Logomain

A budavári palota 700 éves históriája 7.

By Kelecsényi Kristóf 2011. február 6. 10:47

szerk at hg dot hu

P106008420130603-19838-1bab5ui.gallery

A budai királyi palota ma, esti díszkivilágításban

Osszehasonlito20130603-19838-14pr8c7.gallery

A budai királyi palota építési korszakainak összehasonlító alaprajza

B_index20130603-19838-1px228d.gallery

A budai királyi palota 7 index

B1020130603-19838-tw3w3y.gallery

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

B820130603-19838-5a25p1.gallery

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

B720130603-19838-rt4c7u.gallery

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

B520130603-19838-1jir576.gallery

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

B320130603-19838-n6h6ap.gallery

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

B220130603-19838-89qm5m.gallery

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

B120130603-19838-a9km1y.gallery

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

B1120130603-19838-ewtan9.gallery

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

B_galeria20130603-19838-149uyul.gallery

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

Miért várható a felújítás a Palotában, és hogyan kellene megvalósítani? Sorozatunk befejező része.

A budai királyi palota történetét feldolgozó sorozatunkban szemléztük a jelenlegi középkori maradványokat és rajtuk keresztül az épület egykori képét, majd azt a 250 éves periódust, amely alatt a mai palota közvetlen elődje kialakult (1-2). A negyedik részben a második világháborús pusztítástmutattuk be, aztán a 1945-1966 közötti időszakkal foglalkoztunk, majd pedig azt az időszakot jártuk körbe, amikor a királyi és kormányzói központból „Budavári Palota” lett. Tettük mindezt azért is, mert úgy tűnik, hogy a nem is olyan távoli jövőben egy újabb felújítási ciklus veheti kezdetét. Cikksorozatunk befejező részében tehát a budavári palota jövőjével foglalkozunk.

Mik azok a jelek, amik arra utalnak, hogy valóban közeleg a felújítás?

Árulkodó a 2010. április 22-én a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. által a Várnegyed komplex fejlesztésére kiírt koncepciópályázat. Bár meglehetősen furcsa mind a két választás közé eső időpont, mind a pályázaton való részvétel feltételeinek szigora, abban biztosak lehetünk, hogyha a háttérben meghúzódó érdekek eljutottak addig a pontig, hogy terveztetni is érdemes a témában, akkor az ügy a pályázat eredménytelensége ellenére sem került le a napirendről.

Másrészt az épületben működő intézmények áthelyezésének gondolata kiolvasható a jelenleg vezető politikai szereplők programjaiból. A Magyar Nemzeti Galéria költözése Tarlós István 2010 őszi választási programjában jelenik meg. Egy új nemzeti könyvtárépület felépítésének ötlete pedig a 2011 januárjában beharangozott Új Széchenyi terv kormányzati projektjei között fedezhető fel. Hogy mit szánnak az ezek szerint nagyrészt kiüríteni kívánt, egykori királyi rezidenciába, arról viszont nem tudható semmi.

Harmadrészt 1990 óta nem telt el úgy kormányzati ciklus, hogy valamelyik politikai vezető ne érezte volna fontosnak a vár rehabilitációját, különösképpen a magukat jobboldalinak valló kormányok. Tehetik mindezt azért, mert az 1985-ben befejezett rekonstrukció, sokkal inkább tekinthető abbahagyottnak, mint késznek. A Szent György tér beépítése a számos tervpályázat és ötlet ellenére soha nem valósult meg. Bár 2002-ben elkészült a Sándor-palota felújítása, és 2007-ben a beépítetlen nyugati oldal egyharmadának rendezése, a város egykor legfontosabb közterei közé számító tér. továbbra is falmaradványokkal tűzdelt pusztaság, amely jelenleg leginkább csak elszigeteli a palotát mindennemű városi élettől.

Mit hozhat tehát a jövő?

Ha az Európában zajló kortárs folyamatokra tekintünk, akkor nem lehet nem észrevenni a második világháborút követő újjáépítések, és újjá-nem-építések kritikáját. A drezdai Frauenkirche 2005-ben befejezett újraépítése talán joggal nevezhető e folyamat mérföldkövének. A sok kritikát is kiváltó szászországi építkezések végső soron pozitív eredményeinek hatása azonban Európa szerte észrevehető, hiszen egyre határozottabban jelenik meg a kortárs építészeti megoldások alkalmazása mellett, a régihez való visszanyúlás igénye, és megvalósulása is. A műemlékvédelem terén pedig az 1964-es Velencei Charta szigorú elveit pedig egyre kevesebben követik, olyannyira, hogy a 2000-es Krakkói már bizonyos szigorú kikötésekkel, de elfogadja háború következtében elpusztult műemlékek esetleges visszaépítését, amennyiben az adott épület szimbolikus jelentőséggel bírt.

Ennek a folyamatnak Budapesten is számos jele van, amelyeket a közelmúlt műemléki felújításai szemléltetnek. Teljes rekonstrukcióról ugyan csak a Várlejtőn álló, Ybl Miklós tervezte egykori Lónyai-villa esetében beszélhetünk, a Margit híd jelenleg is zajló felújításának műemlékes munkái azonban ezt a határt súrolják. A Szabadság híd-, a városligeti műjégpálya, vagy a Rácz-fürdő felújítása során szintén 1944-45-öt követően helyre nem állított részleteket helyeztek és helyeznek vissza az építményekre. Még ezeknél is jobb analógia a 2000-2002 között felújított Sándor-palota: az előző Orbán-kormány beruházásában felújított műemlékben visszaállították ugyanis a teljesen elpusztult történelmi enteriőrök jelentős részét is.

A Budavári Palota azonban sok szempontból természetesem más. Le kell szögezni, hogy az, ami a palotával 1949 és ’85 között történt, nem háború utáni szükségmegoldások sorozata, hanem egy évtizedeken keresztül érlelődött építészeti koncepció eredménye. Bár e koncepció keletkezésének körülményei nagyrészt ismertek, a megvalósult megoldások építészeti buktatói aligha ebben keresendőek. Sokkal inkább azokban a funkcionális problémákban, amelyektől mind a Nemzeti Galéria, mind a Széchényi Könyvtár szenved. A Németh István és Lőrinczi Edit tervezte épületbelsők egy korszellem reprezentatív építészetének képviselői, így teljes elpusztításuk vétek volna, bármiféle historizáló, vagy kortársi megoldás érdekében is történjen ez. Ugyanúgy bűn lenne kitörölni ezt az építési korszakot a palota történetéből, ahogy bűn volt kitörölni a Hauszmann Alajos félét is. Hogy ennek fényében miként és milyen nagyságrendben hozható vissza, illetve, hogy visszahozható-e egyáltalán a századforduló hangulata, arra jelen sorok írója nem szeretne választ adni. Az azonban biztos – és a cikksorozatunkhoz érkezett hozzászólásokon is jól látszik – hogy társadalmilag igen magas lenne ennek az enteriőr-rekonstrukciónak a támogatottsága.

A belső terek kialakításáról a jövőbeni funkció pontos ismerete nélkül azonban nem is igen szabad beszélni. Más helyzet elé állítja ugyanis a tervezőket, ha marad a Galéria, mintha esetleg a Budapest Történeti Múzeum, vagy akár állami reprezentációs helyszín kerül a helyükre. Ami viszont biztos, hogy nem szabad kizárni innen azt, aki fel szeretne jönni a várba, legyen szó akár budapestiekről, akár vidékiekről, határon túli magyarokról, vagy külföldi turistákról. Olyan funkciót kell találni, ami az év legnagyobb részében biztosítja az épületegyüttes és környezete látogathatóságát és megismerhetőségét – ahogyan ez a második világháborút követő újjáépítéseknek is fontos célja volt. Elrettentő példa legyen az egyetlen egy napon látogatható Sándor-palota. Biztosak lehetünk ugyanis abban, hogy a hivatali munkát nem a klasszicista termekben végzik el, érthetetlen módon mégsem látogatható az épület, pedig mint az évi egyetlen egy napon látszik, igény lenne rá.

Meg kell fontolni, hogy a magyar múzeumokban szétszórt, az egykori királyi palotából származó berendezési és felszerelési tárgyakat nem volna-e érdemes itt összpontosítani, ahogy a magyar királyság egyéb tárgyi emlékeinek is lehetne helye itt akár. Azt pedig kijelenthetjük, hogy a jelenleg a Parlament kupolacsarnokában és a Nemzeti Múzeumban kettéválasztva található koronázási jelvényeket célszerű volna itt újraegyesíteni. Az épület egyúttal részben önmaga múzeumává is válhatna, ahogy teszi ezt a középkori palota esetében ma is. A középkori maradványokat érdemes lenne a modern technika eszközével élményszerűbbé, a laikus közönség számára is még befogadhatóbbá tenni, ahogy az épület történetét is célszerű szemléletes, ámde az összképet nem szétziláló, finom megoldásokkal bemutatni magán a palotán. Az 1949 és ’85 közötti rekonstrukció nagyon sok tanulsággal szolgálhat az ügyben, hogy hogyan nem szabad hozzányúlni az együtteshez.

Ha ezeket képesek vagyunk leszűrni, egészen biztosan jobb végeredményt hozunk létre, egy
szellemiségében 15-20 év alatt elavuló megoldásnál.

építészet, magazin, magyar építészet, budapest, magyarország, buda, királyi palota, kelecsényi kristóf, modern építészet, epiteszet, magyar epiteszet Icon_print

A budai királyi palota ma, esti díszkivilágításban

A budai királyi palota építési korszakainak összehasonlító alaprajza

A budai királyi palota 7 index

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

Szomorkás részletek a budai királyi palota jelenében

Hg_pasaret_szponzor_title
Logomain
This is unbelievable!
OK

Hello!   mit szeretnél megosztani olvasóinkkal?

Foglald össze egy mondatban miről van szó. *

A közlésre szánt teljes anyag. *

Kép és egyéb dokumentum is tartozik az anyaghoz?
Add meg a linkjét! (GoogleDrive, Dropbox, FTP, stb.)

Név/Cégnév *

Maradjak
névtelen

Mail *

Telefonszám (csak számok)

HG user név, ha van.

Kérlek, írd be a képen látható 2 szót az alatta lévő mezőbe

Hello!   dolgozz velünk

Név *

Mail *

Telefonszám

Mit szeretnél nálunk csinálni?
Facebook
Twitter
Pinterest
YouTube
RSS

Ombrello Media.
Alkotás utca 53
MOM Park "C", 1123
Budapest, Hungary 

M: +36 30 297 2317