Logomain

Veszélyben a falvak építészeti öröksége

By Ongrádi Melinda 2011. július 5. 10:03

szerk at hg dot hu

Cikkep_120130603-19838-y7wsyo.gallery

Sátortetős házak valahol Magyarországon

Istvanfi_gyula_portre20130603-19838-1xy8sua.gallery

Istvánfi Gyula

Holloko20130603-19838-elelh.gallery

Hollókő

Skanzen20130603-19838-gzkqs7.gallery

A szentendrei Skanzen

Bakonybel20130603-19838-m898vc.gallery

Bakonybél főutcája

Cserepfalu20130603-19838-bspmke.gallery

Cserépfalu

Nograd20130603-19838-1wmtwa4.gallery

Nógrád látképe

Falu_index_120130603-19838-qtimly.gallery

falu index 1

Falu_index_220130603-19838-uttoof.gallery

falu index 2

Falu_index_320130603-19838-1gp7nrd.gallery

falu index 3

Dsc07941_galesz20130603-19838-bzs8iz.gallery

Tényő faluképi vizsgálata tablókon

Dsc07942_galesz20130603-19838-hxl84v.gallery

Tényő faluképi vizsgálata tablókon

Dsc07943_gales20130603-19838-esdbws.gallery

Tényő faluképi vizsgálata tablókon

Dsc07944_galesz20130603-19838-t2lbpz.gallery

Tényő faluképi vizsgálata tablókon

Dsc07945_galesz20130603-19838-119viw5.gallery

Tényő faluképi vizsgálata tablókon

Nyito20130603-19838-nq7z2r.gallery

Tényő faluképi vizsgálata tablókon nyitó

Ízlésbeli káosz, érdektelenség, szorongató napi gondok miatt tűnhet el, ami az elmúlt évtizedekben még megmaradt.

Röpiratot jelentetett meg a magyar falvak építészeti hagyományairól az Építészfórum honlapján Istvánfi Gyula, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának professzora. A szakember úgy érzi: az utolsó órában vagyunk, ha tenni akarunk valamit a vidéki települések építészeti örökségének megmentéséért, mert a falu építészetének megóvása jóval több, mint szigorúan vett népi építészeti műemlékek védelme, amelyekből napjainkra amúgy mindössze 3-400 maradt.

A települések azonban általában nem kezelik prioritásként az épített környezet kérdését, a megoldandó napi gondok mellett ez háttérbe szorul. A Népi építészet tárgyat több évtizede oktató és több száz település felmérési anyagát őrző, Forster Gyula-, Ybl Miklós- és Széchenyi-díjjal is kitüntetett professzorral a helyi értékvédelem működésképtelenségről, az építési szokások felemásságáról beszélgettünk.

hg.hu: Mi adta az aktualitást a röpirat megjelentetéséhez?
Istvánfi Gyula: A magyar falu az 50-es évektől kezdve három nagy krízist is átélt. Az első ilyen volt a kollektivizálás a szocializmusban, amikor a föld elvesztette a birtokosát, és amely bérmunkássá tette a parasztokat. A második a rendszerváltás: a földtulajdon nagy része spekuláció tárgyává vált és városi ember, sőt, sokszor külföldiek kezébe került, akik nem tudnak vagy nem is akarnak vele mit kezdeni. A harmadik pedig napjaink pénzcentrikus világa, amely végképp eltörölte a hagyományos falusi értékeket. Napjainkban ismét sok szó esik a vidék felemeléséről – így ez lehet a negyedik átszervezési csapás a falura és a faluképre, ha ismét érzéketlenül bánunk a falu építészeti hagyományával. Rossz a helyzet, az utolsó órában vagyunk, hogy végre felismerjük kulturális örökségünknek ezt a sajátos világát. Elkeseredésemben neveztem röpiratnak a dokumentumot.

hg.hu: Hogyan hatottak az említett folyamatok a falu építészetére?
Istvánfi Gyula: A parasztság tehát megszűnt, az ember azonban élni akar, az építési ösztön, szándék változatlan. Ennek jegyében először jött a sátortetős kockaház-epidémia; ez a háztípus azonban még istenes, hiszen az egyszintes épülettípus az adott körülmények között optimális megoldás volt. Majd jöttek a „minél nagyobb, annál jobb” jegyében a lakóház-tornyok, amelyek általában rondák is, hiszen gyakorlatilag bárki tervezhette őket. Végül itt a mediterrán-korszak, de volt olyan megrendelő is, aki a német tévésorozat láttán Guldenburg-házat kért az építésztől… A modernizációs inger természetes, és ha nem olyan a kulturális környezet, hogy támpontot ad, nos, akkor történhetnek meg ezek a dolgok.

hg.hu: Mit tehet személyesen az építész e tendenciák ellen?
Istvánfi Gyula: 25 éve oktatom a Népi építészet tárgyat az egyetemen. Olyan elődeim voltak, mint Medgyaszay István vagy Varga László; nekik is köszönhető, hogy meg lehetett teremteni ezt a tárgyat. Egyre inkább az a benyomásom azonban, hogy mindez pusztába kiáltott szó. A nemzeti, logikus építőhagyományokat nem kedvelik, sőt, sokszor lenézik. A szakma nem foglalkozik a falu értékeivel – legfeljebb néprajzosok, néha urbanisták vizsgálják azokat. A hagyományőrző falvak is inkább a népzene, néptánc, népi mesterségek, népviselet területét hangsúlyozzák, a házakról már nincs szó.

12 éve van helyi értékvédelmi rendelet, 5 éve kellene lennie szerkezeti tervnek a településeken. Nagyon sokszor azonban, ha készült is, utóbbi szakszerűtlen, sokszor rohammunkában állították össze. Az évek során diákjaimmal számtalan felmérőtáborban dokumentáltuk a településeket, több százat felmérve, hatalmas adatbázist létrehozva ezzel. Az elkészült rajzokat mindig kiállítjuk az adott településen, ahol sokszor a helyiek is rácsodálkoznak épített környezetükre – akik valószínűleg a megszokás miatt sem veszik észre addig ezeket az értékeket. Mégsincs különösebb fogadókészség az így készült dokumentációra – az épített környezettel kapcsolatban sokszor elhangzik, hogy „nem ez legnagyobb problémánk”.

hg.hu: Hogyan zajlik egy ilyen felmérés, milyen dokumentáció készül?
Istvánfi Gyula: A felmérések során tablók vagy 30-60 oldalas tanulmányok készülnek, amelyen a diákok fényképeken bemutatják a településre jellemző épülettípusokat (nemcsak a népi építészet műemlékeit!). Történeti térképek segítségével szemléltetik a település fejlődését és szerkezetét, meghatározzák annak történelmi központját, osztályozzák az épületállományt (műemlék, tájegységbe illeszkedő régi ház, még elfogadható egyéni épület, méretében és jellegében sem illeszkedő ház stb.), majd kijelölik a helyi védelemre javasolt területet. Ez sokszor nem egyezik a helyi értékvédelmi előírásokkal vagy elképzelésekkel.

hg.hu: Ma sokszor elhangzanak olyan vélemények, hogy a falu mint olyan létezése már nem indokolt…
Istvánfi Gyula: Valóban van olyan vélekedés, hogy a falu versenyképtelen – úgy is mondhatnánk, a falu a gazdasági elvetettség állapotában van. Ugyanakkor ma is számos szempont indokolja létét. Csak kettőt említek. Ma a falusi élelmiszer-termelés tönkre van téve. De az élelmiszereink egyetlen forrása a falu. Ha majd az energiaárak tovább növekednek, már senki nem fogja ide szállítani például a kínai vagy spanyol zöldséget. Emellett a falu meg tudja termelni a saját energiaszükségletét is. Régen, az elektromos áram bevezetése előtt a falu gyakorlatilag nulla külső energiát használt fel. Ebből a szempontból előnyei újra fel fognak bukkanni. Ausztriában például láthatók régi vízimalmok, kiserőművé átalakítva. Felhozhatjuk példának a kert végében felállított szélkereket, vagy a fahulladékkal működő fagáz-motorokat is. Ilyeneket én még tanultam, ma pedig kutatjuk a „zöld energiákat”, de ilyenekre már nem emlékszünk.

Nem örülök, ha a vályogtéglát említik a népi építészet első számú értékének, mert én a falu építészeti hagyományait hangsúlyozom, de a mai agyonszigetelt, nem szellőztetett passzívház-őrület fényében a versenyképes megoldás a vályog – amely ma ugyan drága, de a helyi termelést újra fel lehet eleveníteni, azonkívül ez helyi munkaalkalom. És lehet korszerűsíteni.

És ne feledjük a falu évezredes küldetését. Régen úgy mondták, hogy megülték a területet a falvak – ahonnan eltűnik az ember, ott visszaveszi a területet a természet, vagy olyanok telepednek meg, akik kiélik a lehetőséget és továbbállnak. Jellemző a falut megtartó központok elvesztése is: Trianon után az új határok peremvidéke mentén szegényedtek el az éltető központokról elvágott falvak. Továbbá, a falvak demográfiai tartalékot jelentettek, ma elnéptelenedést. Ma minden a fővárosban van. A kultúra fenntartásához is jellemző egy adat: az 1820-30-as években Pest-Budán mindössze egy költőt tartottak számon: Virág Benedeket. A többi nagyság, a reformkori nemzedék szellemi kiválóságai mind vidéken éltek!

hg.hu: Mi teszi élővé a hagyományokat?
Istvánfi Gyula: Az egyszerű utánzás nem egyenlő a hagyománykövetéssel! Jellemző félreértés volt a „tulipán-vita”, amely 1975-ben robbant ki a paksi lakótelep nagypanelos házainak díszei kapcsán. Jóval többről volt azonban itt szó, mint a panelház bütüjére festett motívumok. A Csete György nevével fémjelzett építkezés részeként például az addigi csőszerű, a főzésre mint üzemre készülő panelházi konyha helyett jóval tágasabb, a család életében központi szerepet játszó konyhakialakítással készültek a lakások – a konyha mint szakrális középpont pedig a magyar építészet sajátja.

Kodály Zoltán fogalmazta meg: a hagyományt nem szabad múzeumi vitrinbe tenni; ez az, ami a miénk, és mindig képes megújulni, haladni a korral.

hg.hu: Az elmúlt évtizedekben voltak-e pozitív kezdeményezések, és ha igen, milyen hatással jártak?
Istvánfi Gyula: A két világháború között, de még a 60-as években is, több falu épült teljesen hagyományos szellemben. Kathy Imre, akit a magyar falu apostolának is nevezek, teljes faluterveket készített, korszerű hagyománykövető házakkal, főtérrel. A 70-es években pedig az egyes tájegységekre készültek ajánlati lakóház-tervek – ezek nagyon jók voltak, mert az ÉTK-tól fillérekért meg lehetett kapni a dokumentációkat. De ilyen ház kevés épült. Ekkor már az egyéni elképzelések voltak divatosak. Egyébként még pozitívumnak is tekinthető, hogy nem nagyon foglalkoztak a faluval.

A szegénység miatt is – főleg az 1000 főnél kisebb lakosú településeken – sok hagyományos érték megmaradt. Ezekre kellene ügyelnünk most. A hajdani Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a népi építészetet egyszerűen a műemlékvédelem feladatává tette. Hasonlóképpen a szerveződő skanzenek az elmúlt világ bámulnivaló tárgyának tekintették a népi építészetet; „lám, ilyen szegény volt a régi falu”, sugallták. De legalább megmaradtak a „génhordozó” emlékek, e nélkül talán eredeti alkotásokkal nem is rendelkeznénk.

Ma az elmúlt évtized természeti katasztrófáit követő helyreállításokat tervező Makovecz-iskola épített és épít korszerű, hagyományos szellemű házakat.

hg.hu: Milyen hatása lehet a röpiratnak?
Istvánfi Gyula: Múlt hétvégén egy konferencián terjesztettem az eszmét, és jövő hétvégén is részt veszek egyen – remélem, hogy itt lesz fogékonyság rá! Most talán esély van rá, hogy a falufejlesztés kapjon pénzt, szakembereket. Az a tapasztalatom egyébként, hogy például az építésügyért felelős miniszter által létrehozott Építésügyi Fórumon központi téma az építés jogi, törvényi háttere, a jogosultságok. Reménykedem benne, hogy ennek nyomán felmerül a hagyománytudatosság is.

A vidékfejlesztési elképzelésekben pedig remélem, lesz anyagi és adókedvezményi támogatás a kisebb és nagyobb mezőgazdasági üzemek hagyományos szempontokat követő fejlesztésére.

A röpirat teljes szövege itt olvasható.

építészet, magyar építészet, kulturális örökségvédelem, népi építészet, falu, istvánfi gyula, magyar falu, a magyar falu építészeti hagományai, falukép Icon_print

Sátortetős házak valahol Magyarországon

Istvánfi Gyula

Hollókő

A szentendrei Skanzen

Bakonybél főutcája

Cserépfalu

Nógrád látképe

falu index 1

falu index 2

falu index 3

Tényő faluképi vizsgálata tablókon

Tényő faluképi vizsgálata tablókon

Tényő faluképi vizsgálata tablókon

Tényő faluképi vizsgálata tablókon

Tényő faluképi vizsgálata tablókon

Tényő faluképi vizsgálata tablókon nyitó

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317