Groningenben elkészült a helyi Diákhitel Központ és a nemzeti adóhivatal új otthona – és amellett, hogy szép, még okos is.
A boldog adóhivatalnok jobban dolgozik. A magyar adófizetők többsége valószínűleg ingatná a fejét erre a felvetésre, Hollandiában azonban másképp gondolják. Groningenben egy méretes közpark közepén nemrég készült el az a 92 méter magas toronyépület, amely a helyi Diákhitel Központ és a nemzeti adóhivatal új otthona – és amellett, hogy szép, még okos is.
A több mint 48 ezer négyzetméteres, tehát igencsak méretes épület számára egy ősfás, lágy talajú park, a Sterrebos szélén jelölték ki a helyet. A beruházást a Rijksgebouwendienst, azaz az állami építkezésekért felelős ügynökség kezelte, amely a DUO² magánbefektetői konzorciumot bízta meg a megvalósítással és a 20 éves működtetéssel. Az építészeti tervezéssel már a konzorcium kereste meg Hollandia egyik legismertebb irodáját, az UNStudiót. A közeljövőben a park újjáépítésére és egy 1500 négyzetméteres, kereskedelmi célú pavilon felhúzására is sort kerítenek, mostanra azonban az első fázis, az irodaépület készült el, amelybe lassan beköltöznek a használók is.
Azon sem csodálkoznánk, ha Groningen polgárai ezentúl mosolyogva indulnának adóügyeik intézésére, már előre örülve a rájuk váró esztétikai élménynek. Az építészeknek ugyanis bevallottan hasonló volt a céljuk – a szokásosnál lágyabb, humánusabb, hívogatóbb arculatot teremteni. A megkívánt alapterület miatt nem lehetett kikerülni, hogy magasház épüljön – ehhez pedig a köztudatban többnyire a modern irányzatok erőteljes, fém-beton-üveg hasábjai kapcsolódnak; ilyenek állnak a közvetlen környéken is. Épp ennek kontrasztjaként kapott az adóhivatal aerodinamikus, lágyan hullámzó köntöst, amelyben azért rá lehet ismerni az építésziroda korábbi munkáira.
A toronyban 2500 munkaállomást alakítottak ki, amelyekhez a 21 ezer négyzetméteres mélygarázsban 675 parkolóhely és nem kevesebb mint 1500 kerékpártároló tartozik. Az építészek kerülni próbálták az óriási alapterületen elhelyezett, egységes funkció monoton hatását, ezért a semmibe vezető, sötét középfolyosók helyett minden közösségi és közlekedőteret változatos alaprajzzal és kialakítással láttak el, egyfajta „belső tájat” hozva létre. Ezt a célt, valamint a környező táj látványának feltárását szolgálja a sok üvegfelület az épület belsejében és a homlokzaton.
A tervezők szerint Groningenben Európa egyik leginkább környezetbarát és fenntartható irodaépülete született meg. Ez már az alapprogramban is elvárás volt, amire a tervezés során energia- és építőanyagtakarékossággal próbáltak válaszolni. Ilyen például az előírásos 3,60 méteres belmagasság 3,30-ra csökkentése, amely nemcsak olcsóbb megvalósíthatóságot eredményezett, de az épület teljes magasságát is redukálta 7,5 méterrel. Az épülettesten körbefutó ablaksávok között, a mellvédeken osztópárkányokat alakítottak ki, amelyek kiugrását két tényező határozta meg: az egyik a benapozás, azaz a belső terek árnyékolása, a másik pedig a légmozgás – az osztópárkányok rendszere lényegében szélcsatornaként működik a nagyméretű épülettesten. Nem számít újdonságnak, de a dolgozók közérzetét jelentős mértékben javítja az épületbe jutó természetes napfény és az irodák személyre szabottan kezelhető fűtése, hűtése, valamint a nyitható ablakok.
A szellőztetésért nagynyomású, beépített rendszer felel, amelynek energiaszükségleteit nagyban csökkenti az épület 11. emeleti homlokzatának speciális kiképzése. A tervek között az is szerepel, hogy az adóhivatal adatközpontja által termelt hőt a közelben épülő lakóházak fűtésére fogják használni. A tervezésnél az is elvárás volt, hogy a jövőben lakócélra is használni lehessen – ezt figyelembe vették a liftek, a lépcsők és a technikai magok elhelyezésénél, és az irodaházakban szokásos 1,80 méteres szerkezeti raszter helyett 1,20 métereset használtak.
A jelenlegi használat azonban egyelőre az adóhivatal, ezt kellett elviselhető köntösbe öltöztetni. A Studio Linse bevonásával készült belsőépítészet vidám, helyenként harsány színekkel, izgalmas grafikai elemekkel és egyszerű bútorokkal teremt jól használható tereket. Kifejezetten meglepő elem a rózsaszínűre pingált ügyfélfogadó pultok sora, amelyeket kis fülkékbe helyeztek. A játékosság sosem öncélú és nem megy a praktikum rovására sem, viszont sikeresen eltereli a figyelmet az olyan, gazdaságos megoldásokról, mint a nyersen hagyott födémek vagy az egyszerű fémhálós korlátok.
A teljes beruházás az első, sikeres próbája egy kísérletnek, amely a PPP-projektek ésszerűsítését célozza meg. Az első lépésben a kormányzati szerv pályázatot írt ki magánbefektetők részére, majd az esztétikai, műszaki és pénzügyi tényezőket is figyelembe véve hozta meg döntését. Innentől a projekt „életciklusa”, azaz a tervezés, az építés, a finanszírozás, a működtetés és a karbantartás a magánberuházó kötelessége és privilégiuma (ebből ered az eljárás neve – „Design, Build, Finance, Maintain and Operate,” azaz DBFMO). Ez mindkét fél számára előnyössé teszi, hogy minden érintett szakterület képviselői: tervezők, ügyvédek, urbanisták, pénzügyesek és az épületmenedzsment szakértői a kezdetektől együtt dolgozzanak a legjobb, leginkább költséghatékony és fenntartható megoldásokon. A tapasztalatok szerint ez az eljárás a hagyományos ajánlattételekhez képest csökkenti a költségeket, ráadásul segíti a kreatív ötletek kidolgozását és beépülését is. A megbízónak nem ahhoz fűződik érdeke, hogy a legolcsóbb ajánlatra bólintson rá, hanem a teljes futamidőt nézve kell megkeresnie a leghatékonyabb programot.
