Hogyan alakult ki Budapest egyik legfontosabb közlekedési csomópontja és vált csupasz betonsivataggá?
Van Budapesten egy tér, amely mindig újjá akar születni, mégse újul meg soha. Már névadása is hányatott sorsú: a 20. század elejéig nevenincs tér átkeresztelésének ötlet időről időre felmerül. Az alábbiakban a Moszkva tér történetét, cikkünk folytatásában az elvetélt felújítási kísérleteket mutatjuk be.
A tér már a 13. századtól kezdve fontos utak kereszteződése. Kialakulásának egyértelmű földrajzi oka: a hegyről lejövő és a sík részek útjai itt találkozhattak össze. Ehhez képest meglepő, hogy 1929-ig még neve se volt! A középkorban Logod falu kapuja nyílt erre, a török kiűzése után pedig agyagbánya és a Christen-féle téglagyár létesült itt. Ennek köszönhető a terület nagy részének síkká válása, a tér mai topográfiájának kialakulása. 1892-ben kezdődött csak el a tér átalakulása. Feltöltötték a gödröket, és a Budapesti-Budai Torna Egyesület (BBTE) sportpályáját telepítették a területre. 1897-ben az ezredévi kiállítás Sörkóstoló pavilonját szállíttatták át ide, és átalakították a sporttelep első klubházává, a favázas sportház mellé pedig 9000 négyzetméteres úszómedencét építettek. Idővel egyre inkább a nyári sportokra - "szabadban való tornaversenyekre, a labdázó és tennis mulatságokra" - specializálódtak. Kétszintes klubházuk megtervezésére pályázatot írtak ki, amelyen Sándy Gyula terve nyert (1921-ben ő tervezte a Postapalotát is a térre.)
A Fény utca-Széna tér felé eső részen már ekkor is piac működött. 1929-ben nevezték el Széll Kálmán miniszterelnökről a teret. Az ő beceneve - Kalef vagy Széllkalef - a térre is átragadt. A második világháború kezdetén a BBTE elköltözött a Pasaréti út elejére, a mai Vasas-telepre, így keletkezett hely ahhoz, hogy megépülhessen a villamos pályaudvar. Az utasok kényelmét két váró- és egy árusítócsarnok szolgálta. A BSzKRt autóbusz pályaudvara a tér északi kijáratához került.
Atlétikai verseny a Széll Kálmán téren, 1934-ben
Atlétikai verseny a Széll Kálmán téren, 1934-ben
A pályaudvari személyzetnek óvóhellyel ellátott tartózkodó, a hibaelhárítóknak anyagraktár is készült. Már akkor voltak kritikus hangok, akik szerint a tér zöldterületeinek csökkentése árnyék nélküli aszfaltsivataggá tette a teret.
A harmincas évek végén tervek születtek a tér átalakítására. Az átépítést a 2. világháborús készülődés is siettette. Az erre haladó, Óbuda vasútállomását a Déli pályaudvarral összekötő körvasúton a fővasúti tehervonatok esetleges áthaladását akadályozták a túl kis sugarú pályaívek. Minisztériumi rendeletre már 1938-ban megépült a Margit körutat a Krisztina körúttal összekötő új vasúti pálya bevágásban haladó szakasza. Az így kettészelt Várfok utcán a következő évben adták át a vasbeton felüljárót és a hozzá kapcsolódó, a villamosmegállókhoz vezető gyalogoslejárót. 1941. június 16-ára készült el az új autóbusz- és villamosvégállomás. Épp akkoriban tértek át a jobb oldali közlekedésre, így az új épületeket már ehhez igazodva tervezték meg.
A mai Moszkva tér 1940-ben
A tér stratégiai jelentőségét mutatja, hogy a 2. világháború végén és 1956-ban is komoly harcok dúltak a Moszkva téren és a Széna téren. A háború után egészen 1955-ig tehervonatok is áthaladtak a területen. A dorogi szén ugyanis - az újpesti vasúti híd újbóli megnyitásáig - azon át juthatott el a Déli pályaudvar felé.
A Széll Kálmán tér 1945-ben. Kép: budapest.egykor.hu
A Széll Kálmán tér átnevezéséről él egy hamis legenda, amely szerint rövid ideig Sztálin tér lett volna az elnevezés - ám a korabeli utcajegyzékek ezt nem támasztják alá. 1951. november 9-e (és nem 1946!) óta a tér neve Moszkva tér.
Már 1949-ben döntés született róla, hogy az új metróvonal a Moszkva téren is megállót kap. Akkor 1955-re tervezték a vonal átadását, de a romló gazdasági helyzetben végül leállt az építkezés. Már akkor felmerült a ma is életben lévő elgondolás, hogy a fogaskerekűt hosszabbítsák meg a Moszkva térig. A megkezdett, majd leállított metróépítés már megmutatta a hely szűkösségét: alig találtak felvonulási területet az építkezéshez. A 2-es metróvonal e szakaszát - és a legyező formájú metrókijáratot - végül 1972. december 22-én avatták fel. Ehhez kapcsolódóan a villamos- és buszjáratokat is alaposan átszervezték. (A legyező formájú vasbeton szerkezetről itt olvashatunk bővebben.)
A hatvanas-hetvenes években a tér nevéhez kötődtek a "galerik" is. Mivel a térről sokfelé lehet indulni, remek találkozóhellyé vált a bulizni, szórakozni vágyó fiataloknak. Aztán idővel egyre többen már nem is mentek tovább, maradtak a téren. Csakhogy a rendszer számára mindenféle gyülekezés eleve gyanús volt, így a farmerrel és hosszú hajjal lázadó fiatalok hamar a rendőrség látókörébe kerültek. A nyolcvanas évektől kikoptak a térről és a köztudatból is; helyüket átvették a feketemunkások és az árusok.
A Moszkva tér 1960-ban. Kép: budapest.egykor.hu
A metró átadásával még zsúfoltabbá vált a tér: nem csak a hűvösvölgyi, a nagykörúti és a zugligeti villamosok jöttek le, de már a metró is tömegeket szállított ide. Volt is miért: a közelben volt a Főposta, az Iparügyi Minisztérium, a Ganz gyár, és a Fény utcai piac. 1983-ban már hat villamos és 20 autóbuszjárat volt elérhető a téren. Mindez a tér felületéből újabb és újabb szeleteket vágott le, míg zöld csak mutatóba maradt. Ráadásul ezek a zöldfelületek leginkább az egyéb területfelhasználás "hulladék területei": az maradt meg zöldfelületnek, amit a többi funkció meghagyott.
Cikkünk folytatásában az előző évtizedek elvetélt felújítási kísérleteit mutatjuk be.
