A világ legjobb ipari épülete lehet a badacsonytomaji Laposa Pincészet. Az itthon kritizált házat nemzetközi szinten szeretik.
Mindig szívet melengető, noha sajnálatosan ritka érzés azt látni, hogy magyar építészek munkáját nemzetközi fórumokon ismerik el. Kis Péter építészirodájának munkája, a badacsonytomaji Bazaltbor Badacsony Kft. feldolgozóépülete 2010 szeptemberében került fel a legolvasottabb internetes építészeti lap, az ArchDaily oldalára. Az pedig már enyhe libabőrözést is megenged, hogy ugyanez az épület bekerült az öt finalista közé a most először megrendezett Building of the Year versenyen – ezzel esélyes az év legjobb ipari épületének címére a nemzetközi mezőnyben.
Az ArchDaily 2008-ban jött létre azzal a céllal, hogy betöltse a feladatot, amire a nagy népszerűségnek örvendő nemzetközi építészeti folyóiratok sem képesek: bemutatni, mi történik a szakmában, kicsiben és nagyban, keleten és nyugaton; nap mint nap. Ami pedig még ennél is fontosabb: teret adjon az építészetről folyó párbeszédnek. Mára az ArchDaily a világ leglátogatottabb építészeti szaklapja, idén először kiírt (egyébként a magyar alapítású Graphisoft támogatásával rendezett) díja pedig arra ad lehetőséget, ami sokszor a legvitatottabb értékmérője az újító építészetnek: a közönség ítéli meg, kié az év legjobb épülete.
Természetesen minden épületnél felmerül a kérdés, hogy kinek is tervez az építész pontosan: a szakmának, a megrendelőnek vagy inkább a szomszédnak? Ki mondja rá a végső ítéletet, ki dönti el, hogy az épület „jó”-e? Megnyugtató érzés tudni, hogy egy magyar épület esetében ezúttal új tényező került a megítélés-versenybe: a nemzetközi szakmai közösség véleménye. Azonban vigyázni kell: ha túl távolról szemlélünk egy épületet, ugyanúgy elveszhetnek fontos részletek, mint ha túl közelről vizsgáljuk azt.
Kis Péter borászata elkészülte óta ki van téve politikai- és ízlésviták kereszttüzének; harcos hagyományőrző indulatok csapnak össze kimért innovatív eszmékkel. Előbbi álláspontot leginkább a környékbeliek (borászok, lakók), míg utóbbit a megrendelő és a szakmai bírálók képviselik. Ezek a viták azonban lokális jelentőségűek, a nemzetközi megítélésben aligha számítanak.
A borászmesterség napjainkban igencsak átalakulóban van. A hagyományosan kézműves technikákkal dolgozó családi pincészetek mellett megjelennek a nagyobb termelésre berendezkedő üzemek, ezt azonban hiba lenne a minőség romlásával azonosítani. A sarokban figyelő pókháló romantikus kelléke lehet, ám semmiképp sem feltétele a jó bor készítésének. Sok országban felismerték már ezt, és azt is, hogy ha nemzetközi piacra akarnak termelni, megfelelő technológiai háttérrel kell rendelkezniük. Hiába tudjuk ugyanis, hogy a magyar bor világszínvonalú, ha erről két határral arrébb már senki sem hallott.
Ezt ismerte fel a badacsonytomaji terület és a borászat befektetője. A megnövelt kapacitású borászat megtervezésére pedig Kis Pétert és csapatát kérte fel. Az építésziroda alapítása óta az Állatkertben működik, távoli kontinensekről származó lakótársakkal. A Fővárosi Állat- és Növénykert, valamint a Margitszigeti Vadaspark több épületének terve (pavilonok, műemlék-rekonstrukciók, belső terek) fűződik a nevükhöz, a nyolcadik kerület rehabilitációja keretében megépült, Práter utcai önkormányzati lakóépület sikere pedig a legelismertebb hazai irodák közé emelte őket.
Nem meglepő tehát, hogy tervezőasztalukról egy olyan épület került ki, mely minőségében nem marad el a tőlünk nyugatabbra fekvő európai országok (Spanyolország, Olaszország, Svájc, Ausztria) által állított példáktól. Első ránézésre nem is egyértelmű, hogy magyarországi borászatról van szó, de aztán szemünk az ismerős balatoni tájra téved, és hirtelen az épület szimbolikája is értelmet nyer. Úgy kapcsolja be egyik legfontosabb borvidékünket a nemzetközi rendszerbe, hogy közben megtartja a régióra jellemző sajátosságokat. Teszi ezt a sokak által dicsőített szájbarágós skanzen-építészet művelése helyett saját szimbólumrendszer kidolgozásával, jó érzékkel kimért ornamentika alkalmazásával és modern anyaghasználattal.
A gravitációs rendszerű feldolgozási technológiából adódóan az épület nagyobb része a föld alá kerül; a különálló épületrészek a mélyben összeköttetésben vannak, a felszínen lévő épülettestek mégis önálló tömegeket képeznek. Úgy hatnak a szépen rendezett terepen, mint tudatosan természetbe helyezett tárgyak; pontosan definiált határvonalakkal, mégsem idegenül. A tájba illeszkedést az épületegyüttes nem teljes rejtőzködésként értelmezi, hanem inkább kihasználva a helyszín adottságait. Formája, vonalvezetése a tájegység legmeghatározóbb természeti jelenségére reagál: a bazaltoszlopok- és orgonák megjelenését idézi. Eközben bátran él azzal, ami a Badacsony déli lejtőin bőségesen adott: a fénnyel. A különböző felületek hol visszaverik, hol áteresztik a fényt, hol pedig árnyékot vetnek vele. A nap során változó fényviszonyok mindig az épületek más és más arcát mutatják meg. Az épület falait borító tekergőző indamotívum is hol rejtőzködik, hol előbújik. Jelenléte azonban soha nem túlzó vagy hivalkodó; inkább szimbolikus. Sajátos és ízléses módon idézi meg a környék présházainak szőlővel befutott falainak mintázatát. Hasonlóan érzékeny jel ez, mint a magastetős forma, mely az eresznél átfordított, homogén burkolattól nem másolatnak, hanem szép idézetnek tűnik. Ha pedig a Bearth&Deplazes szőlőszemek rajzolatát rakathatta ki téglából egy arra kifejlesztett robottal a svájci Gantenbein borászat falán 2008-ban, akkor Kis Péter vajon miért ne rajzolhatna szőlőindákat a látszóbeton felületbe?
Igaza van annak, aki azt mondja, ez már nem Hamvas Béla világa. Nem is kell, hogy az legyen. Azt a világot őrzik, és őrizni is fogják a kézműves pincészetek pókhálóstul, fahordóstul. Kis Péter egy modern technológia helyigényeit kiszolgáló épületet tervezett egy hagyományaihoz ragaszkodó borvidékre. Az ellentét adott, a megoldás pedig kellően érzékeny és megfontolt munka. Talán a magyar építész-társadalomnak, esetleg a borász-társadalomnak, legvégül pedig a közízlésnek kellene eljutnia arra a szintre, ahol értékelni tudja a terv vitathatatlan erényeit, és elfogadja esetleges hibáit.
Az ArchDaily Building of the Year versenyén február 13-ig bárki szavazhat arra, hogy kategóriánként melyik épület kapja a legjobbnak kijáró díjat.
A szerző építészhallgató, a Megfagyott Muzsikus főszerkesztője.
BAZALTBOR Borászat, Badacsonytomaj
Megrendelő: Bazaltbor-Badacsony Kft., Badacsonytomaj, Római út 199.
Tervezés: 2008. Kivitelezés: 2009 május - 2010 május. Nettó alapterület: 1 520 négyzetméter.
Fővállalkozó: Market Építő Zrt.
Lebonyolító: Spányi és Jakab Kft.
Építészet: Kis Péter Építészműterme Kft. Vezető tervezők: Kis Péter, Molnár Bea. Építészek: Bun Zoltán, Erdélyi Róbert, Hőna Orsolya, Romvári Péter, Varga Anikó
Tájépítészet: Bogner Zsuzsa vezető tervező
Tartószerkezet: MTM Tanácsadó Mérnökiroda Kft. (Markovits Péter vezető tervező)
Épületgépészet: Oltvai Gépész Stúdió Kft. (Oltvai András, Oltvai Tamás vezető tervezők)
Épületvillamosság: Hochplan Kft. (Sax Dezső vezető tervező)
Bortechnológus: Hagyo Kft. (Kovács András, Lovassy György)
Közműtervezés: Kádár Komplex Kft. (Kádár László vezető tervező)
Felvonó terv: HMB Kft. (Balázs Róbert, Tóth Miklós)
Tűzvédelem: Báder György
Környezetvédelem: Weiner László
Zajvédelem: Kiss-Leizer Géza
Fotók: Batár Zsolt
