Logomain

A portugál rejtély nyomában

By Ongrádi Melinda 2011. március 31. 10:15

szerk at hg dot hu

Boanovateahaz_porto_1963_m20130603-19838-1rw6p6y.gallery

Álvaro Siza - a tájba simuló Boa Nova teaház a portói tengerparton 1963-ból

Portugal_galeria_520130603-19838-dp59c5.gallery

A Santa Maria világítótorony mellé épült múzeum letisztult formái; kép © Szentirmai Tamás

Portugal_galeria_620130603-19838-kd4ib8.gallery

Álvaro Siza Bragança lakóháza Lisszabonban; kép © Szentirmai Tamás

Pritzker2011-620130603-19838-1xdue6r.gallery

Eduardo Souto de Moura: A Santa Maria do Bouro kolostor átalakítása, Amares (1989-1997)

Muzeum220130603-19838-kchfsx.gallery

Eduardo Souto de Moura: Paula Rêgo Múzeum, Cascais (2005-2009)

Flor_da_rosa20130603-19838-1ue44p2.gallery

A Flor da Rosa szálloda, Crato (építész: Carrilho da Graça)

Flor_da_rosa_220130603-19838-1ll8y2v.gallery

A Flor da Rosa szálloda, Crato (építész: Carrilho da Graça)

Boa_nova_120130603-19838-19wz4xy.gallery

Boa Nova teaház, Álvaro Siza

Arquitectura_popular20130603-19838-1nt6n7a.gallery

Az Arquitectura Popular em Portugal címlapja

Hagyomanyos_portugal20130603-19838-1e0bin2.gallery

Hagyományos portugál lakóház; kép az Arquitectura Popular em Portugal c. könyvből

Pardal_monteiro20130603-19838-14vorld.gallery

Pardal Monteiro építész egy munkája: a lisszaboni Miasszonyunk templom

Éppen 50 éve, hogy a kis ország enciklopédiába foglalta hagyományos építészetét - ez is lehet világhírű építészetük egyik titka.

Portugália kis ország, és gazdasági helyzete sem volt mindig túl rózsás – építészete mégis világhírű. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a legfrissebb Pritzker-díjas személye: idén Eduardo Souto de Moura 58 éves portugál építész kapja a legrangosabb nemzetközi építészeti díjat, aki Álvaro Siza után a második portugál építész a díj történetében. Vajon mi a titka annak, hogy a portugál kortárs építészet megtalálta azt a kényes egyensúlyt, amely sikeresen ötvözi a helyi építészeti karaktert az újító szellemmel, a hagyományokat a jövő építészetével?

Nálunk kevésbé közismert, hogy az ötvenes években többéves munkával hatalmas felmérés zajlott, amely éppen ötven éve, 1961-ben zárult le, és szinte enciklopédikus alapossággal foglalta össze a portugál népi építészet sajátosságait. E felmérés alapjaiban változtatta meg az elkövetkezendő építészgenerációk hozzáállását – a kulturális örökség ilyetén kezelése pedig a hazai építészetnek is példát mutathat.

A portugál építészetben mindig is jellemző volt a nemzetközi irányzatok és a helyi hagyományok közötti ingadozás: hol az egyik, hol a másik vonulat lett erősebb. 1926-ban az addigi köztársaságot katonai diktatúra váltotta fel: a politika és a modern mozgalom az építészetben eleinte kart karba öltve haladt. Ez a portugál modern azonban nem volt azonos nemzetközi társával: nélkülözte a szociális szempontokat, és az ekkor épült házakra formailag is rányomta bélyegét az eklekticizmus és a monumentalitás. Bár az építészek és a rezsim együttműködése eleinte sikeres volt, ugyanakkor eleinte gyengébb, később egyre erőteljesebb ellenállás bontakozott kis a „hivatalos” irányzattal szemben. Ráadásul egyre erősödtek a nacionalista törekvések is, amelyek a nemzetközi stílust a bolsevik befolyás eszközének tekintették.

A 30-as évektől a hivatalosan támogatott építészetben egyértelműen teret nyert a nacionalizmus. Az építészek kiáltványban próbálták meg összeegyeztetni a modernizmus és a „portugalizmus” irányzatát, sikertelenül. Az egyre több állami megrendelés miatt az építészek sem voltak érdekeltek abban, hogy különösebben tiltakozzanak ez utóbbi térnyerése ellen – kivétel volt ez alól az erős függetlenségi hagyományokkal rendelkező, a kereskedelemből élő, a lisszaboni politikai manőverektől távol eső Portó, ahol az építészek erős, önálló karakterrel rendelkező, a modernizmusra támaszkodó helyi stílust alakítottak ki. Ez a portói kör jelentette a folytonosságot és átmenetet a korai modernizmus és az építészek új, a hivatalos irányzattól elszakadó generációja között, és később itt fejlődött ki az ún. Portói Iskola.

A portugál építészetet a második világháború után a rezsim (1933-tól az Új Állam) elleni lázadás határozta meg; hősies építészkonferenciákon terjesztették a modern építészet eszméit, amelyeket először kritika nélkül átvettek. 1948-bn rendezték meg az Első Nemzeti Építészkongresszust, amely szembefordult a rendszer által támogatott hivatalos irányzattal, és letette a voksát a modern mozgalom és az Athéni Charta eszméi mellett. Le Corbusier első számú példaképnek számított, azonban nála is fontosabb előkép volt az akkori kortárs brazil építészet, amely bebizonyította, hogy a modern építészetet is hozzá lehet igazítani a helyi adottságokhoz, például a trópusi körülményekhez. Az építészek e korban olyan szenvedélyes vitákat rendeztek olyan témákban, mint „Az építészet a nemzeti tervben” vagy „A portugál ház”. A halott hagyományokat elvetették, helyettük az élő formákra tették le a voksot. A kor jelentős építésze volt Francisco Keil do Amaral, az ICAT (Művészeti és Technikai Kulturális Kezdeményezés) létrehozója, aki jelentős szerepet vállalt az első építészkongresszus megrendezésében és az azóta is világhírű Arquitectura magazin megreformálásában.

Az ötvenes évek közepére azonban megjelentek a kritikus hangok, amelyek következtében megtört e „nemzetközi stílus” lendülete. Ismét teret nyertek az olyan elképzelések, amelyek szerint a hagyományok és a modern ötvözésében látták a jövő útját. 1955-ben indult útjára az a kezdeményezés, amelynek célja a teljes portugál népi/hagyományos építészet feltérképezése volt. Salazar diktatúrája nem kedvezett az ellenvéleményeknek, így a tiltakozásoknak kifinomult formát kellett találniuk: a felmérés gondolata régóta napirenden volt, végül az Építészek Nemzeti Egyesületének (SNA) sikerült meggyőznie a közmunkaügyi minisztert, hogy az ország gazdag építészeti hagyományainak felmérése csak javára válhat a portugál nemzeti identitás keresésének. Így az országos kutatás az állam szponzorációja és támogatása mellett zajlott.

A hat éven keresztül zajló munkát 18 építész végezte, akik 50 000 kilométernyi utat jártak be „autóval, robogóval, lóháton vagy gyalog”. Az építészek régiókra osztották az országot, egy-egy régiót egy építész és két asszisztens dolgozott fel, régiónként eltérő módszereket alkalmazva. A 10 000 fényképet és egyéb kísérő anyagokat 1961-ben publikálták az Arquitectura Popular em Portugal (Portugál népi építészet) című kötetben. A gyűjtemény azonban korántsem csak egyfajta formakatalógusnak tekinthető; a különféle vidékek, jellegzetes építésmódok bemutatásán keresztül tetten érhető, hogyan határozza meg az emberek mindennapi életét a környezethez való alkalmazkodás és az annak alárendelt térkapcsolatok. Példákat láthatunk az épülettípusok sokféleségére, a táj és az épület kapcsolatának sokszínűségére, építéstechnikákra és az éghajlati adottságok kiaknázására, épülettömegekre és ornamentikára.

:image_73344

A felmérés, azaz hivatalos nevén Inquérito a arquitectura regional portuguesa (A portugál regionális építészet felmérése) célja a hivatalos körök reményei szerint az lett volna, hogy ideológiai hátteret adjon a „portugalizmus” támogatóinak, és megtalálják általa az egységes „portugál stílust”. A kutatások azonban épp ellentétes eredményt hoztak. Az elkészült könyv előszava kristálytisztán fogalmaz: „Nincs olyan, hogy portugál építészet és portugál ház. Egy városlakónak nem elegendő, ha felvesz egy durva vászonnadrágot, egy pár fapapucsot és vállára dob egy kapát – attól nem válik a vidék részévé. Az integrálódás kérdése egy sokkal mélyebb, összetettebb probléma. Legyen szó emberekről vagy épületekről, nem pusztán a külsőségek kérdéséről van szó.”

Ugyanakkor mégis felfedezhető némi közös vonás az ország épületei között: de ez nem formákhoz vagy anyagokhoz köthető, sokkal inkább az emberek mentalitásában, vagy például a barokk hagyományok szerényebb formákba való átmentésében gyökerezik. A felmérés jelentősége kettős: egyrészt segített megtalálni a kor megfelelő építészetét, amely figyelembe vesz helyet, időt és embert; másrészt bebizonyította, hogy nem létezik az egysíkú, egységes „nemzeti stílus” – csak ezerarcú portugál népi építészet.

„A felmérés egybeesett a nemzetközi modern stílus kritikájával – így annak eredményei is jelentősen hozzájárulhattak ahhoz, hogy a kortárs portugál építészetben létrejöhetett az a nagyon erőteljesen modern alapokon nyugvó, de finom részletekkel humanizált építészet, amely a mai portugál építészet oly jellegzetes, eltéveszthetetlen arcát adja” véli Szentirmai Tamás építész, a Kortárs portugál építészet című könyv társszerzője, aki ösztöndíjasként a helyszínen is tanulmányozhatta a portugál építészetet. „Mivel pedig az Inquérito annak idején erőteljesen a Portói Iskola tagjainak bevonásával történt, a fiatal építészek is magukénak érezték azt.”

Talán ez az egyik legfontosabb különbség hozzánk képest: bár nálunk is folytak kutatások ezzel kapcsolatban, azonban ezeket erőteljesen meghatározta és meghatározza a műemlékvédelmi szemlélet. A portugál kutatások ráadásul nemcsak az építészeti emlékeket térképezték fel, hanem szélesebb körben folytak, a társadalmi, kulturális összefüggéseket is vizsgálva. Bár az eltelt évtizedek nagy hátrányt jelentenek, még most sem lenne késő egy hasonló kutatást nálunk is elvégezni, amelyet érdemes lenne a portugálokhoz hasonlóan régiókra felosztva folytatni, véli Szentirmai Tamás. A Magyar Építész Kamara vagy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal motorjává válhatna e kezdeményezésnek – egyelőre azonban úgy tűnik, nem mutatkozik felsőbb igény egy ilyen jellegű mozgalomra.

Fülöp István, a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karán működő Népi Építészeti Tudományos Diákkör vezetője minden évben felmérőtáborokat vezet, amelyek célja szintén népi építészeti örökségünk felkutatása. "Lenne értelme egy ilyen felmérésnek, és azzal még nem vagyunk elkésve - bár személyes tapasztalatom szerint nagyon nehéz olyan falut találni, ahol van még elég emlék, amely egy ilyen felmérőtáborhoz elegendő munkát ad a diákjaimnak" vázolja. "Itt-ott hallani is néha, hogy megjelenik ilyen szándék. Érdemes lenne ráadásul összehangolni az egyes, építészeket képző intézmények ilyen irányú tevékenységét. Nálunk egyébként most inkább az a trend, hogy az építészek csak előre tekintenek, és nem visszafelé - bár hál' Istennek a fenntartható és a környezetbarát építészet térhódításával újra bele-beletenyerelünk a népi építészet hagyományaiba is, újra előjönnek a régi paraszti építészetben már meglévő dolgok." A kutatások, az összegyűlt hatalmas anyag publikálása szintén embert próbáló feladat: a közel százéves Diákkör felmérési anyagait reményeik szerint hamarosan az interneten is közzéteszik majd.

„A BME Építészmérnöki Karán folyó képzésben a Népi építészet tantárgy rögtön az első az építészettörténeti tárgyak sorában – amikor pedig a diákoknak még kevésbé van fogalma magáról az építészetről. Talán segítene közel hozni a hagyományos építészetet korunk fiatal építészpalántáihoz is, ha később, érettebb fejjel foglalkoznának e témával” vázol egy lehetséges megoldást Szentrimai Tamás.

A most Pritzker-díjjal kitüntetett Souto de Moura művészete is a "humanizált modernség" jegyeit viseli magán: bár a portugál építész házai a kortárs minimalizmus jegyében épültek, azokon mégis rendre fel-felbukkannak a gyökerekre utaló finom részletek – ékes példájaként a portugál módszer életképességének.

műemlék, kulturális örökségvédelem, portugál építészet, inquérito, népi építészeti felmérés Icon_print

Álvaro Siza - a tájba simuló Boa Nova teaház a portói tengerparton 1963-ból

A Santa Maria világítótorony mellé épült múzeum letisztult formái; kép © Szentirmai Tamás

Álvaro Siza Bragança lakóháza Lisszabonban; kép © Szentirmai Tamás

Eduardo Souto de Moura: A Santa Maria do Bouro kolostor átalakítása, Amares (1989-1997)

Eduardo Souto de Moura: Paula Rêgo Múzeum, Cascais (2005-2009)

A Flor da Rosa szálloda, Crato (építész: Carrilho da Graça)

A Flor da Rosa szálloda, Crato (építész: Carrilho da Graça)

Boa Nova teaház, Álvaro Siza

Az Arquitectura Popular em Portugal címlapja

Hagyományos portugál lakóház; kép az Arquitectura Popular em Portugal c. könyvből

Pardal Monteiro építész egy munkája: a lisszaboni Miasszonyunk templom

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317