Logomain

A logarléces marslakók visszatérnek

By Kovács Dániel 2011. március 6. 11:19

szerk at hg dot hu

Acs20130603-19838-1i3v8j0.gallery

Gabor Acs: Toyota-irodaház, Dzsidda és a bolognai Fiera tornyai

Kenwin20130603-19838-168jvq3.gallery

Alexander Ferenczy: A Bauhaus jegyeit mutató svájci Villa Kenwin

Zhovkva20130603-19838-rgmqvi.gallery

Edgar Kováts: A bazilita szerzetesek temploma, Zhovkva, Ukrajna

Palais_bulles20130603-19838-1jqp7hv.gallery

Antti Lovag: Palais Bulles (Cannes)

Maison_gaudet20130603-19838-1i30gg2.gallery

Antti Lovag: Maison Gaudet (Tourrettes-sur-Loup)

Schoffer-tour20130603-19838-u8j9l5.gallery

Nicholas Schöffer: Tour Lumière Cybernetique de La Défense, Párizs

Matica_sprska20130603-19838-il2m5n.gallery

Tapavicza Momcsilló: A Matica srpska újvidéki székháza, 1912

Bjorkhagen_2008__a20130603-19838-4zyw2n.gallery

Georg Varhelyi: A Svenska Bostäder 16 emeletes lakótornya, Björkhagen

Jorge20130603-19838-urj0uv.gallery

Jorge Kálnay: A Broadway filmszínház épülete és a Perú-ház Buenos Airesben

Dateiheiligenborn20130603-19838-1dqnlf5.gallery

György Lehoczky: Születés-kolostor, Bous, Németország

Index20130603-19838-171otwn.gallery

marslakók logarléccel 2 index

Marslako20130603-19838-1jclo1u.gallery

marslako hirlevel

A_kalnay_galeria20130603-19838-pypmu6.gallery

Andrés Kálnay munkái

Archivocmmba05720130603-19838-5lot2p.gallery

Andrés és Jorge Kálnay: München söröző, Buenos Aires

Archivodiario_critica_estatuas_20130603-19838-7c2z9s.gallery

Andrés és Jorge Kálnay: A Crítica folyóirat székházának szobrai, Buenos Aires

Archivoedificio_lezica_390820130603-19838-1dm34cr.gallery

Andrés Kálnay: Lakóépület a Lezica és a Medrano sugárút sarkán, Buenos Aires (1929)

Archivocomplejo_tita_merello_fachada_20130603-19838-1bdtpc0.gallery

Andrés Kálnay: A Suipacha filmszínház homlokzata (mai állapot)

Cine_suipacha20130603-19838-105d6wu.gallery

Andrés Kálnay: A Suipacha filmszínház emeleti fogadótere (archív képen)

Fileteatro_cervantes_0120130603-19838-19g54m0.gallery

Andrés Kálnay: Cervantes Színház, Buenos Aires (1921)

Archivokalnay_bolsa_de_cereales20130603-19838-rbmdtw.gallery

Andrés Kálnay pályamunkája a Buenos Aires-i gabonatőzsde épületére, 1941

Újra tíz ismeretlen magyar építészt gyűjtöttünk össze, akik az ország határain túl tettek szert hírnévre.

Egy évvel ezelőtt közöltünk cikket először tíz magyar származású vagy születése idején annak tartott, de javarészt külföldön dolgozó és itthon ismeretlen építészt bemutatva. Ezt követték az idehaza ismeretlen, Amerikában azonban népszerű magyar grafikusokat, az elfelejtett magyar származású formatervezőket és végül a divat világának magyar kötődésű nagyjait bemutató cikkeink. Bár nemzetiségük olykor értelemszerűen vitatható, külföldre szakadt polgártársaink életútja minden alkalommal izgalmas és tanulságos - ezért úgy döntöttünk, folytatjuk a sort újabb tíz építésszel. 

Gabor Acs (1926, Budapest - )

Toyota-irodaház, Dzsidda és a bolognai Fiera tornyai. Fotó: Prismamv, wikipédia

1948-ban még a Budapesti Műszaki Egyetemen szerez diplomát, a kommunista hatalomátvételt látva azonban a fiatal Ács Gábor családja Olaszországba menekül. 1953-ban megszerzi második diplomáját a neves milánói politechnikum építészkarán. Ezt követően az Egyesült Államokba utazik, ahol 1956-62 között a már akkor is neves, később pedig a Louvre üvegpiramisával legendává vált I. M. Pei irodájában dolgozik. Elsősorban lakóépületeket tervez, de őt dicséri Cleveland rendezési terve is. A Pei-periódus lezárultával visszaköltözik Rómában, és 1963-ban a Piazza Navonán megnyitja saját irodáját. Több mint 15 országban állnak épületei, Kanadától Mexikón át Kenyáig. Hatalmas munkásságából csak néhány kiragadott példa: a Pan Am és a Vöröskereszt párizsi székházai (1966 és 1968), a Toyota székháza a szaúd-arábiai Dzsiddában (1979), a bolognai vásárközpont bővítése három irodatoronnyal és köztérrel (Kenzo Tangéval, 1980). Életművéhez érdekes adalék, hogy a Societa Generale Immobiliare biztosító-társaság főépítészeként 1962-ben részt vett Luigi Moretti oldalán azon a megbeszélésen, ahol Moretti az általa Washingtonba tervezett luxus lakó- és irodaközpont terveit mutatta be a United States Commission of Fine Arts-nak. A komplexum később Watergate néven vált híressé, a hozzá kapcsolódó politikai botrány pedig Nixon elnök lemondásához vezetett.

Alexander Ferenczy (1895, Budapest – 1931, Berlin)

A Bauhaus jegyeit mutató svájci Villa Kenwin. Fotó: contexte-kenwin.ch

Ferenczy Sándor a mai MOME elődjén, az Iparművészeti Iskolában szerzett építész- és belsőépítész-diplomát, majd magával ragadta a kor legizgalmasabb műfaja: a film. Az első világháborút követően producerként és díszlettervezőként dolgozott, olyan rendezőkkel, mint Garas Márton vagy Alexander Korda – az utóbbival három filmben is. 1926-ban Ferenczy Berlinbe költözött és itt alkotott tovább a szakma nagyjaival. 1931-ben autóbalesetben vesztette életét. Egyetlen megvalósult építészeti munkáját ismerjük: az 1920-as évek végén a svájci La Tour-de-Peilz területén tervezett egy, a Bauhaus hatását tükröző villát a német Hermann Henselmannal közösen. Az épület, amelynek eredeti tulajdonosa a Bryher néven alkotó, szupergazdag brit írónő volt, Villa Kenwin néven ma is kiváló állapotban van és látogatható.

Andrés Kalnay (1893, Jasenovac, Horvát-Szlavónország – 1982, Buenos Aires)

Úgy tartják, a dél-amerikai városok közül Buenos Aires hasonlít a legjobban Budapestre. Ez nem véletlen: a város arculatának kialakításában meghatározó szerepet játszott egy magyar testvérpár: Kálnay András és György. Mindketten a budapesti Műegyetemen szereztek építészdiplomát, és harcoltak az első világháborúban, majd 1919-ben közéleti szerepet vállaltak a rövid életű Tanácsköztársaságban. A következő évben emiatt választották a menekülést. Nápolyban szálltak hajóra, de a remélt Egyesült Államok helyett Argentínában kötöttek ki. Egyévnyi inaskodás után közösen nyitottak építészirodát. András itt tervezte első, nagy sikert aratott épületét, a München sörözőt, amely a helyi értelmiség központjává vált (ma a Buenos Aires-i Központi Múzeumi Igazgatóság otthona). Ugyancsak közös munka a Crítica folyóirat art-deco székháza az Avenida de Mayón, és nagy jelentőségű, bár építészetileg kevésbé sikerült a Cervantes Színház, amely ma Argentína nemzeti társulatának otthona. András stílusa később, már önálló műhelyében formálódott az európai hatásokat mutató késő-szecessziótól a modernig. Már az utóbbi irányzathoz sorolható a jelenleg az Igazságügyi Minisztérium otthonaként szolgáló Ocean-ház (1931), vagy a Suipacha Színház. A későbbi évtizedekben András számos pályázaton indult, de rendre sikertelenül, így elfeledetten halt meg 1982-ben, jóval testvére után. 

Jorge Kalnay (1894, Budapest – 1957, Buenos Aires)

A Broadway-filmszínház épülete archív képen, valamint a Perú-ház napjainkban. Kép: wikipédia

A testvérek szétválása után György első komolyabb saját munkája a Film Florida székháza volt a Calle Florida 255. alatt, amelynek legfelső emeletén saját rezidenciáját rendezte be. Itt nevelte fel nyolc gyermekét, és itt lakott élete végéig. György gyorsabban eljutott a modernig, mint testvére, és már a harmincas években a progresszív, racionalista helyi építészek közé számított. Népszerű lakóépületeket tervezett, mint a Minner-ház (1934), a Garay-villa (1936) vagy az uruguay-i nagykövet jelenlegi rezidenciája, a Goncalves-ház (1932). Legismertebb munkája az ugyanebben az évben épült, egy egész háztömböt elfoglaló Luna Park rendezvényközpont, amely a mai napig Buenos Aires életének egyik központi helyszíne. A Kálnay-testvérek építészetét az utóbbi években fedezték fel újra Argentínában; munkáikat egy 2008 óta működő blog is bemutatja.

Edgar Kováts (1849, Bukovina – 1912, Lvov)

A bazilita szerzetesek temploma, Zhovkva, Ukrajna. Fotó: Vasiliy Efimenko, flickr.com

Kováts Edgar tehetős bukovinai családból származott. Középiskoláját Csernovicban végezte, és itt szerezte első művészeti tapasztalatait is, nővére, Alma és édesapja támogatásával, a város leghíresebb festője, Michael Alfred Godlewski műhelyében. Testvéréhez, Napóleonhoz hasonlóan a műszaki pályát szánták neki: néhány évet a lvovi, majd a bécsi műegyetemen tanult, utóbbit később otthagyta a festői pálya kedvéért. Végül édesapja unszolására és finanszírozásával a zürichi ETH-n szerzett építészdiplomát. Bécsben a kor egyik legismertebb mestere, Gottfried Semper irodájába került, ahol többek közt a Burgtheater és a Hofburg múzeumának tervezésében vett részt, valamint számos helyreállítási munkában. Közben festett és művészettörténetet tanított a bécsi műegyetemen. 1895-ben Kováts a galíciai Zakopane műszaki iskolájának tanára, majd egy évre rá igazgatója lett. Ehhez a helyhez kötődik legtöbb megvalósult munkája, illetve könyve, az 1899-ben megjelent Art Zakopane, amely a környék népművészetét felfedező Stanislaw Witkiewicz hatását tükrözi. 1900 körül Kováts ebben a stílusban tervezett, főleg épületbelsőket; Galícia pavilonjával a párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert. 1901-től haláláig a lvovi műegyetemen tanított; ebben az időben tervezte a reneszánsz városka, Zolkiew (ma Zhovkva, Ukrajna) bazilita kolostori templomának újjáépítését, a bécsi modernizmus ihletésében.

György Lehoczky (1901, Vihnyepeszerény – 1979, Saarbrücken)

A Születés-kolostor temploma Bous városában, Németország. Kép: wikipédia

A felvidéki Lehoczky-család 1910-11 körül költözött Fiume szabad városába, majd a Monarchia összeomlása után Budapestre. György itt járta ki 1921-27 között a Budapesti Műszaki Egyetem építészkarát. Ezt követően építészként dolgozott, egyre komolyabb megbízásokat szerezve. Közreműködött például a miskolci erdőigazgatóság pártázatos, neoreneszánsz épületének tervezésében, Fiala Ferenccel közösen tervezte a budapest-felsőkrisztinavárosi templomot, és őt dicsérte például a belgrádi vásárközpont, a Sajan magyar pavilonja is, amely sajnos elpusztult a világháborúban. 1945-ben Lehoczky Ausztriába emigrált, majd két évre rá családjával együtt a németországi Saarbrückenben telepedett le. Évekig szabadúszó művészként kapott megbízásokat; helyzete csak a(z akkor még önálló) Saarland állampolgárságának 1955-ös, majd az NSZK-állampolgárság 1967-es megszerzése után rendeződött véglegesen. 1956-65 között a saarbrückeni műszaki főiskola tanáraként dolgozott. Németországban Lehoczky a szakrális építészetre specializálódott, és üvegművészként is jelentős életművet hagyott maga után. Több tucat temploma áll német földön; nagyobb munkái közül kiemelkedik a Születés-kolostor Bous városában (1949-60) és a Szent Kereszt kolostor Püttlingenben (1956-63).

Antti Lovag (1925, Magyarország - )

Palais Bulles (Cannes) és Maison Gaudet (Tourrettes-sur-Loup). Fotó: morberg, flickr.com és wikipédia

Napjaink legismertebb magyar építésze minden bizonnyal Antti Lovag. Igaz, e mondat szinte minden szavába bele lehet kötni. Lovag ugyanis orosz apától és finn anyától született, és csak rövid időt élt Magyarországon, ráadásul egyáltalán nem beszéli nyelvünket - viszont következesen magyarnak vallja magát. Egyébként pedig nem építészként, hanem saját szóalkotással „habitológusként” tekint magára, és kifejezetten büszke arra, hogy (az ugyancsak autodidakta francia mester, Jean Prouvé tanítványaként) sosem szerzett diplomát, viszont immár 93 „saját diplomása lett” – árulta el egy Bán Dávidnak adott interjújában (Octogon, 2010/8-9). Saját organikus, a természeti formákra alapozó építészeti stílusát Lovag a hatvanas évektől fejlesztette ki. Minden derékszögű sarkot, egyenes vonalat nélkülöző buborékházai ma Franciaország-szerte turisztikai látványosságnak számítanak. A legismertebb alighanem az 1989-ben elkészült Palais Bulles, amelyet a divatdiktátor Pierre Cardin vásárolt meg, illetve a Maison Gaudet, amelyet 1969-ben kezdett építeni. Befejezése három évtizedbe telt, viszont még elkészülte előtt egy évvel műemlékké nyilvánították, Lovag nagy elégedettségére.

Nicholas Schöffer (1912, Kalocsa – 1992, Párizs)

Tour Lumière Cybernetique de La Défense, Párizs

Bár 1980 óta saját múzeuma van Magyarországon, és köztéri szobrával is büszkélkedhetünk, Schöffer Miklós ma sem tartozik az igazán ismert magyar művészek sorába. Ez azért is lehet így, mert Schöffer, „a kibernetikus művészetek atyja” sosem figyelte a kereskedelmi szempontokat. Miután jogi diplomát szerzett Budapesten, három évig a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Ezt követően Párizsba költözött, és festészettel kezdett foglalkozni. A második világháború utáni, rövid szürrealista korszakot követően azonban Norbert Wiener könyve, a Cybernétique et Société hatására a szobrászat felé fordult. A fény és a hang hatásaival is dolgozó térbeli kompozíciókat, voltaképp építményeket tervezett; első nagyméretű, ötven méter magas alkotását 1954-ben állították fel Párizsban. Kisebb kibernetikus szobrai ma a világ számos múzeumában láthatóak (egy érdekes videó 1959-es, Cyspe című munkájáról itt látható). Legméretesebb alkotása a párizsi Défense-negyed számára tervezett, 324 méter magas Fénytorony lett volna. A fénycsóváknak és tükröknek köszönhetően messze látszó építmény vendéglőknek, színházaknak, mozinak és üzleteknek adott volna helyet, ám a számos nyilvános bemutató, terv és makett ellenére az utópia papíron maradt. Schöffer azonban élete végéig nagy népszerűségnek örvendett, még Magyarországon is kitüntetést kapott. Kalocsai szülőházában az általa adományozott, teljes életművét bemutató anyagból 1980-ban nyílt meg a nevét viselő múzeum.

Tapavicza Momcsilló (1872, Nádalja, Vajdaság – 1949, Pula, Jugoszlávia)

A Matica srpska újvidéki székháza, 1912. Kép: wikipédia

Alighanem indulhatna a legfurcsább nevű magyar építész címéért – ha Tapavicza Momcsillónak szüksége lenne egyáltalán a címekre. Nemcsak építész ugyanis, de Hajós Alfrédhoz hasonlóan a sportban is jeleskedett: 1896-ban az athéni olimpián bronzérmes lett teniszben (ezzel Magyarország máig egyetlen olimpiai tenisz-érmét szerezte meg). Bár magyar állampolgárnak számított, és diplomáját is a budapesti Műegyetemen szerezte, a szerb nemzetiségű Tapavicza már az első világháború előtt is főleg a Balkánon dolgozott, azt követően pedig Jugoszláviát választotta hazájának. 1908 után számos megbízást kapott Montenegróban; ,irodájából kerültek ki a cetinjei német követség és a Montenegrói Nemzeti Bank tervei. A századforduló stílusát idézi a szerb kulturális egylet, a(z egyébként Budapesten alapított) Matica sprska székházának tervezett újvidéki épülete (1912). A két világháború között a vajdasági Újvidéken dolgozott, az 1940-es években azonban Rómán és Lausanne-on keresztül Marokkóba menekült. Miután visszatért, a háború pusztította Porec újjáépítésében vállalt szerepet. 76 évesen hunyt el.

Georg Varhelyi (1913, Magyarország – 2001, Svédország)

A Svenska Bostäder 16 emeletes lakótornya, Björkhagen. Kép: wikipédia

Svédország a 20. században számos magyar építésznek szolgált menedékül. 1938-ban ide emigrált a magyar Bauhaus emblematikus figurája, Forbát Alfréd, hogy a városrendezési tervezés atyjává váljon. Mellette elsősorban Várhelyi György érdemel említést, aki 1939-ben telepedett le a skandináv országban, majd a következő fél évszázadban a helyi építészet közismert alakjává vált. A modern stílusban dolgozó Varhelyi számos lakóépületet, szállodát, irodaházat tervezett, de színházak, könyvtárak, városházák is dicsérik. Akárcsak Forbáth, az ötvenes években számos rendezési terv készítésében vett részt, kialakítva a világszerte mintának tekintett új skandináv városnegyedeket, mint Hökarängen, Gubbängen vagy Västertorp. A Björkhagenben épített 16 emeletes lakóháza az egész Skandináv-félsziget legmagasabb lakóépületének számított.

építészet, magazin, magyar építészet, györgy lehoczky, andrés kálnay, jorge kálnay, nicholas schöffer, tapavicza momcsilló, edgar kováts, antti lovag, georg várhelyi, gabor acs, alexander ferenczy Icon_print

Gabor Acs: Toyota-irodaház, Dzsidda és a bolognai Fiera tornyai

Alexander Ferenczy: A Bauhaus jegyeit mutató svájci Villa Kenwin

Edgar Kováts: A bazilita szerzetesek temploma, Zhovkva, Ukrajna

Antti Lovag: Palais Bulles (Cannes)

Antti Lovag: Maison Gaudet (Tourrettes-sur-Loup)

Nicholas Schöffer: Tour Lumière Cybernetique de La Défense, Párizs

Tapavicza Momcsilló: A Matica srpska újvidéki székháza, 1912

Georg Varhelyi: A Svenska Bostäder 16 emeletes lakótornya, Björkhagen

Jorge Kálnay: A Broadway filmszínház épülete és a Perú-ház Buenos Airesben

György Lehoczky: Születés-kolostor, Bous, Németország

marslakók logarléccel 2 index

marslako hirlevel

Andrés Kálnay munkái

Andrés és Jorge Kálnay: München söröző, Buenos Aires

Andrés és Jorge Kálnay: A Crítica folyóirat székházának szobrai, Buenos Aires

Andrés Kálnay: Lakóépület a Lezica és a Medrano sugárút sarkán, Buenos Aires (1929)

Andrés Kálnay: A Suipacha filmszínház homlokzata (mai állapot)

Andrés Kálnay: A Suipacha filmszínház emeleti fogadótere (archív képen)

Andrés Kálnay: Cervantes Színház, Buenos Aires (1921)

Andrés Kálnay pályamunkája a Buenos Aires-i gabonatőzsde épületére, 1941

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317