Logomain

Kalandtúra a város mélyén

By Ongrádi Melinda 2011. február 26. 10:18

szerk at hg dot hu

Deadmind_420130603-19838-1nur7nu.gallery

Deadmind alterBudapest urban exploration

Deadmind_720130603-19838-vdmhi2.gallery

Deadmind alterBudapest urban exploration

Deadmind_620130603-19838-sk4zdj.gallery

Deadmind alterBudapest urban exploration

Urbex_120130603-19838-vzdlhq.gallery

urban exploration elhagyott templom

Urbex_220130603-19838-jt2o9t.gallery

urban exploration Edinburgh

Urbex_420130603-19838-1cfgkwq.gallery

urban exploration lolita

Urbex_520130603-19838-tddxjo.gallery

urban exploration

Bolyongás a csatornarendszerben, éji séta egy elhagyott gyárban: korunk városfelfedezői, az urbexezők előtt nincsenek zárt kapuk.

A bevett sablonok szerint alapesetben az extrém kalandok helyszíne a dzsungelek mélye, a magashegységek teteje, a sivatag, esetleg egy trópusi sziget, de mindenképpen jó messze az emberi civilizációtól. A kalandvágy azonban nem ismer kliséket, ráadásul vészesen fogynak a még érintetlen területek: így sokan az ember alkotta építményeken, műtárgyakon vagy azok belsejében, akár a város közepén keresik a nem mindennapi élményeket.

Az épített táj nem rendeltetésszerű használata mára mozgalom jelleget öltött, amelyet olyan kulcsszavak jellemeznek, mint az urban exploration, parkour, azaz szabadfutás vagy a bázisugrás. Cikksorozatunkban utánajárunk, kik művelik ma az extrém épület- és városhasználat e formáit – elsőként az egyfajta szubkulturális mozgalommá vált urban exploration, röviden urbex, azaz „városfelfedezés” témakörében vizsgálódunk, amelynek néhány hazai képviselőjét is sikerült megszólaltatnunk.

Az urbánus felfedezők a város normál esetben elzárt, nehezen megközelíthető részeit célozzák meg: se szeri, se száma a műfaj változatainak, kezdve az elhagyott létesítmények vagy az aktívan használt épületek nehezen hozzáférhető részeinek felfedezésétől a katakombák, szerviz- és közlekedési alagutak bejárásig – e tevékenységek hódolóit külön elnevezés illeti. A katakombák látogatói a katafilek, de ide tartozik például a roof hacking, buildering, draining műfaja is (tetőzés, épületek külső megmászása, csatornarendszerek látogatása). A művelet persze különféle mértékű veszélyeket rejt magában: jogi kalamajkák a birtokháborítás miatt, sérülések a fizikai kihívások miatt, áramütés és vízbe fulladás veszélye, sőt akár mérgezés várhat arra, aki e létesítményeket meghekkeli. A mozgalom követőire íratlan szabályok vonatkoznak: a vérbeli városi kalandor nem rongál meg és nem mozdít el semmit, élményeinek helyszínéről legfeljebb néhány szép felvétellel távozik.

Ki hitte volna, hogy a „műfaj” kezdetei egészen a 18. századra tekintenek vissza? 1793 novemberében történt ugyanis, hogy Philibert Aspairt, talán az első katafilek egyike eltűnt a párizsi katakombákban, amelyeket gyertyák fényénél igyekezett felderíteni. Testére csak 11 évvel később bukkantak rá. A 19. század közepén a költő Walt Whitman számol be egy elhagyott földalatti-alagútban tett látogatásáról, 1916-ban Harry H. Gardiner, az „Emberi Légy” végrehajtja az első dokumentált épületmászást a detroiti Majestic Hotelen, 1921-ben pedig dadaista költők (élükön André Bretonnal) szerveznek túrát az elhagyatott párizsi St. Julien le Pauvre templomba.

Az 1950-es években megjelent eszmék arra bátorítják a fogyasztói társadalom készen kapott élményekhez szokott tagjait, hogy kreatív, játékos tevékenységek keretében fedezzék fel környezetüket. 1971-ben Philippe Petit a párizsi Notre Dame tornyai között kifeszített kábelen hajt végre látványos kötéltáncot – amelyet a hatóságok rögtön egy letartóztatással honorálnak. A 20. század második felében létrejönnek az első szervezett közösségek: a párizsi katakombákban is működő francia ellenállók mintájára a katafilek nyomtatott röplapokon, álneveken kommunikálnak, az ausztrál Melbourne-ben megalakul a Cave Clan, Moszkvában pedig Vadim Mihajlov "A föld alatti világ aranyásói" névre keresztelt csoportot, akik pár éven belül felfedezik a hivatalosan soha nem létezett 2-es metróvonalat, amelyet a sztálini korszakban azért építettek meg hét emelet mélységben a föld alatt, hogy azon keresztül szükség esetén evakuálhassák a várost. (2002-ben egyébként Mihajlov az, aki a kommandósokat egy titkos alagúton át eljuttatja a csecsen terroristák által megszállt moszkvai színházépületbe.) Németországban létrejön a Berliner Unterwelten, és azóta is sorra alakulnak a csoportok, illetve jelennek meg a tematikus kiadványok (a mozgalom történetéről és képviselőiről bővebben itt olvashatunk).

„2008 vége felé egy belvárosi ismerősöm mesélte, hogy egy elhagyatott hotel mellett lakik. Nem nagyon értettem, hogy ez miért olyan érdekes, de aztán megláttam magát az épületet - ez a mára sajnos 5 csillagos szállodává átépített egykori Hungária Fürdő volt, a maga omladozó, életveszélyes állapotában, a szomszédban a szintén elhagyatott Continental Szállóval” – emlékszik vissza első kalandjaira Gellért, alias deadmind, az alterBudapest fotóblog szerzője. ”Egy pár éjszakai látogatás és egy halálközeli élmény után szinte azonnal rákaptam a dologra, pedig akkor még fogalmam sem volt róla, hogy egy egész szubkultúra épül az elhagyatott épületek és a városok rejtett titkainak feltárása köré.”

Vannak azonban, akiknek egyenesen gyerekkorában gyökerezik az ilyetén kalandok iránti lelkesedés: „Szerintem akkor kezdődött, amikor az ovi udvarán a tiltott területek váltak a kedvenc tartózkodási helyeimmé.” – elemzi a kezdeteket és motivációit az urbex-blogger Altomán Acelin. „Valójában 12 éves lehettem, amikor néhány barátommal elkezdtem felfedezni elhagyatott, kimustrált házakat, hoteleket, épületeket. Akkor már néhány lépés után remegett a lábunk az izgalomtól! De érdekes módon a nevén nevezni csak mintegy fél éve kezdtem a dolgot, amikor megismerkedtem az amerikai és nyugat-európai urbex szubkultúra mibenlétével.”

Persze sokan mondhatják, hogy nincs új a nap alatt, hiszen pusztán a hecc kedvéért is számos látogatója akad és akadt mindig is az elhagyott tornyoknak, padlástereknek, a nehezen megmászható hídpilléreknek és egyéb nyalánkságoknak. Így volt ezzel Smiló Dávid, a forrás: budapest blog szerzője, aki eleinte szintén az élmény kedvéért vállalkozott a kalandokra, és anélkül, hogy bármiféle mozgalom tagjaként tekintett volna magára, egyedül vagy barátokkal kutatta a várost. „Budapest kifejezetten izgalmas helyszín ebből a szempontból; az olyan területek, mint a Zsidónegyed ideális terepe a felfedezéseknek.” Dávid később néhány helyszínt dokumentált is blogján.

Ami új lökést adott e különleges városkutatásnak, az egyrészt a média szerepe, ahol nagy népszerűségnek örvendenek az ilyen tematikájú sorozatok, illetve az internetes mozgalmak, közösségi oldalak, például az urbanexplorers.net, a derelictplaces.co.uk vagy a weburbanist tematikus gyűjteménye. De az is gyakori, hogy (akárcsak megszólaltatott interjúalanyaink) saját blogot vezetnek és ott dokumentálják élményeiket e kortárs kalandorok (néhány budapesti "túrát" dokumentál az Urban Buddha blog is). A különleges városélményekben számos külföldi oldalon is gyönyörködhetünk, ilyen például a No Promise of Safety, a LongExposure.net, vagy a nemrég Budapesten járt Siologen blogja.

Több könyv is megjelent a témáról, az egyik első és legfontosabb az Access All Areas, amelynek szerzője, a sajnos már elhunyt Ninjalicius, azaz Jeff Chapman, az online formában ma is működő Inflitration magazin elindítója sokakat beavatott a „műfajba”. Említhetjük még Troy Paiva Night vision című munkáját; fotós szerző feltűnt a Discovery Channel Urban explorers és az MTV Fear című tematikus műsorában is. Magyarul is megjelent David Morrell Settenkedők című könyve, amely egy New York-i hotelben tett hátborzongatóan izgalmas kalandozás történetét írja le.

Az urbex követőinek motivációi egyénenként másak és másak, de a dolgok természetéből fakadóan az adrenalinfüggőség előkelő helyen szerepel a listán. A – sokszor éjszakai – kiruccanásokat motiválhatja továbbá a magasság iránti vonzalom, a különleges esztétikai élmények keresése, pusztuló épített örökségünk felfedezése vagy egyszerűen az érzékelés határainak feszegetése. „A célom az adrenalin és szabadságérzet maximalizálása” magyarázza Altomán, aki egy urbex-szótárt is közöl honlapján, „illetve a blogom indulása óta az is, hogy érdekes helyeket mutassak meg a fotelt előnyben részesítőknek. Az urbexerek között sok a fotós, építész, történész beállítottságú ember, bennem mindegyikből van egy kicsi.”

Gellért, az alterBudapest bloggere viszont kifejezetten fotóinak közzétételére indította blogját. „Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam, bár nem számítottam arra, hogy ekkora érdeklődést fog kelteni a blog. Mindenesetre örülök neki, de az alterBudapest még mindig az én személyes fotóblogom, ezért semmi garanciát nem vállalok arra, hogy a jövőben nem csinálok belőle valami eszement hülyeséget, esetleg galambszar-enciklopédiát” – vázolja fel a jövő perspektíváit. A mozgalom hazai követői lassan a nemzetközi közösségi élet vérkeringésébe is bekapcsolódnak – az alterBudapest blogra felkerült fotók például egy brit fotós figyelmét is felkeltették.

Ilyen vagy olyan okokból e tevékenység persze sosem volt mentes a konfliktusoktól, az olyan események azonban, mint a szeptember 11-iki terrortámadást követő fokozott biztonsági ellenőrzések egyáltalán nem könnyítették meg a dolgot, sőt. Több honlapot pedig a birtokháborítással kapcsolatos jogviták miatt kellet bezárni. A mozgalom azonban töretlenül él és virágzik, sőt, a hajdan nehezen hozzáférhető létesítmények egy része is mindenki által látogatható célpontokká vált – már nálunk is többen kínálnak alternatív városnéző túrákat, jeles alkalmakkor pedig (például a Kulturális Örökség Napjain) egy sor elzárt létesítménybe (például közműlétesítmények) elzarándokolhatunk.

A vérbeli városi kalandor azonban marad a járatlan csapásokon. Persze sejthető, hogy e kiruccanások nem mindig zajlanak zökkenőmentesen – cikkünk interjúalanyai részletesen is beszámoltak izgalmas kalandjaikról, a velük készült teljes interjú itt olvasható.

Cikkünk folytatásában az extrém sportok irányába elmozdult városhasználattal foglalkozunk.

magazin, városfejlesztés, urban exploration, urbex, extrém városhasználat, altomán acelin, deadmind Icon_print

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317