Logomain

Osztrák innovációs díjat kapott a Szociális Építőtábor

By Fehér Kata 2011. május 17. 09:30

szerk at hg dot hu

Feherkata_szocepito-120130603-19838-fj2t6w.gallery

szociális_építő_1

Feherkata_szocepito-220130603-19838-e0humd.gallery

szociális_építő_2

Feherkata_szocepito-320130603-19838-1mu02tc.gallery

szociális_építő_3

Feherkata_szocepito-420130603-19838-1ublmat.gallery

szociális_építő_4

Dsc_002520130603-19838-142zzrt.gallery

nagykanizsai1

Dscf796420130603-19838-k0ixrv.gallery

nagykanizsai2

Ketto20130603-19838-c8xa8b.gallery

nagykanizsai3

Önkéntes fiatalok és a helyi lakosok összefogásával újult meg a kilátástalan helyzetű városrész; rangos díjat ért a kezdeményezés.

Rangos elismerést kapott a nagykanizsai szociális bérlakás tömb rendbetételére szerveződött építőtábor, amelyet budapesti fiatalok egy csoportja, a Társadalomelméleti Kollégium tagjai kezdeményeztek: az osztrák Unruhe Magánalapítvány évente odaítélt SozialMarie fődíját nyerte el a projekt. A díjjal kitüntetett kezdeményezés során nagykanizsai családok kaptak lehetőséget, hogy saját, illetve környezetükben levő szociális bérlakásokon végezzenek külső felújítást; munkájuk értékét az önkormányzat lakbérhátralékukból írta le.

Az osztrák alapítvány létrehozója Wanda Moser-Heindl, aki családi örökségét szerette volna hasznosan befektetni: befektetés alatt pedig a jó célokért és kreatív módon küzdő szervezetek pénzügyi katalizálását értette e díjon keresztül. Az ünnepélyes átadásra május 1-én került sor, az osztrák állami rádió kultúrtermében.

2009-ben a Corvinus Egyetem egyik szakkollégiumának, a Társadalomelméleti Kollégiumnak két tagja, az akkori Utca Embere önkéntes hálózattal az esedékes tavaszi kilakoltatási időszak előtt Nagykanizsára utazott, hogy saját szemükkel győződjenek meg a település szociális bérlakóinak helyzetéről.

Egy hajdani virágzó iparváros sorsa körvonalazódott: a századfordulón Nagykanizsa városa rendelkezett téglagyárral, kefegyárral, pótkávégyárral, szeszgyárral és gépgyárral, ezek épületei a mai napig megvannak. A ’30-as években feltárták a zalai kőolaj- és földgázkészleteket, ami szintén jelentős ipart vonzott, és ekkor építették fel az olajipari dolgozók számára a sétányos MAORT-telepet. A várost hagyományosan jelentős hadi- és vasúti központként jegyezték. A hanyatlás azonban a rendszerváltással új szakaszba lépett, így például a Nagykanizsai Sörgyár Rt. 1999-ben befejezte évszázados működését. A korábbi gyári munkások pedig javarészt munka nélkül maradtak, vagy a munkaerőpiac legalsó, már-már feketébe hajló szegmensében egyensúlyoznak. A folyamat még nem ért véget, az utolsó nagyobb gyár, a General Electric üzeme, vagy ahogy a helyiek hívják, „az izzó”, szintén jelentős leépítéseket folytat, amelyek jelenleg is zajlanak.

Adottak tehát egy komplex probléma paraméterei: jelentős a városban a szakképzetlen munkaerő, akik nem tudnak elhelyezkedni. Alapvetően belőlük kerülnek ki a szociális bérlakások bérlői. A lakások, amelyek az önkormányzat tulajdonában állnak, a legtöbbször nem lakáscélra készültek, eredeti állapotuk ennek megfelelően finoman szólva sem kielégítő, az önkormányzat pedig forrás hiányában nem végez felújításokat: annak ellenére nem, hogy ezen épületek külső karbantartása az ő felelősségi körükbe tartozik, míg a belső rész a lakókéba. Minden évben április 15-én véget ér a kilakoltatási moratórium, így azok, akik jelentős lakbérhátralékot halmoztak fel a tél folyamán vagy bármikor korábban, kilakoltathatóak. Innentől kezdve pedig sorsuk sokféle lehet: vagy találnak lakhatást valamilyen rokonnál, esetleg illegálisan húzódnak meg valahol, vagy az utcára kerülnek.

Nagykanizsán két nagyobb szociális bérlakás tömb van, az egyik a Citromsziget névre hallgat, és egy egykori laktanya ma műemlékké nyilvánított épületében található, állapota azonban rettentően leromlott, és az épülettömbből folyamatos a kiköltöztetés. A másik pedig a szociális építőtábor mintaprojektjének helyszíne, a város déli peremén elhelyezkedő, ipari környezetbe ékelődött Ligetváros. Ahogy a neve is mutatja, kellemes fás hely: az első házsor után azonban megakad az ember szeme az egyik málló vakolatú falra firkált „getó” feliraton. Ez a kifejezés első ránézésre talán erősnek tűnik, de ha az ember kicsit megfigyeli a terület vérkeringését, látja, hogy igenis erősen szegregálódó területről van szó. A kanizsai városközpont messzebb van Ligetvárostól, mint a következő falu, Miklósfa. Egy ritkás buszjárat kapcsolja a területet a belvároshoz, ez az út gyalogosan nagyjából 45 perc. Mindössze két bolt van a telephez közel, egyéb lehetőség pedig nem sok.

Hajdanán az épületeket rekordsebességgel húzták fel, hogy az első világháborúban katonai kórházként szolgáljanak – ennek megfelelő könnyű szerkezettel készültek, tégla csak az ablakok magasságáig van beépítve. Később visszabontották a telep egy részét: az elcsatolt területekről érkező menekültek, szükséghelyzetben levő családok, majd vasúti dolgozók szálláshelye lett. Az utolsó felújítási munkák a ’70-es években történtek itt, amikor is bevezették a lakásokba a vizet. 2001-ben új házsorokat húztak fel a meglevő, régi építésű sorok közé, ám az itt lakóknak is az épület minőségbeli problémáival kell megküzdeniük. Ligetvárosban nagyjából 400 ember lakik. Annak ellenére, hogy sok lakó szeret itt élni, hiszen gyermekkorától kezdve kötődik a helyhez, kellemes környezethez, mindenki érzi a lakóhelyből fakadó megbélyegzettség terhét – sokan menekülnének innen, ha megtehetnék.

Önkéntesség mindenek felett

A koncepció, amely erre a kényes helyzetre igyekszik reagálni, éppen a lakók munkaerejét használja fel saját lakás- és életkörülményeik javítására, illetve egy kedvező lehetőséget nyújt az önkormányzatnak is, hogy eleget tehessen felújítási kötelezettségének. Nagykanizsán az építőtábor keretében a szociális bérlakások lakói részt vehettek a Ligetváros területén, az önkormányzat által kijelölt házakon folyó felújításokban, munkájuk fejében pedig napi 5600 Ft-al csökkentették a lakbérhátralékuk. Ezzel a saját, illetve a város közössége előtt is bizonyíthatták, hogy képesek, és szeretnének is tenni saját helyzetük javítása érdekében. A lehetőséggel a szervezők ösztönzést is szeretnének nyújtani, hogy a továbbiakban ezek a bérlők „jó adósokként” szerepeljenek, és a tartozás kiegyenlítése után elkerüljék adósságspirált.

Az ötlet megvalósítását a Társadalomelméleti Kollégium tagjai kezdték el szervezni, de hamar csatlakoztak a munkához más fiatalok is, egy nagyobb informális csoportot alkotva. Szakmaközi együttműködés is létrejött; a munkát az Építész Szakkollégium tagjai és jogászok is segítették. A szakmai felügyeletet a lakhatási szegénység ellen küzdő nemzetközi szervezet, a Habitat for Humanity végezte építésvezetői segítséget nyújtva, illetve az ő nemzetközi önkéntescsoportjaik is részt vettek a táborokban. Az építkezések anyagi hátterét a Norvég Civil Alap pályázatán nyert összeg, illetve a projekt mellé álló szponzorok tették lehetővé. Emellett a szervezők egyre bővülő, néha diffúz köre önkéntes alapon kísérte végig az ötlet kifejlődését és megvalósulását: hétvégente gyakran stoppolva tették meg a 230 kilométert Nagykanizsára, hogy ott előkészítsék a munkát és komoly szándékukról meggyőzzék mind az önkormányzatot, mind a helyi lakókat.

A munkák 2010 áprilisában és augusztusában zajlottak, három, összesen 12 lakásos ház külső felújítására került sor. A lakók és önkéntesek munkájának köszönhetően hőszigetelés került a falakra, a tetőre, illetve az ablakokra – ezáltal fenntarthatóbbá téve a lakhatást az olcsóbb rezsiköltségeknek köszönhetően.

Már a tábor előkészítésének idején kialakultak személyes kapcsolatok a lakók és a szervezők között, hiszen a munka a helyi igények felmérésével kezdődött. Az áprilisi három hetes építkezéshez 38 lakó csatlakozott, az augusztus két hétre 24 fő. Volt, aki a tábor végéig maradt, volt, aki hamarabb letudta a hátralékát. De akadt olyan lakó is, aki végül maradt egy napot önkénteskedni is. Az építőtábor hatására a bérlakástömb összes tartozásának nagyjából egyharmadát sikerült ledolgozni. A szervezőknek fontos volt, hogy a lakók együtt dolgozzanak az önkéntesekkel: összesen körülbelül 100 önkéntes fordult meg a táborban. Emellett a lakhatási jogért küzdő Város Mindenkié csoport is képviseltette magát, mind hajléktalan, mind nem hajléktalan aktivistáival. A kezdetektől cél volt a kettős, vagy akár többszörös célcsoport – hogy olyan emberek találkozzanak, akik más esetben nem, olyanok nyújtsanak egymásnak segítséget, akik esetleg maguk is kényszerhelyzetben vannak. A közös tevékenység módszere működött, elindult egy nyitás minden oldalról. Minden helyit és önkéntest is elgondolkoztatott Gábor munkája, aki Budapesten hajléktalanként él, Nagykanizsán pedig a munkák teljes idejére maradt és lelkesen dolgozott. Az elvégzendő feladatok jellege általában könnyű fizikai segédmunka volt, így azokat bárki el tudta végezni, a családok nőtagjai is csatlakozhattak. Ettől függetlenül igencsak megmutatkozott a helyiek építőipari tapasztalata – sokszor ők oktatták az önkénteseknek a glettelés csínját-bínját.

Nagykanizsa csak az első lépés volt – a szervezők célja, hogy a koncepció országosan tovább éljen, azaz sok önkormányzat használja ki a bérlőiben rejlő erőforrásokat. Emellett a projekt javítani kíván a szociális bérlakók rossz társadalmi megítélésén is, nem utolsó sorban pedig szeretné felhívni a figyelmet az ő nehéz helyzetükre. A csapat a nyárra a munka folytatását tervezi, most az Autonómia Alapítvány mikrohitelezői programját szeretné támogatni önkénteseivel – így augusztusban három Tolna megyei faluban kerül majd sor házfelújításra a helyi lakók és az önkéntesek közös munkájával.

Rangos elismerés az újszerű ötletért

A SozialMarie díj mögött álló alapítvány 2000 óta a művészeti, tudományos és kutatási területeken végzett tevékenység mellett kiáll a szociális innovációért is, a díj immár 7 éve kifejezetten erre a területre koncentrál. A nyerteseknek saját társadalmi kontextusukban egy releváns problémára kell innovatív és kreatív választ adniuk. A díj a magas presztízs mellett igen jelentős anyagi támogatást is nyújt: az első helyezett 15 000, a második és harmadik pedig sorban 10 000 és 5000 eurót nyer. Emellett kiosztanak tizenkét 1000 eurós díj is. A verseny igencsak nagy volt – összesen 265 pályázatból választotta ki a zsűri a 15 nyertes pályaművet, Magyarországról 68 projekt pályázata érkezett be.

A zsűri tetszését talán a Nagykanizsán dolgozó fiatalok naiv lelkesedése nyerte el. „A kezdeményezők odaadó munkájának köszönhetően tehát egy gyümölcsöző vállalkozás valósult meg. Csodálatos látni azt, amikor a szociális érzékenység tettre kész segítségnyújtásban fejeződik ki. Kívánjuk, hogy a jövőben még több Szociális Építőtábor záruljon hasonlóan példás eredménnyel! ” – áll a SozialMarie zsűrijének indoklásában.

díj, szociális bérlakás, nagykanizsa, szociális építőtábor, sozial marie, fehér kata Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317