Méghozzá nem külső helyszínen, hanem a Párizs szívében fekvő történelmi múzeumépület környékén. I. M. Pei legendássá vált, 1989-ben átadott üvegpiramisát és a hozzá kapcsolódó új tereket ugyanis évi négymillió látogatóra tervezték – ma viszont már évi kilencmillióval kell megbirkóznia. A bővítésről egyelőre nem tudni konkrétumot, csak két, a tervezésre felkért építész és egy koncepció ismert.
Méghozzá nem külső helyszínen, hanem a Párizs szívében fekvő történelmi múzeumépület környékén. I. M. Pei legendássá vált, 1989-ben átadott üvegpiramisát és a hozzá kapcsolódó új tereket ugyanis évi négymillió látogatóra tervezték – ma viszont már évi kilencmillióval kell megbirkóznia. A bővítésről egyelőre nem tudni konkrétumot, csak két, a tervezésre felkért építész és egy koncepció ismert.
A brit építész, Amanda Levete nemrég a New Statesman magazinak szellőztette meg: a Louvre az ő irodáját is meghívta a bővítés tervezésére. Levete koncepciója a földszinten nyitott négy új bejárattal számolt volna, a híres piramis alatti teret pedig pihenővé alakítaná. A Louvre tetszését azonban nem nyerte el, így Levetének marad a legfrissebb munka, a londoni Victoria & Albert Museum bővítése.
Ennél is tovább ment a párizsi Carl Fredrik Svenstedt Architecte, amely nyilvánosságra hozta a Louvre bővítésének koncepcióját – azt azonban nem tudni, ez a megvalósításra esélyesek között szerepel-e. A Stockholmban született, de 11 éve Párizsban dolgozó építész terve formanyelvében organikus, anyaghasználatában a Pei-féle bővítéssel kommunikál, elhelyezkedését tekintve pedig a történelmi épületegyüttes U alakú udvarát zárja le. Bár ezzel történelmi állapotot „állít helyre”, hiszen az új épületszárnyat pontosan az 1871-ben felrobbantott és leégett Tuileriák-palotájának helyére tervezi, Svenstedt vélhetően nem váltja ki a párizsi műemlékvédők egyöntetű lelkesedését.
Ezt a helyzetet az építész háromfázisú építkezéssel védené ki: először a bővítés terét és méretét érzékeltető ideiglenes építési állványzatot állítana fel a helyszínen, majd az ebben kifeszített hatalmas vásznakkal érzékeltetné az épület belső dimenzióit. Ezután készülhetne el a végleges épület, amely maga is félig-meddig áttetsző-átlátszó struktúra.
