Logomain

Túl a korzón: az újjáépült Március 15. tér

By Zöldi Péter 2011. március 28. 09:37

szerk at hg dot hu

Index20130603-19838-142sfgw.gallery

Március 15. tér index

Marc_cikkep_120130603-19838-1wa7b94.gallery

A megújult Március 15. tér

Marc_cikkep_220130603-19838-wk9wiz.gallery

A megújult Március 15. tér

Galeria120130603-19838-uhgpp7.gallery

Március 15. tér: az építkezés képei

120130603-19838-136mtx.gallery

Március 15. tér: készül a pad faburkolata. Kép © Zöldi Péter

220130603-19838-188idky.gallery

Március 15. tér: a burkolatba illesztett kőlapok. Kép © Zöldi Péter

320130603-19838-1u6vyyf.gallery

Március 15. tér: egyetlen kődarabból faragott ivókút. Kép © Zöldi Péter

420130603-19838-137c4c9.gallery

Március 15. tér: itt még folyik az építési munka. Kép © Zöldi Péter

520130603-19838-13ocsfx.gallery

Március 15. tér: itt még folyik az építési munka. Kép © Zöldi Péter

620130603-19838-1kbyuyp.gallery

Március 15. tér: itt még folyik az építési munka. Kép © Zöldi Péter

Galeria220130603-19838-1rbi5y7.gallery

Az elkészült Március 15. tér képei

Marc220130603-19838-1n3wr2.gallery

Az elkészült Március 15. tér. Kép © hg.hu

Marc320130603-19838-d0ihf8.gallery

Az elkészült Március 15. tér. Kép © hg.hu

Marc420130603-19838-9ku331.gallery

Az elkészült Március 15. tér. Kép © hg.hu

Marc520130603-19838-1ln3glu.gallery

Az elkészült Március 15. tér. Kép © hg.hu

Marc620130603-19838-pbjwvc.gallery

Az elkészült Március 15. tér. Kép © hg.hu

Marc720130603-19838-7tgy7.gallery

Az elkészült Március 15. tér. Kép © Zöldi Péter

Marc820130603-19838-1agq4gl.gallery

Az elkészült Március 15. tér. Kép © Zöldi Péter

Az újjáépített tér a korzó és a Duna-part megújulásának fontos, jól sikerült láncszeme. Zöldi Péter írása.

Van Budapesten egy tér, ami abszolút centrális elhelyezkedése ellenére évtizedek óta periféria. „Tér” helyett persze jogosabb lenne a „térség” kifejezést használni, hiszen a Március 15. térnek semmiféle olyan attribútuma nincsen, ami miatt városi térként működne, hiába terül el az Erzsébet-híd pesti lábánál. Nem szegélyezik nagy közönségforgalmú helyek, nem torkollanak bele nyüzsgő városi utcák, még az egyszál Váci utca is egy háztömbnyire húz el – a szó szoros értelmében – a háta mögött.

Ez egy lerakodóhely, félbetört szándékok, tervek és épületek depója, ahol minden véget ér, anélkül, hogy összekapcsolódna. A Ferenciek teréről nagy reményekkel induló Kígyó utcán egy hatalmas boltív után ki lehet esni az ürességbe, ahol a gyepbe süllyesztett mészkőcsíkok esetlegesen terjengő foltja a felfedezővel együtt töpreng, merre tovább. A Duna-korzó déli vége a közlekedéstervezés előírásai szerint sorvad el, az ideállított ivókút a korzó folytatásának hiányán nem segít, legfeljebb az egész megoldás kisszerűségét hangsúlyozza. Dél felől minden pesti rakpartok legfájóbbika, a Belgrád-rakpart csatlakozik a térhez, a valaha a nemzetközi hajókikötőhöz tartozó, mára kideríthetetlen státuszú, mindenesetre mozdíthatatlannak tűnő, dunai panorámás parkolólemezeivel. Halszálkában beálló turistabuszok homlokzatai, megfeketedett, vasbeton szerkezetű felüljáró egészítik ki a térberendezést.

A várost felfedezők számára ezek az utóbbiak voltak emlékezetesek, a hídfőtől északra elterülő térrészre ugyanis csak ritkán tévedt ember. Pedig gondoltak itt a gyalogosforgalomra, kedvéért a Contra-Aquincum térszín alatt fekvő falmaradványaihoz egy, a romot látványban messze überelő, a hatvanas évek hazai könnyűszerkezetes építészetéhez sorolható törtkarú lépcsőt konstruáltak. A rommezőt akár tetszetősnek is nevezhető látszóbeton-térfal fogta körül, a gödör tekintélyes méretű területen tüntette el az északi térfélről a parkosításra, burkolásra alkalmas talajfelületet.

A tér sorsáról már jó évtizedre visszamenőleg zajlott a gondolkodás. Ennek egyik legkarakteresebb mozzanata volt, amikor a 2006-os Budapest Szíve tervpályázatban felbukkant a Piarista Rendház és Gimnázium vitatható értékű épületét takaró, az Apáczai Csere János utcavonaláig előrenyúló beépítés (egyes pályaművek szerint Városháza) gondolata. Közterületi rehabilitációból azonban ritkán fejlődik ki magasépítési projekt, így amikor elérkezett az igazság pillanata, a döntés térrehabilitációról szólt, új beépítés nélkül.

Paradox módon egy viszonylag messze eső közterület, a Kecskeméti utca – Ferenciek tere – Petőfi Sándor utca rekonstrukcióját tartalmazó Főutca-projekt megvalósulása hozta el ennek a térrésznek is az időszerű megújulás lehetőségét. A Ferenciek terén megszüntetendő közúti aluljáró hídi kapcsolatát a Belváros forgalomtechnikai terve ugyanis a Váci utca torkolatában, lámpás csomóponttal szándékozik pótolni; ezzel együtt jár a rakpartra vezető útpálya kétirányúsítása és a rakparti csomópont átépítése is. Ebben az összefüggésrendszerben a Március 15. tér a Belváros forgalomcsillapításának kulcsprojektjévé lép elő. A tér kialakítása így látványosan aszimmetrikussá válik, hiszen a Ferenciek tere radikális forgalomcsillapításáért cserében a déli részen erőteljes közútfejlesztés szükségeltetik, az északi térrészen viszont teljes egészében a gyalogosoké a terep.

A déli térfélen mindezt megfejelte egy 250 autót befogadó mélygarázs gondolata, és sokáig élt a tér és az alsó rakpart közötti, felszín alatti forgalmi összeköttetés koncepciója is, ami a Duna-korzó egyenes folytatását tette volna lehetővé déli irányban. Ezt a hídfő alatt megbújó gigantikus betontömb előkerülése húzta keresztbe.

Ahogy a Belváros közterületi projektjei időben, térben (és finanszírozásban) kezdték megtalálni helyüket a „kalapban”, a déli térrészen való beavatkozás időben hátracsúszott és az északi térrész átépítése önálló projektté vált. Bár a területi összefüggések miatt fordítva ez logikusabb lett volna, öröm az ürömben, hogy így a gyalogosteret hamarabb birtokba lehet venni.

Nagyon erős infrastrukturális alapja van annak, hogy a Március 15. téren a Duna-korzó eltávolodik a Dunától és (a jövőben) csak az Irányi utca vonalában látja ismét viszont a folyót. Az Erzsébet híd hídszerkezete alatt a jelenlegi közúti kapacitást jelentősen szűkíteni nem lehetett, és az Apáczai Csere János utca „áramvonalas” bekötése is arra sarkall, hogy a korzó határozott irányváltással hatoljon be a tér belsejébe, ahol különböző berendezési tárgyak és történések feledtetik a Duna-partot eluraló közúti és villamos-infastruktúra zavaró hatását. Mindezek ellenére, az egy forgalmi sávnyi szűkítésnek köszönhetően egy tisztességes szélességű járda és kerékpárút is helyet kaphatott a híd alatt. Vagy a rakpartok teljes rendszerét érintő nagyberuházásra, vagy közlekedésszervezési paradigmaváltásra lesz ahhoz szükség, hogy a legérdekesebb – egyelőre sajnos kibonthatatlan – történet, a hídfő körüli „zöld zseb” és a Duna valós találkozása létrejöhessen. Ez jelenleg a jövő zenéje, nézzünk inkább körül a téren!

Az alapvetően nagyon egyszerű, áttekinthető, képletszerű térszervezésnek két célja van: átvezetni a téren az észak-déli korzót és megnyílni a Kígyó utca felé. A Kígyó utca a Klotild-paloták között beszűkülő Szabadsajtó út állapota miatt gyakorlatilag a Kossuth Lajos utca északi járdájának a meghosszabbítása. Ez a járda az utca forgatagából végre egyenesen és akadálytalanul kiszalad a parti zöldbe, ott csatlakozik a korzóhoz, rövid távon drámai környezetváltás érzetét keltve a gyalogjáróban. És mintha ennyi elég is lenne: a nagyvonalú, szabadon érvényesülő burkolatfelületeken a gyalogosáramlás főirányaiban semmi nincsen, ami a tekintet és a test szabadságát akadályozná. Az áttört lámpaoszlopokon átsiklik a tekintet és apró gellert kap a felszín alatti romokra betekintést biztosító csúszásmentes üveglapok csillogásán. A koncepcionális tervezés fázisában még meg-megnyilvánuló törekvés, hogy a téren meglévő szintkülönbségeket egymástól jól elhatárolható, külön szintű térrészekkel kellene artikulálni, végül is elhalt, a tér hangsúlyosan egy szintben tartott, legfeljebb felületi torzulásokkal kiképzett, egyöntetű felülettel bír.

A térburkolat mészkő és lángolt gránit – utóbbi a nagyobb terhelésű szakaszokon. Csatlakozóan eltűnt az elaggott Viacolor-burkolat a Váci utca egy rövid szakaszáról. Itt tekinthető meg a terület burkolatépítési bravúrja, a hálós burkolatkiosztás koordinátarendszerének átfordítása a Váci utcából a Pesti Barnabás utcába, darabonként konszignált tortaszeletnyi burkolatelemek segítségével.

A szervezőtengelyekről hangsúlyosan oldalra lehúzva kapott helyet az a néhány bútorzati elem, amely a puha ütközőzónát biztosítja a kemény térszerkezet és az emberi tevékenység organikusabb jellege között. A hosszú pad egyértelmű cezúraként választja el a burkolt és a parkosított felületet, minden egyes pontjáról más-más képkivágásban jelenik meg a Gellérthegy – Erzsébet-híd – Várpalota látványegyüttese. A hosszú ücsörgésre szánt pad ülőfelületének kialakítása a kényelmi szempontok mellett „grafikai” szereppel is bír. A hasonlóan kényelmes, ámde konzervatív formálású, állandóságot, megállapodottságot sugalló padtípusokra való formai utalás mellett a különböző hosszúságú és színű, vörösfenyő-akác anyagkombinációjú ülőlécek „idegesebb”, véletlenszerű játéka egyértelműen a mai városi élethez kapcsolja ezt az ülőbútort. Ez a pad nem az a pad – mondja a 60 méter hosszú ülőalkalmatosság.

Az embert a berendezés részeként kezelő térépítészet egyértelmű képviselői a forgószékek, melyek az egy társaságban való összefordulást, vagy az attól való elkülönülést egyaránt lehetővé teszik, időben állandóan változó kompozíció részeként. Külön mikro-sikertörténet, hogy a hiányos gépészmérnöki tudással megkísérelt mobil-fémbútortervezés egy, a feladatot nagyon komolyan kezelő fémipari vállakozó aktív együttműködésével gyakorlatilag sorozatgyártásra érett tárgyat hozott létre, elnyűhetetlen minőségben.

Egy horvátországi istentisztelet utáni ellazult trécselés a templom előtti napsütötte kőpadon: ez az emlék ihlette a Belvárosi Plébániatemplom előtt elhelyezett két, autonóm formálású kompozíciót, mely funkciója szerint pad, formálása szerint egy hanyagul elfekvő kubista szobor, de információs táblaként is működik. Finoman leválasztja a templom közvetlen előterét a korzó gyalogosáramlásáról, hátfalán pedig a kőfelületbe gravírozva mutatja be a templom építésének-bővülésének folyamatát. Régészetfanatikusok figyelem! Az ábrasor igazságtartalmáról szakemberek között is megoszlanak a vélemények, ezért a tartalom helyett érdemesebb arra szépségre figyelni, mikor a délelőtti napfény lassan elkezdi súrolni a gravírozott kőfelületeket, kibontva a mészkő belső struktúráját….

A templom körül határozottan konzervatív fordulatot vesz a térkialakítás. Az északi oldalon a süllyesztett, intim térrészben a „fűszerkert” még akár modern, de kedves átiratnak is felfogható, de a felüljáró felőli oldalon az egy-az-egyben utánérzett vaskerítés (eltekintve attól, hogy működésében zseniálisan egyszerű és nagyszerű – miért is nem épült meg 40 évvel ezelőtt?) disszonáns, érthetetlen elem, különösen a felüljáró látszóbeton felületei által meghatározott térben. Vajon miért nem volt elképzelhető a kerítés formai jegyeit előíró KÖH számára, hogy az egyértelműen a felüljáróhoz, és nem a templomépülethez tartozó vagyonvédelmi berendezés a formát a funkcióból kibontó tervezés során születhessen meg?

A tér további berendezési tárgyai köré a víz motívuma és a római kultúrszál csavarodnak. A lefedett római rom apropóján az egykori Pannónia keleti határvonalának térburkolatba mart rajzolata a Duna-korzótól a templom előtti résfolyókáig követhető végig („a Duna a folyókába csorog”), melyet a Limes főbb erődítményeinek alaprajzával díszített, burkolatba süllyesztett kőtömbök szegélyeznek. Akinek pedig helyszíni történelemórához nincsen kedve, egy forgószékben lepihenve hallgathatja az egyetlen darab zöld színű mészkőből kifaragott „Városkút” csobogását, elmélázhat a rozsdamentes lefolyórács áttört mintázatának örvénylésén, vagy – ez talán még jobb ötlet – kiülhet a piaristák teraszának sörsátra alá és megvárhatja, amíg a pincér a földszinten megnyíló sörözőből ellátja őt a sárgán gyöngyöző itallal. Fűre lépni pedig szabad!

A Március 15. tér északi részének átépítése, Budapest

Beruházó: Budapest Főváros Önkormányzata
Konzorciumvezető: Város-Teampannon Kft.
Konzorciumi tag: Közlekedés Kft.
Vezető tervező: Koszorú Lajos, Kenese István
Zöldfelületi tervező: Pagony Kft.

építészet, magazin, budapest, urbanisztika, magyarország, köztér, zöldi péter, kortárs építészet, 5. kerület, város-teampannon, március 15. tér Icon_print

Március 15. tér index

A megújult Március 15. tér

A megújult Március 15. tér

Március 15. tér: az építkezés képei

Március 15. tér: készül a pad faburkolata. Kép © Zöldi Péter

Március 15. tér: a burkolatba illesztett kőlapok. Kép © Zöldi Péter

Március 15. tér: egyetlen kődarabból faragott ivókút. Kép © Zöldi Péter

Március 15. tér: itt még folyik az építési munka. Kép © Zöldi Péter

Március 15. tér: itt még folyik az építési munka. Kép © Zöldi Péter

Március 15. tér: itt még folyik az építési munka. Kép © Zöldi Péter

Az elkészült Március 15. tér képei

Az elkészült Március 15. tér. Kép © hg.hu

Az elkészült Március 15. tér. Kép © hg.hu

Az elkészült Március 15. tér. Kép © hg.hu

Az elkészült Március 15. tér. Kép © hg.hu

Az elkészült Március 15. tér. Kép © hg.hu

Az elkészült Március 15. tér. Kép © Zöldi Péter

Az elkészült Március 15. tér. Kép © Zöldi Péter

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317