Logomain

Budapest az autón túl

By Erdélyi András 2011. március 22. 10:05

szerk at hg dot hu

Kozlekedesi_muzeum_50020130603-19838-lulc0p.gallery

Város az autón túl - utópisztikus képeslap

Dunaexpressz50020130603-19838-bhmyqg.gallery

Város az autón túl - Dunaexpressz

Bogota50020130603-19838-btw6s7.gallery

Város az autón túl - Bogota

Gyalogos_39920130603-19838-3ptmre.gallery

Város az autón túl

Kiallitas61320130603-19838-1iydagx.gallery

Város az autón túl 1.

Kiallitas2_61320130603-19838-17438xn.gallery

Város az autón túl 2.

Kiallitas3_61320130603-19838-10vc1wk.gallery

Város az autón túl 3.

Kiallitas4_61320130603-19838-1u2cr6r.gallery

Város az autón túl 4.

Buszok61320130603-19838-su8w8v.gallery

Város az autón túl 5.

Vasutallomas61320130603-19838-zz0k3x.gallery

Város az autón túl 6.

Prparkolok61320130603-19838-1ofbyo2.gallery

Város az autón túl 7.

Menetrend szerinti zeppelinjáratok, dunai személyforgalom: hogyan szabaduljon ki a város az autók szorításából?

A nagyvárosi közlekedés a Budapesten élők mindennapjainak állandó része. Mindegy, hogy kicsi vagy nagy, fiatal vagy öreg-e valaki, mindegy, hogy gazdag rózsadombi, vagy szegény csepeli - állandó szükséglete, és állandó élménye, hogy eljusson egy adott pontból egy adott másik pontba, napi rendszerességgel, vagy naponta többször is. Ez a szükséglet mindennapjainak egyik meghatározó élménye lesz. Ma Budapesten rengeteget hallani a közlekedés problémáiról: dugók, koszos járművek, barátságtalan BKV-ellenőrök akadálypályája várja a közlekedőket, akik újra és újra bozótharcosként próbálnak átjutni az őket körülvevő urbán-dzsungelen. 

:image_72833

A jövő városa, képeslap a XIX. század végéről; Kép: Városvédő

A probléma létező, a javasolt megoldások pedig sokfélék, a válaszok szerteágazóak. A Városvédők „Város az autón túl: Budapest alternatívák” kiállítása arra tett kísérletet, hogy a létező ötletek, kezdeményezések bemutatásával egy ötletbörzét rendezzenek a különböző megközelítések, tervek életképességéről, megvalósíthatóságáról. A tárlatot végignézve arra juthatunk: a probléma sokkal több, mint azt elsőre sejtenénk, és a közlekedés bajait boncolgatva könnyen olyan mélységekbe juthatunk, hogy azon kezdünk el gondolkozni: mit jelent városi polgárnak lenni és végeredményben mit is jelent számunkra egy város? Ez irányú kutatásainkban szakértők is segítségünkre voltak: Dr. Tóth János, a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésüzemi Tanszékének vezetője, és László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke.

„Minden valahol máshol van, és amivel eljutsz oda, az az autó.” Ezt Elwyn Brooks White amerikai író írta le 1942-ben. Akkor még az autó adta szabadság, a mobilitás diadalát hirdette ezzel a sorral, amely azonban a mai fülnek hordoz egy baljós mellékzöngét is. A felszabadító eszköz a nagyvárosi használat során megannyi problémát is jelenthet, sőt nehezítheti a haladást. A csúcsforgalomban araszolás, a parkolóhely-keresés, a légszennyezés, a belvárosok autópályává alakulása mind-mind az óriási gépjárműpark következménye. A helyzet különösen elkeserítő, ha megnézünk egy képeslapot például a 19. század végi Budapestről, széles sugárutakkal, az utcán sétáló emberekkel. Egy valami biztos: akkor nem így képzelték el a jövőt.

Ez kiderül a Magyar Közlekedési Múzeumból előkerült korabeli képeslapokból is, amelyeken menetrend szerint közlekedő zeppelineket, kötélpályán közlekedő villamosokat láthatunk. A motorizált Budapest egyik nagy problémája, hogy ellehetetleníti a gyalogosforgalmat, amely, mint az Európai Parlament által 1988-ban elfogadott Gyalogosok Nemzetközi Kartája is kimondja, nem csak hatékony, de egészséges is lehet. Bár kérdés, hogy nem csak sétálni, de élni is mennyire lehet egészséges egy olyan városban ahol a gépjárművekből származó szálló por koncentrációja újra és újra átlépi az egészségügyi határértéket, és ez évente több mint 2000 halálesthez vezet. Az olyan megoldásokhoz, mint az elöregedett járműpark lecserélése, vagy a metán üzemeltetésű buszokra való átállás, rengeteg pénz kellene, és bár javítana a helyzeten, a probléma lényegét nem oldaná meg.

:image_72834

Duna Expressz - A jövő hajója

A téma kapcsán Dr. Tóth Jánossal, a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésüzemi Tanszékének vezetőjével beszélgettem különböző lehetőségekről. A szakember szerint a Duna hasznosítása személyforgalomra mindenképpen egy triviális tehermentesítő lépés lehetne, ha teljesülnek bizonyos feltételek. A kiállításon látható munkák közül Iglói-Nagy Péter Duna-Expressz névre keresztelt hajója, és az ahhoz kapcsolódó infrastrukturális fejlesztések (elsősorban a Batthyányi téren) például ilyen, de a belvárosi nagy közlekedési csomópontok többsége nem a Duna közelében van, így a hajó elsősorban az agglomerációs közlekedésben tehetne jó szolgálatot. Az agglomerációs közlekedést segíthetik a vasútállomások közelében megépült vagy még épülő P+R parkolók (pl. Kismaros, Verőce, Tápószecső, Albertirsa, Nagykáta stb.) is. Kellemesebbé teheti a napi ingázást a Magyar Közlekedési Klub kezdeményezése, a „Fogadj örökbe egy állomást!”, amelynek célja, hogy önkéntes civilek tartsák rendben lakóhelyük vasútmegállóit.

Dr. Tóth János szerint elsődlegesen mindenképp a tömegközlekedést kell fejleszteni, méghozzá minél nagyobb kapacitás- és sebességnövekedést elérve. Az infrastrukturális fejlesztések során a minimális járműfeltartóztatásra kell törekedni, fonódó csomópontok és minél több buszsáv létrehozásával, vagy a villamosok zártpályássá alakításával. Az utakon egyszerre megjelenő járművek számát (a csúcsforgalmat) is érdemes lehet olyan módszerekkel csökkenteni, mint a telekocsi rendszer (idegen szóval carpooling), vagy a dugódíj.

Az új pályák lefektetése sosem hoz tartós forgalomcsökkenést, azok is hamar telítetté válnak. A cél a rendszer hatékonyságának a növelése lenne. Ezek a tervek természetesen nagy anyagi befektetéseket igényelnek, de hosszú távon növelik az átjutás gyorsaságát. Ez természetesen egy nagyon fontos szempont, különösen azok számára, akik napi húsz-harminc vagy még több kilométert is ingáznak, a belvárosi közlekedést azonban más szempontokból is meg kell vizsgálnunk.

:appendix_5637

Galéria: A Városvédő kiállítása

Egyes várostervezők, mint például a dán Jan Gehl már az 1970-es évek óta azt mondják, az igazi megoldást máshol kell keresni. Ő teljesen más nézőpontból közelíti meg a közlekedési paradigmát. Erről a témáról László Jánost, a Magyar Kerékpárosklub elnökét faggattam: mi is szerinte a bajok fő forrása?

"Elsősorban, az, hogy rossz a közlekedési eszközök használatának racionalitása. Az autóhoz való ragaszkodás sokszor rossz egyéni döntés, ami hibás beidegződésekből fakad; mellesleg a mindennapi dugó okozta stressz erősen rontja az emberek életminőségét. A hatalmas gépjárműparknak az is a problémája, hogy rengeteg felesleges üzemanyag ég el parkolókeresés közben, a parkolót kereső autók pedig tovább növelik a forgalmat és állandóan végtelen spirálokban keringenek a belváros kis utcáiban. A probléma nem az, hogy mindenkinek el kell jutnia autóval valahova, a probléma az, hogy mindenki el akar jutni autóval valahova, és ezt az igényt viszont nem lehet kiszolgálni. Így aztán akinek valóban szüksége van a szakmája miatt az autóra, az sem tudja rendeltetésszerűen használni azt."

Az új paradigma szerint épp ezért nem bővíteni, hanem szűkíteni kell az utak egyéni gépjárműkapacitását, forgalmat kell csökkenteni. Amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, az ugyanis az, hogy nem gépjárművek, hanem emberek próbálnak közlekedni, és attól, hogy kevesebb jármű halad át, nem biztos, hogy kevesebb ember is, sőt! Ha szűkítik a gépkocsik számára fenntartott sávokat, akkor hatékonyabb lesz a tömegközlekedés, lehetővé válik a biztonságosabb és élvezhetőbb biciklis és gyalogosforgalom. De más forgalomkorlátozások is elképzelhetők, például a dugódíj, vagy rendszám alapú forgalomkorlátozások. Ez természetesen a tömegközlekedés fejlesztését is követeli. A BKV járműveinek és megállóinak állapota jelentős elrettentő erő, annak ellenére, hogy maga a vonalkínálat és a követési gyakoriság európai viszonylatban is nagyon jónak számít. És a tömegközlekedésen kívül természetesen ott van a kerékpár is.

Ezek az elképzelések nem csak fikciók, több nemzetközi példa bizonyítja, hogy megvalósíthatók. Itt van például a Koppenhágai Strøget autómentes városrésze. Vagy Olaszországban a történelmi belvárosok korlátozott forgalmú zónái, amelyekben bizonyos időközökben teljesen megtiltják a külön engedély nélküli gépkocsiforgalmat. Aki szerint ilyen „csodák” csak a gazdag nyugati országokban történhetnek, annak rögtön itt van Bogotá példája, amely pár év alatt hatalmasat lépett az autómentes várossá válás irányába.

:image_72836

Bogotá - Külön pálya az autóbuszoknak; Kép: Julián Ortega Martínez


Mi történt például Budapesten a Rákóczi úttal? Egy háromsávos autópálya lett a város központi tengelyéből. A közösségi tér megszűnt létezni, elég abszurdan hangzik még csak gondolni is arra, hogy az emberek oda járjanak beszélgetni vagy sétálni, vagy akár babakocsit tolnogatni, de a jelenlegi állapotok megnehezítik a kiskereskedelmet is. A Studio Metropolitana köz-tér projektjei a városi terek rehabilitációjával foglalkoznak és célkeresztjükbe került a Rákóczi út is  (még bővebben itt). 

De más közterek is fókuszba kerültek, például most év elején a Váralagút. A Kolbászból Kerítést Stúdió a Facebookon fórumot nyitott arról, hogy is lehetne a gyalogosforgalom számára megnyitni az alagutat. A megoldásokat egy látványos koordinátarendszerben foglalták össze a hatékonyság és az ár tengelyei mentén. 

Közösségi térre márpedig van igény Budapesten, mint ezt a Gödör hatalmas sikere is mutatja. Hiszen egy város több kell, hogy legyen annál, mint a saját kis dobozaikban (ház – autó – munkahely – autó –ház) élő, plazmatévét bámuló, évente kétszer nyaralni induló emberek soha nem találkozó halmaza. A városnak az élet mindennapi problémáin túl, egy kalandnak egy mindennapos élménynek kéne lennie, egy pezsgő kommunikáló közegnek, ahol mindenki nap mint nap pozitív élményekkel gazdagodhat. Ha valaki egy nagyvárosba költözik, akkor polgárként kéne részt vennie annak életében, szeretnie kéne a várost. És ez a baj ma Budapesttel. Nehezen szerethető. A kérdés, hogy visszaállítjuk-e valaha a köztereket, hogy a helyzet megérik-e egyszer arra, hogy visszaadjuk őket a gépek helyett az embereknek?

városfejlesztés, fenntartható közlekedés, közösségi tér Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317