkor Bécsbe, majd csakhamar az Egyesült Államokba költözött, 1948 óta ott élő kisebbik fiához. New York-ban is komoly karriert futott be a Farkas & Barron mérnökiroda, majd a SOM munkatársaként; több épületen dolgozott együtt Breuer Marcellel, és 1965-ben az év statikusának választották. Férje 1964-ben követte az emigrációba. Pécsi Eszter 1975-ben hunyt el, hamvai kívánságának megfelelően Budapesten nyugszanak, 1995-ben elhunyt férjével közös sírban.

Perczel Anna (*1942)

Romos állapota dacára műemlékké nyilvánított (mára felújított) épület a Kazinczy utcában. Kép © *hettie*, flickr.com

1967-ben végzett a Műegyetem építészmérnöki karán, majd 2004-ig a Budapesti Várostervező Intézet, illetve a VÁTI Kutatási és Műemléki Irodájának munkatársa volt. Elsősorban településtervezőként dolgozott, de figyelemreméltó építészeti munkája a Vadász Györggyel közösen tervezett Árnyas utcai lakóház (Budapest, 1973), jellegzetes, plasztikusan tagolt teraszkorlátaival. 1975-77 között Algériában, 1980-ban és '82-ben pedig Mozambikban dolgozott. 1984-ben a Duna kör alapító tagja volt. 1996-tól a régi pesti zsidónegyed értékeinek feltárásán és publikálásán dolgozott, lényegében neki köszönhető, hogy az utolsó utáni pillanatban Belső-Erzsébetváros számos veszélyben forgó emlékét sikerült megmenteni. 2004-ben létrehozta az ÓVÁS! Egyesületet, 2007 végén pedig megjelent a Védtelen örökség című könyve a negyed épített értékeiről.

Pelényi Margit (*1951)

Pelényi Margit: 116 lakásos szociális bérház, Pécs. Kép: hg.hu

Pécs kortárs építészetének meghatározó alakja, az 1990-ben alapított Duplán Építésziroda vezetője. Az egyetem után építész bátyja, Gyula hívására négy évet a zalaegerszergi Zalatervnél dolgozott, majd 1979-től Pécsen él. Legfontosabb munkái az elmúlt évekből a pécsi soklakásos társasház, a Forbát utcai Magház és a pécsváradi tanuszoda, utóbbi a kilencvenes években emelt sportcsarnok és erdészeti központ után a harmadik középülete a településen. Kifejezetten foglalkoztatja a kisebbségek helyzete: tervezett otthont Sajókazára a Dr. Ámbédkar Iskola számára, és az ő munkáját dicséri a hátrányos helyzetű diákokat segítő (mára bezárt) mánfai Collegium Martineum épülete is (1999). 2006-ban Ybl-díjat kapott. 2007-es budapesti kiállításához kapcsolódóan ezt írta: „…nem filozófiák mentén, nem előre kitalált gondolati programhoz alkalmazkodva dolgozom. Ennél pragmatikusabb és ennél ösztönösebb az én munkamódszerem.”

Várnay Marianne

Várnay Marianne: Az Anna-kút ivócsarnoka, Szeged

Az első női mérnökhallgatókat Tresó Tamásné Bárány Ildikó kutatásai szerint az első világháborút követő években vették fel a Műegyetemre. Közöttük egyetlen építész volt: Sternberg-Várnay Marianne. Életéről sajnos keveset tudunk. A diploma után Szegeden dolgozott. Az Anna-kút modern vonalú ivócsarnokát 1938-ban tervezte, de Méder Dániel neve alatt épült meg (az 1960-as években elbontották). Az ő munkáját dicséri a Tisza Lajos krt. 97. alatti volt OTI-központ is, homlokzatán Lőte Éva szobraival.

V. Pázmándi Margit (1930-1995)

Pázmándi Margit: Lakóház a Hegyalja úton, Budapest

„Az egyetlen kétszeres Ybl-díjas építésznő” – Pázmándi Margit életmű-kiállítása ezzel a mottóval nyílt meg 2004-ben a HAP Galériában. Munkáinak számát és minőségét tekintve egyaránt vezető építészeink közé tartozik a hatvanas-hetvenes évekből. Budatétényben született, majd a budai Szent Margit Intézetben érettségizett. Felvették a Képzőművészeti Főiskolára és a Műegyetem Építészkarára is, csak édesapja unszolására döntött az utóbbi mellett. 1952-ben diplomázott. Kis kitérők után kilenc évig a KÖZTI-ben, Rimanóczy Gyula műtermében dolgozott, majd nyugdíjazásáig az ÁÉTI-ben dolgozott, idővel műteremvezetőként. Fontos művei közé tartozik a balatonfüredi Hotel Annabella (1968), a budatétényi Kertészeti Kutató Intézet (1972), a Kútvölgyi kórház bővítése (1979) és mára elpusztított bölcsődéje, a Hegyalja út 2. alatti sarokház, vagy a balatonfüredi szívkórház új pavilonjai. Virág Csabával közösen több tervpályázaton ért el komoly sikereket: a budai Szent György tér rendezésére készített munkájuk megosztott első díjat, a visegrádi Mátyás Király Múzeumhoz készített tervük kiemelt I. díjat kapott.

Z. Halmágyi Judit (*1962)

A Deák Palota újjáépített enteriőrje. Kép: EEA Budapest

Valószínűleg napjaink legismertebb magyar építésznője, amit a budapesti önkormányzat Városfejlesztési és Városképi bizottságában évekig betöltött szerepének, illetve jelentős megvalósult épületeinek köszönhet. 1986-ban diplomázott a Műegyetemen, majd tanára, Virág Csaba műtermében dolgozott a LAKÓTERV-nél 1994-ig. Ekkor hozták létre a Virág Csaba & ZHJ Építészirodát, amelyben a Kálvin téri 11. szám alatti irodaház tervei megszülettek. 2001-től Erick van Egeraat budapesti építészirodájának tagja, 2002-től társépítésze volt. Itt született legismertebb alkotása a nívódíjjal elismert Deák Palota. Fővárosi szerepvállalása idején elsősorban uniós projektek előkészítésével foglalkozott. A ZHJ Építésziroda 2001 óta többnyire másokkal kollaborációban valósítja meg terveit: a Gül baba türbéje alá tervezett lakóházon például a Sagra Architects-szel dolgoztak együtt, a 2010-es shanghai EXPO pavilonjának pályázatán pedig a VTCS-vel indultak.

építészet, magazin, z. halmágyi judit, magyarország, perczel anna, csomay zsófia, pelényi margit, pécsi eszter, kiss tiborné nagypál judit, várnay marianne, v. pázmándi margit Icon_print

Csomay Zsófia - Nagy György: Völgyikúti Ház, Veszprém

Pelényi Margit: 116 lakásos szociális bérház, Pécs

Fischer József: Villa a Baba utcában. Statikus: Pécsi Eszter. 1941-42.

Pécsi Eszter, V. Pázmándi Margit, Z. Halmágyi Judit és Mináry Olga

Pécsi Eszter, V. Pázmándi Margit, Z. Halmágyi Judit és Mináry Olga index

Janáky István - Mináry Olga - Perczel Dénes: Lakóház, Budapest, 1957

Pázmándi Margit: Lakóház, Hegyalja út 2., Budapest

A szegedi Anna-kút mára elbontott ivócsarnoka Várnay Marianne tervei alapján épült

A soproni tűztorony kapuja, mellette a Kissné Nagypál Judit tervezte védőépület

Romos állapota dacára műemlékké nyilvánított (mára felújított) épület a Kazinczy utcában

A Deák Palota újjáépített enteriőrje

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317