Logomain

A Nagy Párizs-metropolisz

By Szin Karolina 2011. április 24. 09:51

szerk at hg dot hu

Parizs120130603-19838-1gnr86j.gallery

A Grand Paris törvénytervezet hét fejlesztési zónája

Parizs_cikkindito20130603-19838-1alrejk.gallery

Grand Paris Ateliers Castro Denissof Casi Team

Grand_paris_grumbach20130603-19838-8nqhkp.gallery

Grand Paris Agence Grumbach

220130603-19838-3sdjue.gallery

Grand Paris AUC

Grand_paris_portzamparc20130603-19838-7kz3o1.gallery

Grand Paris Atelier Christian de Portzamparc

Grand_paris_descartes20130603-19838-1xr3syh.gallery

Grand Paris Groupe Descartes

Grand_paris_jean_nouvel20130603-19838-1262sgh.gallery

Grand Paris Ateliers Jean Nouvel/Michel Cantal-Dupart /Jean-Marie Duthilleul

Grand_paris_auc20130603-19838-q5bybi.gallery

Grand Paris AUC

Grand_paris_index_120130603-19838-1mhrloz.gallery

grand paris index

Paris_indexre_220130603-19838-1abcmj0.gallery

grand paris index 2

Grand_paris_indexre_320130603-19838-198hbvc.gallery

grand paris indexre 3

Parizs_cikkindito_220130603-19838-1k6y5nc.gallery

Párizs, Szajna-híd és Eiffel torony

Francois_decoster20130603-19838-1s5gikd.gallery

Francois Decoster

Mitől válik egy nagyváros világvárossá? Egy nálunk járt francia építész mesél a tapasztalatokról, nekünk is tanulságos módon.

A legtöbben a Párizs szó hallatán az Eiffel tornyot, macskaköves, kávézókkal zsúfolt szűk kis utcákat látunk magunk előtt. Ez a 19. századi hangulatot idéző sztereotípia azonban a mai Párizs töredékére igaz csupán, és van egy másik – egyre inkább meghatározó – oldala is a városnak. Ez pedig a párizsi metropolisz. A fővárosban a belső Párizst határoló körgyűrűn belül 2 millió ember lakik, a periférián, az ún. Ile de France régióban pedig 12 millió. Azonban a rossz közlekedési viszonyok és a szolgáltatások központossága miatt a külső területek leszakadtak a belső Párizstól. Hogyan lehetne a két területet a lehető legpraktikusabban összekapcsolni?

Párizsban 2008-tól tíz építészcsoport dolgozik azon, hogy a francia főváros is szervesen bekapcsolódhasson a világ vérkeringésébe. Többféle megközelítésből láttak neki a feladatnak, az egyik csoport azonban közülük is kiemelkedik, mivel igazán forradalmi hozzáállást hirdet: ez pedig az AUC. A csoport egyik tagja, François Decoster nemrég Budapesten járt; vele a Francia Intézetben tartott előadását követő napon a Gellért Szállóban beszélgettünk arról, miben más az AUC, mint a többiek. Az interjú elkészítésében Evva Ambrus, a KÉK kurátora volt segítségünkre.

Egyre több nagyváros kezd átalakulni metropolisszá. Hogy ez mit is jelent pontosan, és hogy egy metropolisz miben más, mint egy nagyváros, egyáltalán nem könnyű kérdés. Egy biztos, különböző válaszokat követel infrastruktúrájuk megváltoztatása. Az olyan nagy történelmi múltú városok esetében, mint amilyen Szentpétervár vagy Párizs, nehezíti a helyzetet a metropoliszokhoz való sokszor idejétmúlt, a történeti építészeti megoldásokat alkalmazó hozzáállás is. A metropoliszok létrejötte megállíthatatlan folyamat, így csak azoknak a városoknak van esélyük, hogy uralják és befolyásolják az amúgy is elkerülhetetlen változásokat, amelyek felismerik és elfogadják a mai kor elvárásait.

François Decoster szerint a francia fővárossal kapcsolatos sztereotíp hozzáállás nem is baj mindaddig, amíg azok, akik kézben tartják a főváros infrastruktúráját és döntenek Párizs jövőjéről, felismerik, hogy a ma Párizsa már jóval összetettebb 19. századi önmagánál. Ezért is számít olyan nagy jelentőségűnek az, hogy 2007 szeptemberében Nicolas Sarkozy az Építészeti és Örökségvédelmi Központ megnyitásakor Grand Paris néven olyan átfogó fejlesztési programot hirdetett, amelyben végre szakértő építészeké lett a főszerep. Ennek során tíz építészeti és várostervező iroda gondolkodott két kutatási témán, ezek a A XXI. századi poszt-Kyoto metropolisz, illetve A párizsi agglomeráció jövőbe tekintő analízise voltak.

A csapatoknak 9 hónapjuk volt az ötlet leadásáig. Tanulmányt kellett készíteniük arról, hogy milyen irányban lehetne továbblépni. A kiírók nem kész terveket vártak, hanem iránymutatást, hogy min kellene elgondolkodni. Konkrét feladatot csak egyet adtak: egy gyorsvasút vagy metróhálózat létrehozását Párizs környékén, méghozzá 2010-re becélozva. A 9 hónap alatt háromszor ült össze a tíz csoport – közel 300 szakember –, hogy meghallgassák, ki mire jutott az eltelt időben. Minden csapat egyedi megközelítésmóddal nyúlt a fent említett két problémához.

A csapatok sokféle szempontból próbálják kezelni a helyzetet, a projektek között felfedezhetünk futurisztikus üvegtornyokat, fákkal gazdagított toronyházakat és a Szajnán kialakított mesterséges szigetet is - a Grumbach például az eddigi centrális Párizst lineáris sávban terítené tovább a Szajnára fűzve Le Havre felé. Az AUC esetében viszont úgy tűnik, nincsenek ennyire konkrét elképzelések. Ezt mutatják azok a makettek is, amelyekkel dolgoznak. Szürke, leegyszerűsített vázlatok ezek; semmi pontos terv, akár az egyes épületekről, akár városrészekről. Csupán ötletek, gondolatok, elméletek.

„A legfontosabb, amit érteni kell az egészben: nem azzal foglalkozunk, hova kell tenni lakóépületeket, hova középületeket, új metrókat, kulturális központokat, irodákat, hanem inkább fordítva próbáljuk nézni a dolgokat: milyen problémák vannak, és ezeket egységként kezelni. Konkrét válaszok nincsenek” – véli Decoster. „Az AUC az újrahasznosítás elvét követi: belülről kell változtatni a városon. Ezt úgy értem, hogy nem kell lebombázni az egészet és egy új várost építeni, hanem mondjuk egy ipari területet fejleszteni, hogy az változzon. Nem tovább és tovább építeni, hanem abból gazdálkodni, amink van. Azt gondoljuk, ha a helyes helyzetfelismerés után megtesszük az első pár lépést, beindul egy önműködő folyamat – mint amilyen a metropoliszok születése a világban – és a lehető legéletképesebb és egyben legjobb verzió marad a végén.”

A projekt során az építészek tizenkilenc nagyvárost vizsgáltak meg részletesen, összegyűjtve azokat a nehézségeket, amelyekkel azok szembesültek fejlődésük és terjeszkedésük során, majd lejegyezték az egyes városok erre adott megoldásait, például Los Angeles, London, Szingapúr vagy Tokió esetében. Nincs két olyan nagyváros, amelyik azonos utat jár végig világvárossá válása során. London esetében például a családi házak igénye vezetett a horizontális növekedésig és az ebből adódó több városmag köré tömörülő, policentrikus formáig. Tokióban viszont teljes hibriditás uralkodik, azaz a kisebb családi házak kényelmesen megférnek a gigantikus tornyok társaságában. A kutatások tanulsága volt az is, hogy nem elég csak a jelenben szem előtt lévő eseteket végignézni, hiszen a múltban is napvilágot látott számtalan jó ötlet, olyan is, amelyet sajnos valami oknál kifolyólag nem sikerült megvalósítani. Az AUC tagjai nem akartak abba hibába esni, hogy figyelmen kívül hagyják a történelem során már megszülető javaslatokat, így létrehoztak egy idősort is, amelyen nyomon követhető egyes problémák kialakulása az időben, és az arra adott reakciók sorozata vagy éppen elfelejtődése.

A Francia Intézetben tartott előadáson Decoster Woody Allen hőse, Zelig karakterével kapcsolta össze a világvárosi hangulatot. „Zelighez hasonlóan a kor embere élete során többször is identitást vált, korától, nemétől, adott körülményektől függően változik a világhoz való viszonya” – vázolja fel a párhuzamot. „Egy metropolisznak pont abban kell segítenie flexibilitásával, hogy ez a változás minél zökkenőmentesebben következhessen be az ember életében. Egy metropolisz esetében sokkal nagyobb ellentétek, ezzel együtt ellentmondások vannak, mint egy nagyvárosban. Ebből fakadóan tudja az ember folyamatos identitásváltásait rugalmasabban kezelni.”

Pár napos itt tartózkodása alatt a francia építésznek persze nem könnyű válaszolnia arra a kérdésre, hogy tapasztalatai alapján mit gondol Budapest helyzetéről, infrastruktúrájáról, de nem szalaszthattuk el az alkalmat, hogy egy ilyen projekt részesét ne faggassuk a hazai viszonyokat illetően. „Az az észrevételem, hogy veszélyes lenne Budapestből muzeális várost csinálni. Az a szép benne, hogy kicsit kontrasztban működnek a dolgok. Itt a természet a Dunával és a hegyekkel, ugyanakkor autók mennek a két oldalán, a rakparton” – fejti ki kérdésünkre Decoster. „Ha mindent eltüntetnénk és mindenhol gyalogos utak lennének, mint amit a város szívében kezdenek csinálni, akkor a város elveszítené a keménységét meg a szépségét. Attól félek, ha efelé az irányba megy a város fejlesztése, egy réteget el fog veszíteni ezzel. Ma reggel voltam Óbudán, a lakótelepen megnézni, hogy mi folyik arrafelé. Azt gondolom, hogy itt is elkezdődött egy ilyen folyamat annak érdekében, hogy egy bizonyos városi hangulatot teremtsenek. Szóval attól félek, hogy mindent esztétizálnak itt a belvárosban, és hogy ez lesz egész Budapesten egy idő után.”

építészet, városfejlesztés, kék, párizs, terv, francia építészet, francia intézet, grand paris, francois decoster Icon_print

A Grand Paris törvénytervezet hét fejlesztési zónája

Grand Paris Ateliers Castro Denissof Casi Team

Grand Paris Agence Grumbach

Grand Paris AUC

Grand Paris Atelier Christian de Portzamparc

Grand Paris Groupe Descartes

Grand Paris Ateliers Jean Nouvel/Michel Cantal-Dupart /Jean-Marie Duthilleul

Grand Paris AUC

grand paris index

grand paris index 2

grand paris indexre 3

Párizs, Szajna-híd és Eiffel torony

Francois Decoster

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317