Szűk környezetéből bontották ki a Császár fürdőben álló török kori műemléket, amely hamarosan a nagyközönség előtt is megnyit.
Hamarosan a nagyközönség előtt is megnyitja kapuit Veli bej fürdője – a név talán nem cseng első hallásra ismerősnek, a Császár fürdőé azonban már igen. Utóbbi szűk udvarán, a Hild József tervezte, klasszicista épületegyüttes és a huszadik század második felében épült kórházszárny által közrefogva rejtőzik az a török kori fürdő, amely most megújulva tehet szert nagyobb ismertségre. A rekonstrukciós munkálatok az Irgalmasrend megbízásából folytak, azok építészeti tervezője Virág Csaba kétszeres Ybl-díjas építész. Jelenleg az első próbaüzem utáni karbantartó munkálatok zajlanak a létesítményben.
A török kori fürdőt valójában nem a névadó Veli bej, hanem Szokollu Musztafa pasa építtette, a legújabb kutatások szerint 1574-ben. A fürdő nevét több korabeli forrás, többek között a híres utazó, Evlia Cselebi is megemlíti. A török hódoltság korának építőmesterei jó munkát végeztek, hiszen annak ellenére maradt ránk csodálatos épségben a fürdő, hogy egy forró vizes mocsárra került. Az épület alapjait 60-80 centiméter átmérőjű cölöpök alkotják, a fal 40 x 40 centiméteres tartó falváz köré falazott faragott kőfal. A XVIII. századra a fürdő előcsarnoka már elpusztult, centrális, négyzet alakú magja azonban épen megmaradt.
Ekkor már Kayser Bad néven említik a létesítményt, amely előbb a kincstár, később Egger János, a Voyta, majd a Marczibányi család, végül pedig 1806-ban a Betegápoló Irgalmasrend tulajdonába került. A török kori épülethez több toldalékot is építettek az idők folyamán, 1841-44 között pedig felépült a Hild József tervezte klasszicista épületegyüttes. Közel három évtizede jött létre a Kiss Albert tervezte kórházszárny, egy szűk udvarra szorítva be a fürdőt, amelynek főbejáratát is megszüntették. (Légifotó az épület elhelyezkedéséről itt látható). A török kori fürdő megmaradt magja centrális, kilencosztatú tér, azaz a nagymedence központi kupolacsarnokából négy téglalap alaprajzú helyiség és négy sarokkamra nyílik, előbbiek teknőboltozat, utóbbiak kupolafedést kaptak. A fény felülvilágítókon át jut be a belső terekbe.
Az Irgalmasrend (teljes nevén Betegápoló Irgalmasrend) a 17. század közepén telepedett meg Magyarországon, elsőként létrehozva kórházhálózatot hazánkban. 1856-ban, 13 intézménnyel alakult meg az önálló magyar rendtartomány, 1950-ben viszont, a szerzetesrendek feloszlatásával abba kellett hagyniuk munkájukat. 1989-ben kezdődött magyar rendtartomány újjászervezése, amikor épületeik egy részét is visszakapták. A rend tulajdona a Budai Irgalmasrendi Kórház is.
A közel egymilliárd forintos költségből zajló rekonstrukciós munkálatokat az Irgalmasrend részben saját forrásból, részben a Turisztikai Célelőirányzat forrásaiból fedezte; csak a régészeti kutatások és a feltárások megjelenítése közel 100 millió forintba kerültek. „Ez a költség soha nem fog megtérülni – a rend a magyar nemzetnek adományozta a rekonstruált fürdőt, ahogy annak idején a Császár Fürdőt is” hangsúlyozta Palotás Eszter építészmérnök, aki az építtető részéről a munkálatok műszaki koordinátora volt.
A klasszicista épület részben ráépült a török kori fürdőre - az építész, Virág Csaba szerint az egyik legfontosabb feladat utóbbi „kiszabadítása” volt. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy műemlék és műemlék állt egymással versenyben. A munka során az egyik leginkább sarkalatos kérdés az volt, hogy milyen mértékben lehet kibontani a Hild-féle épületből a török kori műemléket – az építész szerette volna ezt nagyobb mértékben megtenni, hiszen ”eredeti törökfürdő kevesebb maradt fent, mint klasszicista ház”, vélekedik. A „kiszabadítás” során végül kompromisszum született: a fürdőépületet üvegbordás üvegtetővel fedett kerengő övezi, a déli traktus kupolája és dongaboltozatos tere viszont kívülről továbbra is fogságban maradt – annak kibontása műszaki és anyagi okokból sem valósulhatott meg. Az átalakítás során létrehozott kerengőnek köszönhetően azonban az addig elzárt török kori épület ismét (a déli oldalt kivéve) körüljárhatóvá vált.
A munkák során folyamatos egyeztetés folyt a műemlékvédelmi szakemberekkel, hiszen kiemelten védett műemlékről van szó. A régészeti kutatásokat a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei folytatták, a feltárt részletek hatására sokszor a terveket is módosítani kellett – egészen pontosan 97 tervváltoztatásra volt szükség. A fürdő körül medencék, sőt temető is létesült annak idején – talán ennek is köszönhető, hogy többek között négy, az 1600-as évekből származó holttestre is rábukkantak a kutatásokat végző szakemberek. A fürdő belső terének színvilágát az eredeti rétegeket feltárva alakították ki – bár az építész kissé erőteljesebb árnyalatot szeretett volna használni.
Az üvegtető, illetve a fürdő körül kialakított üvegfal valóban hangsúlyosabbá teszi a törökfürdőt. A közönségforgalmat bonyolító főbejárat a Duna felőli oldalra került, a fürdőt a Kiss Albert-féle kórházszárny földszintjén át lehet megközelíteni, ahonnan a nagyméretű üvegfalon át rá is látunk az épületre. Az előcsarnokban török kávézót is kialakítanak majd. A törökfürdő csarnokában öt különböző vízhőmérsékletű medence várja a vendégeket, míg a körülötte kialakított „kerengőben” wellnessrészleg kapott helyet, szaunákkal, masszázszuhanyokkal és különböző szolgáltatásokkal. A fürdő koedukált lesz.
A központi, nyolcszögletű gyógymedence nem vízforgatós, hanem átfolyó rendszerű és feszített víztükrű. A fürdőt egyszerre 80 vendég használhatja majd, akik háromórás turnusokban fordulhatnak meg a létesítményben. Bizonyos időszakokban a gyógyászati célra használt meleg vizes úszómedencét is használhatja majd a nagyközönség. A műemlék épületben egyes eredeti részleteket (például a korabeli mészkő padlót és a mázas belsővel készült vízvezetékeket) üveglappal fedtek le, így a látogatók is megcsodálhatják azokat. A nagymedence feletti kupolában levegőbefúvó nyílásokat is kialakítottak, az itt bejuttatott meleg levegő segít a gyógyvíz gőzét a vízfelszín feletti tartani. A felújítás során egyébként komoly bontásokat is kellett végezni: a fürdő eredeti padlószintjét például idővel megemelték, elfedve a török kori oszlopok talapzatát.
Lebontották a medencetér fehér márványburkolatát is, mivel a törökök nem burkoltak, hanem vakoltak – azt viszont nagy szaktudással, hiszen a vízzáró vakolatot is feltalálták. A márványlapok azonban nem vesztek kárba, az előcsarnok oszlopain hasznosították újra azokat. A fürdő vendégei megcsodálhatnak egy ótörök írással készült vörösmárvány táblát is: ezek elhelyezése szokása volt a török építőmestereknek, az építtető személyét és az építés idejét örökítették meg ily módon. A fürdőépületet egyébként valóban szó szerint ki kellett ásni, környezetét ugyanis az idők folyamán közel egyméteres magasságban feltöltötték. A munkákhoz nem volt egyszerű kivitelezőt találni: az állami támogatás miatt közbeszerzési eljárást kellett kiírni a feladatra, az első vállalkozó azonban csődeljárás alá került – a színvonalas kivitelezés végül a másodjára megtalált Laki Épületszobrász Zrt. munkája. Az előcsarnok belsőépítészeti munkái jelenleg is folynak, ezek terveit Csikós Mihály belsőépítész készítette.
A 77 éves Virág Csaba lapuknak kifejtette, hogy szívesen foglalkozik műemlékekkel kapcsolatos munkákkal. Korábban részt vett a visegrádi vár helyreállítási munkáiban, ahová Pázmándi Margittal tervezett többek között egy rácsos térlefedő szerkezetet, a budai várban pedig két épülete is áll: a Fehér Galamb ház és a MAVIR székház. Épületei ugyanakkor mindig az adott korban high-technek számító építészetet képviselik: „Nem formai kérdés, hogy igazodjunk a környezethez, inkább hangulati kötöttség – én igyekszem mindig a legújabbat csinálni. Gótikus templomokban is vannak barokk részletek” – utal a korok és stílusok együttélésére.
Stáblista:
Tulajdonos: Budai Irgalmasrend - Kozma Imre protonotárius
Megbízó: Budai Irgalmasrendi Kórház Kht.
Projektvezető: Palotás Eszter
Tervező: Virág Csaba Építésziroda Kft
Építész: Virág Csaba DLA c. műegyetemi tanár
Az Árpád fejedelem út 7. Kórház Hotelszárny eredeti tervezője: Kiss Albert
Építészmunkatársak: Fehér Zoltán, Göcsei Sándor, Karácsony Ilona
Statikus: Soós Ferenc/CAEC
Villamos-tervező: Beharka Zsolt / Kelevill
Épületgépészet: TEVIM - Komarovszky Henrik, Czeizel Tamás
Tűzvédelem: Takács Lajos Gábor
Orvos-technológia: Dr. Csermely Miklós főorvos
Műemlékvédelmi kutató: Boór Ferenc, Hild-Ybl Alapítvány
Műemlékvédelmi kutatások: Lászay Judit, AMRK és Papp Adrienn, BTM
