Logomain

Budapest, nagyon másképp

By Ongrádi Melinda 2011. február 26. 10:20

szerk at hg dot hu

Altoman_120130603-19838-cafduw.gallery

Urban exploration Altomán Vigadó étterem

Altoman_220130603-19838-ugmjd8.gallery

Urban exploration Altomán Vigadó étterem

Altoman_320130603-19838-12x1dv5.gallery

Urban exploration Altomán gyereküdülő

Altoman_420130603-19838-1o1qnbs.gallery

Urban exploration Altomán

Deadmind_420130603-19838-lf6rvh.gallery

Deadmind alterBudapest urban exploration

Deadmind_920130603-19838-eoicez.gallery

Szabadság híd urban exploration deadmind alterBudapest

Deadmind_720130603-19838-1cet1mt.gallery

Deadmind alterBudapest urban exploration

Deadmind_620130603-19838-19ly4f2.gallery

Deadmind alterBudapest urban exploration

Deadmind_120130603-19838-771mbd.gallery

deadmind

Altoman_onarckep20130603-19838-1k1rawf.gallery

Altomán Acelin

Életük kockáztatásával kutatják a város rejtett zugait: legizgalmasabb kalandjaikról faggattunk két kortárs városi kalandort.

A városok alatt húzódó titokzatos alagút- és csatornarendszerek, az elhagyatott, lelakatolt objektumok vagy éppen az extrém magasságokba nyúló létesítmények mindig is felfedezésre csábították a vállalkozó szelleműeket. Sokan egyszerűen a hecc kedvéért hatolnak be az ember alkotta környezet e tagjaiba, másokat a különleges benyomások vagy a kutatás izgalma csábít, de olyanok is vannak, akik fotózási szenvedélyüket élik ki e rendkívüli alanyokon. A médiának, és különösen az internetnek és az ott formálódó közösségeknek köszönhetően egyre határozottabban testet ölt az a szubkulturális mozgalom, amelyet angolszász nyelvterületen urban exploration-nek, azaz városfelfedezésnek kereszteltek el – e témát járja körbe a hg.hu átfogó cikke.

A röviden csak urbexnek titulált műfajnak itthon is akadnak követői, akik közül két bloggert faggatunk motivációkról és kalandjaikról: Altomán Acelin, az altoman.blog.hu szerzője egyfajta naplónak tekinti internetes gyűjteményét, míg Gellért, alias deadmind, az alterBudapest bloggere alapvetően fotóinak közzétételére indította honlapját.

hg.hu: Minek hatására kezdtetek el ezzel a „műfajjal” foglalkozni?
Altomán Acelin: Szerintem akkor kezdődött, amikor az ovi udvarán a tiltott területek váltak a kedvenc tartózkodási helyeimmé. Valójában 12 éves lehettem, amikor néhány barátommal elkezdtem felfedezni elhagyatott, kimustrált házakat, hoteleket, épületeket. Akkor már néhány lépés után remegett a lábunk az izgalomtól! De érdekes módon a "nevén nevezni" csak mintegy fél éve kezdtem a dolgot, amikor megismerkedtem az amerikai és nyugat-európai urbex szubkultúra mibenlétével. A célom az adrenalin és szabadságérzet maximalizálása, illetve a blogom indulása óta az is, hogy érdekes helyeket mutassak meg a fotelt előnyben részesítőknek. Az urbexerek között sok a fotós, építész, történész beállítottságú ember, bennem mindegyikből van egy kicsi.

Deadmind: 2008 vége felé egy belvárosi ismerősöm mesélte, hogy egy elhagyatott hotel mellett lakik. Nem nagyon értettem, hogy ez miért olyan érdekes, de aztán megláttam magát az épületet - ez a mára sajnos 5 csillagos szállodává átépített egykori Hungária Fürdő volt, a maga omladozó, életveszélyes állapotában, a szomszédban a szintén elhagyatott Continental Szállóval.

Egy pár éjszakai látogatás és egy halálközeli élmény után szinte azonnal rákaptam a dologra, pedig akkor még fogalmam sem volt róla, hogy egy egész szubkultúra épül az elhagyatott épületek és a városok rejtett titkainak feltárása köré.

Altomán Acelin, az altoman.blog.hu bloggere

Gellért, alias deadmind, az alterBudapest bloggere

hg.hu: Mi az, ami a leginkább vonzó benne?
Altomán Acelin: A kíváncsiság vonzott be, de az adrenalin és a szabadságérzet tett függővé. Ehhez hozzájön a megmagyarázhatatlan vonzalmam a magas helyek, veszélyes peremek iránt, úgyhogy tornyok, háztetők, antennák előnyben! Fantasztikus dolog olyan helyeken lenni, ahol szinte soha nem jár hétköznapi ember, szinte egy bizarr VIP-klubtagságnak érezzük, pedig az összes ott van körülöttünk, felettünk, alattunk. Olvasásra valaki ezt vagy megérzi, vagy nem, de úgy vettem észre, hogy elég egyszer átélni, hogy az ember legalább kedvelni kezdje.

Deadmind: A kíváncsiság az emberi faj legértékesebb ösztöne. Nálam ez sokszor azt jelenti, hogy a túlélési ösztön alulmarad, ha a felfedezésvágy életveszélyes helyzetekbe kerget. Egy évtizedek óta elhagyatott épület rengeteg emléket rejt magában, és ezek között sétálni sokszor olyan, mintha a múltba tenne egy kirándulást az ember. Teljesen ismeretlen, sokszor már régen a túlvilágon nyugvó emberek életének darabkái, rég elfelejtett tárgyak, helyszínek közé nyerhet bepillantást az ember, az emberi halandóság elkerülhetetlen ténye tárul a szeme elé.

A legtöbb ember valószínűleg nem tudja elképzelni, hogy a fizikai pusztulásban egy sajátos szépség is rejlik. Sok-sok munkával és erőfeszítéssel felhúzunk egy épületet, amelyben emberek élik le életüket; aztán egyszer csak elavulttá, haszontalanná válik. Elzárjuk a külvilág elől, majd elfelejtjük, és nyugodtan hagyjuk elrohadni, a társadalom legaljára került lepusztult emberek rejtekhelyévé válni. Az ilyen helyeken próbálom megragadni és megörökíteni azt a fajta morbid szépséget, amit csak maga a pusztulás tud produkálni. Na meg persze az adrenalinfüggőséget és a magasságmániát is etetni kell valamivel…

hg.hu: Mik voltak a legnagyobb fogásaitok, és volt-e nagyobb konfliktusotok (például a hatósággal)?
Altomán Acelin: A legnagyobb fogásomnak azt tekintem, amikor egy rendszeresen „látogatott", 20 éve elhagyott éttermet valaki teljesen átalakított (beleértve, hogy falakat húzott fel és tüntetett el), és egy kisebb művészeti tárlatot hozott ott létre. Mindezt gyakorlatilag saját magának, és azoknak, akik belógtak oda. Urbexezés közben az ember nem éppen az érzékszervei kényeztetéséhez szokott, úgyhogy ez nagyon nagy hatással volt rám. Ezenkívül a Rendőrpalota tornyát említhetem még, de az beépített emberrel történt. Közhely, de minden akció sztorija valamiben egyedülálló. Mivel betartok néhány primitív, de hasznos szabályt, rendőrökkel még nem kerültem intim kapcsolatba, viszont őrkutyák elől már kellett szaladnunk, és bevallom, hogy azoktól jobban félek! Az embereknek gyengébbek az érzékszerveik, és lassabban is futnak.

Deadmind: Nyilvánvaló okokból nem lenne célszerű a legrizikósabb kalandjaimat elmesélni, de volt már, hogy egy aktív gyógyszerészeti laboratórium tetejéről lestem a közeledő biztonsági őrt hétfő reggel hajnali 5-kor, majd az orra elől lógtam meg... Nem egyszer volt, hogy rendőrök nagy erőkkel kerestek, de egyetlen egyszer sem kaptak el - szóval végül is nem volt velük konfliktusom.

A legérdekesebb fogásnak nevezhetjük talán azt, amikor egy volt moziban rátaláltam az eredeti 50-es évekbeli vetítőgépekre, vagy azt, amikor egy egész szobányi személyes levél, fotó és filmnegatív alapján követhettem végig egy rég elhunyt fotós életét (még olyasmik, mint a diplomakiosztójára a meghívó is ott hevertek az eredeti borítékjukban), vagy azt, amikor a Blaha Lujza tértől párszáz méternyire fotóztam a Budai Várat 11 emelet magasból.

hg.hu: Mi indított titeket blogírásra, és milyen visszajelzéseket kaptatok annak kapcsán?
Altomán Acelin: Annyi kalandom kezdett összegyűlni, hogy attól tartottam, nem bírom agyi kapacitással a megjegyzésüket. A blog forma onnan jött, hogy úgy gondoltam, ezek a sztorik/helyszínek másokat is érdekelhetnek. Szerencsére igazam volt, már csak azért is, mert az urbex téma sosem kapott eddig nagy nyilvánosságot Magyarországon (itt kötelességemnek érzem megemlíteni az alterBudapest blogot, ami az Altomán mellett a másik ilyen magyar blog). Miután egy cikk megjelent a témáról az Urbanistán, kerestek rádiótól és újságtól is, hogy érdekli őket ez a világ.

Deadmind: A blogom elindításának elsődleges célja csupán az volt, hogy feltölthessem valahova a fotóimat. Aztán rájöttem, hogy lényegében Magyarország első urbex-fotóblogját hoztam létre, és elkezdtem egy kicsit komolyabban venni, ami annyit jelentett, hogy megpróbáltam pár értelmes mondatot is írni a fotók mellé, ami rendszerint nem sikerült (nevet). Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam, bár nem számítottam arra, hogy ekkora érdeklődést fog kelteni a blog. Mindenesetre örülök neki, de az alterBudapest még mindig az én személyes fotóblogom, ezért semmi garanciát nem vállalok arra, hogy a jövőben nem csinálok belőle valami eszement hülyeséget, esetleg galambszar-enciklopédiát.

hg.hu: Abszolút szabadidős tevékenységről van szó, vagy szakmai céljaitok is vannak vele?
Altomán Acelin: Érdekes kérdés, mert én a szakmámat igazítottam a hobbimhoz, vagyis a magasság- és adrenalinmániám miatt ipari alpinista végzettséget szereztem. Igaz, emellett van más szakmám is, úgyhogy ez valahol mégiscsak hobbi lett. Olyan hobbi, amiért fizetnek. Enyhén szólva szerencsés!

Deadmind: Maga az urban exploration természetétől fogva nem vezethet „szakmai" sikerekhez, hiszen gyakran illegalitással is jár. Ez a szokatlan hobbi azonban sokban hozzájárult ahhoz, hogy megtanítottam magam fotózni (már amennyire ez sikerült), ez pedig egy olyan dolog, amiben nem fogok megállni a professzionalitás csúcsáig, és utána sem. Ez az az önkifejezési forma, amelyben én magamra találtam, és biztos vagyok benne, hogy egész életemben velem marad.

hg.hu: Deadmind, ha jól tudom, megkeresett nemrég egy brit fotós – vele milyen együttműködést terveztek?
Deadmind: A brit profi fotós srác turistaként jött Budapestre, de más szemszögből is látni akarta a várost, így talált meg a fotóim alapján. Sok jó visszajelzést kaptam tőle, és megígérte, hogy ha egyszer Angliában járok, ő is elvisz hasonlóan érdekes helyekre.

hg.hu: Tagjai vagytok-e valamilyen, a témához kapcsolódó közösségnek?
Altomán Acelin: Az urbex közösségek többnyire netközpontúak, de Magyarországon még nincs „központi" fóruma a dolognak, pedig viszonylag sokan csinálják. Idén mindenképpen szeretnék elindítani valamit a témában, és közösséget létrehozni, mert ezt nagyon fontosnak tartom. Persze ez informális dolog, a szórakozás a lényeg. Ha már itt tartunk, létezik urbex közösségi oldal (az urbanexplorers.net), ahol tag vagyok, és nyugaton több weboldal is fut.

Deadmind: Európában még mindig elég ismeretlen az urbex fogalma, ezért az egyetlen ilyen közösség, amelynek tagja vagyok, egy kanadai webfórum, amely egyben a világ legnagyobb, a témával foglalkozó oldala.

hg.hu: Hogy viszonyul a környezetetek e tevékenységhez, vannak-e társaitok, segítőitek?
Altomán Acelin: Akik tudják, hogy csinálom, szeretik, sőt, vannak, akik kérik, hogy vigyem el őket magammal. Sokan ötleteket adnak, és segítenek bejutni egyes helyekre. Anyukám semmit nem tud, neki ne szóljatok! Én speciel szeretek társsal akciózni, mert hajtjuk, provokáljuk egymást, és többfelé tudunk figyelni. Az egyik fotózhat, a másik nézelődhet, és jobb is megosztani az élményt. A felelősség is nagyobb, mert figyelni kell egymásra, de szerintem megéri. De vannak magányos farkasok is.

Deadmind: A környezetemben sok mindenki őrültnek tart amiatt, amit csinálok, és nem sokan értékelik, de ez sosem zavart. Az esetek 90 százalékában egyedül vállalkozom az ilyen kalandokra, bár mostanában kezdek hasonszőrű őrültekre találni, így remélem ez hamarosan változni fog.

hg.hu: Mennyire kell jó kondiban lenni az ilyen kiruccanásokhoz, kell-e előre készülni valahogy egy-egy „túrához"?
Altomán Acelin: Amikor mászni kell (és többnyire kell), akkor szükség van minimális kondira, de az adrenalin a legpuhányabb emberekből is Hulkot tud csinálni. Koszolható, de strapabíró ruha, kesztyű, (fej)lámpa, fényképező mindenképpen ajánlott. Újabban a technika vívmányai is segítenek, például Google Earth-ön és Térképeken lehet keresni célpontokat, vagy megnézni, hogy merről közelíthetőek, hol lehet távozni, stb. Persze élőben is le kell csekkolni. Legújabban egy GPS-es telefont akarok beszerezni, hogy pontosan trackeljem a téridőben, hogy merre jártam.

magazin, budapest, urban exploration, urbex, extrém városhasználat, altomán acelin, deadmind, alterbudapest Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317